Hlatky László
Száz esztendővel ezelőtt, 1911. március 7-én született Hlatky László színművész és színigazgató, a Horthy-korszak kultúrpolitikájának egyik meghatározó személyisége. A háború után berendezkedett nemzetellenes hatalom valószínűleg ezért és magyar nemesi származása miatt szorította háttérbe.

Hlatky László pályafutását, színészi és színházi tevékenységét, valamint korának politikai és kulturális történeseit fölvillantó emlékezésünk első részében az 1945-ig, majd a következő részben az 1982-ben bekövetkezett haláláig tartó művészi munkásságáról szólunk.

Hlatky László színművész, színigazgató száz esztendővel ezelőtt, 1911. március 7-én született Budapesten Hlatky Lajos tisztviselő és Szabó Eszter negyedik, legfiatalabb gyermekeként. Rétalapi Hlatky Lajos, az édesapa régi magyar nemesi család sarja volt, aki nem sokkal a gyermekek születése után, Trianon következtében az addig megmaradt birtokot is elvesztette. A Hlatkyak, név szerint Hlatky János és fia, János a ránk maradt írásos dokumentumok szerint 1642-ben nyertek címeres nemeslevelet, amelyet aztán kihirdettek 1643-ban Nyitrán, 1741-ben Abaúj, 1814-ben Győr és végül 1815-ben Arad vármegyében.

A rétalapi nemesi előnevet a család említett felmenői a mai Győr-Moson-Sopron megyében található, mintegy 550 lelket számláló Rétalap nevű falu után kapták. A rétalapi Hlatkyak címerében lilás mezőben, zöld alapon, fölemelt jobb lábában golyót tartó fehér daru áll. A sisakdísz zárt, fekete szárny, míg a takarók kék aranyból és vert ezüst. A Hlatky-családnak az 1848-49. évi szabadságharc előtt az Arad vármegyei Pankotán, Csiky Gergely színműíró szülőfalujában volt birtoka, majd ezután áttelepültek a szomszédos Bihar vármegyébe. A család már a XIX. században is adott néhány kiemelkedő személyiséget a magyarságnak, így például rétalapi Hlatky Jánost, aki a bánsági Krassó-Szörény vármegyei Karánsebesen királyi ügyész, míg rétalapi Hlatky Károly vármegyei főszámvevő volt.

A rétalapi Hlatkyak címere

A XX. századi ismertebb Hlatkyak közül az idősebb és ifjabb Hlatky Endre Bihar vármegye székhelyén, Nagyváradon született. Az apa Trianon előtt, a fia Észak-Erdély 1940-es visszatérése után volt Várad főispánja. Az ifjabb Hlatky Endre, a most száz esztendeje született Hlatky László színész nagybátyja volt. Szent László városában ifj. Hlatky Endre alapította az Ady-múzeumot, amely tettéről Ady Endre és a „Holnap” múzeuma Nagyváradon címmel ő maga számol be az Illyés Gyula szerkesztette Magyar Csillag 1943/5. számában. Ifj. Hlatky Endre 1944-ben Váradról ismét fölkerül a székesfővárosba, ahol a Magyar Rádió műsorigazgatója, Horthy Miklós bizalmas embereként a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára lesz. A Horthy-proklamáció beolvasása miatt ifj. Hlatky Endrét a németek 1944. október 15-én letartóztatták, majd Németországba deportálták.

A kalandos sorsú Hlatky Endre nem kívánt a németeké után a szovjetek fogságába is kerülni, ezért a háború után nem jött haza Magyarországra, hanem az 1957-ben bekövetkezett halálig római emigrációban élt. Rómában kálvinista létére katolizált, s élete utolsó esztendeiben már ferences harmadrendű, kamalduli szerzetesként több száz kínai verset fordított magyarra. Hlatky Endre egyéb irodalmi és kortörténeti munkái mellett a versfordításai is a nyíregyházi Kállay-gyűjteménybe kerültek. A Rádió hajdani műsorigazgatója egyben sikeres zeneszerző is volt, s a Hortobágyi halastónál című nótája időnként még manapság is elhangzik.

Hlatky László (balról a 3.) a szüleivel és két testvérével

Hlatky Lajos és Szabó Eszter házasságából három fiú, Lajos, Endre és László, valamint egy leány, Eszter született. A legkisebb gyermek, László az 1927-1928-as tanévben érettségizett az akkoriban patinásnak számító józsefvárosi Magyar Királyi Általános Zrínyi Miklós Reálgimnáziumban. A Tavaszmező utcai oktatási intézmény magas színvonalára jellemző, hogy abban az időben a korabeli érettségi tabló tanúsága szerint a tíz megjelenített pedagógus közül nyolc rendelkezett valamilyen doktori címmel. De voltak az iskolának híres tanulói is. Hlatkyval egy időben tanult a gimnáziumban a révkomáromi születésű Lükő Gábor néprajzos, a moldvai csángók neves kutatója, s egy kicsit később ide járt és itt érettségizett Varga László kereszténydemokrata politikus.

Hlatky László, a színész családjának a múlt század első évtizedétől a budapesti mellett volt egy tágasabb otthona is a Csepel-szigeti Szigetszentmiklóson, s a kis utcácskát, amelyre a ház egyik oldala nyílt, a második világháború után berendezkedő új hatalom országlásáig Hlatky köznek nevezték. A szigetszentmiklósi házat természetesen elkonfiskálták az elvtársak, a kis utcát pedig átkeresztelték.

Herczeg László igazolványa
Az édesapa, Hlatky Lajos, a gyakorlatiasabb foglalkozást űző hivatalnok, az akkori pesti polgári fölfogásnak megfelelően először hallani sem akart arról, hogy a legkisebb fia, László a bizonytalan egzisztenciával járó színészetet válassza foglalkozásnak. Eszter, az édesanya nem ellenezte, ám hallgatag asszony lévén ő nem nagyon szólt bele a gyermekek pályaválasztása körül kialakult családi vitába.

A család nemesi, ám a Hlatky név szlávos

A humán tárgyakból kitűnőre érettségiző legkisebb Hlatky-fiú végül is 1928 őszén az atyai rosszallás ellenére felvételizett, és fölvételt nyert az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémiára. Az intézményt eredetileg 1865-ben Pesten, a mai Semmelweis, akkor Újvilág utcában Színészeti Tanoda néven alapították és nyitották meg, s néhány korábbi átkeresztelés után 1893-tól viselte az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia, röviden Színiakadémia nevet. Hlatky László fölvételekor a tanintézet már abban az épületben működött, ott, ahol napjainkban is, a Rákóczi út 21. szám alatti, Schmal Henrik tervezte, a velencei gótika és az iszlám építészeti elemeit ötvöző, úgynevezett Uránia épületben. Manapság Színház- és Filmművészeti Egyetemnek nevezik.

A Színiakadémia épülete a Rákóczi úton

A Színiakadémia akkori igazgatójának, Sebestyén Károlynak és a tanári karnak mindjárt meggyűlt a baja az ifjú növendék nevével, mondván, hogy az nem magyar, hanem szlávos. Ilyen névvel nem lehet valaki színész Magyarországon, mondták. Hlatky hiába lobogtatta a különböző dokumentumokat, amelyek egyértelműen bizonyították, hogy apai felmenői, a rétalapi Hlatkyak már a XVII. század óta viselik a nemesi címet. Így lett a színiakadémiás fiatalból már az első évfolyam kezdetén Herczeg László, ám a tanfolyam elvégzése után, az 1931-ben kiállított oklevélen azért annyi engedményt tettek neki, hogy zárójelben föltüntették az eredeti családnevét: Herczeg (Hlatky) László. A művész elmondásából tudjuk, hogy később az egyik előadásán megjelent Herczeg Ferenc, a Horthy-korszak ünnepelt, német származású magyar írója, a Revíziós Liga elnöke, aki a szünetben így mutatkozott be Hlatkynak: „Engedje meg, hogy bemutatkozzam, Herczeg úr, Herczeg vagyok”. A magyarság és a magyar színházi kultúra szolgálatába szegődött, s 1945 után ezért megaláztatásban is részesült színész a Színiakadémia elvégzése után előadóként és színigazgatóként már nem használta a Herczeg nevet, a „rétalapi” nemesi előnevet viszont igen.

A színiakadémiai oklevél

Herczeg, alias Hlatky László 1928-ban akkor került be a Színiakadémiára, amikor az addig tanári feladatokat ellátó Sebestyén Károly lett a tanintézet igazgatója. A műfordító, irodalomtörténész, publicista Sebestyén azonban az igazgatás mellett továbbra is tanított esztétikát, költészettant és dramaturgiát. Ignácz Rózsa, a háromszéki színész-író 1931-ben, Hlatky László évfolyamtársaként végezte el a budapesti Színiakadémiát. Ignácz Rózsa az 1960-ban megjelent Malvolio tanár úr és a többiek (Prospero szigetén) című könyvében nagy szeretettel ír mások mellett a Hlatky László színiakadémiai oklevelén is olvasható tanárokról. Így az aradi születésű Gál Gyuláról is, aki a drámai és vígjátéki gyakorlatok tanára volt, vagy Gál majdnem földijéről, az Arad vármegyei Erdőhegyről elindult Fáy Szerénáról, aki a Nemzeti Színház örökös tagjaként, már hatvan éves fejjel a drámai és vígjátéki gyakorlatot tanította. Ódry Árpád, a két világháború közötti időszak egyik legnagyobb színésze már igazgatóként írta alá Hlatky László oklevelét, ám akárcsak elődjei, Ódry tanított is a Színiakadémián.

Hlatky László a Színiakadémia elvégzése után két-három éven keresztül vidéki színházakban lépett föl, majd 1934-ben a székesfővárosi Király Színház tagja lett. A Beöthy László alapította, és hosszú ideig igazgatta teátrum 1903-tól 1936-ig működött a Király utca 71. szám alatt. A Király Színház főleg zenés játékokat adott elő, leginkább a XX. század első évtizedeinek világhírű magyar operettjeit. Itt vált igazán népszerű primadonnává a Tanácsköztársaság mellett agitáló Fedák Sári, vagy a német katonáknak föllépő Rökk Marika. De rendszeresen föllépett itt Honthy Hanna, Rátkai Márton és Medgyaszay Vilma is. A Színiakadémiát nemrégen elvégző Hlatky 1934-ben került az akkor már komoly anyagi gondokkal küzdő színházba, ahol eljátszotta élete első főszerepét Komjáthy Károly Szegény ördög című zenés játékában. A Király Színház 1936-ban megszűnt, majd néhány év múlva az épületet lebontották.

A pályakezdő Hlatky az egyik népszínműben

Hlatky az anyagi csődbe ment nagy hírű Király Színház megszűnése után, 1936-ben átigazolt a Békeffy László és Komjáthy Károly akkoriban alapította Pódium Írók Kabaréjába. A 320 nézőtéri férőhellyel rendelkező színház a magyarországi szecessziós építészet egyik gyöngyszemében, a Gresham-palota szuterénjében fogadta a közönséget. A színpadon olyan művészek szerepeltek, mint például Herczeg Jenő, Komlós Vilmos (Hlatky László és Kibédi Ervin előtt ők játszották a Hacsek és Sajó című bohózatot), Kiss Manyi, Kellér Dezső, Pethes Sándor, Neményi Lili és Hlatky László.

A Pódium Írók Kabaréjának színtársulata

A Pódium Írók Kabaréjában több mint kétszáz előadást megért Elő az okmányokkal! című darab 150-ik színrevitelekor készült társulati fényképen középütt Békeffy László (Mikszáth Kálmán keresztfia...) fogja kezében az ünnepi alkalmat hirdető plakátot, míg a tőle balra elhelyezkedő csoport hölgy tagja a szintén száz esztendővel ezelőtt született Kiss Manyi. Pohárral a kezében, a fotó jobb felső sarkában az ifjú Hlatky László áll. A Békeffy László irányította társulat túlpolitizált, egyoldalúan szélsőbalos légköre Hlatky számára 1939-ben már egyre fojtogatóbbá vált, s ekkor úgy gondolta, hogy művészetével inkább a magyar nyelvet és a nemzetet szolgálja. Akárcsak a Színiakadémia utáni pályakezdéskor, 1939-ben megint nyakába vette a magyar vidéket és terjesztette a kor követelményeinek megfelelő nemzeti szellemet. Ismét vidéki színész, majd színigazgató lett.

Sándor Anna és Hlatky László

Sándor Anna, a hitves

Hlatky László vidéki állomáshelyei ezután Debrecen, Pécs és Szeged. Ihász Aladár pécsi székhelyű stagione-társulata 1940. december 6-án Horthy Miklós kormányzó névnapjának tiszteletére a Szegedi Nemzeti Színházban előadta Erdélyi Mihály egy esztendővel korábban bemutatott Zimberi-zombori szépasszony című, jó néhány, akkorra már országos slágerré vált betétszámmal megtűzdelt hazafias operettjét. A karmester az egyben sikeres operettszerző, Csanak Béla volt. A női főszerepet a huzamosabb amerikai tartózkodásról akkor hazatért szőke primadonna, Sándor Anna játszotta.

Sándor Anna színészkamarai igazolványképe
A szép hangú és küllemű színésznő óriási közönségsikert aratott. A társulat ezután Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét viszi színre, amelyben Sándor Anna élete egyik legnagyobb színészi és énekesi szerepét, Szilviát alakítja. A repertoár következő darabja Harsányi Zsolt Rozmaring című vígjátéka volt, amelyben Sándor Anna játszotta a szerelemes vezérigazgató-kisasszonyt. A Rozmaring szegedi előadásán Hlatky László is színre lépett, s nagyjából ekkor kezdődött a szerelem a nálánál néhány évvel idősebb Sándor Annával, amely nemsokára házasságkötéssel végződött.

Az Országjáró Kamaraszínházat Hlatky László alapította és igazgatta. Társulatával keresztül-kasul bejárta a bécsi döntések jóvoltából megnagyobbodott hazát, s amint azt az egyik mellékelt műsorplakáton is látjuk, minden előadás előtt a társulat elénekelte a Himnuszt. Az állandó repertoáron volt Kálmán Imre Marica grófnője, ám továbbra is nagy sikerrel játszották a Zimberi-zombori szépasszonyt és a Gyergyói bált. A kamaraszínház 1944 nyarán a Szegedi Nemzeti Színházban Sándor Anna címszereplésével bemutatta Henrik Ibsen Hedda Gabler című színpadi művét, s ezzel Hlatky László neje bebizonyította, hogy nem csak énekesnek és a könnyedebb szerepek eljátszására alkalmas, hanem drámai színésznőnek is kitűnő. Férje és ő játszotta ezenkívül Harsányi Zsolt Bolond Ásvayné és Herczeg Ferenc (az író 80-ik születésnapja tiszteletére) Utolsó tánc című színművének a főszerepét. Sándor Annáról, a háború előtti és utáni magyar színjátszás egyik csillagáról, egyetlen szót nem írnak az életrajzi- és színészlexikonok, sírját újratemetés címén az Óbudai temetőben már régen kihantolták.

Az Országjáró Kamaraszínház műsorplakátja

Weöres Sándor négysorosa „a hajdani diriről”

Pécsett 1939 októbere és 1942 májusa között hat stagione-színtársulat is tartózkodott, így például Ihász Aladár operett-társulata, amelynek Sándor Anna és Hlatky is tagja volt. A korabeli pécsi városvezetés, Esztergár Lajos polgármesterrel az élén, és a helybeli intellektuális körök a színházat is szerették volna megújítani. A Pécsi Műveltségterjesztő Mozgalom 1942. február 23-ai közgyűlésén Weöres Sándor könyvtáros, a Janus Pannonius Társaság alelnöke beszédében elmondta, hogy szeretnék átvenni a Pécsi Nemzeti Színház szellemi irányítását. Hlatky László 31 éves fejjel, 1942-ben megpályázta az akkor (is) nehéz pénzügyi helyzetben levő Pécsi Nemzeti Színház színigazgatói állását, amelyet ezután közel két esztendőn keresztül betöltött. Hlatky igazgatósága idején a pécsi színházban bemutatták a többi között Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjének kamaraváltozatát és Madách Imre Az ember tragédiája című művét Fábri Zoltán rendezésében.

A háború előtti Pécsi Nemzeti Színház

A Pécsi Nemzeti Színház 1971-ben ünnepelte megnyitásának 75. évfordulóját. Szederkényi Ervin, a Pécsett napvilágot látott Jelenkor főszerkesztőjeként 1971-ben füzetes kiadványt szerkesztett a jeles színháztörténeti évforduló tiszteletére. Weöres Sándor, aki 1941 és 1943 között könyvtárvezető volt a baranyai székhelyen, egy cím nélküli négysoros verset jegyzett be az emlékfüzetbe a saját keze írásával. A költő ezzel a négysorossal a Pécsi Nemzeti Színház hajdani, akkor még élő igazgatójára, Hlatky Lászlóra emlékezik: „A pécsi színházzal szembe / Az emlék vonz és nem taszít, / Szeretettel juttatja eszembe / A hajdani diri Hlatky Lacit. - Weöres Sanyi. 1970. karácsony.” (A Pécsi Nemzeti Színház jubileumára 1895–1971.)

Hlatky László (középen), jobbján Sándor Anna, balján Simor Erzsi

Hlatky pécsi színigazgatósága idején Weöres Sándor mindössze 30 éves, míg „a hajdani diri” 32 esztendős volt. A Vas megyei költő nem sokkal Hlatky színigazgatói működésének kezdete előtt, 1941-ben került Pécsre az akkoriban fölállított Városi Könyvtár ügyeinek igazgatására, ám idejét szívsebben töltötte a Pécsi Nemzeti Színház berkeiben és a főtéri Nádor Kávéházban, ahol Hlatky László későbbi visszaemlékezése szerint a színházi előadások után gyakran vacsoráztak és poharazgattak.

Hering József – Kuruc.info