A cionista nyugati sajtó természetesen nem verte nagydobra, azonban az arab média hírül adta, hogy 2010 decemberében az egyiptomi hatóságok lebuktattak egy moszados kémhálózatot. (Az eset egyes feltételezések szerint hozzájárult a Moszad vezetőjének menesztéséhez) Vajon mi lehetett az ügynökök dolga Egyiptomban? Csak rutinfelderítést végeztek, vagy esetleg komolyabb feladatot bíztak rájuk? 

Az egyiptomi hatóságok december 20. táján adtak hírt arról, hogy két izraeli és egy egyiptomi állampolgár akadt horogra, akik mind az izraeli titkosszolgálat, a Moszad alkalmazásában álltak. Az ügynökök állítólag egy hálózat részeiként dolgoztak, amely Egyiptom, Líbia és Szíria területén igyekezett információkat gyűjteni, de ezen kívül az elfogott személyek külföldi állampolgárokat is foglyul ejtettek a Sínai-félszigeten „zavarkeltés” céljából, sőt – a kiszivárgott információk szerint – megpróbáltak beépülni egyiptomi telekommunikációs cégek vezetésébe is. Az egyik letartóztatott kém, egy bizonyos Tareq Abdul Razzaq Hasszan nevű „üzletember” kihallgatása során állítólag bevallotta, hogy 2008 decemberében társaival együtt ők bénították meg az internetforgalmat Egyiptom, sőt az egész Közel-Kelet és Ázsia térségében.

David Makovsky, a washingtoni székhelyű Közel-Kelet Intézet szakértője, a Jerusalem Post című lap korábbi igazgatója ugyanakkor „nevetségesnek” nevezte azokat a feltételezéseket, melyek szerint Izrael destabilizálni akarná Egyiptomot. Makovsky az Al-Masry Al-Youm lap számára adott interjújában (december 23-án) felhívta a figyelmet a két ország közötti szoros kapcsolatokra, többek között arra, hogy miképpen működnek együtt az egyiptomi és izraeli hatóságok a Gázai övezetbe irányuló fegyverszállítások megakadályozása érdekében. Mi több, Makovsky szerint Kairó és Tel-Aviv között egyetértés van a Hamász, a Hezbollah és Irán megítélését illetően is.

Jeffrey White, az amerikai Defense Intelligence Agency elnevezésű, a kormányzathoz közelálló hírszerző szervezet munkatársa hasonlóképpen vélekedett. „Izraelnek erőteljes érdekei fűződnek Egyiptom stabilitásának fönnmaradásához” – jelentette ki. Ismétlem: december 23-án hangzottak el ezek a szavak. A továbbiakban arról beszélt, hogy „egy zűrzavarba süllyedő Egyiptom súlyos biztonsági kockázatot rejt Izrael számára, minden vonatkozásban, úgy a hagyományos hadviselés, mint a terrorizmus terén”. „Hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy a békeegyezmény megkötése (az 1979-es izraeli-egyiptomi békemegállapodásról van szó – P.O.) előtt éppen Egyiptom volt Izrael legfőbb ellensége” – jelentette ki Jeffry White.

David Pollock, a Washington Institute egyik arab kérdésekkel foglalkozó munkatársa pedig úgy vélekedett, hogy az egyiptomiak azért csaptak le a moszados hálózatra éppen most, mert szerették volna elterelni a figyelmet országuk belső problémáiról. De a szakértő azt sem tartotta elképzelhetetlennek, hogy Kairó ily módon kívánta kifejezni nemtetszését Tel-Aviv felé a palesztin-izraeli béketárgyalások megszakadása miatt. Pollock szerint egyébként az izraeliek kémkedéséről terjengő hírek egyrészt „túlzóak és ellentmondásosak”, másrészt nem különösebben érdekesek, mivel „kémkedés, a telekommunikációs cégekbe történő behatolás” mindenütt előfordul a világban.

2010 novemberében (tehát még az alexandriai templom elleni merénylet előtt) szórványos összecsapások törtek ki egyiptomi keresztény koptok és muszlimok között. Az egyiptomi népi gyűlés külügyi bizottságának elnöke, Dr. Mostafa El Feki a nyugati titkosszolgálatokat vádolta meg az ellenségeskedések szításával: „Teljesen világos, hogy a nyugati hatalmak ki akarják használni a választási kampány időszakát Egyiptom biztonságának és stabilitásának aláásása érdekében…Egészen bizonyos az is, hogy a Moszad keze is benne van a dologban” – jelentette ki az Ain Shams Egyetemen elmondott beszédében.

Az Egyiptomban tevékenykedő izraeli ügynökök izgalmas témája más okból is napirendre került az elmúlt év végén. Megjelent ugyanis egy könyv a Haifai Egyetem politológus tanárának, Uri Bar Yosefnek a tollából. Címe: The Angel: Ashraf Marwan, the Mossad and the Surprise of the Yom Kippur War. (Az angyal: Ashraf Marwan, a Moszad és a Yom Kippur háború.) A főszereplő, az „angyal”, Ashraf Marwan pedig nem más, mint Gamal Abdel Nasszer egykori egyiptomi elnök veje, akiről hosszú időn keresztül mindenki azt gondolta, izraeli-egyiptomi kettős ügynökként ténykedett. A könyv írója viszont bebizonyítja, hogy korántsem ez a helyzet: Ashraf Marwan kizárólag a Moszadnak dolgozott. Yossi Melman, a Háárec című izraeli lap 2010. december 17-i számában bemutatja a lebilincselően érdekes könyvet, és ő is egyetért a szerzővel: Marwant az egyiptomi hírszerzés gyilkolta meg, miután kiderült, hogy az izraelieknek kémkedett. Az egyiptomiak ugyanis érthető módon nem bocsátották meg, hogy a vezető elit egyik jelentős figurája elárulta a hazáját.

Emad Gad, az egyiptomi Al-Ahram Politikai és Stratégiai Tanulmányok Intézetének egyik munkatársa – ellentétben az amerikai „arab-szakértőkkel” – úgy vélekedett, hogy az Egyiptomban működő izraeli kémhálózatokról terjengő információk jelentős része egyáltalán nem kitaláció és „összeesküvés-elmélet”. „Annak ellenére, hogy Izrael és Egyiptom között békemegállapodás van érvényben, a zsidó állam mégis Egyiptomra, mint súlyos veszélyforrásra tekint” – jelentette ki a szakértő. Aki szerint kétségtelen ugyan, hogy Kairó sem kedveli Izrael fő ellenségeit – a Hamászt, Iránt, a Hezbollahot –, mindamellett bizonyos közös érdekek megléte ellenére mindkét állam saját hegemóniája kiterjesztésének útjában álló akadálynak tekinti a másikat.

Hogy ez mennyire így van, alátámasztják a WikiLeaks weboldalon nyilvánosságra került bizalmas amerikai diplomáciai jelentések. „Izrael békét kötött Egyiptommal…de nem annak népével” – olvasható például egy 2009 novemberében keletkezett dokumentumban, melyet a Jerusalem Post című lap is leközölt. A napvilágra került amerikai jelentésekből kiderül például, hogy Tel-Aviv hevesen ellenezte az Egyiptomba irányuló amerikai fegyvereladásokat, sőt, a WikiLeaks jóvoltából azt is tudjuk, hogy magas rangú izraeli tisztségviselők aggodalmai szerint a „mérsékelt” arab államokban, így Egyiptomban, Jordániában és Szaúd-Arábiában rendszerváltások következhetnek be, és a zsidó állammal ellenséges rezsimek kerülhetnek hatalomra.

1979, vagyis az egyiptomi-izraeli békeegyezmény aláírása óta a kairói hatóságok több tucat izraeli kémhálózatot göngyölítettek föl, melyek a gazdasági, a tudományos élet, a legfontosabb iparágak, és természetesen a hadsereg bizonyos szektoraiba akartak beépülni. De persze nem kell Izraellel ellenséges viszonyban álló országnak lenni ahhoz, hogy a Moszad ügynökei akcióba lépjenek. Izrael „nagy barátja” (vagy talán inkább már csatlósa), az Egyesült Államok sem mentes a zsidó állam kémeitől. 1987-ben Jonathan Pollard, egy hírszerzési adatok feldolgozásával foglalkozó amerikai állampolgár életfogytiglani börtönbüntetést kapott, miután bizalmas dokumentumok sokaságát juttatta el Izrael számára. 2001 decemberében, a Fox News televíziós hálózat az amerikai telekommunikációs cégek vezetésébe beépült izraeli kémekről szóló dokumentumsorozat vetítésébe kezdett. Azonban néhány rész bemutatása után a sorozatot levették a műsorról.

Természetesen az izraeli kémhálózatok erőteljes jelenléte Egyiptomban és más arab államokban nem azt bizonyítja, hogy a Moszad és a CIA állna a kirobbant forradalmak hátterében. A tömegek a szegénység, a neoliberális gazdaságpolitika, az uralkodó elit korrupciója és árulása, hazájuk gyarmati sorba süllyesztése ellen tiltakoznak. Valószínűsíthető azonban, hogy az izraeli és amerikai hírszerzés számított a robbanásra, és kezdettől fogva igyekszik is irányítani az eseményeket. Annál is inkább feltételezhetjük ezt, mert az elmúlt év tavaszán láttak napvilágot azok az információk, melyek szerint Hoszni Mubárak elnök súlyos rákbetegségben szenved. A 82 esztendős diktátor utódlása ezért rövidesen mindenképpen napirendre került volna. Egyiptom történelmi múltjánál, stratégiai fekvésénél, jelentős számú népességénél fogva kulcsfontosságú állam, ezért a Világbirodalom számára mindenképpen alapvető szempont, hogy megtartsa befolyási övezetében.

Az amerikai-izraeli közös stratégia most az, hogy szavakban Washington kiáll a „demokrácia”, a „tömegek jogos követelései” mellett, a diktátor-helytartót távozásra bírja a népi elégedetlenség lecsillapítása érdekében, miközben a hatalmat – a régi rendszer vezető személyiségeinek, valamint az ellenzék, köztük a Muzulmán Testvériség „mérsékelt” elemeinek részvételével megalakuló kormány felállítása mellett -  igyekszik átjátszani leghűségesebb zsoldosainak a kezébe. (Akiket jó alaposan le is fizet.)

Nincs új a nap alatt. Az egyiptomi nép elszántságán és kitartásán múlik, hogy a cionisták terveinek megvalósulását sikerül-e keresztülhúzni, és ki tudják-e harcolni Egyiptom függetlenségét és szabadságát.     

Perge Ottó - Kuruc.info