Hat axióma, amiből a többi következik:
1/. A rend Istentől származik, ezért a rend természetfeletti, univerzális és kozmikus.
2/. Egymás mellett létezik egy metafizikai és egy fizikai rend. A rend azért a legfontosabb, mert ami odalent van, az odafent is létezik.
3/. Az ember által létrehozott mesterséges rend maga a törvény, mely akkor jó, ha tudatos meghosszabbítása a természetes rendnek.
4/. A rend útja, ha kanyargós is, sohasem kerülő.
5/. A rendetlenség a modern „haladás-vallás” egyik alapvető feltétele lett.
6/. A bűn sohasem kaphat felmentést tettei alól.

Mottó:

„Vallásháborúk korát éljük, fajok más fajok ellen, kontinensek más kontinensek ellen, filozófiák más filozófiák ellen küzdenek. E háborúk kegyetlenebbek és kíméletlenebbek, mint a nemzetek közötti háborúk.”

Jean Richard Bloch

A régi államalapító őseink nem papok és szerzetesek voltak, hanem harcosok, katonák és lovagok. Olyan héroszok, akiket a beavatás véres és szent mítosza kötelezett. A kard misztériuma, a harcosok beavatása, a küzdelem tisztelete azt üzente a világnak, hogy erővel és fegyverrel lehet csak megnyitni a helyreállításhoz, az építkezéshez vezető utat. A harcosok kasztja, a Grál misztériuma, a Szent Korona, majd később a Megváltó üzenete együtt teremtette meg a törvény és a rend országát. Ám a dicső idők eliramlottak. Régi hősök helyett új bitangok ültek a nyakunkra.

De térjünk vissza a földre, hiszen sok az analógia. A kommunisták egykor a szegénységet és a rendszer ellenségeit próbálták teljesen eltitkolni és felszámolni. A maiak a korrupciót és a bűnözést. A korrupció eltitkolása ma már teljesen reménytelen, a bűnözés felszámolása pedig illúzió azokkal, akik mindezt előidézték. Nagy baj van, de már ismét látható a túloldal! A társadalmi rendetlenség egyre inkább megszüli a rend iránti felfokozott vágyakozást. A korrupcionizmus okozta jelenlegi komplex válság és a nyomába szökőárként berobbanó nyomorúság hatalmas erővel hívja elő az erős állam, a rend és a közbiztonság igényét a félelemmel teli, megrettent magyar lakosságból. Nem véletlen tehát a rendpárti szemlélet és magatartásmód országos előretörése és gyors népszerűsége. A közvetlen pártirányítással megtört, pártállami időket és reflexeket felvonultató rendőrség (karhatalom) láthatóan nem tudja garantálni a közbiztonságot, és szinte teljesen cserbenhagyta a vidéki Magyarország kiszolgáltatott és mélyszegénység által leginkább sújtott területeit. A jelenlegi karhatalom többet foglalkozik a rezsim átmentésével, a politikai ellenzék megfélemlítésével és a büntetésnek álcázott adók beszedésével, mint a közbiztonság megszilárdításával. Ma már látjuk, hogy az előző kormányok által korábban leginkább szétzilált nemzeti radikális erőtérben - a 2006-os morális forradalom véres leverését követően - nem volt más kitörési lehetősége a fiatalos lendülettel építkező hazafias erőknek, mint hogy tudatosan megsértsék az állam meggyengült és hitelét veszített erőszak-monopóliumát. (Ez a monopólium egyébként mát korábban teljesen szétzüllött. A végsőkig legyengített államban a többségében külföldi kézben lévő fegyveres őrző-védő szolgálatok, valamint a magán- és párthadseregek sokkal nagyobb létszámot és erőt képviselnek, mint a morálisan és szervezetileg legyengített magyar hon- és rendvédelem!) A fegyvertelen Magyar Gárdával - mint társadalmi okozattal -, sokszor indirekt konfliktusokat gerjesztve, a Jobbik látványosan betört a közéletbe, s így - nem egyszer teátrális, ám mégis békés eszközökkel - rávilágított a növekvő etnikai bűnözés kiváltó okaira és következményeire. A kezdeményezés a jelenlegi politikai garnitúra álszent, ál-liberális és szemforgató felháborodása ellenére (sőt, talán éppen azért) mégis elérte célját: brutálisan ráirányította a közfigyelmet a mai magyar valóság egyik eltitkolt, nagyon súlyos betegségére.

A rendpárti cunami hatására egyre nyíltabbá vált a közbeszédben a növekvő bűnözés tarthatatlansága, s ezen belül is kiemelt jelentőséget kapott az etnikai indíttatású cigány bűnelkövetés megfékezése. (Sajnálatos tény, hogy a cigánybűnözés mellett a sokkal nagyobb károkozással járó politikus- és bankárbűnözés égbekiáltó gaztettei máig sem kerültek kellő erővel terítékre!) A Gárda léte rámutatott arra a tényre is, hogy mennyire tarthatatlan az a fajta álságos megközelítés, amely a négy-ötmilliónyi szegény sorsú, ám tisztességes ember közül önkényesen kiemeli, sőt, a „megélhetési bűnözés” címkéjével egyben fel is menti az egyre nagyobb számban bűnöző cigányságot. A puccos cigányvezetők, a fuxos fémkereskedők, az idióta „showmenek”, az eklektikus vajdák és a tetovált, mercis bűnözők láttán minimum nem tisztességes a becsületes magyar mélyszegénységet és a bűnözésből élő cigányság kisebbségét demonstratív és manipulatív módon egybemosni! (A magyar államnak azonnal kötelessége lenne egzakt szociológiai felmérésekkel és tanulmányokkal feltárni a szegénység rejtett okait, mértékét, számarányát, körülményeit és etnikai szerkezetét!) Ezzel szemben a mesterségesen gerjesztett etnikai szembenállás nem nélkülözi a titkosszolgálati elemeket sem! A Szarházy-klán proli-büró emberei /lásd, más vonatkozásban: rendőrpalota, UDZ ügy, titkos szlovák beavatkozás, Magyarok Nyilai stb./, nemes egyszerűséggel - egy fajta szocialista összeesküvés-elmélet keretében - rasszista indíttatású, Ku-Klux-Klan jellegű leszámolásként kezelnek minden cigányokkal szembeni jogos ellenérzést és konfliktust. Mindezt persze aljas módon rávetítve a Jobbikra és a Gárdára. A két szervezet szoros szimbiózisa különösen a szemellenzős kispolgári és a belterjes balliberális médiában jelenik meg negatív értelemben, ahol minden egyes cigányokat ért sérelem nyomán rendre előveszik a „szélsőjobboldali”, rasszista és „fasiszta” kártyát. (A háborút követően hasonló módszerekkel számolt le politikai ellenfeleivel a Rákosi által fémjelzett kommunista diktatúra!) A Jobbikot mindezek ellenére úgy tűnik, hogy senki és semmi sem menti meg attól, hogy az eljövendő országgyűlési választásokon rendpárti programjával elsöprően sikeres legyen. A mérhetetlen kiábrándulás és elégedetlenség, valamint az ebből fakadó „protest”szavazatok árhulláma óriási erővel sodorja be őket a törvényhozásba. (A felháborodott és rászedett lakosság megkezdte a büntetési tételek kiszabását!) Annak ellenére, hogy a jelenlegi pártok közül magasan a Jobbiké a legjobb rendteremtő program, a rendpártiak számára még számos kérdést kellene tisztázni, felvállalni és képviselni. Íme néhány elgondolkodtató és vitára ingerlő rendpárti javaslat a sok közül:

Első felvetés: A választásokat követően teljesen új katonai és rendészeti struktúrára és koncepcióra van szükség! Ezeken a területeken is teljes mértékben fel kell számolni a nemzetromboló posztkommunista és neoliberális gyakorlatot és mentalitást! A politikai megrendeléseket teljesítő Készenléti Rendőrséget, a „párt öklét” (Rebisz) azonnal fel kell oszlatni! Ésszerű nagyságúra kell emelni a nemzeti hadsereg, a rendőrség és a tartalékos állomány létszámát! Nincs semmiféle külföldön teljesítendő „békemisszió”! Hazánk nem lehet bűnrészes a globális gyarmatosításban. Nem adoptálhatjuk fegyverrel a hazug „liberális demokráciát” egyetlen nemzet akarata ellenére sem, ezért azonnal haza kell hívni a külföldön állomásozó magyar katonákat! Magyarország nem a Nyugat hídfőállása, hanem Kelet és Nyugat között fekvő önálló nemzet, megbízható partner és erős kötelék!

Második felvetés: Érdemes lenne minden megyében gazdasági társulásokként létrehozni a Magyar Gárda őrző-védő Kft.-ket. A piaci alapokon történő szervezettség és struktúra munkát adhatna és bevételt hozhatna a szervezet tagjainak, ráadásul még nehezebb lenne politikailag támadni egy olyan „tisztán” gazdasági társulást, amely olcsó, ám színvonalas szolgáltatásaival valódi közösségi igényeket képvisel és teljesít. Érdemes lenne már most vitákat generálni arról: hogy hová, mikor és milyen módokon lehetne a nemzeti rendvédelem hivatalos kereteibe beintegrálni a rendvédelem iránt fogékony gárdista fiatalokat. A tartalékos haderő felállítása végett - finn és ausztrál példa alapján - kötelezővé kellene tenni a tanuló fiatalok rendszeres nyári katonai alapkiképzésének bevezetését a közép- és felsőfokú oktatás keretei között. (A felsőfokú oktatási intézményekben esetleg be lehetne vezetni az önkéntes altisztképzést is!) A hazafias, hadászati és extrém sportok kedvelőinek érdemes lenne a régi MHSZ mintájára kiépíteni egy országos ifjúsági sportklub-hálózatot.

Harmadik felvetés: Önálló Belügyminisztérium keretében át kellene értékelni a honvédség és rendőrségi korai nyugdíjazási rendszerét, megtartva a magasan kvalifikált, politikailag feddhetetlen, idősebb katonákat és rendőröket a testületben. Ezzel együtt indítványozni kellene a külföldi érdekeltségű őrző-védő szolgálatok tevékenységének szigorú törvényi korlátozását és esetleges teljes körű felszámolását. Érdemes lenne felvetni (szingapúri példa alapján), a rendőrök, a pedagógusok és az ápolók bruttó, azaz adómentes jövedelmezését, melynek költségvetési fedezetét a szerencsejátékok, a televíziós reklámok, a banki hirdetések, a kereskedelmi médiából és a bulvársajtóból beszedett giccsadók és a közterületi bírságok fedeznék.

Negyedik felvetés: Az érintettekkel együtt át kellene gondolni a Csendőrség (seriff), a Polgárőrség és a falufigyelő szolgálat kiépítésének, vagyis a decentralizált rendvédelem fenntartásának lehetőségeit. Párbeszédet kellene kezdeményezni a bűnelkövetéssel legjobban fertőzött települések vezetőivel és az ott élő civil szervezetekkel. Kellő szigorral, a helyi nyilvánosság erejével, térfigyeléssel, falufigyelő mobil-hálózattal vagy akár nyilvános megszégyenítéssel (pellengér/kaloda) kellene visszaszorítani a kistérségi bűnözést.

Ötödik felvetés: Érdemes lenne felvetni a vizsgálóbíró intézményének megalkotását (akinek kezében már a nyomozati szakasz kezdetén összefutnak a szálak), ezen túl a fokozott tanúvédelem, az óvadék, a fejpénz (vérdíj), valamint a hivatásos fejvadászok működésének lehetőségeit is képviselni lehetne. Kisebb ügyek esetében - amerikai példára - be kellene vezetni az azonnali bírói ítélkezés gyakorlatát. A rövidebb időtartamú elzárások érdekében kis méretű helyi börtönöket kellene építeni minden városban! Intenzíven érvelni kellene a halálbüntetés, a Btk. szigorítása, az önvédelem jelenlegi jogállásának kiterjesztése, a magántulajdon védelme, a fém- és falopások felszámolása, valamint az önvédelmi fegyverek tulajdonon belüli viselésének ügyében.

Hatodik felvetés: Mindenképpen érdemes lenne felvállalni egy részletes, pontos és legfőképpen nyilvános etnikai térkép létrehozását, melyen láthatóvá válna az adott térség egészségügyi, oktatási, munkavállalási, tanulási, életviteli és bűnelkövetési adatainak etnikai szerkezete. Mindez nagyban hozzájárulhatna a számon kérhető pénzügyi támogatások kialakításához és elosztásához. (Az elmúlt évtizedekben 150 milliárd forint tűnt el nyomtalanul a cigányság támogatásának körében!) Az oktatásban és a hitéletben fokozottan erősíteni kellene a cigány lakosság magyarságtudatát és vallásosságát! Kínai példa alapján jelentős adókedvezményekkel lehetne támogatni a gyermektelen, vagy az egy gyermeket nevelő, dolgozó cigány családokat.

Hetedik felvetés: Az eddig eltűnt támogatások, segélyek és korrupciós ügyek miatt érdemes lenne megvizsgálni egy önálló, saját költségvetési kerettel rendelkező cigányügyi minisztérium létrehozását, ahol a cigányság választott vezetői büntetőjogi felelősségük terhe mellett osztanák el és felügyelnék a kisebbségre jutó költségvetési kereteket. Ezzel az elkülönüléssel nem lehetne többé a rasszistának kikiáltott többségi társadalomra mutogatni, sőt, szigorúan számon kérhető lenne az esetleg ellopott közvagyon.

Nyolcadik felvetés: Érdemes lenne a politikusok és bankárok mellett a kisebbségi vezetők, közöttük cigánypolitikusok, cigányvajdák és egyéb cigányvezetők esetében is a kötelező vagyonbevallást és vagyonvizsgálatot bevezetni. Maffiajellegű, szervezett alvilági bűnözői életmód esetén pedig szintén kötelező vagyonvizsgálatot és teljes körű vagyonelkobzást kellene elrendelni és foganatosítani!

Kilencedik felvetés: Ideje lenne nemzetközi fórumot szervezni az Európát érintő etnikai bűnözésről, ezen belül természetesen a cigány bűnelkövetés okairól, elterjedéséről, sajátosságairól és az erőszakkal szembeni közös fellépés lehetőségeiről. Ezen a konferencián esetleges lehetőségként fel kellene vetni - Izraeli állam mintájára - egy nemzetközi segédlettel létrehozott, önálló cigányállam megteremtésének gondolatát. (Próbáljuk ki: a „fegyenc-földrész”, Ausztrália is sikeresen talpra állt!)

Tizedik (bónusz-) felvetés: Különálló jogszabályban rögzíteni és szigorúan büntetni kellene a szóbeli vagy tettleges hungarofób, azaz nyíltan magyarellenes rasszizmust, amelyre a maroknyi szélsőcionista törpepárt (SZDSZ) politikai agóniája és 2006 véres ősze óta sajnálatos módon oly sok példa akadt a hazai közéletben. Végezetül: az új magyar törvényhozásnak könyörtelenül végig kellene vinnie a véres rendőri brutalitások kiagyalóinak és tetteseinek felkutatását és szigorú felelősségre vonását! Miért? Mert jelenleg ez a helyzet: 

„Sehol mérték, rend, nyugalom,
A bűnösök büntetlenek,
Nincsen a jónak jutalom.”

Si King kínai bölcselő

A rendetlenséggel és felforgatással szembeni globális küzdelem nem lehet sikeres, ha nem vesszük figyelembe a nemzet ellen folytatott igen hatékony nemzetközi rejtőzködő, okkultista háborút - különösen annak stratégiai és taktikai eszköztárát -, amely a mélyrétegekben folyik ellenünk. (Ez nem más, mint maga a gátlástalan médiabűnözés!) A háborúnak ebben a végső szakaszában nem véletlenül erősödnek fel az etnikai, az identitásbéli, az oktatási, a kulturális, ezen belül az anyanyelv területeire irányuló összpontosított támadások. A túlsúlyba került, teljesen eldologiasodott liberális világfelfogás irányából jelenleg a magyar vallás, hagyomány és történelem (ősi szakralitás) és az anyanyelv (ősi kód) van leginkább veszélyeztetve. Az oktatásban-kultúrában-médiában ehhez a haszonelvű, megszálló, technokrata gépezethez gyártanak lélektelen emberi fogaskerekeket. Ebben az eltorzult világban a csonkítatlan szabadság ideája immár abszurd módon különbözik a „liberális” rezsimek által megengedett szabadságtól.

Európa megszállása során ellenségeink azt gondolják, hogy egyfajta nagyon is igazságos háborút folytathatnak ellenünk. (Idegen, kisebbségi rasszok és kasztok felhasználásától, a genetikai fegyverek és járványok bevetésétől, a kvóták szerinti abortusztól és eutanáziától, sőt még a nyílt polgárháború lehetőségétől sem riadnak vissza!) Egy jól körülírható kisebbség tagjai, globális érdekekre hivatkozva, felhatalmazva érzik magukat a többségi társadalom átnevelésére. Az átnevelés célja a „bűnös nemzet” érzésének, vagyis a megtört szolgaléleknek és az alázatos cselédszellemnek a nagy tömegekben való előhívása és betáplálása. Ezek a szellemi internáló táborok - a demokrácia szentségének és sérthetetlenségének nevében - néhány fontos alapvetést felülről sugalmaznak és tabusítanak. Ilyen mások által szinte érinthetetlen téma a demokrácia jelenlegi politikai rendszerének megkérdőjelezése, a balliberális haladás ügye, az egyenlőség mítosza, a szocialista/liberális reformok szükségszerűsége, valamint az eltorzított médiajogi, a fetisizált emberjogi és kisebbségi ügyek. Ilyen „szent” érinthetetlenség veszi körül a holokauszt, a rasszizmus, a szemitizmus és cionizmus, a cigány-néger-zsidó-buzi témák, a politikus- és bankárbűnözés, és legvégül persze az éppen aktuálisan feltupírozott cigánybűnözés kérdésköreit. Itt minden felsőbbrendű szó (demokrácia, szabadság, igazság, egyenlőség, haladás, tudomány, civilizáció) csak egy-egy jól irányzott csapás és propagandaeszköz a megszállás hétköznapi gyakorlatában.

Ezekről a sugalmazott tabukról, liberális dogmákról javarészt hallgat a fősodrású véleménydiktatúra, vagy legfeljebb a megértő tolerancia szemérmes hangján nyilatkozik, miközben politikai ellenfeleit kíméletlenül a fasizmus és nácizmus eszmeiségével gyalázza és stigmázza. Ennek a tendenciának a nyilvánosság erejével véget kell vetni, meg kell akadályozni az őszinte beszéd elhallgattatását és tabusítását! Erre jó esélyek vannak, hiszen - ok-okozat alapon - a destruktív tevékenység erői, miután lassan bekebelezték az élet teljes anyagi horizontját - akaratlanul ugyan de -, megteremtik számunkra a nemzeti ellenállás (konzervatív ellenforradalom) széleskörű szellemi alapjait. A mélyben már mindenhol ott munkálkodik a változás! Az uralkodó „elit”, amely nem tudja, vagy nem akarja meghaladni a jelenlegi álszent liberális diktatúrát, akaratlanul is kollaborál a zuhanás és sötétség korszakának alantas erőivel. Ezek a felforgató, tudatos rendetlenségre törekvő erők az eljövendő és megtestesülő nemzetállami korszellem hatására eltűnésre vannak kárhoztatva! Furcsa paradoxon, hogy azoknak, akik leginkább elszenvedték ezt a szörnyű szabadosságban tobzódó korszakot – azoknak a mai fiataloknak kell megvalósítaniuk Moliére egykori álmát a rendről: „Korunk a rend kora lesz, és nem jól jár, aki erőszakoskodik és megsérti a törvényt!” Hamarosan eljön tehát az igazság drámai pillanata: választanunk kell az erő és az erőtlenség, a rend és a rendetlenség, a törvény és törvénytelenség, vagyis a rendpárti, fasisztának nevezett fiatalok és a kitömött pénzes dobozokkal üzérkedő vörös maffiózók között!

Molnár Tamás

Kapcsolódó:

- A tizedik pecsét: a politikai ármánykodás felszámolása (A politikusbűnözés)

- A hatodik pecsét: Az Antikrisztus eljövetele

Ajánló: Drábik János: Korszakváltás - Alvilágrend vagy Világrend?   (x)