Bush verzióját már nem kötelező elhinni
Minden hírt, amit a cionista média világgá röpít, ajánlatos erős fenntartásokkal kezelni. Kiváltképpen így van ez az al-Kaidával kapcsolatos információk esetében. A nyugati hírközlő eszközök legnagyobb része ugyanis már régen nem a tájékoztatást tekinti a céljának, hanem leplezetlen propagandát folytat a cionista oligarchia hatalmának fönntartása, sőt, kiterjesztése érdekében.

Újabban arról győzködik a világ közvéleményét, hogy a legendás al-Kaida befészkelte magát Jemenbe. Vajon mennyi lehet ebben az állításban az igazság? Nos, 2002-2003 táján is terjedtek hasonló híresztelések. Akkor azonban Amerika – a Jemenben uralkodó amerikai csatlós rezsim, valamint Szaúd-Arábia segítségével – erőteljes csapást mért az al-Kaida állítólagos jemeni bázisaira. 2002 novemberében sikerült megölni például az egyik al-Kaida-vezért, Senyan al-Haretit, aki az amerikaiak állítása szerint részt vett az USS Cole hadihajó elleni merényletben 2000 októberében. Egy ideig úgy tűnt, hogy sikerült végleg kiszorítani az országból a terroristákat. 2006 körül azonban a nyugati titkos szolgálatok köreiben ismét aggodalmaskodni kezdtek az al-Kaida jemeni jelenléte miatt. De vajon miért kedvelik Oszama bin Laden emberei olyannyira Jement, hogy nem lehet őket onnan kifüstölni? Az ok az ország belső helyzetének romlásában keresendő. Az egyre nagyobb méreteket öltő korrupció, a növekvő szegénység, a káoszba fulladó közigazgatás nyomán a szervezet harcosai viszonylag könnyen át tudnak lépni a határokon, és meg is tudnak telepedni az anarchiába süllyedő országban – vélik a nyugati fővárosokban és Tel-Avivban.

Jemen ráadásul Szaúd-Arábia közvetlen tőszomszédságában fekszik, és nincsen túlságosan messze a Közel-Kelet „forró pontjaitól” sem. 2004-ben pedig kitört az ország északi területein élő síita zaidisták felkelése. (A zaidisták – a többi síitával ellentétben – csak az első négy imámot fogadják el törvényesnek, az ötödiket, Muhammad Al-Bakirt nem, szerintük ugyanis helyette Zaid ibn Al-t illette volna meg a legfőbb muzulmán vallási tisztség.) Az Abdul-Malik al-Houthi siíta vallási vezető irányítása alatt álló felkelők számtalan alkalommal kötöttek fegyverszünetet a központi kormánnyal, ám minduntalan kiújultak a harcok. A zaidisták ugyanis úgy ítélik meg, a hatalom elnyomja és másodrangú polgárként kezeli őket, sőt, szándékosan akarja szegénységbe taszítani az egész északi országrészt. 2009 augusztusában a felkelők ismét fegyvert ragadtak, mondván, az amerikai és szaúdi befolyás alatt álló kormány nem tartja be ígéreteit, s egyre keményebb kézzel sújt le a zaidistákra és általában a síitákra.





De hát miért üldözi a jemeni rezsim a síitákat? Azért, mert ők ellenzik a jemeni kormányzat megalkuvó politikáját, mely semmibe veszi a muzulmán világ érdekeit. Ezért aztán azzal is vádolják őket, hogy Irán parancsainak engedelmeskedve igyekeznek aláásni Jemen stabilitását. A felkelők nem minden alap nélkül állítják, hogy Jemen lényegében egy amerikai-izraeli-szaúdi bábállam, mely csakis azért létezik még, mert a felette uralmat gyakorló hatalmak óriási összegekkel támogatják a korrupt rendszer fönnmaradását. De hogy mennyire életképtelen ez az ország – mint számos más, az egykori gyarmatosítók akaratából létrehozott állam –, azt jól mutatja, hogy, a síita felkelők sikereit látva, a déli területeken élő különböző népek is fegyvert ragadtak. Céljuk az autonómia kivívása, habár olyan szeparatista erők is színre léptek, amelyek a függetlenség elnyerését tűzték a zászlajukra.

Mármost állítólag az al-Kaida szereti azokat a helyeket, ahol káosz van és zűrzavar. (Csak nehogy előbb-utóbb nálunk is megjelenjenek.) Jellemző különben a Jemenben uralkodó állapotokra, hogy 2006 februárjában az egyik börtönből kitört 23 fogoly, akik állítólag mind az al-Kaida harcosai voltak. Egyikük, Nasir al-Wahayshi, Oszama bin Laden egykori titkára lett volna az a személy – ha hihetünk a nyugati titkosszolgálati körökből származó információknak –, aki újjáépítette az al-Kaida jemeni „fiókszervezetét”. Amely erőteljes toborzásba is fogott, és, hiszik vagy sem, még egy arab-angol nyelvű újságot (!) is kiadott, majd bizonyos szaúdi al-kaidás csoportokkal együtt létrehozták az Arab-félsziget al-Kaida Szervezete elnevezésű tömörülést (AQAP).

Az amerikaiak azt állítják, az a veszély fenyeget, hogy az Afganisztánból, illetve Pakisztánból kiszoruló al-Kaida harcosok Jemenben keresnek menedéket. Egyelőre azonban ez csak egy feltételezés. De hát a „megelőző háborúk” korában élünk, amikor pusztán azért, mert a világ urai úgy gondolják, hogy valamely állam vagy szervezet esetleg ellenállást tanúsít vele szemben, akkor már meg is semmisíthetik. Értik a különbséget, kedves olvasók? Nem csak azokat öldöshetik le, akik ténylegesen ellenállnak, hanem azokat is, akikről feltételezik, hogy majd egyszer esetleg ellenállhatnak. A legvadabb diktatúra épült ki a nyugati világban a szemünk láttára, és mi még mindig úgy teszünk, mintha demokráciában élnénk.

A jemeni kormány persze pontosan tudja: legfeljebb néhány száz főre tehető az országban tartózkodó al-kaidás fegyveresek száma, és ennyi ember nem jelenthet komoly fenyegetést, nem hogy az Izraeli-Amerikai Világbirodalom számára, de még Jemenre nézve sem. A borzalmas méreteket öltő korrupció, az egyre szélesebb rétegeket fenyegető szegénység, a vízhiány vagy akár a fegyvercsempészet is nagyobb kihívást jelent a Szanaa-i kormány számára, mint az al-Kaida jelenléte. Csakhogy a jemeni rezsim irányítóinak parancsoló washingtoni és tel-avivi üzletemberek és politikusok azt várják el a csatlós kormányoktól, hogy azt tekintsék fenyegetésnek, ami az Izrael és az USA érdekeit veszélyezteti.

Amiképpen Magyarországot is csak akkor hajlandók finanszírozni a „külföldi befektetők”, ha a budapesti kormány úgy táncol, ahogy ők fütyülnek, ugyanúgy a jemeni rezsim is addig kap pénzt, amíg a fő céljának az al-Kaida elleni háborút tekinti. Ami nem kevesebbet jelent, mint hogy Amerika, Izrael, Szaúd-Arábia és a jemeni csatlós kormány hozzávetőleg 300 ember ellen harcol! (Egyesek szerint pedig csupán csak 50 ellen.) És nem sajnálják a hadakozásra fordított irdatlan összegeket, s azt sem bánják, ha értelmetlen, ostoba háborújuk eredményeképpen rengeteg polgári személy, nők és gyerekek is odavesznek. Ami egyébként a pénzt illeti, az USAID elnevezésű szervezet 2008-ban 9,3 millió, 2009-ben pedig már 24 millió dollár segélyt nyújtott a szerencsétlen közel-keleti ország számára, amit az infrastruktúra fejlesztésére, illetve az egészségügy, a közigazgatás és az oktatás fejlesztésére lehet felhasználni. (Ha éppen el nem lopják.) De ezeket az összegeket persze nem adják ingyen.

Nem világos pontosan, mikor elégelték meg az amerikaiak a jemeni vezetés totojázását, és mikor döntöttek úgy, hogy – fittyet hányva a „nemzetközi jogra”, a „humanizmusra” és minden más hasonló „badarságra” – saját maguk veszik a kezükbe az al-Kaida elleni háború ügyét. Az ősz folyamán szaúdi harci gépek több alkalommal is bombázták a kormányellenes zaidista felkelők állásait Jemen északi részén. A durva légicsapások – melyeknek igen sok polgári áldozata is volt – a síita Iráni Köztársaságnak szóló figyelmeztetések is voltak egyúttal. A perzsa állam ugyanis – állítják Washingtonban, Tel-Avivban és Rijádban – erőteljesen támogatja a zaiidistákat. De még ha így is lenne, milyen alapon kifogásolhatná Teherán segítségnyújtását éppen az USA és Izrael, azok, akik a világ akármelyik pontján feljogosítva érzik magukat bármiféle, akár fegyveres beavatkozásra is?

Az USA elsőként december 17-én lépett közvetlenül akcióba, amikor is a jemeni Abyan tartományban jemeni harci gépek – erőteljes amerikai támogatással - csapást mértek egy állítólagos al-Kaida kiképzőközpontra. Sokan meghaltak, közöttük nők és gyermekek is. (Akikről később azt állították a jemeni kormány médiumai, hogy a terroristák családtagjai voltak.) Következett az Arhab elleni támadás, amit a színleg ugyancsak a jemeni fegyveres erők hajtottak végre, de az amerikai titkosszolgálatok segítségével, no és persze amerikai haditechnológia felhasználásával. Ekkor sikerült megölni egy korábban Guantánamón is fogva tartott, később valamilyen oknál fogva szabadon engedett, de egy „rendkívül veszélyesnek” nyilvánított terroristát, egy bizonyos Hani al-Shalan nevűt, továbbá két másik al-Kaida-vezért – Mutay'a al-Ratash-t és Szamir al-Matarit – is a másvilágra küldték az akció során. Az örömbe viszont némi üröm is vegyült, mivel Kvasim al-Rajmi, az Arab-félsziget al-Kaida Szervezetének katonai parancsnoka, valamint egy másik, állítólag szintén veszedelmes terrorista, Hizam Mujali (aki ott volt a 2006 februárjában a börtönből kiszabaduló 23 al-Kaida-harcos között) szépen kereket oldott. Viszont további 19 al-Kaida-fegyverest őrizetbe vettek a jemeni hatóságok. (És alighanem kiadják majd őket az amerikaiaknak.)

Nem sokkal később a fővárosban, Szanaa-ban csaptak le a jemeni és az amerikai kommandósok egy házra, ahol is 14 személyt vettek őrizetbe, akiket azzal vádoltak, hogy támogatást nyújtottak az al-Kaidának. Márpedig egy ilyesfajta vád ellen nincs védekezés manapság. December 21-én meglepő esemény történt: több tízezer helyi lakos gyűlt össze az abyani állítólagos al-Kaida kiképzőtábor elleni légicsapás színhelyén, hogy békésen tiltakozzanak a barbár katonai támadás ellen, melynek során 64 ember (köztük 23 gyermek és 17 nő) vesztette életét. A demonstráción mindenki megrökönyödésére felszólalt egy magát Muhammad Salih al-'Awlaqi-nak nevező ember, aki azt állította magáról, hogy az al-Kaida tagja. (Rövid felszólalásáról az Al-Dzsazíra is tudósított, kiváltva ezzel az amerikaiak haragját.) December 22-én jemeni harci gépek – amerikai irányítással – Shabwa közelében lőttek ki rakétákat egy célpontra, mégpedig éppen Muhammad Salih al-'Awlaqi meggyilkolása érdekében. Először nem tudták megölni őt, viszont december 24-én újabb légicsapás történt ugyanott, és alighanem ekkor koronázta siker az akciót. Ugyanekkor egy Fahd al-Qus'a nevű al-Kaida-harcos házára is hullott egy rakéta, amely több terroristával is végzett – ha hinni lehet a jemeni és amerikai forrásoknak.

December 17. és 24. között 34 al-Kaida-tagot megöltek, 17-et pedig elfogtak a jemeni biztonsági erők – adta hírül a közel-keleti ország médiája. „Hatalmas eredmény”, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy egyes elemzők szerint nem is 300, hanem csupán 50 al-Kaida-harcos tartózkodik Jemenben. Mindeközben pedig civilek – köztük gyermekek és nők – sokasága is életét vesztette. Amikor december 24-én sor került a légicsapásra a jemeni Shabwa mellett, Umar Farouk Abdulmutallab már ott ült a Lagosból Amszerdamba repülő gépen, alsónadrágjában a kezdetleges bombáival. Az első hírek arról szóltak, hogy azért akarta felrobbantani a Northwest Flight 253-as, Amszterdamból Detroitba tartó járatát, mert bosszút akart állni a jemeni kormányerők, valamint a szaúdiak és az amerikaiak Jemenben végrehajtott légicsapásai miatt, melyeknek összességében immár sok száz civil áldozata van. Természetesen erőszakra nem lehet erőszak a válasz, a repülőgépek ártatlan utasai pedig végképp nem tehetnek semmiről. De mikor értik meg végre Washingtonban, Tel-Avivban, és más nyugati fővárosokban, hogy amíg egyesek feljogosítva érzik magukat az öldöklésre mindenféle képzelt vagy valós veszélyre hivatkozva, addig mindig lesznek olyanok is, akik bosszút akarnak állni, és nekik ugyanúgy mindegy lesz, kik esnek áldozatul a haragjuknak?

Perge Ottó – Kuruc.info