A hanyatláskori Róma egyszerű szimptómája: az élvezetek habzsolásán kívül, már semmi nem vonzza a fiatalok tekintélyes részét – derül ki a Corriere della Sera elemzéséből. A fogyasztó társadalomnak nevezett tervszerű kultúragyilkolás végső fázisához érkeztünk, az új generációkat már teljesen „megszabadítják” az önálló gondolkodás, aktív élet és úgy általában minden normalitás „nyűgétől”. A helyzet nyugat-Európában drámainak mondható, ám ott legalább nevén nevezik a gyereket, míg nálunk csak az átlagember mindennapi tapasztalatára hagyatkozhatunk. Megállapíthatjuk: hülyének lenni követendő divat lett. Nincs már messze a vég, kérdés, hogy nekünk mennyi időnk maradt, hogy ezt még elkerülhessük?

Egész Nyugat-Európában egyre emelkedik azoknak a fiataloknak a száma, akiket a spanyolok már egy találó külön elnevezéssel is illetnek, ők a „sem-sem generáció”. E generáció olyanokból áll, akik sem tanulni, sem pedig dolgozni nem akarnak, és akiket a társadalom, azaz – többnyire a szülők, majd később a munkanélküli juttatások révén – az állam tart el.

Bár Olaszországban e csoportnak még nincs külön neve, de számbelileg már elérték a kritikus tömeget és jelenlétük befolyásolja a társadalmi viszonyokat. Ezért is szentelt nekik a római egyetem különös figyelmet, a kutatások eredményét pedig jelentésben publikálták. 270.000 olyan 15 és 19 év közötti egyén él Olaszországban, aki megszakította tanulmányait és ezzel párhuzamosan – ráadásul hosszabb ideje – nincs munkahelye sem; ráadásul nem is hajlandó munkát keresni, életformájával ugyanakkor tulajdonképpen elégedett.

A jelenlegi gazdasági krízis elsősorban a pályakezdőket sújtja, ennek megfelelően a 25-35 év közötti olaszoknak mintegy negyede – azaz 1,2 millió fő – munkanélküli. Közülük 700.000 viszont úgy gondolja, hogy perspektivikusan sem érdemes munka után néznie, őket az elemzés „meggyőződéses inaktívnak” nevezi.

A lap szerint nyilvánvalóan elsősorban a gazdasági gondok azok, amelyek inspirálják ezt a magatartást, ha Itáliának 1-2 százalékkal magasabb lenne a GDP-je, vagy hasonló lenne a foglalkoztatottsági arány, mint mondjuk az uniós országok közül e tekintetben legjobban álló Hollandiában (a 25-35 évesek több mint 80 százalékának van munkája), akkor talán az aktív élethez való hozzáállás is más lenne. Mindazonáltal a fogyasztói társadalomnak is megvan a maga negatív hatása e generációra. Az elkényelmesedő fiatalok az egyszerűbb megoldást választják, azt, amely semmilyen olyan erőfeszítést sem kíván, mint a tanulás vagy a munka.

(Glóbusz nyomán)