Tagadnak a besúgók, II.
Amiről Bárándy dr. hallgat, és amiről hazudik: Ügyvéd kollégáiról, "ellenforradalmárokról" és nagybátyjáról is jelentett
Mottó:
Szófogadó a spicli
Az állambiztonsági hálózati személyeket arra tanították: tagadjanak az utolsó utáni pillanatig, soha semmit ne ismerjenek el a bizonyítékok ellenére sem, vagy épp azért, mert lehet, hogy nem maradt semmilyen bizonyíték. Az emberek túlnyomó többsége nem jár levéltárakba kutatni, nem tudja, mit írtál le, elhiszi, ha ügyesen hazudsz, ha szánalmat keltesz magad iránt, ha bagatellizálod a történteket, s megsajnál: nem baj, mi így is szeretünk. Nem kell bocsánatot kérni, már nem szokás, pártod sem fog elítélni, leváltani, ellenkezőleg: ápol és eltakar, megvéd a rivális párttól, sőt, küld lapjától egy tájékozatlan és felkészületlen újságírót is, akinek azt mesélsz, amit akarsz, le fogja írni, nem kérdez rá a lényegre, nekünk dolgozik.
Nem találkoztam még egyetlen besúgóval sem, aki lebukása után azt mondta volna: "Bocsánat, nem kellett volna. Ha valakinek anyagi, erkölcsi kárt okoztam, kész vagyok megtéríteni vagy lehetőségeim szerint jóvá tenni."
Előzmények:
- Spiclik tucatjait leplezték le Nagy újratemetése kapcsán (vén Bárándy, Tőke, Droppa, Vörös, stb.)
- Kiszely futtatása után az ugyancsak besúgó, az 56-os vérengzést keveslő Bárándyt mentegeti Pörzse Sándor
A Kistarcsai Internálótábor volt beszélője
Bárándy György ügyvéd állambiztonsági történetének évek óta van egy visszatérő mozzanata, amelyre ő mindenkor előszeretettel hivatkozik ártatlansága bizonyítékaként. Ezt legutóbb is megismételte az 56-os Intézet ügynöklistájának megjelenésekor: "Engem az 50-es évek elején megpróbáltak beszervezni, de nem sikerült, ezért Kistarcsára internáltak, aztán 3 évig burgonyát zsákoltam a Tolbuhin piacon, mai nevén a Vásárcsarnokban."
Ezért akár nemzeti hős is lehetne, a Rákosi-rendszerrel szembeszálló jellemes ellenálló. De erről nincs egyetlen dokumentum sem a levéltárakban. Van viszont az ellenkezőjéről. Soha, sehol nyomtatásban még nem jelent meg az a névsor, melyet az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában találtam az Államvédelmi Hatóság VI. Jogi-, Börtönügyi és Vizsgálati Főosztályának a Kistarcsai Internálótábor Parancsnokságától származó iratai között.
A Kistarcsán fogvatartottak névsorában olvastam a következőt:
"Bárándi György. 35 éves, ügyvéd, budapesti lakos, 1 év 10 hónapja internálva. A Kat. Pol. beszervezett ügynöke volt, azonban tevékenysége dekonspirálódott, később az ÁVH ügynöke lett, de megbízását elfecsegte."
Bárándi György ávéhás ügynök Kistarcsán
Az Államvédelmi Hatóság ugyanis nemcsak a rendszer ellenfeleit, az "osztályellenség" prominenseit, a koholt perek áldozatainak hozzátartozóit, papokat, szociáldemokrata vezetőket vitt a Kistarcsai Internálótáborba, hanem saját hivatásos állománya és besúgó hálózata azon tagjait is, akiket büntetni kívánt pl. árulásért, dekonspirálódásért, zsarolásért, üzletelésért, sikkasztásért, fenyegetésért, jelentéstétel elmulasztásáért, felettesek megtévesztéséért, stb.
Itt olvasható azok bűne, akikkel Bárándy dr. egy lapon szerepelt. Például: "Dr. Liszkay Nándor, 35 éves ügyvédjelölt, budapesti lakos. 3 és fél éve internálva. Nyilas párttagsága miatt beszervezve és mint az ÁVH. ügynöke megbizatását kihasználva, több zsarolást követett el".
"Hegedűs Margit, 25 éves, ápolónő, budapesti lakos. 11 hónapja internálva. Rémhírterjesztés miatt volt elítélve 4 hónap fogházra, majd az ÁVH kapcsolata lett, azonban feladatát elfecsegte."
"Urbán Frigyes, 44 éves, műegyetemi hallg., budapesti lakos. 9 hónapja internálva, mert mint a Hatóság ügynöke feladatát nem hajtotta végre és 220 dollárt sikkasztott."
Ávéhás besúgók büntetésben Kistarcsán
A Kistarcsai Internálótábor 1953 őszén történt bezárása (átmenetinek bizonyult) előtt az ÁVH külön határozott saját foglyai sorsáról. 1953. augusztus 23-án az illetékes belügyminiszter-helyettes, Györe József egyebek között a következőket jelenti feletteseinek:
"26 személyt javaslunk külön bíróság elé állítani. Ezek valamennyien az ÁVH. és a volt Katona Politikai Osztály titkos munkatársai voltak, akik mint ilyenek ellenséges tevékenységet fejtettek ki vagy súlyos titoksértést követtek el. Ezen személyek felett csak külön bíróság ítélkezhet, tekintettel bűncselekményük bizalmas természetére és a bizonyítási anyag operatív jellegére.
72 internált ügyében javasoljuk a rendőrhatósági felügyelet alá helyezésüket. Ezeknél megfelelő bizonyítási anyag nem áll rendelkezésre és bűncselekményük jogi erejű alátámasztása nem lehetséges. Szabadlábra helyezhetők, azonban személyük veszélyességre való tekintettel javasoljuk letelepedési engedélyhez nem kötött helységekben őket szigorú rendőri felügyelet alá helyezni.
5 internáltat javaslunk szabadlábra helyezni, akiknek internálásuk előtti beosztására való tekintettel, szabadlábra helyezéséhez külön jóváhagyás szükséges."
Intézkedés az ÁVH és a Katpol titkos munkatársairól
A jelentés nem szól arról, ami természetes volt: majd minden korábban beszervezett tovább szolgált.
A Katonapolitikai Osztálytól az Államvédelmi Hatóságig
Bárándy Györgyöt 1949 tavaszán szervezte be a HM Katonapolitikai Osztálya, amely az MT. 1949. december 28-án megjelent 4353/1949 sz. rendelete alapján beolvadt a Minisztertanács közvetlen felügyelete alá helyezett Államvédelmi Hatóságba. Az áprilisban Ausztriába átdobott Bárándy ebben az időben Salzburgban tájékozódott, "jogfolytonosan" vette át az ÁVH, senki sem kérte, hogy duplán lépjen be. Meglehetősen járatlanul és tapasztalatlanul mozog az idegen terepen, ellátmánya sem érkezik meg időben, a CIC (Counter Intelligence Corps), az USA totális elhárítást végző titkosszolgálati szervének rutinos rókái az osztrák elhárítással együttműködve hamar felfedezik. Dekonspirációjához hozzájárul, hogy a katonapolitika kinti ügynökeitől épp úgy nem kap kellő segítséget, mint annak leghírhedtebb képviselőjétől: Berkesi Andrástól, aki - Bárándy szerint - provokálni akarta őt. Noha két napra hazarendelik, s új eligazítással küldik vissza, javított ellátmánnyal, a sikertelenség tovább kíséri.
Amire pedig hazakeveredik, már nem találja beszervezőjét: Sármány József őrnagyot, a katpol volt hírszerző főnökét, akinek el kellett tűnnie sógorának, Pálffy-Oesterreicher György altábornagynak, a katpol egykori vezetőjének 1949. október 24-i kivégzése után. 1960. augusztus 4-én Bárándy György dr. ("Bokor Péter") 5 gépelt oldalnyi beszámolót készít beszervezéséről, ausztriai tevékenységéről, kudarcának okairól a BM. II/5 osztályán - ez foglalkozott 1957-1962 között a belső reakció elhárításával - dolgozó kapcsolattartó tisztjének, dr. Horváth József r. századosnak, aki 1959 júliusától foglalkoztatta az 5. osztály e-alosztályán az igazságügy területén tevékenykedő ellenséges személyek felderítésének feladatával. "Bokor Péter" összefoglalóját itt olvashatják.
Közbevetőleg egyetlen megjegyzés a HM katonapolitikai osztályáról, nehogy félreértés essék tényleges hatalmáról és szerepéről. Legjobb ismerője, Kubinyi Ferenc írta - egyebek között - "A katonapolitika regénye" című kitűnő munkájában: "Ez a camorrista szervezet volt az, melyhez képest a Péter Gábor által vezetett Államvédelmi Osztály csak siheder tanulónak tekinthető. Kegyetlenségében, embertelenségében az egykori Hadik laktanya kat.pol-os nyomozói és vezetői pályahosszal megelőzték az Andrássy út 60. alatt működő testvérintézményt. A harmadik magyar köztársaság, az 1945 utáni parlamentáris demokrácia megdöntésében - szovjet irányítással, a Magyar Kommunista Párt vezetésével - nem az Államvédelmi Hatóság, hanem a Pálffy György által parancsnokolt Katonapolitikai Osztály játszotta a dicstelen főszerepet."
Horváth József dr., aki később, 1985-től a rendszerváltásig a III/III. csoportfőnöke lesz, 1958. szeptemberétől operatív tisztként tartotta a jogi vonalat, tőle 1961 áprilisában vette át "Bokor"-t Vásárhelyi György r. százados. (Horváth dr. ettől kezdve a szektás párttagok ellenőrzésére alakult csoport tagjaként Rákosi családjának ellenőrzésével foglakozott.) 1962 elején a volt II/2. osztály, a kémelhárítás vette át Bárándy ügynököt, majd - figyelemmel külföldi kapcsolataira - a III/II-1 osztálynak dolgozott (elhárítás az USA és egyes latin-amerikai országok hírszerzésével szemben), ezt követte 1968-ban a III/II-3. osztály (elhárítás az USA, NSZK, Ausztria kivételével a többi európai NATO-ország, Törökország és a semleges államok hírszerzésével szemben). 1988 júliusában a III/II-3-b alosztálytól kapott "feldolgozó" feladatot. Mint ismeretes, tervezett szerepe volt 1989-ben Nagy Imre júniusi újratemetésével kapcsolatban és az 1989 október 23-i operatív biztosítás előkészítésében.
"Bokor Péter"-nek egyetlen munkadossziéja található meg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, ez 1959 július 11-től 1962. november 24-ig tartalmazza jelentéseit, noha ezen 3.1.2. M-18 661 sz. alatti dosszié borítóján ez áll: "Megnyitva: 1960.II.27." Az ezt követő dossziéra van utalás 3.1.2. M-28 769 jelzettel, de még nem került elő.
"Bokor" ügynök méltán lépett elő később titkos megbízottá: termékenyen, lelkes tempóban dolgozott, nemcsak utasításra, hanem kezdeményezően is. Érezte munkája fontosságát: személyekkel kapcsolatos döntések megalapozásához járul hozzá. Amikor már túlságosan is önállósította magát, túlbuzgósága feltűnt tartótisztje felettesének: Virág György r. százados csoportvezetőnek, aki 1960. december 13-án - dr. Hunyor Imre és báró Wodianer Rudolf ügye kapcsán - figyelmeztette dr. Horvát József r. századost: "Bokor esetében különösen kell ügyelni arra, hogy ne ő vezessen minket, hanem mi őt."
Az ügynök ügyvédnek már hiányzik az állambiztonsági munka, ha nem keresik folyamatosan és nem kap elég feladatot. Ezt az állapotot érzékletesen fogalmazza meg tartótisztjének, Vásárhelyi György r. századosnak 1962. január 3-i jelentése: "Bokort közel 2 és fél hónapig nem tartotta senki. Miután felszedtem, őszinte kirohanása volt: 'hál'isten, már azt hittem senki sem törődik velem és nyugdíjba megyek.' Megállapodtunk a feladatokban és az időpontot rögzítettük."
Túlbuzgósága meggondolatlan lépéshez is vezet: nagybátyjáról, Ranschburg Lászlóról is jelent, aki francia állampolgárként Görögországban dolgozott és hagyatéki ügyben két hétre hazalátogatott.
A látogatásról szóló beszámoló egy mondatára ("... elhatározták, hogy gyakrabban, esetleg évenként ide fognak jönni") rögtön lecsap Horváth százados: "A II/2 vagy II/3-as osztálynak esetleg felhasználható. Intézkedés: A II/2-3 o.nak a kivonatot megküldeni... az anyagot a 'B' dossziéban lerakom."
Jelentések kollégái visszaéléseiről és a téglákról
Alapvető feladata azonban a "... rendszeres tájékoztatás az igazságügyi vonalon lévő ellenséges személyek magatartásáról". (Értékelő jelentés, 1962. november 26.) Már első olvasható jelentésében, 1959. július 11-én hangsúlyozza, hogy "... az ellenséges elemek tevékenysége (értem ez alatt az ügyvédi vonatkozásokat, megnyilatkozásokat) aktivizálódást mutat... több olyan tag van, akiknek állásuk nincs, de pénzük van. Szórakozni járnak, fizetnek és nem tudni miből. A kérdést talán nem lenne érdektelen megvizsgálni."
A jelentések tetemes része ezért is az ügyvédi visszaélések és bűncselekmény-gyanús esetek jelzéséről szól. Pl. egyes ügyvédek arannyal üzletelnek.
Egy ügyvéd 5 ezer forintért arra vállalkozott 1959 decemberében, hogy elintézi valaki börtönbüntetése végrehajtásának felfüggesztését - intézkedés: megkeresni a bíróságon azt, aki megvesztegethető ezzel a pénzzel. Egy másik ügyvédnek is megvesztegetési ügye volt, kicsalt az ügyfelétől 10 ezer forintot, bevitték a Tolnai Lajos utcába, "...bent volt elég hosszú ideig és csak úgy tudott kijönni, hogy megbízásokat vállal, ennek értelmében mindent jelentenie kell a rendőrségnek."
A dr. K. L. ügyvédről szóló jelentés 1961-ben Horváth százados szerint "gazdasági jellegű bűncselekményre utal". Ismét másik ügyben 1960. október 21-én jelenti "Bokor Péter" a BM. II/5-e osztálynak: "N. Lászlóné győri ügyfelem közölte velem, hogy felfüggesztésem alatt dr. T. János (3.sz. Ügyvédi Munkaközösség) képviselte egy ügyben, melyben eltiltották 4 évre a szűcsipar gyakorlásától. Dr. T. János közölte vele, hogy amennyiben Pestre kíván jönni és rendelkezik 40.000. Ft-tal, amit hajlandó befektetni, úgy ezért az összegért megszerzi neki az eltiltás ellenére Budapesten a szűcsipar folytatására jogosító engedélyt." Intézkedés: a befolyással való üzérkedésre utaló ügyet átadják a BRFK bűnügyi osztályának.. Frau J.L.Bécs és Budapest között bonyolítja csempész ügyeit (pénz, óra, porcelán, stb.), teheti, mert, mint mondja, a kémfőnök a barátja, de ennél is figyelemre méltóbb "Bokor" szerint, hogy az asszony a volt arisztokrácia ügyvédjével, a korábbi legnagyobb adófizető ügyvéddel, dr. H. Imrével tart kapcsolatot, akinek fia '48-ban, leánya, felesége, veje '56-ban disszidált, neki külföldön komolyabb pénze van, mégis itthon maradt, vajon miért? - teszi fel a gyanút megalapozó kérdést 1960. augusztus 13-án Horváth századosnak.
A legnagyobb vétkek egyike azonban egy ügyvédi munkaközösségben az, amiről az ügynök 1960. május 16-án jelent: dr. N. Miklós a 2.sz. ÜMK-ból 5 ezer forintért vállalt el egy ügyet, de "...csak 2 ezer forintot vitt be a tszcs-be, 3 ezret pedig megtartott a háztáji gazdaságban", Horváth századost azonban az információnál is jobban izgatja az, hogy - saját megjegyzése szerint - dr. N. Miklós az "ellenforradalom alatt az ellenforradalmi bizottság tagja volt az Igazságügyi Minisztériumban... s a politikai vezetésre jellemző, hogy ügyvédi munkaközösségben praktizálhat."
"Bokor Péter" panaszkodik kapcsolattartó tisztjének, hogy rengeteg az átlátszóan viselkedő beépített ember a jogászok között, akikről köztudott rendőrségi beszervezettségük, mindig roppant jól értesültek, s nem lehet előttük semmit sem mondani, mert azonnal jelentik a megfelelő helyen. Az ügynök először 1960. március 31-i jelentésében szól lebukott besúgó ügyvédekről, majd július 8-i jelentésének direkt tárgya: "BM. beépített embereinek tartott személyekről", s konkrét neveket sorol, akiknek tevékenysége köztudott. Valószínűleg sok találata volt, mert dr. Horváth József százados ezt írja a jelentés végére. "Megjegyzés: Az ügyvédek között széles körben beszélnek arról, hogy kiket és mikor szerveztek be a rendőrség részéről. Ennek egy része általában igaz. Helyes lenne a jövőben ezen a problémán elgondolkozni és a beszervezés módszerén változtatni. Intézkedés: A szereplő személyeket lepriorálom kék kérdőjegyen."
"Ellenforradalmárok" és rendszerellenesek
A társait besúgó ügyvéd a legmélyebb ellenszenvvel azok ellen fordul jelentéseiben, akik 1956-ban "ellenforradalmárok" voltak, és továbbra is rendszerellenes politikai kijelentéseket tesznek. Nem kedveli például dr. B. Andrást, "aki egy rosszul provokáló egyén", s ezért még a nyomdafestéket nem tűrő káromkodását is szó szerint jelenti 1960. március 31-én. Dr. Kamarási László nyugati turistákkal barátkozik a Balaton körül luxuskörülmények között. Más elmondása alapján leírja "egy sötét alak", Dr. Meskó László ügyvéd, a 28.sz. Ügyvédi Munkaközösség tagjának 1956-os "ellenforradalmi" megnyilvánulásait (1960. december 16.), majd 1961. május 2-án azt az információt is jelenti, hogy Meskó dr. az ellenforradalom alatt minden beszédét magnetofonra vette, ezek a szalagjai ma is megvannak, így érthető módon feladatul kapja Vásárhelyi századostól, hogy "Dr. Meskó Lászlóval kerüljön közelebbi barátságba, teremtsen olyan légkört, hogy Meskó ajánlja fel azt, hogy lejátssza az általa őrzött, az ellenforradalom alatt készített magnószalagot." Az ügynök jelentése alapján Vásárhelyi százados értékelésében azt is megjegyzi: "Érdekes felfigyelni Dr. Kuti László ügyvéd szovjetellenes kirohanására, akit ügyvédi körökben lojális gondolkodású embernek ismernek, baráti társaságban viszont a többihez hasonlóan ellenséges."
"Bokor Péter" hálózati személy jelenti, hogy hármasban történt beszélgetésük során szintén szovjetellenes kijelentéseket tett dr. Görgényi Dezső és dr. Puskás Károly, a 19.sz. ÜMK tagjai (1960. július 15.), mire Horváth százados feljegyzi: "Dr. Görgényi és dr. Puskás több esetben is tettek ellenséges kijelentést. dr. Puskás az ellenforradalom alatt Kispesten a Kisgazda Pártot szervezte. Ellenőrzésük Bokornak állandó feladata." Az ügynök egyik jelentésében leírja a Kisgazda Párt VI. kerületi szervezetének 1956 októberében történt megalakulását, s azt, hogy akkor felkereste a szervezet Liszt Ferenc téri helyiségét: "A helyiség különösen hemzsegett a kétes és gyanús alakoktól. Fegyveres suhancok, a kisgazda párt karhatalmi alakulata, "felkelők" ugyancsak fegyveresen jártak bent. Vezető kommunista személyeket és ÁVH-sokat kerestek. Erősen keresték pl. Borgos Gyulát, aki azelőtt is és jelenleg is a BM. titkárság vezetője. Elmondta egyikük - géppisztojjal (sic!) a vállán -, hogy kint voltak már Borgos lakásán- ha jól emlékszem az Attila uccát mondta - de onnan már megszökött." Saját főnökéről, dr. Ádám Tiborról, a 25. ügyvédi munkaközösség vezetőjéről is jelent, mert pl. azt mondta: "A legkomolyabb mértékben folyik a burkolt árdrágítás, bármerre nézünk, mindenütt ezt kell látnunk.", továbbá: "Mindenkinek, akivel csak beszéltem 1956-ban, azt mondtam, hogy menjen el innen." Vezetője rovására írja azt is, hogy jó viszonyban van Kálnay Andrással, pedig tudja róla, hogy antiszemita. Dr. Soóky József (3.sz. ÜMK) ellenséges beállítottságú személy, "egyáltalán nem híve a jelenlegi rendszernek", Németország helyzetéről azt mondta: "Lassanként ott tartunk, hogy Hitlernek szobrot fognak állítani, amiben a németeknek végeredményben igazuk is van, mert Németország jelenlegi felemelkedése tulajdonképen Hitlernek köszönhető."
A két legkritikusabb rendszerellenes véleményt 1961. szeptember 11-én jelenti "Bokor". Dr. ifj. Virágh Gyula, a 40. sz. ÜMK tagja, aki "korábbi megnyilatkozásai alapján is rendszerellenesnek mondható", a következőket mondta: "A kommunistákat jobban kellene égetni, mint a poloskákat, mert csak így lehetne kiirtani őket. Azok az emberek, akik ma vezető pozicíóban vannak, a társadalom szemetjei. Ebben az országban és mindenütt, ahol a kommunizmus került uralomra, minden vonalon a legnagyobb rendetlenség és zűrzavar uralkodik. Sajnos, ennek mi isszuk meg a levét." Dr. Kacsóh Zoltánt, aki a hálózati személlyel együtt a 25. sz. ÜMK-ban dolgozik, így mutatja be a besúgó: "a háború előtt és után bíró, tipikus polgári demokrata", majd idézi kijelentéseit: "A kommunizmus nem más, mint a pánszlávizmus újabb formája. Ez a jelszó csak a régebbit takarja. Amint ezelőtt a művelt világ harcolt a pánszlávizmus ellen, épp úgy kell ma harcolnia a kommunizmus ellen. Végeredményben ennek a harcnak meg is kell történnie, mert a helyzet sokkal élesebb, mint a multban volt: akkor ugyanis csak arról volt szó, hogy a szlávok kerülnek-e uralomra, ma azonban arról van szó, hogy a szláv uralommal együtt a kommunizmus kerül uralomra, ami egyértelmű természetesen a kommunizmus bukásával." Értékelés: "Dr. Virág és dr. Kacsóh az ügynök korábbi jelentéseiben is szerepeltek. Megnyilvánulásaik a rendszerünk elleni gyűlöletet mutatják." Vásárhelyi György r.szds. 1961 augusztus 23-án jelenti "Bokor": Dr. Á. Tibor azt mondta dr. Cs. István ügyvédről, hogy "az egy fasiszta."
Gimnáziumi osztálytársa, Dr. Vidoni Ottó az olasz követség sajtóattaséja, természetesen kapcsolatba lép vele, jelent róla, feltehetően "betechnikázott" lakásban. 1962-ben egyik találkozójukról szóló jelentésre már azt jegyzi fel Vásárhelyi százados, hogy: "A találkozón részt vett Gergely Attila r.szds, II/2-d aloszt., aki az ügynök magatartását meghatározta."
"Bokor Péter", ha kell, a cél érdekében, ügyvédi lehetőségeit is beveti. 1960. december 13-án ezt jegyzi fel dr. Horváth József r.szds.: "Báró Wodianer Rudolf letartóztatásával kapcsolatban az ügynök felvetette azt, hogy módja lenne megkapni annak védelmét. Ez lehetővé tenné számára azt, hogy - mivel jó barátja Wodianer - közel férkőzhessen hozzá és az esetleg szükséges adatokat megtudja... megegyeztem vele abban, hogy a védelmet vállalja el és utazzon le Pécsre egy esetleges beszélőre." Más esetben, ha egy ügy valamelyik szereplőjének jogi képviselője is, ügynöki jelentésében ily megtévesztő módon fogalmaz: "Mindezek az adatok P. utasítása alapján jogi képviselője - úgy tudom dr. Bárándy György - útján a szept. 30-ra kitűzött tárgyaláson kibuknak. Ez csak abban az esetben nem következik be, ha L.-né hajlandó P. zsarolásának eleget tenni és 100.000. Ft-ot fizetni." (1960. szeptember 8.) A kapcsolattartó tiszt megjegyzése: "A jelentésben foglaltakat felhasználás előtt meg kell beszélni, mert könnyen dekonspirációhoz vezet."
Dr. Bárándy György az 56-os Intézet Nagy Imre újratemetésének 20. évfordulója alkalmából nyilvánosságra hozott ügynöklistájával kapcsolatban zavaros és ellentmondásos nyilatkozatokat tett. Azt állította, hogy nem működött együtt az állambiztonsággal, de néha megkeresték "ezzel vagy azzal"; soha sem adott írásos jelentést, csak letettek egy magnót az asztalra és kérdésekre válaszolt. A lényeg azonban az - állította -, hogy soha sem mondott olyat, amivel másoknak ártott volna.
Dr. Ilkei Csaba
tudományos kutató
Kapcsolódó:
- Tagadnak a besúgók - A harmatos hazudozó, aki tévés kollégáiról jelentett: Spánn Gábor