A maffia (olaszul egyébként csak: mafia, egy f-el) Mussolini uralmáig markában tartott mindent és mindenkit. Ha valakit az utcán tucatnyi ember előtt lőttek le, nem akadtak tanúk. A rendőrség, az ügyészség, a politikusok mind a maffia befolyása alatt álltak. Nagyon kevés ember akadt, aki fel merte venni a harcot ellene. Aki megpróbálta, az esetek többségében az életével fizetett, már ha időben nem menekült el Szicíliából. Azonban akadt egy ember, akitől úgy féltek, mint ördög a tömjénfüsttől, s aki által Benito Mussolini hatalomra kerülése után a Cosa Nostra (a maffia másik neve, szó szerint: a Mi Ügyünk) uralmát majdnem teljesen felszámolták.
Antonio Calderon, egy úgynevezett 'pentito' (a maffiából kiugrott, a rendőrséggel együttműködő személy, szó szerint: aki megbánta, bűnbánó) így vallott Cesare Mori-ról: "A maffiára nehéz élet várt. Sokakat küldtek egyik napról a másikra a börtönszigetre. Mussolini, Mori, az igazságszolgáltatás emberei tették. Minden tárgyalás nélkül a maximumot adták, öt év internálást, majd mikor ez letelt, ismét adtak 5 évet! Csak így egyszerűen. Egyetlen dekrétummal... A szicíliai családok mind megtörtek... Luigi nagybátyám, aki főnök volt, tekintély, odáig süllyedt, hogy lopnia kellett, ha legalább a kenyérrevalót meg akarta keresni..."
A legenda szerint Mussolini Szicíliába látogatott, ahol Piana dei Greci polgármestere, a tiszteletreméltó Don Francesco Cuccia megvetően legyintett Mussolini elit testőrségére, majd a Duce fülébe súgta: Velem van, a védelmem alatt áll. Mi szüksége ezekre az emberekre? Mondanom sem kell, ez milyen hatást gyakorolt Mussolinire. Mintha csak darázs csípte volna meg, rájött: addig hiába építi a fasiszta államot, amíg nem ő az úr a fiatal olasz nemzetállam teljes területén. Erre a feladatra választotta ki Morit, aki eddigre már bebizonyította, vele bizony nem lehet packázni. Ő lett az, akit Olaszország és ezen belül is Szicília is úgy emlegetett: a Vasprefektus.
Milánó közelében nevelkedett, ahol szülei csak hétéves korában vették magukhoz, addig lelencházakban nevelkedett. Ez is jelzi, mennyire mélyről küzdötte fel magát ez a kiváló képességekkel rendelkező férfiú, és mégsem lett belőle "a körülmények áldozataként" megélhetési bűnöző (ez egyébként nem létező, avagy hamis fogalom). Ahogyan az ebben a korban szokásos volt, kevés pálya állt nyitva előtte: a rendőri vagy a katonai. A mára megnyílt belügyminisztériumi akták tanúsága szerint hatalmas becsvággyal kezdett a munkába, pályája meredeken ívelt felfelé. Többször kitüntették; először, amikor egy fegyverrel hadonászó fiatalt tartóztatott le, aki egy kiskatonát tartott sakkban, hogy őt egy prostituált leszúrhassa, vagy amikor felszámolt egy képviselőt zsaroló bűnbandát. Aztán közbeszólt a politika. Megmotozott egy helyi köztekintélyt, akinél gyanúja szerint fegyver volt, az illető pedig ezt követően elintézte, hogy egy csúnya sajtóhadjárat után áthelyezzék.
Új helyén a szokott szívóssággal vetette bele magát a bűnüldözésbe. Számos panasz érkezett ellene hivatali visszaélések, vagy durva módszerei miatt. Ne feledjük, a bűnözés tombolt ez idő tájt az országban, és szinte mindenért a maffia volt felelős. Az I. világháború kitörésekor 400.000 szicíliait hívtak be katonának, és köztudottan ők ezért nem igazán lelkesedtek. Egy igazi szicíliai nem tartotta magát olasznak. Az óriási mértékű sorozásnak az lett az eredménye, hogy több ezren a hegyekbe menekültek, és felcsaptak banditának.
Ez így volt egészen 1917-ig, amikor Torino rendőrfőnökévé nevezték ki. Itt baloldali vagy inkább anarchista, romboló fegyveres csoportok csaptak össze rendszeresen jobboldali fegyveres csoportokkal. 1919-ben Mussolini létrehozta fasiszta mozgalmát, amely az anarchia elleni rendpártiságával kivívta a rendőrség hallgatólagos támogatását. A cél lényegében közös volt: létrehozni egy központosított hatalmat, ami megmenti Olaszországot a széthullástól. Egyedül Mori volt az, aki komolyan fellépett a fasiszták ellen. Egy tüntetés során közéjük lövetett, amely számos halottat követelt. 1922-ben azonban Mussolini átvette a hatalmat, Morit pedig elbocsátották.
Ekkor azonban fura fordulat következett be: Mori elérte, hogy visszavegyék. 1925. október 23-ától Szicília székhelye, Palermo prefektusa lett. Ezzel kezdetét vette a maffia elleni háború.
Az első szakasz a Palermo közeli Cosa Nostra-bástya, Gangi ostroma volt, 1926 első napjától kezdve. A még erősen másnapos maffiózók meglepve konstatálták, hogy körülzárták a várost, és mindenkit elvittek, akit azzal gyanúsítottak, hogy kapcsolatban áll velük. Azonkívül azt is, hogy éjjel a közvilágítás működött. Ugyanis valakik (a kiváló intuíciós készséggel rendelkező olvasók kitalálták) szerint biztonságosabb sötétben közlekedni a városban éjjel, mint kivilágított utakon, ezért kilobbizták, hogy Gangi utcái mindig kivilágítatlanok legyenek. Addig a napig ez így volt. Az első, aki feladta magát, Gaetano Ferrarello, hatvanhárom éves volt és már kb. 30 éve menekült a rendőrök elől. Vallomása után végzett magával, vagy mindenki higgyen, amit akar. Az ostrom után 430 embert tartóztattak le.
Mori parancsára lerombolták azokat a falakat (Szicíliában még ma is látni alacsony falakat itt-ott, sokszor csak kis kőrakás, de jó fedezéknek), amelyek mögé a luparás bérgyilkosok könnyűszerrel elbújhattak, hogy onnan hajtsanak végre orvgyilkosságokat. A lupara, a fűrészelt csövű vadászpuska a szicíliaiak kedvenc fegyvere volt. Megszüntették azt az eljárást, hogy a tanúknak a bíróság előtt meg kell jelenni. Ha valakiről azt állították, hogy a maffia tagja vagy azt segíti bármilyen módon, elítélték.
Körülbelül 11.000 bűnözőre várt e sors; ez csak Palermóban 5.000 embert jelentett. A maffia megtört, és igyekezett eltűnni. Hogy érhették el Mussoliniék ezeket a sikereket? Ugyanazt a módszert alkalmazták, amit a maffia saját ellenségeivel szemben. Ez is azt bizonyítja, hogy egy nem terrorisztikusan működő, de autoriter jobboldali kormányzat, amely kiiktatja a demokráciának nevezett színjátékot, igen hatékony tud lenni a bűnözés megfékezésében. Egy ilyen államban a cigány- és zsidóbűnözőket, vagy bármely brigantit rövid úton kivégzik vagy börtönbe zárják.
1929-ben Mussolini bejelentette, hogy teljes egészében felszámolták a maffiát (amelynek tagjai vagy ültek, vagy Amerikába menekültek, s a Duce 1945-ös bukásáig nem is jelentettek többé gondot), Morit pedig áthelyezték. Így búcsúzott:
...megmaradt az ember, Mori, a polgár, a fasiszta Mori, a harcos Mori, a férfi Mori, aki él és virul. Most rálép a látóhatár felé vezető útra, amely nyitva áll minden ember előtt, minden jóakaratú ember előtt. Megvan a csillagom, azt figyelem lankadatlanul, mert fénylik, és továbbra is fényleni fog a munka és a kötelesség ösvénye fölött. A haza fénye fog vezetni. Nos, barátaim, még találkozunk.
Cesare Mori végül 1942-ben hunyt el.
Életéről Pasquale Squitieri készített filmet 1977-ben, amelyben Morit a kiváló olasz színész, Giuliano Gemma játszotta.
O.Z. - Kuruc.info