Annyi abortusszal kapcsolatos elutasító megnyilvánulás után feltétlenül szükséges a konstruktív hungarista álláspont megismertetése.

A liberális család- és embermodelltől egyenes út vezet a gátlástalan önzéshez. Felnövekszik egy nemzedék, mely elé soha nem állítottak példaképnek nagy ideálokat, mely nem képes már rajongani eszmék iránt, elveszti a képességet, hogy az erkölcsi, szellemi nagyságban rejlő szépség gyönyörködtesse, nem alkalmas meglátni és felismerni a jót, megkülönböztetni azt a rossztól, ezáltal természetszerűleg képtelen is felvenni a harcot a rossz ellen.

"Szórakozz!", "fogyassz!", "élvezz!", "érezd jól magad!". Erre nevelik ma gyermekeinket, és nem csak gyermekeinket, de európai emberek, felnőttek százmillióit is.

A "valósítsd meg önmagad!", "érvényesülj!", "te megérdemled!", "légy sikeres!" jelszavak korszakában élünk.

És mi a siker? Természetesen az, ha minél több fölösleges dolgot össze tudsz vásárolni. Vegyél új mobiltelefont, házimozit, televíziót, autót, hiszen ez boldoggá tesz! Nézd, milyen boldogok ezek az emberek, akiknek már van! (Láthatjuk a reklámokban.) És ha nincs elegendő pénzed, egy percig se aggódj, mert, elvégre mire való a hitel?!

Ez a torz világkép - a kamatrabszolgaságon túl - a határtalan önzés egy olyan fokára sodorta az emberiség "fejlettebb" részét, melyben teljesen elfogadottá vált, hogy abban az esetben, ha valaki mindezeket az anyagi célokat, szerzési vágyának kielégítését veszélyeztetve látja, saját - még meg nem született - gyermeke által, minden további nélkül dönthessen annak életéről, pontosabban haláláról, meggyilkolásáról. Nem másért teszik ezt nagyon sokan, hanem anyagi megfontolásokból. Ehhez persze hozzátartozik egy olyan - nem nevezném elhibázottnak, mert félő, hogy nagyon is tudatos - családpolitika, ami sokszor valóban szinte elviselhetetlen terheket ró a családokra több, vagy akár már csak egyetlen gyermek vállalása esetén.

Ez eredményezhette, hogy 1956 óta Magyarországon 6,5 millió abortuszt hajtottak végre. Egészen elképesztő számadat ez, ha belegondolunk abba, hogy a csonka-ország teljes lakossága tízmillió körül mozog. Nem más ez, mint egy szabályos népirtás, nemzetirtás.

Az teljesen világos, hogy a több évtizedes bolsevik, majd liberális erkölcsrombolás pusztító hatását nem lehet varázsütésre semmivé tenni, és egyik napról a másikra gyökeres szemléletváltást előidézni a fogyasztóvá züllesztett társadalom gondolkodásában. Éppen ezért elkerülhetetlenül szükséges a kérdés legszigorúbb törvényi szabályozással való mielőbbi rendezése. Ez a hungarista családpolitika, és népszaporulat-szabályozás egyik sarkalatos pontja. De, mivel ez - előbb vázolt okokból kifolyólag -, vélhetően nem kis társadalmi ellenállásba ütköznék, szükséges végre szót ejtenünk azokról az elképzelésekről, melyek, mint egyfajta társadalmi kísérőjelenség, ezt a törvényi szabályozást kiegészítenék.

Egy olyan törvény, mely a mai körülmények között egy tollvonással megtiltaná az abortuszt, valóban sok esetben felelőtlen és igazságtalan lenne. De a hungarista munkaállam mindezt nem egyszerűen egy törvény meghozatalával kívánja megoldani, legalábbis nem olyan módon, hogy az ezzel járó kötelezettségeket, áldozatokat, lemondást, vagy bármilyen más az életkörülményekre kiható következményt áthárítaná az egyénre. Nem "köd előttem, köd utánam" módon kívánjuk szabályozni az életnek ezt a legsarkalatosabb szegmensét, fontos, hogy ez tudatosuljon.

Mindazonáltal az abortusz teljeskörű és azonnali betiltása elengedhetetlenül szükséges, kivéve persze, ha egészségügyi problémák indokolnák, tehát az anya terhelt, vagy fogyatékos, egészségtelen utódnak adna életet, vagy konkrétan az anya élete forogna veszélyben!

Azzal, hogy a magzat legyilkolása mélyen sérti a keresztény normákat, törvényeket, és gyakorlatilag nem más, mint embertelen mészárlás, most nem kívánok foglalkozni. Egyrészt ezt már megtették előttem sokan, másrészt nem baj, ha ugyanabban a kérdésben egyazon álláspontunkat több irányból is alátámasztjuk.

Ahhoz, hogy a hatalom felelősséggel meghozhasson egy abortusztörvényt, legelőször is gondoskodnia kell arról, hogy a megszületendő gyermekek többnyire ne áldozatokkal és lemondással járjanak egy család számára, hanem éppen ellenkezőleg, előnyökkel és gondoskodással az állam részéről. (Természetesen ami a gyermekvállalással járó anyagi vonzatokat illeti, tehát, amit az államnak módjában áll átvállalni a szülőre nehezedő terhekből.)

Az egyéni áldozatvállalásra való hajlandóság is kívánatos lenne a kérdésben, de sokkal életbevágóbb létkérdésről van szó, mintsem az egyén "jó belátására" bízhatnánk ennek végkimenetelét.
Gondoskodni kell azokról is, akik eleve nem családba születnének, akik a "nem kívánt", "baleset" kategóriába tartoznak, egyedülálló lányok, nők alkalmi kapcsolataiból, vagy időközben megromlott rövidtávú "vadkapcsolatból" származó gyermeknek adnak életet. Abban az esetben is gondoskodni kell, ha az anya, vagy akár közösen a szülők, úgy döntenek, hogy nem akarják felnevelni a gyermeket. (Ez valóban módjukban áll, a gyilkossággal ellentétben.)

A legideálisabb természetesen az első alternatíva, amikor az államra a család boldogulásának feltételeinek megteremtése hárul. A hungarista államban először is bevezetésre kerül a főállású anyaság, ami lehetővé teszi, hogy az anya teljes valójában a legszentebb kötelességének szentelhesse életét. Az anya - három vagy több gyermek után - élete hátralévő részét egyedül a családi tűzhely melegének fenntartásával, és a gyermekek nevelésével töltheti. Ez egyben nyugdíjra is jogosító jogviszony lenne. Az állam leveszi a család válláról a gyermek oktatásával járó anyagi terhet, vagyis amíg az tanulni akar, akár a felsőoktatási intézmények elvégzéséig, az oktatás és tanszerek teljesen ingyenesen, alanyi jogon járnak. A gyermekekkel járó további plusz költségeket (rezsi, élelmezés, ruházkodás) az anya jövedelem formájában kapja meg. (Ez a gyermekek számától függetlenül jár.) Három, vagy több gyermek után a hungarista állam lakást, vagy családi házat biztosít a család részére, attól függően, hogy az apa munkaköre milyen környezethez köti a családot.

- Nem lényegtelen itt megjegyezni, hogy a mindezek teljesítéséhez szükséges anyagi források nagyon is előteremthetőek egy hungarista nemzetgazdálkodás beállítása esetén. -

Előfordulhatnak azonban olyan estek is, amikor a megszületendő gyermeknek nem lenne teljes családja, mert az anya egyedül maradt a magzattal. Ebben az esetben nem várható el minden körülmények között, hogy az anya, akitől az abortusz lehetőségét megvonták, egyedül nevelje fel gyermekét. Természetesen választhatja ezt, és ebben az esetben az apától megítélt gyermektartáson túl az állam, a fent vázolt feltételekhez hasonlóan, messzemenőkig gondoskodni fog róla és gyermekéről. Amennyiben egyedülálló nőként nem kívánja vállalni a gyermek felnevelésével járó kötöttségeket, az állam az ilyen gyermekeket az erre a célra létrehozott intézetekben helyezi el. Ezekben az intézményekben kerülnek elhelyezésre a bármilyen más okból a szülők által nem vállalt gyermekek is. A hungarista állam ezeket az intézményeket a lehető legjobb feltételekkel látja el, az oktatás, erkölcsi és vallási nevelés magas szintű műveléséhez minden körülményt biztosít.

A Hungarista Nevelőotthonokat minden esetben napfényes, tágas, parkosított, barátságos környezetben kell létrehozni. Vagy már meglévő, más funkciójú épületeket kell erre a célra átalakítani, vagy új épületkomplexumokat felépíteni, lehetőleg vidéki környezetben.

A nevelők egy része természetszerűleg bentlakásos elhelyezést kap, ami - igény szerint, ha a nevelő már családos, vagy időközben családalapításra készül - az épületkomplexumokon belüli, de mégis jól elszeparált, teljes értékű családi élet kialakítására alkalmas tágas házakat, lakásokat jelent. A szülők hétvégéken és ünnepnapokon látogathatják, vagy kivihetik gyermekeiket, ha erre igényt tartanak. Amennyiben valamelyik szülő az időközben megváltozott körülményei következtében valamilyen okból úgy döntene, hogy gyermekét mégis magához venné, ezt egy környezettanulmány elvégzése után - feltéve, hogy az pozitív eredménnyel végződik - megteheti, abban az esetben, ha vállalja, hogy a gyermek további jó fejlődésének, nevelésének körülményeit a hungarista hatóságok havi rendszerességgel ellenőrzik.
A gyermekek majdani pályaválasztását, továbbtanulását képességeik, adottságaik maximális figyelembevételével kell irányítani, ezen túlmenően figyelembe kell venni az úgynevezett "hiányszakmák" kielégítésére való törekvést.

Hungarista államban nem lehet cél, az a liberális - teljességgel értelmetlen - divatos elv, mely szerint minden ok és cél nélkül, öncélúan a végtelenségig duzzasszuk fel a felsőoktatási intézményt végzettek számát, míg végül a vízvezeték-szerelőnek, ácsnak, stb. "arannyal fizetnek" azok a diplomások, akik - akár több diplomával is - pultosként keresik a kenyerüket egy vendéglátóipari egységben, de egy polcot felszerelni képtelenek.

(Nyugati, "fejlett" társadalmakban ezt már megfigyelhetjük. Ez gerjeszti aztán a megállíthatatlan migrációt, mivel a munka elvégzésére ezek az elkorcsosult társadalmak alkalmatlanná váltak, ezért idegen faji elemek "importálásával" akarják azt megoldani kényelmükhöz való ragaszkodásukban, miközben ezzel saját sírjukat ássák.)

A szellemi nevelés mellett fontos szerepet kell, hogy kapjon a fiatalok testedzése, melyről az intézmények területén belül felállítandó sportcentrumok keretein belül kiváló szakembereknek kell gondoskodniuk. A gyermekek rendszeres táboroztatásáról, üdültetéséről az állam szintén gondoskodik.

A fiúk esetében a nevelést illető legfőbb irányelvként előnyben kell részesíteni a fegyveres katonai szolgálat felé való "terelést", melynek vissza kell állítani régi jelentőségét, becsületét, és fényét. Ez nyilvánvalóan semmiféle kényszert nem jelenthet.

A fent vázolt elképzelések természetesen csak a Hungarista Birodalom területén élő honképes és talajgyökeres népekre vonatkoznak.

A végső cél a hungarista embertípus: olyan eljövendő nemzedék felnevelése, mely keresztény erkölcsi alapokon nyugvó, mély hazaszeretettel átitatott, áldozatos, természetszerető, öntudatos, fejlett szociális és igazságérzettel felvértezett.

De beszéljen erről inkább maga Szálasi Ferenc:

"Célunk olyan új magyar lelkitípus kitermelése, mely faji, népi talajban gyökerezik, a nemzettudatból a nemzetönérzet, öncélúság és a nemzeti hivatástudat magaslatára emelkedett olyan nemzedék felnevelése, mely testben, lélekben erős, szép, nemeslelkű, becsületes, önzetlen, önfeláldozó, vallásos, magaerejében bízó, fegyelmezett, engedelmeskedni, tűrni, szenvedni, dolgozni, tanulni, hinni, önállóan kezdeményezni tud, előretörő, önérzetes, bátor, kitartó, eszményekért lelkesül, a Hazáért, a fajért élni s ha kell, halni is kész. A szép, jó, igazi erényei lelki összhangban építik nemes jellemét, olcsó megalkuvás helyett szívesen választja a kemény harcot, mert tudja, hogy sem ő, sem faja nem alábbvaló egyetlen nemzetnél sem és joga van az elsők sorában helyet foglalni a saját tehetségéből, kiharcolt erejéből és nem mások érdekéből és érdeméből. Nevelői intézményeink megújhodó közszelleme, az új nemzeti társadalom erkölcsi emelkedettsége, a nevelői intézmények átalakított és a nemzeti értékek ismeretére támaszkodó tanulmányi anyaga lehetővé fogja tenni, hogy a magyar ifjúság új lelki típusa mielőbb kialakuljon, méltón betöltse helyét és nagy feladatát a nemzet jelenének és jövőjének megalapozása körül elvégezhesse. A lelkek átalakítását, újjászületését, megnemesedését, magyarabbá, önérzetesebbé való átalakulását várjuk és készítjük elő az egész vonalon a sorsközösség, a faji összetartozandóság és testvéri összetartás tudatát ápoljuk és fejlesztjük, olyan széleskörű népkultúrát akarunk, hogy a magyarság széles rétegei ne csak a fizikai élet robotját, a mindennapi kenyérgondok keserű verejtékét érezzék, hanem erkölcsileg és szellemileg felszabadulva a napos oldalra kerülhessenek és elegendő lelki rugalmassággal bírjanak az élet szépségeinek, értékeinek megismeréséhez, az élet nemes örömeinek befogadásához. Mert csak egy életerős, életvidám, rugalmas lelkületű népközösség fiatal tagjait lehet nagy nemzeti eszmék, célok lelkes szolgálatába beállítani s e célokért önfeláldozó munkásságra és kitartó harcra rávenni."

Mindenesetre fogytán az időnk. Legújabban napvilágot látott adatok szerint a Magyarországon élő nyolcéves gyerekek 50%-a cigány!

Hogyan élheti valaki ugyanúgy tovább a hétköznapjait, ha egy ilyen döbbenetes tény a tudomására jut, mint azelőtt?

Hét évtizede harsant fel a hungarista riadó:

"Ébredj magyar az ősi föld veszélyben
Elvész a fajtánk, hogyha nem merünk!"

Nem volt még nemzetnek dicstelenebb pusztulása, mint a magyaré lesz, ha ez továbbra is süket fülekre talál.

Végvári Levente Attila - kitartas.hu