A statisztikák szerint folyamatosan nő Magyarország jelenlegi területén az erdő. Nem jellemző, hogy ennek valaki ne örülne, nyilván félő, hogy itt esetleg propagandafogásról is szó van. Nézzük tárgyilagosan, konkrétumokkal, miről van szó. Abba nem megyek bele, hol mit írnak az erdőterületek növekedéséről, ilyet könnyen találni az internetes keresőkben.

Mindenekelőtt tisztázzuk, mi az erdő. Józan paraszti ésszel azt gondoljuk, hogy olyan faállománnyal borított terület, ahol a melegben hűvös van, legalábbis ha már akkora az állomány. Ezért az erdők ennek megfelelő korosztályeloszlását, illetve a károsítások miatti lombkorona-záródás hiányt sem elemzem, elvileg, ha az utóbbi fennáll akkor egy idő után erdősítési kötelezettség lép életbe, bár ez sajnos egyre kevésbé valósul meg (mert ugye minden jogszabály annyit ér, amennyit betartanak belőle), amiért nem a szakmát, hanem majdnem kizárólag a jelen kormányzatot terheli a felelősség, amire viszont később konkrétumokat fogok felsorolni.

Az előző bekezdésben említett szempont szerinti erdő meghatározása azt hiszem, elfogadható lehetne többnyire, de hát ilyen nyilvántartás sajnos nincs, ezért meg kell elégednünk azzal, ami van, azaz az Országos Erdőállomány Adattárral (továbbiakban: Adattár). Ez megfelelő jogértelmezés, nyilvántartás szerinti működtetésnél viszonylag korrekt képet mutatna.

Jobb híján kénytelenek vagyunk a jogszabályban rögzített fogalmat tudomásul venni, amelyet jelenleg az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. tv. (továbbiakban: erdőtörvény) 6. § (1) és (2) bekezdése konkretizál. Az már önmagában hamis, mert csak az erdőrészletként nyilvántartott területre van az erdészeti hatóságnak hatásköre, ha tovább olvassa a jogszabályt, aki kíváncsi rá, láthatja, hogy az ún. szabad rendelkezésű erdőnek nincs közérdeke, azzal azt csinál a használója, amit akar. Korábban az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV, tv. (továbbiakban: régi erdőtörvény) 5. § és 8. § (1) bekezdése definiálta az erdőt és az erdőterületeket.

2009-ben olyan jogszabályi könnyítés történt, hogy ezerötszázról ötezer négyzetméterre lett emelve az erdő(terület)nek a határa, amivel az erdészeti hatóság ténylegesen foglalkozhatna, továbbá azon területek, amelyek beerdősödtek, hivatalból már nem vándorolhattak be a törvény hatálya alá, és nyilvántartani sem lehet őket, csak ha a használó és a tulajdonosok ezt kérik. Ez elég nagy luxus volt, szakmai érv nem szólhatott mellette.

Az erdőtörvényben jelentős mennyiségű könnyítéssel találkozhatunk még a magánerdőgazdálkodók, magánszemélyek felé is (mintha ott mások lennének ez élőhelyi körülmények), amire nem térnék ki, mert nagyon hosszadalmas lenne, és nem is kívánom, hogy az erdők minőségének romlása irányába is menjen el a téma, bár az is fennáll. Jelen írásomban az erdők csökkenését elemzem, de hangsúlyozom, hogy egyértelmű kampányfogásokról van szó, mert a hatósági munka elvégzését nem képes biztosítani az éppen aktuális kormányzat, de nem is érdeke, mert az szavazatcsökkenéssel jár. Az nem érdekli soha a kormányzati oldalt, hogy az ország igen jelentős hányada gazdátlan, és így még kevésbé lehet vele bármit kezdeni.

Hogy nő papíron az erdősültség, az leginkább az erdőtelepítések következménye kellene hogy legyen. Van is persze erdőtelepítés, de a támogatás elegendő mértéke azért kérdéses, nem is rohannak nagy tömegek azért, hogy új erdejük legyen. Beindult az Újszülöttek erdeje program is, ami jól hangzik. Jellemzően az erdőgazdaságok szeretnek egyre jobban élni a lehetőséggel, amit gondolhatnánk úgy is, hogy ők inkább be vannak erre rendezkedve. De sejteni lehet, mi történne akkor, ha megpróbálja azt mondani valamely kiszemelt vezérigazgató, hogy nekik ez nem éri meg, nem kíván benne részt venni.

További probléma még az erdőtelepítésekkel, hogy az a zöldfelületek növekedésével nem jár, hiszen azok soha nem termelésből kivont területen valósulnak meg. Természetesen azért valószínűsíthető, hogy környezetvédelmi és rekreációs szempontból értékesebb, jobban védhető terület lesz az erdő.

Az erdőtörvény hatályba lépésekor megjelent egy új kategória, a „fátlan állapotban tartott erdő”. Ide többféle terület is besorolható, olyanok is amelyek a régi erdőtörvény 9. § szerint csak erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületnek minősültek, az erdőtörvény 113. § (29) bekezdése alapján azokat is az Adattárban fátlan állapotban tartott erdőként kellett nyilvántartani. Lehet vitatkozni azon, hogy ebben mennyi volt a szakmai érv, vélhetően semennyi, mert a tisztás, vadföld stb. nem erdő, hiszen az azért az, ami, nincs is rajta olyan faállomány. Kampányfogásra viszont annál alkalmasabb lehet, hiszen így meg van már rá a lehetőség, hogy az Adattárban ezek a területek is erdőnek legyenek minősítve úgy, hogy természetbeni állapotuk nem változott ugyan, csak a hókuszpókusz megy fű alatt.

Persze tényleg nő a valóban erdőnek minősülő terület. Joggal merül fel a kérdés, hogy mi van a másik oldalon, nincs-e mellette csökkenés, arról miért nem hallani. Természetesen van erdőt érintő csökkenés, amelyek, ha jogszerűen történnek, meg is jelennek a nyilvántartásban. Ilyenkor nem feltétlenül jár vele együtt csereerdősítés, de azok mértéke elenyésző. Komolyabb probléma, hogy sok területen zajlik termelésből kivonás, amelyek értelem szerint zöldfelületeken történnek, de kevésbé jellemző, hogy erdőt érintenének, tehát zöldfelületcsökkenés viszont van, nem is kevés. Ezekre nem az a jellemző, hogy bármi szükség is lenne, az csak az érintettek anyagi érdekeit szolgálja, hiszen korábban jól megvoltunk azok nélkül is, viszont az újabb építmények kiszolgálása előbb-utóbb újabb igénybevételt generálhat a már meglévőkre is hivatkozva. Az külön érdekesség, hogy kiemelt beruházások esetében rendre megjelenik az érintettek közt a felcsúti Mészáros és Mészáros Kft., csak a hülye nem látja, hogy vajon minek és hogy került már megint oda. Tehát attól kiemelt a beruházás, hogy a Mészáros Lőrinc és körének semmi nem elég, azért dobjon félre mindent az előadó? Sajnos igen.

Az erdők legnagyobb csökkenése viszont nem nyilvánvaló a közvélemény előtt. Ehhez először néhány nem közismert dolog ismertetése:
Az https://erdoterkep.nebih.gov.hu/ oldalon található az Adattárnak a térképi állománya, légifotókkal egybevetve. Az erdők azonosítása község, tag, erdőrészlet jellel történik (pl. Almamellék 5 A erdőrészlet), ezen az oldalon bárki megtekintheti az ország valamely erdejét, lehet rajta szükség szerint beállításokat végezni, erdőrészletjelre keresni, zoomolni, égtájak irányába eltolni.

Az Adattárban láthatóak érdekes dolgok, főleg az alföldi tanyavilágban, alább találomra néhány szemezgetésre:

A tanyavilágban sajnos jellemző, hogy ha valaki nem jogkövető módon igénybe veszi az erdőt, akkor jó eséllyel a szomszédai is átveszik ezt, látva, hogy nincs következménye. Márpedig ez fennáll, mert a vélelmezhetően dilettáns hozzáállás és szándékosan hibás kormányzati intézkedések által el lett lehetetlenítve az erdészeti hatósági munka is. Erről pl. itt lehet olvasni.

Magáért beszél a létszám is, vármegyénként csak pár erdőfelügyelővel lehet számolni, de Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében már az is örvendetes, ha van egyáltalán ember. Ez már arra sem elég, hogy a beérkezett iratokkal foglalkozzon az előadó, hivatalból indított eljárás csak a szabadidő hátrányára lehetséges.

A helyzet egyébként nagyságrendekkel rosszabb, mint ami a légifotókról látható, mert csekély eltéréseket az nem ad vissza, illetve fentről sokkal nehezebben látható a valóság, leginkább a lombkorona eltakarása miatt, ami meg is marad, mert a más által használt rész faanyagához az erdőgazdálkodó nem tud hozzájutni. További két jellemző példa az, hogy belterületek, volt zártkerti határok mentén egymást érik az elkerítések, ami szinte csak geodéziai felmérés után állítható biztonsággal, valamint, hogy vannak, akik nem tudatlanságból, nemtörődömségből, hanem túlzott önbizalomból tesznek a jogszabályokra, nyilván, mert valahonnan felső szinten bátorítva vannak. Ehhez két területet másolok be alább.

A Google Earth szerinti egyik korábbi állapota ezen résznek:

A másik érintett terület:

Ilyen pofátlanság tehát nyilván nem lehet a véletlen műve, az utóbbiról itt többet lehet megtudni.

Olyan nyilvántartás nincs, hogy mekkora az engedély nélkül igénybe vett erdők nagysága, de azokkal létszámhiány és jogszabályi akadályok miatt lehetetlen is foglalkozni. A hivatkozott első cikkben részletezve van, mi várható így, hatósági munkára számítani nem lehet, amiben a szakma vétlen, kizárólagos kormányzati felelősség áll fenn. Az engedély nélkül hasznosított erdőkkel nem lehet tehát mit kezdeni, várhatóan idő kérdése és azok törlésre kerülnek az Adattárból. Ezt a merényletet szakmai berkekben nem lehet megtenni; ki adja a nevét a halálos ítélethez arra, amire felesküdött? De amúgy is meg van tiltva ez erőből, politikai okokból, hiszen akkor nyilvánosságra kerül, hogy besült a mutatvány. Valószínűsíthető ugyanis, hogy ha a becsalt, beragadt hamis adatok lejönnének, a már használhatatlanná vált engedély nélkül más célból hasznosított erdők kivezetésre kerülnének az Adattárból, akkor akár egész százalékban is mérhető lenne az erdősültség csökkenése Magyarországon. Merthogy a hazugság fokozása: kis hazugság, nagy hazugság, statisztika.

Menyus
erdőmérnök, erdőfelügyelő

(A szerző olvasónk.)