A fiatal férfiak körében a szexuális magányosság valószínűleg világjelenség, de a fehér világot mindenképpen sújtja, ahol minden második 18–20 éves fiú még szűz.

Fotó: Samuel Wordley/Alamy

Egy friss amerikai felmérés szerint, amelyről a Newsweek számolt be, az amerikai felnőttek ötöde állította, hogy még soha nem volt szexuális kapcsolata. Ez az arány az ún. zoomer (1997 és 2012 között született) fiatalok esetében megdöbbentően magas volt, mert 48 százalékuk vallotta magát szűznek, ami jelentősen magasabb, mint a millenniumi (1980 és 1996 között született) generáció 26 százaléka, akik ugyanezt állították. Az élethosszig tartó szüzesség aránya nem különbözött jelentősen a nemek között, a férfiak és a nők esetében ez az arány 23, illetve 21 százalék volt. Míg a szexuális tapasztalatokkal nem rendelkező fiatal férfiak száma növekszik, vannak olyan férfiak is, akiknek több szexuális partnerük van, mint valaha. 2012-ben a legaktívabb 20 százalék 15 szexuális partnerről számolt be, míg a legaktívabb 5 százalék 50 szexuális partnerről. A szex egy kicsi, de szexuálisan aktív csoportra koncentrálódik, és a legmagasabb számú szexuális aktust végző 5 százalék a legkevesebb szexuális aktust végző 50 százalék populációhoz képest több szexuális aktust jelentett. Ez az 5 százalék tehát a világ összes szexuális aktusának felét végzi.

Keresztúton a 20 éven felüli fickók: örökké egyedül, kövér lányok, prostik & önkielégítés vagy mostohaapa-szerep

Nyugat-Európa legtöbb országában az utóbbi két évtized folyamán megduplázódott azoknak a férfiaknak a száma, akiknek nehézséget okoz a szexpartner megtalálása, és nőtt azoknak a fiatal férfiaknak a száma, akik még nem éltek nemi életet, ami természetesen hatással van a népszaporulat alakulására is. Nyilvánvalóan Magyarország sem lóg ki a trendből. „70 éve nem volt ennyire alacsony a népesség: 9 és félmillió alá esett a magyar lakosságszám – közölte a Statisztikai Hivatal. Kapitány Balázs demográfus azt mondta: az elmúlt 4 évben 28 százalékos csökkenés figyelhető meg a termékenységben.” Ez annak a videónak a felvezetőjében olvasható, amely „Drámai jövőkép: a fiatalok 40 százaléka egyedül fogja leélni az életét” címmel foglalkozik a jelenséggel.

Különösen érdekesek a videóhoz fűzött hozzászólások, amelyekben magányos férfiak a szarvánál fogva ragadják meg a problémát, azt bizonyítva, hogy tökéletesen tisztában vannak a lényeggel, amint az alábbi reprezentatív (és eredeti írásmódban hagyott) válogatásból kiderül.

„20-as éveim elején járok, egyetemista vagyok, a korosztalyomban lévő nők közül, akiket ismerek nem alkalmasak anyának... Jobb lesz igy, hogy nem születnek gyerekek, higyjek el az idősek is. Én egyébként szeretnék majd gyereket, csak hát nem lesz kivel és hol.”

„Van lakásom, 2db, új autóm, jó pasi is vagyok. Mégis folyamatosan azzal szembesülök, hogy a nők nem akarnak sem elköteleződni, sem gyereket, semmit. Konkrétan azt hallgatom, hogy "nekem nem kell senki, mert erős nő vagyok". Csinálhat itt bármit a politika, a fejekben lett a leginkább elbaszva itt minden, és főleg a nők fejében...”

„2016ban lettem 18 éves. Akkor egy dolog biztosra megvilágosodott bennem: Magyarországra magyar nőtől biztosan nem lesz gyerekem.”

„Nem leszek népszerű, de ebben nagy mértékben a fiatal nők körében soha nem látott mértékben tomboló nárcizmus is felelős, nem csak a korrupt oligarchikus elit. Külföldön jobb lehetőségek között is csökken a népesség a socialmedia es liberalis individualizmus hatása miatt. A socialmedia láthatóvá tette az emberek valódi állatias önző természetét, ami erkölcstelenséget és totális bizalmatlanságot hozott, főleg hogy a fiatal nők nagy része a socialmedian magamutogatassal validálja magát.”

Gyors népességcsökkenés: a KSH szerint 2021 és 2022 között megduplázódott a migránsáradat Ázsiából, a bevándorló munkások fő származási kontinenséről. 2022 folyamán a nem európai munkások száma 14 százalékkal 86 ezerre nőtt egy olyan országban, ahol még csak 1,3 százalék a nem európaiak aránya. A miniszterelnöknek első ízben kellett elismernie 2022 márciusában, hogy "a következő egy-két évben Magyarországnak félmillió új munkavállalóra lesz szüksége". A megállapítást a jelek szerint még a magyar vezető közeli családi köre is osztja, mert a veje által birtokolt teherfuvarozási cég Indiából és Kenyából hoz gépkocsivezetőket

„Képtelenség normális nőt találni... 30 vagyok, bőven átlag fölött keresek, csak az én jövedelmem el tudná tartani a családot, szeretnék gyereket is, de hát képtelenség ma már olyan nőt találni akivel érdemben lehetne beszélgetni, tényleg felépíteni egy kapcsolatot és jövőt tervezni. Szinte minden nő akivel randiztam már az első alkalommal megmondta hogy nem akar gyereket, csak úgy folytassuk. Hát így nem köszönöm. Ez egy végtelenül szomorú jövő.”

„Én csak egy átlagos nőt szeretnék, de mindegyik 10/10-es LOL”

„Nem (az előző kommentelő – G. I.) számára... hanem a nők saját maguk szerint 10/10-esek, legalább is annak gondolják magukat, ennek minden következményével.”

„Nekem az a tapasztalatom hogy rengeteg olyan 30+ 40+ baratom van aki jol keres faszi vagany es nagyon szeretne gyereket vagy partnert de csak egy ejszakasokat tolnak. Nok zomet nem erdekli a szules szerintem. Vagy nagyon keson jonnek ra hogy megis amikor mar tul keso.. a lanyok zome azt a par sracot hajkurassza akik sose akarnak gyereket, meg ok maguk is gyerekesek, vagy ha azt nem kapjak meg akkor egyedul nyomulnak. Masik meg az hogy ha vannak barataim akik parok mar evek ota es meg sincs gyerekuk az azert van mert valamiert mindenki azt hiszi hogy az ido megall ha nem valalsz gyereket es orokke fiatal es szep maradsz. Az utazasnak a joganak as ettermeknek antarsasaozasnak sokkal nagyobb erteke van mint egy gyerekenek.. Plusz gyerekkel egyedul maradsz mivel senkinek sincs. Gyerek nagyon draga es ha nincs egy jo kapcsolatod hat egyedul felejtsd el. En jol keresek van ket lakasom es igy is ha nem lenne a partnerem szopas lenne a lakber meg az auto meg minden egyeb. Ma mar kell a ket fizu... a legmeghokkentobb egyebkent az hogy a 20+ skacok meg csak nem is dugnak LOL… ez szamomra meghokkento. Nincs partneruk es nem is dugnak. Az en generaciom porgette porgeti”

„A feminizmus elvett valamit, ami emberi volt. A nőket a hatalom felé tolta, a férfiakat a szégyen felé. Elhitette mindenkivel, hogy a szeretet gyengeség, a kontroll erény. Most mindenki harcol, de senki sem érzi, hogy él. Sok pszichológus ma már nem gyógyít, hanem ideológiát épít. Minden férfi, aki önazonosságra törekszik, kap egy új címkét.. incel, nőgyűlölő, béta, kisfarkú, szexista, hímsoviniszta, toxikus. A feminista ideológia sárga csillagai ma már nem a tettekről szólnak, hanem a hallgatás kikényszerítéséről. A valóság kicsúszott a kezünkből. Filmek, reklámok, közösségi média és terápiás szólamok tanítják, hogyan kellene embernek látszani. De valahol mélyen mindenki érzi, hogy ez hamis. A férfi, aki elnémult. A nő, aki fáradt, kiégett, és már nem tudja, hol veszett el benne az igazi nő. Az ígéret, hogy ebből majd szabadság lesz, hazugságnak bizonyult. A hatalom maradt, a kapcsolat eltűnt. A történelem ezt az időt nem felszabadulásként fogja említeni, hanem mint a kort, amikor az emberek szabadnak hitték magukat, miközben észrevétlenül elveszítették önmagukat.”

„A férfiakat jobban kellene támogatni. Ez pszichológia. A nők csak magasabb társadalmi státuszu férfit választ magának. Tehát az egyedülálló férfiakat ès a házas nőket kellene támogatni. Az egyedülálló nők anyagi támogatása es elősegítése hogy magasabb társadalmi osztályba kerüljenek demográfiai katasztrófa. Ha nem változtatnak a jelenlegi rendszeren ez mindaddig folytatódik amíg össze nem omlanak a társadalmak. Bevándorlással persze el lehet húzni ezt de ha pl franciaország 40%a nem francia az pedig előbb utóbb kulturalis összeomlást es polgárháborút idéz elő. Én személy szerint abban reménykedek hogy valamelyik nyugati ország hamarabb omlik össze mint magyarország mert akkor tanulhatunk belőle.”

„Na vegre a lenyegrol is mernek beszélni. Amugy nem 40%, hanem min 60. Jelenleg a 18-25 ev kozottiek 60%- szingli. Ez az adat evrol evre rosszabb.”

„Amikor berkikrisztiánok (R.I.P.), pintértiborok, ganxtazolik számítanak csak férfinak a nők szemében, akkor legalább vezessük be a többnejűseget, hogy legalább a nők ne legyenek egyedül. Az inceleknek meg úgyis mindegy.”

Már korábban is létezett a hipergámia: az az ősrégi tendencia a nők körében, hogy csak a férfiak egy nagyon kis részét részesítik előnyben szexuális-érzelmi kapcsolat céljára a többiek hátrányára. Ezt a hipergámiát az évszázadok során minden civilizáció másképp korrigálta, a Nyugat a családok által elrendezett házasságok, a házasságtörés és a poligámia tilalma, a cölibátus erkölcsi és társadalmi elítélése révén. Mindez a 20. században darabokra hullott. Ma már a nő szabadon választhat, de egészen a közelmúltig csak a közvetlen környezetében élő férfiak közül választhatott. Az utóbbi években a digitális technológia megjelenése két egymást kölcsönösen tápláló forradalmat váltott ki: a feminizmus elsöprő diadalát és az internetes társkeresés hipergámiájának diadalát. A feminizmus meggyőzte a nők nagy részét arról, hogy a férfiak alapvetően erőszaktevők, hazugok, kizsákmányolók, zaklatók, önzők és perverzek; hogy időtlen idők óta elnyomják a nőket, és hogy minden ellenük elkövetett rossz cselekedet csak jogos bosszú.

Ebben a kontextusban nyilvánvaló volt, hogy a nyugati országokban minden közterületen (utcán, iskolában, munkahelyen) történő flörtölési kísérletet manapság abnormális és deviáns viselkedésnek tekintenek. A férfiakat tehát arra intették, hogy sehol ne próbáljanak meg közeledni a nőkhöz, kivéve a többé-kevésbé erre a célra szolgáló fizetős helyeken: bárokban, éjszakai klubokban és persze az internetes társkeresés keretében. A normális férfiak, akik még nem mondtak le minden szerelmi életről, mindent megtettek, amit a feminista aktivisták mondtak nekik, és regisztráltak társkereső oldalakra. Így a hipergámia szó szerint elszabadulhatott, ugyanis ahelyett, hogy a környezetében élő száz-kétszáz férfi közül kellett volna választania, az átlagos nő több tízezer férfihoz férhetett hozzá. Mivel a férfiak többsége már eddig is nehezen talált magának nőt, így ez a nehézség kvázi-lehetetlenséggé vált. Ennek tudható be az internetes társkeresés közelmúltban tapasztalt csökkenése, ahonnan a férfiak nem azért menekültek el, hogy újra a „való életben” próbálkozzanak (amit megtiltottak és továbbra is megtiltanak nekik, és ez volt az egyik fő oka annak, hogy beletörődtek az internetes társkeresésbe); egyszerűen tudomásul vették a nyugati nők végleges elutasítását, és felhagytak minden romantikus interakcióra irányuló kísérlettel.

Az utóbbi időben furcsa videók keringenek az interneten, amelyekben nők panaszkodnak, és nem értik, hogy miért nem próbálkoznak már a férfiak velük. Valójában ezek a nők nem szándékoznak intim kapcsolatot létesíteni azokkal a férfiakkal, akik újra megpróbálnák megközelíteni őket, csak azt a megerősítést keresik, amely lehetővé teszi számukra, hogy megszerezzék azt az önbizalmat, amely ahhoz szükséges, hogy a szerintük „ideális” (azaz a tökéletes, izmos, intelligens, jóképű és gazdag) férfi kegyeire pályázhassanak. Más kérdés, hogy az ilyen férfinak már nincs szüksége flörtölésre, elég megmozdítania a kisujját és bomlanak utána a nők. Ez az „alfahím” a férfiak legfeljebb 5 százalékát képviseli, valójában az egyetlen haszonélvezője ennek a digitális forradalomnak a szerelmi kapcsolatokban, aki valóságos háremet tart, és élvezi a nők 80 százalékának kegyeit. A monogám elkötelezettség, amelyet a nők elvárnak tőle, távol áll tőle, mert ő megengedheti magának, hogy a rendelkezésére álló korlátlan nőkészletből válasszon, és az úri szeszélye szerint váltogasson.

Két, első ránézésre ellentmondásosnak tűnő fejlemény, hogy az utóbbi két évtizedben a nők szexuális kapcsolatainak száma jelentősen (egy francia felmérés szerint 28 százalékkal) visszaesett, míg a szexuális partnereik száma csaknem megduplázódott. A magyarázat egyszerű: a nők sokkal kevesebbet szexelnek, főleg azért, mert egyre ritkábban élnek párkapcsolatban, inkább az egyszeri kalandokat részesítik előnyben olyan alfahímekkel, akik közül reményeik szerint valamelyikük végül gyűrűt húz az ujjukra, de akik valójában csak „körbeadják” őket egymás között. Paradoxon a javából, hogy a hipergámia és a feminizmus egyidejű diadala a gagyidiplomás, városi, egyedülálló és gyermektelen 40-es nők túltengését eredményezte, a férfiak viszont valójában kevésbé érintettek, mert beletörődtek abba, hogy lehetetlen szexuális és érzelmi kapcsolatot létesíteniük egy nyugati nővel.

Ha a kelet-ázsiai nőket úgy importálnák, mint a harmadik világbeli férfiakat, a fehér nők hirtelen SS-brigádokat alakítanának

A kisebbségük külföldre (jellemző módon a Távol-Keletre) megy feleséget keresni, a többségük pedig „jobb híján” a munkának és a férfias szabadidős tevékenységeknek szenteli az életét, a pornográfia és a prostitúció révén elégítve ki szexuális igényeit. Míg a nők olyan videókat is közzétesznek, amelyekben panaszkodnak, hogy az egyedülálló élet anyagi szempontból túl nehéz, a férfiak éppen ellenkezőleg, úgy tűnik, elégedettek azzal, hogy ez az egyedülálló élet sokkal önállóbbá teszi őket gazdasági szempontból (lásd a fenti kommenteket). Ennek a látszólagos ellentmondásnak az a magyarázata, hogy a nők rosszul fizetett (többnyire irodai) állásokat töltenek be, nem szívesen túlóráznak, és költséges életmódot folytatnak, a férfiak viszont jövedelmezőbb (többnyire produktív) szakmákat választanak, és nem haboznak túlórázni, hogy finanszírozzák azokat az örömöket, amelyeknek a költségeit előre kiszámítják, hogy ne éljenek a lehetőségeiken felül. Így a nők most kénytelenek újra felfedezni a saját kárukon, hogy a párkapcsolat olyan struktúra volt, amely lehetővé tette számukra, hogy a férfi pénzéből vásároljanak, de ostobaságukkal és következetlenségükkel véget vetettek „férfi-kizsákmányoló” életmódjuknak.

Történelmileg minden alkalommal, amikor a nőknek lehetőségük van kiválasztani, hogy kivel párosodnak, a férfiak legjobb 5 százaléka köré háremeket alakítanak, míg a maradék férfiak azoknak a nőknek jutnak, akiket az alfahím nem akart a háremébe, ugyanezek a kikosarazott nők viszont általában kikosarazzák őket, mert az igényeikből a kikosarazottságuk ellenére sem akarnak leadni. Ez oda vezet, hogy a férfiak többsége feladja, és nem motivált abban, hogy hozzájáruljon egy olyan társadalomhoz, amely nem jutalmazza őket szexszel és szaporodással. Végül ez paleolitikus törzsi háborús társadalmakká degenerálódik, ahol a törzsek között és belül örökös háború dúl a női erőforrásokért. Ilyen módon nem lehet civilizációt építeni vagy fenntartani, ezért a matriarchális társadalmak soha nem jutottak túl a bronzkoron. Minden civilizáció, amely elég sokáig fennmaradt ahhoz, hogy jelentős helyet kapjon a történelemkönyvekben, valamilyen formában alkalmazta a férfi és nő közötti házasságot, ezáltal a női erőforrásokat meglehetősen egyenlően osztva el. A nők azonban imádják, ha a férfiak megküzdenek egymással a kegyeikért, mert így megkaphatják a győztest, vagyis a férfiválaszték legjobbját.

A 26 éves amerikaiak közül minden nyolcadik szűz, mert a korosztálybeliek félnek az intimitástól. A fiatalabbak még náluk is ijedősebbek

A jelenlegi párkapcsolati anomáliák, köztük a fiatal férfiak kóros szextelenségének legfőbb oka, amelyet a fenti kommentelők is megemlítettek, az a randizási kultúra eltolódása a szexpozitív feminizmustól a „hercegnőkezelés” felé. A nők belefáradtak abba, hogy az alfahím játszik velük, és nem marad velük. A nők belefáradtak a szegény bétahímekbe. A nők belefáradtak abba, hogy dolgoznak, de nem gazdagok. Az általuk választott „megoldás”: megvárni a legjobb ajánlatot, aki hercegnőként kényezteti őket, és megkapni „azt, amit megérdemelnek”. Nincs több fifty-fifty randizás, nincs több könnyű szex, a férfiaknak mindenért meg kell dolgozniuk, miközben ők semmit sem adnak. Ahogyan az egyik női kommentelő írja: „Én akartam volna gyereket, de nem találtam magamhoz való férfit. Túl magasak az elvárásaim, így inkább egyedül maradtam. Őszintén szólva egyáltalán nem rossz egyedül élni, sok családos ismerősöm irigyli az életstílusomat. Nem kell plusz munkát végeznem otthon, minden pénzemet magamra költhetem, van lehetőségem külföldi nyaralásokra járni.” A mai fiatal nők többsége így gondolkodik, és ez látható a közösségi médiában, a társkereső internetes alkalmazásokban. A 18 és 30 év közötti fiatal nők most 30 százalékkal liberálisabbak, mint férfi kortársaik. Jelentős, hogy ez a különbség csak néhány éve jelent meg. A fiatal nők mindenben progresszívebb álláspontot képviselnek, a társadalmi igazságosságtól a faji kérdéseken át az abortuszjogokig. Ez a tendencia globálisan megfigyelhető. A nők tehát egyre feministábbak és liberálisabbak lesznek, egyre provokatívabban öltözködnek, rengeteg hódolójuk és sok szexpartnerük lesz. Az eredmény az, hogy az átlagos férfi hoppon marad a randizásban, apokaliptikus szaporodási trendekkel a nők által támasztott, egyre növekvő elvárások miatt, amelyeknek soha nem lehet megfelelni még a szexeléshez sem, nemhogy a házassághoz.

Megdöbbentő módon napjainkban a 18 és 29 év közötti nyugati férfiak 63 százaléka arról számol be, hogy egyedül él. Ez 12 százalékos növekedést jelent 2019-hez képest, ami azt jelenti, hogy a számok csak felfelé tendálnak. Közben a nőknél ugyanebben az életkorcsoportban a helyzet sokkal kedvezőbb, mivel csak 34 százalékuk jelenti, hogy egyedülálló. A nők versenyeznek a vonzó férfiakért és megosztják őket egymás között, ami sokkal több férfit hagy egyedül és cölibátusban, mint bármikor. Egy új amerikai felmérés szerint ma csak a lányok 61 százaléka mondja azt, hogy valaha házasságot akar kötni, szemben a fiúk 74 százalékával. A 12. osztályos lányok közül azoknak az aránya, akik végül házasságot akarnak kötni, 1993 óta 22 százalékkal csökkent, míg a 12. osztályos fiúk között csak 2 százalékkal.

Az amerikai "szélsőjobbos" fiúk 59 százaléka 26 éves kora után, vagyis 7 évvel később veszíti el a szüzességét, mint az országos átlag, és a 27 százalékuk még szűz

Meglepő, hogy a házasságot akaró fiúk száma ilyen magas, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a férfiak számára nehéz, sőt szinte lehetetlen, hogy a házasságuk működjön a nyugati világ nagy részén. Az USA-ban minden 13. másodpercben lezajlik egy válás, az amerikai házasságok fele válással végződik, a válások háromnegyedét nők kezdeményezik. Európában a válási ráta (a válások száma/ezer fő) tekintetében Magyarország a középmezőnyben tanyázik (1,5) Svédország (2,5) és Írország (0,7) között. Gyakran még a magas társadalmi státuszú férfiak sem tudják megőrizni a házasságukat. Ha egy férfi megházasodik, akkor alapvetően egy olyan szerződést ír alá, amely lehetővé teszi a másik fél számára, hogy bármikor felbontsa a szerződést, és jogosult legyen a vagyona legalább felére. Ez egyszerűen egy rossz üzlet a nyugati férfiak számára. Ennek ellenére a feminista propaganda komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy meggyőzze a nőket arról, hogy a házasság és a gyermekvállalás egyfajta rabszolgaság, míg valami stupid nőifőnökállás egy vállalatnál vagy az OnlyFans/Instagram-lotyólét az igazi szabadság.

Nem szabad lebecsülni a válások és a széthullott családok számának növekedése által a fehér népesség megújulására gyakorolt katasztrofális hatást. A családok hanyatlásának demográfiai és civilizációs következményeivel összefüggésben kell szemlélni azokat a tágabb társadalmi patológiákat, amelyek a nyugati életet jelenleg eltorzító „kifordított” szexualitáshoz kapcsolódnak. Ezek közé a patológiák közé tartozik a fehér férfiak elférfiatlanítása (devirilizálódás) és elnőiesítése (feminizálódás), a homoszexualitás normalizálódása, a feminista hermafroditizmus (férfiak női szerepben, nők férfi szerepben), a fehér országok harmadik világbeli népességcserés gyarmatosítása, a fajkeveredés, a bioantropológiai normák elvesztése és mindaz, ami a biológiai valóság tagadásával jár.

Ugyanakkor napjaink nyugati társadalmaiban folyamatos harc folyik a férfi szexualitás ellen. Ez ideológiai erőfeszítésekben nyilvánul meg, amelyek célja a férfi szexualitás megszégyenítése, patologizálása, kriminalizálása vagy elnyomása. A két nem egyensúlya, vagyis az, hogy mindkét nem képes legyen egészséges módon megvalósítani szexuális/reprodukciós sikereit, elengedhetetlen a társadalmak fennmaradásához, de a szexualitás társadalmi szabályozása olyan szélsőséges politikai eszközzé is válhat, amely az egyik nemet a másik rovására előnyben részesíti. A modern feminista erkölcsi keretrendszer a szexualitásról úgy lett felépítve, hogy a lehető legnagyobb mértékben korlátozza a férfi szexualitásának kifejezését és gyakorlását, és a lehető legnagyobb mértékben favorizálja a nők szexuális stratégiáit, hogy azok a nők javát szolgálják egy olyan valóságban, ahol a szexuális dinamika már eleve biológiailag hátrányos helyzetbe hozza a férfiakat. E feminista keretrendszer szerint a férfiak szexualitása eredendően „erkölcstelen” és „rossz”, amelyet megszégyenítenek azáltal, hogy a férfiak szexuális élményeinek, vágyainak és stratégiáinak nyilvános ábrázolását „undorítónak” vagy „hímsovinisztának” bélyegzik, miközben ugyanezt a nők esetében „erősítőnek” és „természetesnek” nyilvánítják.

Veszélyesen nő azoknak az amerikai férfiaknak a száma, akik nem hajlandók "woke", vagyis liberális nőkkel randizni

A feministák a férfi szexualitás kifejezésnek minden formáját utálják. Kampányt indítottak a női karakterek szexualizálásának megszüntetésére a videojátékokban és a médiában. Azt mondták a férfiaknak, hogy az utcán megközelíteni a nőket „ijesztő”, mert a nők nem érzik magukat biztonságban, és hogy a nők nem szeretik, ha a férfiak nyíltan megközelítik őket. Bármelyik férfi, aki megközelít egy nőt vagy flörtölni próbál vele, ragadozónak és „ijesztőnek” számít, hacsak nem vonzó. Egy vonzó nőre rá sem lehet ránézni az utcán anélkül, hogy szexista „szemmel verésnek” tekintenék. Kampányt folytattak a nők szexualizálásának minden formája ellen a reklámokban, filmekben, tévéműsorokban, azt állítva, hogy ez „tárgyiasítás”, annak ellenére, hogy maguk a nők beleegyeznek ezekbe a helyzetekbe, sőt igénylik azokat. Undorítónak tartják, ha egy férfi jelentős korkülönbséggel randizik egy nővel. Még azokat a férfiakat is megszégyenítik és „kizsákmányolónak” tartják, akik szexuális kapcsolatba lépnek nőkkel, de aztán eltűnnek, vagy nem kötelezik el magukat mellettük. Utálják a szexmunkát és a prostitúciót, a szexért fizető férfiakat erőszaktevőnek, a szexmunkásokat pedig áldozatoknak tartják, és be akarják tiltani a prostitúciót. A nőket arra ösztönzik, hogy rendkívül magas elvárásaik legyenek, és férfigyűlölők legyenek, hogy „megvédjék” magukat. Ez még valószínűtlenebbé teszi, hogy a nők szexet akarnak egy férfival, hacsak az nem alfahím. Eközben a férfiaknak felróják, ha bármilyen elvárásaik vannak testsúly, vonzerő vagy személyiség tekintetében, mert ezáltal „nőgyűlölők”. Így nem csoda, hogy mára a fiatal férfiak számára szinte teljesen megszűntek a szexuális lehetőségek, ennek minden káros következményével a párkapcsolatokra, a társadalom pszichés állapotára és végső soron a fehér fajfenntartásra nézve.

Gazdag István - Magyar Jelen