Bevezetés
Amikor Oroszország 2022 februárjában megtámadta Ukrajnát, a világ a terjeszkedés legbrutálisabb és leglátványosabb formáját látta: tankok lépték át a határokat, rakéták csapódtak be városokba, civilek menekültek. Az ilyen katonai agresszió könnyen elítélhető, mert azonnali, véres és tagadhatatlan. Van azonban egy másik, csendesebb terjeszkedési forma is, amely a hidegháború vége óta formálja Kelet-Európát: az Európai Unió és a NATO bővítése.
NATO-terjeszkedés: Finnország és Svédország kipipálva, Ukrajnánál megállítva (forrás: Nick Megoran / The Conversation)
Ezt a folyamatot a nyugati fővárosok „integrációnak” és „demokratizálásnak” nevezik, de valós költségei vannak. Bár elkerüli a nyílt háború látványát, a szerződésalapú terjeszkedés gyakran tönkreteszi az ipart, elvándorlásra kényszeríti a lakosságot, és kiüríti a társadalmakat. Ez terjeszkedés fegyverek nélkül — de nem ártatlan áldozatok nélkül.
A szerződésalapú terjeszkedés mint gazdasági hódítás
Az EU bővítésének középpontjában a piacok bekebelezése áll. Amikor egy ország csatlakozik, vállalja, hogy lebontja védővámjait, átalakítja gazdaságát, és a nyugat-európai ipari szabványokhoz igazodik. Elméletben ez jólétet hoz a szabad kereskedelem révén. A gyakorlatban azonban gyakran tönkreteszi a helyi gazdaságot.
- Ipari összeomlás: Kelet-Európa nehézipara, amely a kommunizmus idején épült, nem tudott versenyezni a német vagy francia óriásokkal. Sok gyár bezárt a csatlakozás után, tömeges munkanélküliséget okozva.1
- Mezőgazdasági átalakítás: Az EU szabályozása a nagyüzemi, gépesített gazdálkodást támogatta. A családi gazdaságok, amelyek korábban a vidék gerincét alkották, gyakran nem tudtak alkalmazkodni.2
- Függőség: Az új tagállamok a nyugati vállalatok összeszerelőüzemévé váltak — autóalkatrészek, textíliák, elektronika előállítására — miközben saját iparuk hanyatlott.3
Ez a hódítás nem fegyverekkel, hanem szerződésekkel történik. Az országok egy olyan keretrendszerbe kerülnek, ahol gazdasági szerepük periférikus és függő, a nyugat-európai mag javára a saját hosszú távú költségükön.
Vándorlás és demográfiai összeomlás
Talán a legkárosabb következménye az EU-terjeszkedésének a lakosság elvándorlása. A szabad mozgás lehetővé tette, hogy Kelet-Európa fiatal munkavállalói Németországba, Nagy-Britanniába vagy Olaszországba költözzenek. Az egyének számára ez lehetőség, hazájuk számára azonban hanyatlás.
- Románia: 1990 óta a lakosság 23,2 millióról 19 millió alá csökkent, több mint 3,5 millió állampolgár dolgozik külföldön — a modern Európa legnagyobb migrációja a háború nélküli időszakban.4
- Bulgária: Az 1980-as években közel 9 millióan voltak, 2050-re 5 millió alá csökken a lakosság.5
- Baltikumi államok: Litvánia, Lettország és Észtország lakossága 15–25%-kal csökkent 2004-es EU-csatlakozásuk óta.6
Az eredmény: egész régiók kiürülnek. Az iskolák gyermekhiány miatt zárnak be, a kórházakban hiányoznak az orvosok és ápolók, és a vidéki falvak eltűnnek. Ez nem robbanás vagy lövedék, de ugyanolyan biztosan erodálja a nemzetek életét.
Oroszország kemény terjeszkedése vs. a Nyugat lágy terjeszkedése
A nyugati kritikusok gyakran vádolják Oroszországot terjeszkedéssel: a Krím 2014-es annektálása, szakadár enklávék elismerése, majd a teljes körű invázió 2022-ben. Ezek az akciók erőszakosak, láthatók, és kétségtelenül pusztítók.
Ugyanakkor a Nyugat is terjeszkedik. Az EU bekebelezi a piacokat; a NATO a biztonsági térséget. A különbség a módszerben rejlik:
- orosz terjeszkedés: kemény hatalom — katonai megszállás, közvetlen irányítás, területi igények. A költség azonnali: életveszteség, infrastruktúra pusztulása, a szuverenitás megszűnése egyik napról a másikra.
- EU/NATO-terjeszkedés: lágy hatalom — szerződések, kereskedelmi egyezmények, jogi harmonizáció. A költség fokozatos: elvándorlás, demográfiai összeomlás, gazdasági kiüresedés és az autonómia csökkenése.
Mindkettő befolyást keres. Mindkettő tágítja befolyási körét. Az egyik gyorsan öl; a másik lassan.
A legitimitás kérdése
Miért ítélik el az orosz terjeszkedést, miközben az EU/NATO-bővítést ünneplik? A válasz a keretezésben és a jogban rejlik.
- Nemzetközi jog: az EU szerződések révén bővül, amelyeket az országok önként írnak alá; Oroszország erőszakkal annektálja a területeket. Jogilag az egyik „tisztának”, a másik „bűnösnek” tűnik.
- Narratíva: az EU a „béke, jólét és demokrácia” terjesztését hangsúlyozza. Oroszország az „oroszok védelmét” vagy a „történelmi egység helyreállítását” hangsúlyozza. Mindkét fél erkölcsi köntösbe csomagolja a hatalmi játszmát.
De ezek mögött ugyanaz a valóság áll: geopolitikai versengés a térért, erőforrásokért és emberekért.
Geopolitika illúziók nélkül
Realista szempontból nincs erkölcsi magaslat. A nagyhatalmak minden lehetőséget megragadnak a terjeszkedésre — legyen az tankkal vagy szerződéssel. A köztes államok gyakran a következményeket viselik:
- Ukrajna a kemény utat szenvedte meg: invázió, pusztítás, tömeges halálozás,
- Kelet-Európa a lágy utat: migrációs válság, gazdasági függőség és hosszú távú demográfiai hanyatlás.
Mindkettő terjeszkedés. Mindkettő halálos lehet. Az egyik városokat zúz szét ágyúval; a másik csendben kiüríti azokat az emberektől.
Következtetés
Kelet-Európa tanulsága: a terjeszkedéshez nem kell fegyver. A szerződések ugyanolyan biztosan ölhetnek, mint a tankok, csak lassabban és kevésbé látható módon. Amint Oroszország és a Nyugat Ukrajna felett küzd, könnyű azt látni, hogy az egyik oldal agresszív, a másik jóindulatú. A realizmus azonban megköveteli, hogy levessük az illúziókat.
A terjeszkedés terjeszkedés — akár „integráció”, akár „védelem” címszó alatt történik.
Az igazi áldozatok a köztes országok, amelyek jövőjét vagy háború, vagy csendes kiüresedés emészti fel.
Egy bezdáni
(A szerző olvasónk.)
Hivatkozások
Mearsheimer, J. (2014). Why the Ukraine Crisis Is the West’s Fault. Foreign Affairs.
Mearsheimer, J. (2015). Lecture: Why is Ukraine the West’s Fault? University of Chicago.
Lábjegyzetek
1. European Bank for Reconstruction and Development, Transition Report 2019–20.
2. Swinnen, J. (2009). The Perfect Storm: The Political Economy of the Fischler Reforms of the Common Agricultural Policy.
3. Bohle, D. & Greskovits, B. (2012). Capitalist Diversity on Europe’s Periphery. Cornell University Press.
4. UN Department of Economic and Social Affairs, World Population Prospects 2022.
5. Eurostat, Demographic Statistics (2021).
6. Hazans, M. (2016). Migration Experience of the Baltic Countries in the Context of Economic Crisis.
