A kormányközeli média mintegy két hónappal ezelőtt attól volt hangos, hogy Orbán Viktor március 20-án, az Európai Tanács ülésén egyedüli kormányfőként megvétózta (tehát nagy „békepárti” barátja, Robert Fico is megszavazta) az Ukrajna európai uniós tagjelöltségét, illetve pénzügyi és fegyveres segítségét támogató nyilatkozatot. A kormány - miként március 7-én Orbán Viktor bejelentette - „véleménynyilvánító szavazást” kezdeményez a kérdésben, el is kezdték a lapok postázását. A Fidesz vezető politikusai járják az országot, hangsúlyozandó, milyen fontos, hogy a magyar emberek kinyilvánítsák azon véleményüket, miszerint nem támogatják Ukrajna felvételét az Európai Unióba. Ez az állásfoglalás önmagában teljesen helyénvaló, azonban fel kell vetnünk annak kérdését, hogy a miniszterelnök és a kormánypárt(ok) vajon mennyire következetesek, hitelesek ezzel az állásfoglalásukkal kapcsolatban.

Kormányzati hirdetés az ukrajnai szavazásról a Blikkben és a Magyar Nemzetben (fotó: HVG)

Mindenekelőtt fontos rögzítenünk, hogy az Európai Unió és annak legtöbb politikusa a globális tőkés körök szolgálatában áll, így az integrációs szervezet a különböző nemzeti érdekek helyett valójában ezek érdekeit, törekvéseit valósítja meg, gondolhatunk a multinacionális tőke szabad áramlásának, érvényesülésének és üzérkedésének, profitjának a maximalizálására, a migráció különböző formáinak, az LMBTQ-propaganda térnyerésének, az Ukrajnában zajló háború elnyújtásának, a liberalizmus és egyéb baloldali ideológiák, valamint azok véleménydiktatúrájának, a kevert rasszú, multikulturális társadalmak támogatására, amelyek által a céljuk nem más, mint az európai nemzetek felszámolása és engedelmes fogyasztópolgárokká való züllesztése.

Ilyenformán azt mondhatjuk, hogy az Európai Unió jelenlegi keresztény- és nemzetellenes, globalista formájában enyhén szólva semmiképpen nincs a nemzetek hasznára az esetleg érkező uniós pénzügyi támogatások ellenére sem, így azon sem lepődhetünk meg, hogy elő akarja mozdítani Ukrajna minél előbbi felvételét az integrációba. Ursula von der Leyen februárban kifejtette, akár 2030 előtt megvalósíthatónak tartja Ukrajna csatlakoztatását. Május 7-én az Európai Parlament plenáris ülésén újfent hitet tett amellett, hogy „fel kell gyorsítani Ukrajna csatlakozását az Európai Unióhoz, mert a csatlakozás a legerősebb biztonsági garancia”, és természetesen továbbra is pénzelni és fegyverezni kell a kijevi kormányzatot, mert „az EU-tagság a legjobb biztosíték egy igazságos és tartós békére". Megosztotta továbbá gondolatait „nagyszabású” és láthatóan „nagy szakértelemről tanúskodó” energiapolitikai elképzeléseiről is: „2025 végéig be kell tiltani az orosz fosszilis tüzelőanyagok spot piaci importját, és 2027 végéig megszüntetni az összes megmaradt orosz gázimportot, legyen szó vezetékes vagy cseppfolyósított gázról, emellett pedig szigorítani kell az orosz árnyékflotta ellenőrzését.” „Az orosz fosszilis energia kora Európában hamarosan véget ér" – fogalmazta meg a valóságtól teljes mértékben elrugaszkodott jövőbeli kívánságait.

De lássuk, miben is mutatkozik meg von der Leyenék állítólagos „igazsága”! Különböző amerikai, európai, és nem utolsó sorban nagy-britanniai gyökerű pénzügyi körök, köztük a BalackRock, a Rotschildok, már régóta szemet vetettek Ukrajna természeti erőforrásaira, termőföldjeire, ásványkincseire, iparára, tengeri kikötőire, olcsó munkaerejére és nyilvánvalóan az említett ország uniós csatlakozása után ezeket az igényeiket még egyszerűbben fogják tudni a jövőben érvényesíteni. A háború kirobbantása, kiprovokálása Ukrajna által mint egy felfegyverzett faltörő kossal, és a konfliktus minél hosszabb ideig történő elnyújtása is a globális mélyállam bűne és felelőssége, amely a fegyvergyártó ipari kapacitásai által ráadásul óriási bevételekhez jut, és egyáltalán nem érdekli, hogy éppen mennyien halnak meg a háború következtében a harcmezőkön és a hátországokban.

Az EU feletti hatalmat gyakorlókat így nyilvánvalóan az sem foglalkoztatja, hogy az általuk pártfogolt és irányított, eurómilliárdokkal támogatott Ukrajna valójában egy korrupt maffiaállam, amelynek vezetői és különböző tisztségviselői, Zelenszkijjel az élen, gátlástalanul gazdagodnak a háborún (a Zelenszkij-rezsim által elüldözött, jelenleg Nagy-Britanniában élő Artem Dmitruk ukrán parlamenti képviselő elmondása szerint az ukrán hadsereg különböző alakulataiban sok ezer dollárnak megfelelő összegeket követelnek a kényszersorozások során összefogdosott szerencsétlen emberektől, ha nem akarják rövid időn belül életüket veszíteni a frontokon a folyamatosan előrenyomuló orosz hadsereggel szemben). Nem érdekli őket, hogy az ukrajnai politikai vezetés fennállása óta szisztematikusan sárba tiporja a nemzetiségek, köztük kárpátaljai magyar testvéreink jogait, hogy valóságos etnikai tisztogatásokat hajt végre a kényszersorozások és a Kárpátaljára történő telepítések által, hogy az óriási mennyiségben Ukrajnába küldött hadianyagok a feketekereskedelem révén különböző terrorszervezetekhez és egyéb bűnözői csoportokhoz kerülnek, hogy a háború által lerombolt Ukrajna gazdasága katasztrofális állapotban van, hogy tombol a szegénység, hogy Ukrajna csatlakozása esetén génmanipulált termények és az olcsó ukrán munkaerő tömegével árasztaná el a tagországok piacát, hogy a tagországoknak rengeteg pénzt kellene fordítaniuk a háború sújtotta ország újraépítésére és az európai gazdaságba történő integrálására, hogy az unió által folyósított támogatások legnagyobb részét Ukrajna kapná meg, jelentősen csökkentve a többi tagországba eljutó pénzek mennyiségét, hogy a felfegyverzett ukrán bűnözők komoly veszélyt jelentenének valamennyi tagország biztonságára.

Ezek az egyértelmű tények tehát nem érik el az Európai Uniót vezető tisztségviselők és a tagországok politikai vezetőinek ingerküszöbét sem, hiszen mögöttük az előbb említett globális nagyurak állnak, így ők természetesen, miként diktálják nekik, felsorakoznak Ukrajna mögött, legyen szó az EU-hoz való csatlakozásáról, fegyverekkel és pénzzel való támogatásáról, bármennyire is elfogadhatatlan ez erkölcsileg, az európai nemzeti érdekek szempontjából, valamint gazdasági és közbiztonsági nézőpontból egyaránt.

A globális nagytőke és az Európai Unió Ukrajnával kapcsolatos, egyértelmű céljai tehát világosak, de vizsgáljuk meg, hogy a magyarországi, valóban létező politikai pártok hogyan is viszonyulnak egyrészt Ukrajnához, illetve fel kell tennünk azt a fontos kérdést is, miképpen állnak a kijevi rezsim szisztematikus elnyomása alatt sínylődő kárpátaljai magyar testvéreinkhez.

A DK mint balliberális, globalista párt, természetesen urai elvárásának megfelelően az általa nyíltan vallott „Európai Egyesült Államok” koncepciójából adódóan is messzemenőkig támogatja Ukrajna unióhoz való csatlakozását – Dobrev Klára ezt korábban egyértelműen megerősítette –, kárpátaljai magyar nemzettestvéreinkről pedig szót sem ejtenek.

Ez tiszta sor, hiszen a párt és elődje, az MSZP, a többi hasonszőrű magyarországi globalista formációhoz hasonlóan (jelen esetben, mint utaltam rá, eltekintenék ezeknek a valójában már nem létező pártocskáknak a felsorolásától) egyértelműen szélsőliberális, keresztény- és magyargyűlölő törekvéseket képviselnek. (A párt nyíltan hangoztatja, hogy az elcsatolt területeken élő nemzettársaink magyar állampolgárságát megszüntetné, ez is legalább egy következetes álláspont, hiszen 2004-ben az MSZP a magyar közéletet tovább már úgy tűnik, nem mérgező Gyurcsány vezetésével a népszavazást megelőzően eleve a magyar állampolgárság megadása ellen kampányolt.) A párt a napokban a Tisza Párt taktikáját követve kinyilvánította, hogy ügydöntő népszavazást kezdeményez Ukrajna csatlakozásának a kérdésében, de állásfoglalása ettől függetlenül teljesen egyértelmű.

Szót kell ejtenünk továbbá az említett Tiszáról is természetesen, amely jelenleg nagy társadalmi támogatottsággal rendelkezik, ezért nem foglalkoztunk vele az előzőekben, amikor a DK-ról és a többi globalista pártról tettünk említést. Pedig a Tisza ugyanezt a politikát valósítja meg, hiába próbálta nemrégiben csupán nevében magyar vezetője szánalmas hazudozásaival (nem az első eset, ugyebár) kimagyarázni, miért szerepel a neve előterjesztőként azon a 2025. március 10-i keltezésű nyilatkozaton („Közös állásfoglalásra irányuló indítvány az európai védelem jövőjéről szőlő fehér könyvről”), amely Kijev további fegyverekkel és pénzekkel való támogatását irányozza elő. A dokumentum többek között azt szorgalmazza, hogy minden tagország GDP-je 0,25%-át (ez Magyarország esetében kb. 200 milliárd forintot jelent) Ukrajna felfegyverzésére költse, és oldja fenn azon korlátozásokat, amelyek a fegyverek bevetését Oroszország területén nem engedélyezik. Az is beszédes természetesen, hogy a Tisza európai parlamenti képviselői a március 12-i szavazáson nem nyomtak gombot, tehát nem szavaztak a dokumentum ellen, melyet az Európai Parlament globalista többsége természetesen elsöprő többséggel szavazott meg. Úgyhogy ha ráhamisították saját elvtársai Magyar Péter nevét, ha nem, ettől függetlenül is elmondható, hogy a párt tulajdonképpen támogatta a nyilatkozatot. Emlékezhetünk arra, még 2024. szeptember 19-én ugyancsak nem utasítottak el (hatan tartózkodtak a végszavazáson) a Tisza „agyhalott és Soros-ügynök” EP-képviselői idézett főnökükkel, Magyarral együtt (ő nem volt jelen a szavazáson) egy hasonló tartalmú, Ukrajna számára fegyverszállítmányok küldésére felszólító európai parlamenti határozatot, ugyanezen év november 19-én pedig közülük ketten is ukrán zászlót ábrázoló pólóban pózoltak Brüsszelben, kifejezve szolidaritásukat a Zelenszkij-féle soviniszta, és globalista rezsimmel.

Mindezek annak tudatában sem meglepők, hogy 2024. április 24-én, Manfred Weber a Népszavának azt nyilatkozta, hogy az Európai Néppárthoz való csatlakozásnak három alapvető feltétele van, mégpedig hogy az adott párt „Európa, Ukrajna és a jogállamiság” pártján álljon. Azt persze jól tudjuk, mit jelent valójában Weberék és megbízóik számára az „Európa-pártiság” és „a jogállamiság”. A 2024 júniusában megtartott európai parlamenti választások után pedig köztudomású tény, miszerint Magyar Péter pártja a néppárt frakciójához csatlakozott. Tarr Zoltán, a Tisza EP-küldöttségének vezetője egy 2024. október 14-én adott interjújában megerősítette elköteleződését a Néppárt-féle liberálglobalista irányvonal mellett: „néppárti álláspontra támaszkodunk, ami egyfajta kötelezettség. (...) a néppárti álláspontot elfogadtuk és elfogadjuk, és ezeket az álláspontokat magunkévá tesszük”.

Magyar Péter ezt a fajta viszonyulásukat újfent deklarálandó, 2024. július 11-én Kijevbe látogatott, és ott találkozott Roland Tseberrel, a Kárpátaljai Megyei Tanács tagjával, fotózkodtak is egymással találkozásuk nagy örömére.

Magyar visszafelé tett egy pofavizitet Kárpátalján is (úgy gondolta, így talán nem lóg ki teljesen a lóláb). Tseber egyébként több alkalommal is támogatásáról biztosította a Tisza vezetőjét. A vérlázító módon magyar állampolgársággal is rendelkező Tseber nemrégiben hírhedtté vált arról, hogy nehezményezte, miszerint „egyes szomszédos országokban, és főleg Magyarországon, egyre erősödnek a radikális hangok”, és nevesítette a Mi Hazánk Mozgalmat, utalva arra, hogy a párt és elnöke következetesen az 1991. december 1-jei kárpátaljai népszavazás eredményéről beszél, Kárpátalja és az ott élő magyar testvéreink önrendelkezésének érvényesítését követeli. Tseber szóban forgó, február 28-án közzétett videójának végén a következő „épületes” gondolatot osztotta meg hallgatóságával: „Kárpátalja Ukrajna! Nem alku tárgya!” Ezt a fenyegetőzéseit tartalmazó videóját ukrán (vagy ukrajnai) terroristákhoz is eljuttatta, akik ezen felbátorodva, akárcsak tavaly, újfent életveszélyes fenyegetéseket intéztek a Mi Hazánk Mozgalom politikusaihoz és tagjaihoz. A szemmel láthatóan ideggyenge és folyamatosan összevissza hazudozó Magyar Péter tehát Ukrajnában efféle soviniszta, magyargyűlölő terroristákkal kapcsolatot tartó személyekkel barátkozik, szövetkezik, amiből egyértelműen következik, hogyan viszonyul kárpátaljai testvéreinkhez és általában a magyarsághoz.

A Tisza tehát ugyanúgy magyarellenes és liberálglobalista, mint a DK, vagy éppen a Párbeszéd, és a többi, említésre sem érdemes 0, esetleg 1-2%-os társadalmi támogatottsággal rendelkező párt. A Tisza-vezér saját vélt politikai haszonszerzése, a brüsszeli és a globális elithez való hűsége és szolgálata bizonyítása érdekében bárkivel hajlandó együttműködni, legyenek azok akár magyargyűlölő soviniszták, akik terrorista kapcsolatokkal is rendelkeznek. Magyar tehát nem több, mint korábban egy a NER által sok milliós fizetésekkel kitartott figura, aki most már a globális elit által felépített, aktuális „messiás” Márki-Zay Péter után, aki trükközéseivel, kardinális kérdésekben, jelen esetben Ukrajna ügyében való nyilvános maszatolásaival, hazudozásaival, az egyértelmű állásfoglalás kerülésével, esetleg a Mi Hazánk Mozgalom egyes programpontjainak lopkodásával (ez utóbbit is persze valós program híján csak a népszerűsége hajhászásáért teszi, véletlenül sem azért, hogy ezeket a pontokat meg is valósítsa) abban bízik, meg tudja nyerni az országgyűlési választást 2026-ban. Pedig Magyar Péter és pártja állásfoglalása egyértelmű. Akárcsak az Európai Parlament, úgy a Tisza Párt is megszavazta Strassburgban (Magyar Péter kivételével, aki nem volt jelen) április 2-án az „EU 2026. évi költségvetésére vonatkozó iránymutatások III. szakaszát”. A dokumentumban szerepel Ukrajna pénzzel való támogatása mellett az unióhoz való csatlakozásának előmozdítása, továbbá a befagyasztott orosz vagyoni eszközökből származó bevételekből legfeljebb 35 milliárd eurós támogatást tartalmazó 2024. október 22-én elfogadott nyilatkozat üdvözlése (amit egyébként a Fidesz képviselői sem utasítottak el az Európai Parlamentben, lásd a lentebbi sorokban), de nem mellesleg az állásfoglalás kiáll a „menekültügyi és migrációs paktum megfelelő végrehajtása” mellett is.

A Tisza Párt március 15-én meghirdetett „Nemzet Hangja” elnevezésű kampánya keretében leadott válaszok összesítéséből április 13-i rendezvényükön kiderült, hogy a párt szavazóinak 58,18%-a támogatná Ukrajna felvételét az EU-ba. Ez is sokatmondó tehát, de nincs benne semmi váratlan, ez az eredmény tökéletesen tükrözi Magyar Péter és a párt véleményét a kérdésről. Április 24-én az Európai Parlament két szakbizottsága (az Ipari, Kutatási és Energiaügyi, valamint a Biztonsági és Védelmi Bizottság) elfogadta az ún. „Európai Védelmi Ipari Program és a védelmi termékek időben történő rendelkezésre állását és szállítását biztosító intézkedési keret (EDIP) létrehozását”. A program többek között a következő két évben 5 milliárd eurót fordítana „Ukrajna védelmi iparának megerősítésére”. Természetesen a Tisza iparügyi bizottságának tagja, Lakos Eszter, mellette szavazott.

Április 29-én és 30-án Valenciában tartotta kongresszusát az Európai Néppárt, a Fidesz közelmúltbeli, a Tisza Párt jelenlegi pártcsaládja. A kongresszus elfogadott egy nyilatkozatot is, amelyben természetesen szerepelt „Ukrajna szuverenitásának és területi integritásának garantálása”, elköteleződés „az igazságos béke” mellett, az ország unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozásával kapcsolatos tárgyalások felgyorsításának, katonai és pénzzel való támogatásának, Oroszországgal szembeni újabb szankciós csomag elfogadásának igénye. A kongresszuson újra elnökké választott Manfred Weber beszédében Magyar Péterrel is foglalkozott. Mind mondta, a tavalyi európai parlamenti választások utáni budapesti találkozásuk alkalmával ő javasolta a Tisza vezetőjének, hogy pártjával csatlakozzon az Európai Néppárthoz. Azt is hozzátette, hogy véleménye szerint jövő tavasszal ő lesz „Magyarország arca a pártcsaládban”. Az is ide kívánkozik, hogy a Tisza Párt jelenlegi katonai szakértője, a Magyar Honvédség korábbi vezérkari főnöke, Ruszin-Szendi Romulusz 2022 júliusában Valerii Zaluzhnyi ukrán vezérkari főnök meghívására Ukrajnába utazott, ahol több regionális és városi vezetővel is találkozott. A háborús helyzet és a „katonai feladatok” áttekintése mellett Ruszin-Szendi teljes támogatásáról biztosította a Zelenszkij-féle rezsimet. Az orosz-„ukrán” háború kitörése után négy NATO-vezérkarfőnöki ülésen is részt vett, melyeken Ukrajna-párti nézeteit hangoztatta, felszólalásait pedig a „Slava Ukraini!” (Dicsőség Ukrajnának!) mondattal zárta. Összegzésképpen tehát megállapíthatjuk, hogy a Tisza Párt a magyarországi és európai parlamenti szövetségeseihez hasonlóan az európai és a magyar nemzeti érdekekkel szemben messzemenőkig támogatja Ukrajnát, valamint balliberális globalista, magyarellenes céljai, és hatalmi törekvései érdekében nincs ellenére, hogy ukrán sovinisztákkal is építsen kapcsolatokat. A magyar nemzet, így természetesen kárpátaljai testvéreink sorsa teljesen hidegen hagyja.

Végül a papíron „keresztény, nemzeti és konzervatív” kormánypárttal kapcsolatban kell vizsgálat tárgyává tennünk a viszonyulást Ukrajnához, kárpátaljai nemzettársainkhoz, és visszautalva a cikkünk elején feltett kérdésre, érdemes szót ejteni arról, mennyire tekinthető következetesnek ez az állásfoglalás. Már egy évtizede felszínre került az Európai Unióban Ukrajna csatlakozásának kérdése. 2016. április 6-án, az EU és Ukrajna közötti társulási szerződés ratifikálásával kapcsolatban írtak ki népszavazást Hollandiában, amit a szavazók 61,1%-a elutasított. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke a szavazás után még így nyilatkozott: „csalódást keltő a hollandiai népszavazás eredménye az ukrán társulási szerződés ügyében, ugyanakkor Magyarország elkötelezett Ukrajna európai közeledése mellett.”

Egy héttel a háború kitörése után, 2022. március 1-jén Szijjártó Péter külügyminiszter Facebook-oldalán közzé tett egy videót, melyben úgy fogalmazott, hogy a kormány támogatja nyolc európai uniós tagállam „Ukrajna európai integrációjának elősegítéséért” kezdeményezett indítványát, és hogy „Ukrajna minél előbb kapjon tagjelölti státuszt az EU-tól, és mielőbb kezdődjenek megbeszélések a csatlakozásáról.” Nyilatkozatában kiemelte továbbá, hogy kiállnak „Ukrajna szuverenitása és területi integritása mellett.” 

Ez utóbbi mondatot azóta nagyon sokszor hallhattuk Orbán és Szijjártó szájából, ez tehát hű tanúbizonyságot állít ki arról, hogy a kormányfő és külügyminisztere a globalista fősodorhoz hasonlóan semmibe veszi, miképpen tiporja sárba a Zelenszkij-féle rezsim az Ukrajna területén élő őshonos nemzetiségek, köztük a kárpátaljai magyarok jogait, és hogy mennyire figyelmen kívül hagyja a háború kitörésének egyik legfőbb előzményét, a sok milliós, elnyomásba taszított orosz népcsoport akaratát az Oroszországgal való újraegyesülésre. Szijjártó Péter 2022. márciusi nyilatkozatának megfelelően Orbán Viktor 2022. június 23-án a brüsszeli EU-csúcs szünetében egy videóban így fogalmazott: „Igent mondunk Ukrajna európai uniós tagságára, igent mondunk a békére, nemet mondunk a további szankciókra.” Aztán 2023. december 14-én – dacára annak, hogy ezt megelőzően (még egy nappal korábban a magyar országgyűlésben is) homlokegyenest változtatva az álláspontján már Ukrajna gyorsított eljárásban való csatlakoztatása megakadályozásának fontosságát hangsúlyozta, és, mint mondta, vétózni is fog – Olaf Scholz és a többi globalista politikus rábeszélésére „kiment kávézni” az EU-csúcs üléséről, és nem emelt vétót Ukrajna tagjelölti státuszának tárgysorozatba vételével szemben.

Bár a Fidesz-kormánynak sikerült bizonyos engedményeket elérnie, de valójában tisztviselőivel, nagyköveteivel együtt az összes, mind a 16 Oroszország elleni uniós szankciós csomagot elfogadta, pedig Orbán Viktor rendszerint a szankciók értelmetlenségéről beszél, amelyekkel az EU „lábon lövi magát”, hiszen elmondása szerint csak az energiaárak és az általános infláció növekedését éri el velük. Az sem zavarta tehát a kormányt, hogy még 2022 szeptemberében „nemzeti konzultációt” hirdetett a szankciók kérdésében, és állítása szerint az íveket visszaküldő 1,4 millió ember 97%-a mondott nemet az EU Oroszország elleni szankciós politikájára.

Mindezek mellett a kormányfő és a kormánypárt koránt sem mondott nemet az összes, a kijevi kormányzatot támogató pénz- és fegyvercsomagra sem. 2023. június 1-jén az Európai Parlamentben a Fidesz-delegáció megszavazta az európai lőszergyártást – tehát a háborúban vastagon érdekelt fegyverlobbit és Ukrajnát – 2005. június 30-ig bezárólag 500 millió euróval támogató jogszabály létrehozására vonatkozó javaslatot. A javaslat évi 1 millió tüzérségi lőszer és (külön nevesítve) rakéták legyártását és Ukrajnába történő eljuttatását irányozta elő. Gál Kinga, a Fidesz-KDNP EP-delegációjának elnöke a szavazás után úgy fogalmazott, hogy Magyarország támogatja „a lőszergyártás felgyorsítását is, de továbbra sem vesz részt az Ukrajnába irányuló fegyver- és lőszerszállításokban.” Az tehát ezek szerint nem probléma a kormánypárt(ok) számára, ha az említett nagy mennyiségű lőszerek más országokon át jutnak Ukrajnába.

A 2023 júniusában megtörtént állásfoglalás azonban nem akadályozta meg a kormányt, hogy ugyanezen év októberében 11 kérdésből álló „nemzeti konzultációt” hirdessen, melynek fő témája volt Ukrajna pénzzel és fegyverekkel való támogatása (a kérdőíven nevesítve volt a tervezett 50 milliárd eurós csomag kérdése is). Orbán, bár előzetesen arról beszélt, hogy ezek a csomagok csak meghosszabbítják a háborút, ezért azok az Ukrajna- és háború párti erők érdekeit szolgálják, 2024. február 1-jén az EU-csúcson mégis megszavazta a kijevi kormányzat számára az említett 50 milliárd eurós csomag elküldését.

Beszédes továbbá, hogy Fidesz és a Tisza Párt 2024. október 22-án teljesen egy platformra helyezkedett, amikor képviselői az Európai Parlamentben nem utasították el (a DK két képviselője megszavazta, a Tisza hat képviselője tartózkodott, Magyar Péter nem szavazott, a Fidesz képviselői szintén nem szavaztak, a Mi Hazánk Mozgalom képviseletében Borvendég Zsuzsanna természetesen ellene szavazott) azt az egyébként túlnyomó többséggel (518 szavazattal) elfogadott hitelt, amit az EU-ban található, a befagyasztott orosz központi banki eszközökből származó jövőbeli bevételekből, legfeljebb 35 milliárd eurós értékben bocsátanák Ukrajna rendelkezésére a G7 partnerek mintegy 45 milliárd euró összegű hitelnyújtási tervének részeként. De arra is emlékeznünk kell, hogy korábban a Pápán állomásozó Nehéz Légiszállító Ezred magyar felségjelzésű, C 17-es repülőgépe szállított rakétákat és különböző fegyvereket a kijevi rezsim számára, hogy a 2023. évi március 16-i kormányhatározat (1089/2023) keretében a Fidesz-kormány az EU-n keresztül mintegy 74 milliárd forinttal, de amellett üzemanyaggal támogatta az említett soviniszta kormányzatot, hogy NATO alakulatok állomásozhatnak Magyarországon, hogy a nyugati fegyverszállítmányok más országok, pl. Szlovákia vagy Románia közbeiktatásával Magyarországon is áthaladhatnak, hogy Magyarország ukrán katonák, katonai egészségügyi szakemberek képzésében is részt vett, hogy a kormány képviselői az Országgyűlésben megszavazták Finnország és Svédország felvételét a NATO-ba, veszélyeztetve azt, hogy a későbbiekben a globális nagytőke Ukrajnához hasonlóan ezt a két országot is Oroszország elleni felvonulási területté tegye. És akkor még nem tettünk említést az ENSZ által kiadott számos, egyoldalúan Oroszországot elmarasztaló nyilatkozatról, melyek elfogadásában a Fidesz-kormányzat is egytől egyig részt vett. Azt sem érdemes elfelejtenünk, hogy nem is olyan régen, március 11-én az Európai Parlament ülésén a Fidesz delegációja, köztük Gál Kinga, Dömötör Csaba és Deutsch Tamás, a Tisza Párt és a DK képviselőivel együtt, állva tapsolta meg az egyik ukrán felszólalót, aki a szokásos globalista mantrát ismételgette a háborúval kapcsolatban.

Hiába beszél és ír tehát már évek óta a kormánypári propaganda háborúpárti Brüsszelről, baloldalról, a háború eszkalálásáról, Ukrajna csatlakozásával járó komoly veszélyekről, személyesen Orbán és kormánya számos alkalommal Ukrajnával kapcsolatos kardinális kérdésekben a háborúpárti globalistákkal együtt foglalt állást, így bizony szerepet vállalt a háború meghosszabbításában, a globalista és soviniszta kijevi kormányzat támogatásában. A Fidesz ez esetben is taktikázik, míg a kommunikációs térben békepárti szólamokat hangoztat, és most éppen nem „nemzeti konzultáció”, hanem „véleménynyilvánító szavazás” kiírását kezdeményezi Ukrajna uniós tagságával kapcsolatban, az eddigi konkrét tettei gyakran egészen mást mutatnak. Pedig nyilvánvalóan Ukrajna uniós csatlakozásának (egyébként teljesen helyes) elutasításának kérdéskörével igyekszik tematizálni a közbeszédet, erre igyekszik felfűzni a kibontakozó, a jövő évi választás előtti kampány „fő üzenetét”, miszerint ők a magyar érdekeket képviselik, szemben az Ukrajna-párti Tiszával és a többi balliberális párttal. A Fidesz vonatkozásában azonban, mint a fentiekben leírtak alapján is látható, nem beszélhetünk következetes, magyar nemzeti érdekérvényesítésről, csupán ügyeskedésről, a pillanatnyi érdekeinek megfelelő stratégia kialakításáról, amibe belefér az is, hogy álláspontját akár rövid idő leforgása alatt is homlokegyenest megváltoztassa. A jól megszokott fideszes tempónak megfelelően tehát a kommunikációt nem követik a tettek. S bár a kormánypárt(ok) jelenleg a békepártiság köntösében tetszelegnek, ha politikai-hatalmi érdekeik úgy kívánnák, és ha a józanul gondolkodó magyar társadalom többsége nem utasítaná el Ukrajna támogatását, mind az EU-csatlakozás, mind a küldendő pénzek és fegyverek vonatkozásában, a Fidesz képes lenne újra álláspontjának 180 fokos megváltoztatására.

Az elmúlt hónapokban félreérthetetlenül nyilvánvalóvá válhatott számunkra a kormánypártok viszonyulása kárpátaljai nemzettestvéreinkhez is. Február 24-én Toroczkai László a parlamentben Kárpátalja és az ott élő magyarok önrendelkezési törekvéseivel kapcsolatban nyílt színvallásra kényszerítette Orbán Viktort. Emlékezhetünk, Orbán még csak válaszra sem méltatta a Mi Hazánk Mozgalom elnökét a szóban forgó kérdésben. Toroczkai László többszöri újabb felszólalásai után Azbej Tristan és Hidvéghi Balázs államtitkárok már nem kerülhették meg a választ, elmondták, hogy a kormány megelégszik a 2015 előtti jogok visszaállításának elvi álláspontjával, a kárpátaljai magyarok autonómiatörekvései a Fidesz kormányzat külpolitikájában tehát nem érdemelnek figyelmet. Ez azt jelenti, hogy a Fidesz a kárpátaljai magyar közösséggel szembeni jelenlegi brutális kormányzati elnyomást, az elnyomásnak egy mérsékeltebb formájára cserélné, így tehát Orbán Viktor Donald Trumppal való állítólagos jó kapcsolata ellenére, sem az amerikai elnök, sem Vlagyimir Putyin előtt egyetlen egy alkalommal sem vetette fel tárgyalásai során az évtizedek óta elnyomatásban tartott, mostoha sorsú kárpátaljai nemzettársaink önrendelkezésének ügyét, illetve az 1991-ben megtartott, érvényes népszavazás valamennyi kijevi kormányzat által több mint 30 esztendeje zajló negligálásának problémáját.

A NER tehát magát keresztény és nemzeti jelzőkkel illeti, azonban nem folytat sem keresztény, sem nemzeti politikát. Politikája nemzetiszínű pántlikával átkötött globalizmus, végső soron a legtöbb stratégiai kérdésben a globális háttérhatalmi erők célkitűzéseit valósítja meg. Ha valamelyik fontos ügy tekintetében látszólag különutas álláspontot is képvisel a globalista fősodratú irányvonaltól, az gyakran a kommunikációs térben valósul meg, illetve az adott témakör vonatkozásában megvalósuló taktikázásról beszélhetünk. Példának okáért megemlíthetjük a gyülekezési törvény módosítását, mely tiltja az olyan gyűlés megtartását, mely a születési nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti. Ez kétségtelenül támogatandó intézkedés, azonban ezt sokkal hamarabb megtehette volna, mint ahogy ténylegesen felléphetett volna az LMBTQ-propagandával szemben is. Ezt most sem meggyőződésből fogadták el a kormánypárt(ok), hanem azért, hogy egyrészt megpróbálják kifogni a szelet a Mi Hazánk Mozgalom vitorlájából, másrészt, hogy a homoszexuálisok és egyéb deviánsok és a velük szimpatizálók körében (a Tisza Pártot gyengítendő, amely bár úgyszintén elkötelezett az ún. Pride mellett, elég csak a holdudvarához tartozó, március 15-i rendezvényükön beszédet is mondó Bódis Krisztára gondolnunk) esetleg megerősödjön a Momentum, a DK és a többi életképtelen balliberális párt, hiszen ezek a formációk nyíltan és következetesen állnak ki a felvonulás és az LMBTQ-propaganda mellett. (A Momentum nemrégiben bejelentette, lehetséges, hogy nem indul a jövő évi választáson, hanem visszalép a Tisza javára.) A Fidesz tehát jelenleg úgy tűnhet, nem támogatja Ukrajnát az európai uniós csatlakozás, a pénzek és a fegyverek tekintetében, de ez az állásfoglalása egyáltalán nem következetes. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy, bár kormánypárt egyes politikusai korábban egyszer-egyszer hangoztatták ugyan az autonómiát, ezeket a megnyilatkozásokat csupán porhintésként kell értékelnünk. Politikája ugyanis egy tekintetben változatlan és következetes: nem támogatja az érvényes, 1991-es népszavazás jogi erőre emelését, nem áll ki kárpátaljai (és a többi, elszakított területen élő) nemzettársaink autonómiája mellett.

Végezetül meg kell neveznünk azt a pártot is, amely megalakulása, így természetesen a háború kezdete óta egyedüliként, következetesen és hitelesen képviseli az igazság talaján álló, nemzeti alapon nyugvó álláspontját ebben a kérdéskörben is. A Mi Hazánk Mozgalom nem támogatta és nem támogatja a velejéig korrupt, soviniszta kijevi kormányzat fegyverrel és pénzzel való tömését, a háború eszkalálását, Ukrajna NATO-hoz és az unióhoz való csatlakozását és megalkuvásoktól mentesen kiáll az elszakított területeken, így a Kárpátalján élő magyar nemzettársaink és velük együtt élő őshonos népek jogai, önrendelkezési törekvései mellett. Ezért minden lehetséges fórumon követelte és követeli az 1991-es népszavazás döntéseinek betartását. Ettől magyargyűlölő terroristák folyamatos fenyegetőzései sem tántorítják el.

A Mi Hazánk Mozgalom tehát valódi keresztény és nemzeti eszmei talapzatokon állva, ténylegesen nemzetben gondolkodik, amely nemzetnek részét képezi az elszakított területeken, a külföldön és a megcsonkított hazában élő és dolgozó magyar testvérünk egyaránt. A jelenlegi Európai Uniót fémjelző globális nagytőke Európája helyett egyedüli magyar pártként a nemzetek Európája megvalósulásáért folytatja küzdelmét. Tehát szerintem nem kérdés, melyik párt képviseli a magyar emberek érdekeit, a magyar nemzeti célok megvalósulását…

Kölcsényi László

(A szerző olvasónk.)