Amikor Vlagyimir Putyin, Oroszország elnöke gyerekként egy leromlott leningrádi – ma Szentpétervár – lakótelepen élt, barátaival patkányokat kergetett végig a folyosókon botokkal. Egy nap az egyik sarokba szorított nagy patkány hirtelen megfordult, és a fiatal Putyint visszakergette a lakásukba - így kezdődik az Al Dzsazíra felvezetője ahhoz a cikkhez, melyet az elmúlt hetekben szenteltek annak, hogy Vlagyimir Putyin 25 éve van hatalmon Oroszországban. Tárgyilagosan és tényszerűen veszik sorra az orosz elnök életútját, s úgy gondoljuk, ez a fajta objektív mérce fájdalmasan hiányzik a nyugati és a magyar médiából is, ezt a hiányt kívánjuk ellensúlyozni. Mindenki kialakíthatja a maga álláspontját. A cikket – terjedelmi okok miatt – részletekben fogjuk közreadni.

Putyin, aki egykor a szentpétervári polgármesteri hivatalban dolgozott, 1993-ban együttműködési megállapodást ír alá találmányok piaci hasznosításáról Hans-Jürgen Kruppal, Hamburg alpolgármesterével

„Gyors és maradandó leckét kaptam a ‘sarokba szorítottság’ jelentéséből” – emlékezett vissza Putyin egy 2000-es interjúban. Ahogy a történetet évek során újra és újra elmesélték és elemezték, a Kreml-megfigyelők között kialakult egy közmegegyezés: Putyin azonosul a sarokba szorított patkánnyal, amely akkor támad, ha veszélyben érzi a túlélését.

Valószínűleg ez a kemény gyerekkor alapozta meg Putyin túlélési ösztönét. Bár gyerekkori barátai „kicsi, vékony és gyenge” fiúnak írták le, aki távolságtartó volt, Putyin – aki maga is „huligánként” jellemezte magát – nem félt harcolni, ha bántották.

„Akik közel álltak hozzá, azt mondták nekem, hogy Putyin abban hitt: még ha bántanak is az udvaron, akkor is ellen kell állnod és ki kell tartanod – és akkor nyerni fogsz” – mondta Gennagyij Gudkov száműzött ellenzéki politikus, aki 2001-ben találkozott először Putyinnal.

„Nem volt túl erős vagy magas, ezért döntött úgy, hogy sportolni kezd – dzsúdózni, szambózni (szovjet harci sport).”

Dzsúdóedzésen ismerkedett meg 12 évesen egyik legjobb barátjával, Arkagyij Rotenberggel. Barátságuk megmaradt, és az orosz politika rejtett világában Putyin mindig is régi barátaihoz fordult bizalommal.

Tanára, Vera Gurevics több interjúban és visszaemlékezésében egy olyan fiút idézett fel, aki „úgy harcolt, mint egy macska – kézzel, lábbal és foggal”, de ugyanakkor lelkes tanuló is volt. Az ő hatására kezdett el németül tanulni – egy képesség, ami későbbi pályáját is meghatározta.

1973-ban sugározták először a Tavasz tizenhét pillanata című rendkívül népszerű minisorozatot, amely a második világháború végén játszódott, és főhőse, Max Otto von Stierlitz, a német nemzetiszocialista vezérkarba épült be kémként. A sorozatot a KGB vezetője, Jurij Andropov rendelte meg propagandacélból. A szovjet közönségre ugyanolyan hatással volt, mint a James Bond-filmek a nyugatiakra. Bár Putyin sosem hivatkozott nyíltan a sorozatra, elismerte, hogy a Pajzs és kard című film – amelyben egy orosz kém szabotálja a német hadműveleteket – inspirálta abban, hogy az árnyékból szolgálja hazáját. Két évvel később, a Leningrádi Állami Egyetemen szerzett jogi diplomája után belépett a KGB-be.

„Eléggé okos ember. Átment az összes teszten, amikor felvételizett az Andropov Intézetbe [kémiskola]. Ez nem volt könnyű – memóriára, pszichológiai stabilitásra is tesztelték az embereket” – mondta Gudkov, aki maga is végigment ezen az eljáráson.

Putyin pszichológiai profilja szerint érzelmileg távolságtartó, csökkentett veszélyérzettel rendelkezik, és hajlamos a kockázatvállalásra.

A kommunizmus bukása

Mivel folyékonyan beszélt németül, 1985-ben az NDK-beli Drezdába helyezték, ahol feleségével, Ljudmilával és két kislányukkal élt. Feladatai közé tartozott a kapcsolat fenntartása a KGB moszkvai központja és az NDK állambiztonsági szolgálata, a Stasi között. Ezek viszonylag unalmas munkák voltak – egészen 1989-ig.

Ebben az évben Putyin – már alezredesi rangban – tanúja volt a kommunizmus összeomlásának, ahogy forradalmak söpörtek végig Kelet-Európán, és egymás után buktatták meg a Moszkvától függő rendszereket. A berlini fal leomlása után tüntetők próbálták megrohamozni a drezdai KGB-központot. Putyin segítséget kért egy szovjet tankparancsnoktól.

„Nem tehetünk semmit Moszkva parancsa nélkül” – hangzott a válasz.

„És Moszkva hallgat.”

Keletnémet állampolgárok másznak fel a Berlini Falra a Brandenburgi kapunál 1989. november 10-én, hogy megünnepeljék a fal leomlását (archív fotó: FAB/ZDC)

Miközben Németország utcáin ünnepeltek, Putyin máshogy látta a dolgokat: megértette, milyen gyorsan lehet megbuktatni rendszereket. Ez mély bizalmatlanságot alakított ki benne a népi mozgalmakkal, forradalmakkal és a rendetlenséggel szemben – és megmutatta, mi történik, ha Moszkva gyengeséget mutat.

Ez az élmény alakította ki azt a meggyőződését, hogy a Szovjetunió bukása „szörnyű dolog” volt, amit soha nem szabad megismételni – mondta Szergej Radcsenko történész.

A hidegháború veresége mély nyomot hagyott Putyinban és sok oroszban – véli Grigorij Javlinszkij, a liberális Jabloko párt politikusa, aki több alkalommal is találkozott Putyinnal a ’90-es évektől kezdve. Putyin számára ez megaláztatás volt – állítja.

A polgármester-helyettes és a kémszakértő

1990 januárjában a 37 éves Putyin visszatért Oroszországba, amely teljesen megváltozott. Moszkva, a korábbi kommunista főváros, most a kapitalizmus szimbólumát, a McDonald’s arany boltíveit viselte magán.

A Szovjetunió darabokra hullott, a tagköztársaságok, köztük Oroszország és Ukrajna, külön utakon jártak. Az újonnan szabad piacgazdaságba való hirtelen átmenet gazdasági összeomlást okozott: rengetegen veszítették el munkahelyüket, megtakarításaikat.

A zűrzavar azonban lehetőségeket is hozott. Már a Gorbacsov-féle reformok idején maffiózók és oligarchák ragadták meg a gazdaság kulcspozícióit. Putyin később a Szovjetunió felbomlását „a század legnagyobb geopolitikai katasztrófájának” nevezte, és sajnálta a jogrend és stabilitás hiányát.

Visszatérve Szentpétervárra, Putyin állást kapott a polgármesteri hivatalban, volt jogtanára, Anatolij Szobcsak mellett, aki 1994-ben alpolgármesterré nevezte ki. Putyin itt ismerkedett meg a politika világával, és Szobcsak volt a mentora. Később a hatalmával megvédte őt a korrupciós vádaktól. Amikor Szobcsak 2000-ben meghalt, Putyin – szokatlan módon – sírt a temetésén.

1996-ban Moszkvába költözött, és bekerült Borisz Jelcin tanácsadói körébe. Két évvel később a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) – a KGB utódszervezete – vezetőjévé nevezték ki.

Putyin hamar bizonyította a hasznosságát: amikor Jelcint korrupcióval vádolták, Putyin előállt egy videóval, amelyen az akkori főügyész két meztelen nővel látható. Az ügyész rövidesen elvesztette állását.

Ezt követően Jelcin előbb miniszterelnökké, majd utódjává nevezte ki Putyint. Az oligarchák örömmel támogatták a felemelkedését, mivel úgy hitték (nagyon tévedtek), bábként irányíthatják. Borisz Berezovszkij és más médiatulajdonosok segítettek imázst építeni neki.

(Folytatjuk.)

Fordította: H. V. - Kuruc.info