Az alábbi véleménycikk célja, hogy az európai kultúráról való gondolkodást előmozdítsa. Az írásban Spengler elképzeléseit felhasználva azzal szeretnék érvelni, hogy ez európai kultúra az európai embertől elválaszthatatlan.

Már az Európa kifejezésnél is érdemes megállni egy pillanatra: annak, hogy az eurázsiai szuperkontinenst az ókorban Európára és Ázsiára osztották, nem földrajzi, hanem etnikai, kulturális és nyelvi okai vannak. Európa Keleten addig tart, ameddig a fehér ember és a fehér kultúra terjed – egyezményesen az Urál hegységig és Urál-folyóig.

Anaximandrosz (Kr. e. 610-547) világtérképe (illusztráció)

Jobboldali beszédekben visszatérő téma az európai kultúra védelme, de mi a kultúra egyáltalán? A kifejezés egy embercsoport szokásainak és hagyományainak az összességét takarja, hagyományosan a társadalom szellemi életét: vallás, művészet, filozófia, törvények, tudomány, öltözködés és gasztronómia, nyelv, oktatás stb.

Amikor európai kultúráról, európai civilizációról vagy nyugati civilizációról beszélünk, viszonylag kevesekben tudatosul, hogy ilyenkor csak arról van szó, ami az európai nemzeteket összeköti. A litván nyelv vagy a Tavaszi szél vizet áraszt című népdal is az európai kultúra része, de nem része a közösnek. Ezért szoktuk azt mondani, hogy az európai kultúra a görög filozófia, a római jog és a keresztény erkölcs, mivel ezek közös hagyományt jelentenek, hatásuk mindenhol jelen van. Ezzel szemben szokta a kóserjobboldal azt állítani, hogy az európai kultúra a zsidó-keresztény kultúra, amelynek kritikájára nemsokára rátérünk.

Az európai kultúrának tehát két nagy inspirációja van, az antikvitás és a kereszténység. Platón filozófiája gyakorlatilag minden rákövetkező európai filozófiára hatással volt, a római jog pedig a modern nyugati világ jogrendszerének alapja. Az antik építészet és művészetek a későbbi művészetekre is hatást gyakoroltak.

A Brandenburgi kapu és a debreceni református nagytemplom dór és ión oszlopsora az antik templomokat idézi

Leonardo híres Vitruvius-tanulmánya az emberi test méretarányait elemzi Marcus Vitruvius Pollio (Kr. e. 80 - Kr. e. 15) római építész munkássága alapján.

Leonardo da Vinci: Vitruvius-tanulmány (1490)

Spengler a művészet és a vallás kapcsolatáról az alábbit írja: “Merő balszerencse, hogy bár a művészeti kutatás már nem ismeri el a vallási határokat, öntudatlanul mégis alapul veszi azokat. Ugyanis sem késő antik, sem ókeresztény, sem pedig iszlám művészet nincs abban az értelemben, hogy a hívők közössége saját kebelén belül saját stílust épített volna ki.” Spengler szerint tehát egy kultúra művészete az adott néphez kötődik, a nép létszemléletéhez, és nem az általa követett valláshoz. Ezért beszél a könyvében végig nyugati és antik kultúráról.

Claude Lorrain: Apollón és a múzsák Helikon hegyén (1680)

Claude Lorrain: Tájkép, Jákob utazása Kánaánba (1677)

A fenti képek egyikét az antik kultúra inspirálta (Apollón és a múzsák), a másikat a Biblia (Jákob utazása). Mégis azt láthatjuk, hogy annak a belső lelkiségnek a szempontjából, amit a festő meg akart jeleníteni, nincs jelentősége annak, hogy az egyiken Apollón, a másikon Jákob szerepel. Ezek a képek nem az antik és nem is a keresztény művészet példái, hanem a nyugati művészeté. Itt a fausti lelkiség jelenik meg – a végtelenre irányuló perspektíva, a romok, mint az időbeliség szimbólumai, a kék és zöld (a távolság színeinek) használata –, amit részletesen tárgyaltunk Spengler könyve és filozófiája kapcsán (itt és itt).

Az alábbi mozaik és festmény is a fentieket szemlélteti:

Római Orfeusz mozaik, Palermo, II. század

John William Waterhouse: A nimfák megtalálják Orfeusz fejét (1900)

Mindkét képen Orfeusz szerepel, de az első tipikusan antik ábrázolás, az egyedi testet jeleníti meg, nincs háttér, barnás-vöröses színeket használ. A második képet viszont az antikvitás inspirálta, de nem az antik művészet része; a háttér, a távolságperspektíva, a kékes-zöldes színek miatt tipikus nyugati alkotás. Caspar David Friedrich szerint “a festő nem csak azt festi, amit maga előtt lát, hanem amit magában lát”. Ez jellemzi a nyugati művészetet – függetlenül az inspirációtól, a fausti lelkiség jelenik meg a festményeken. Bach Máté passiója vagy az ég felé törekvő katedrálisok is annak a példái, hogy az európai ember egyedi létszemléletétől ezek az alkotások elválaszthatatlanok.

A fentieket azért fontos tisztázni, mert egyre gyakoribb, hogy a kóserkonzervatív áljobboldal tételesen kijelenti, hogy “az európai kultúra a zsidó-keresztény kultúra”.

Ez az állítás abszolút félrevezető. Egyrészt láthattuk, hogy az antikvitás és a kereszténység az európai kultúrának a közös részét képezi, de a teljes európai kultúra ennél sokkal gazdagabb. Másrészt semmi nem indokolja, hogy az antikvitást tudatosan elhagyjuk, előre pedig behozzuk a zsidóságot. Harmadrészt, a kereszténység leginkább a valláson és az erkölcsön keresztül kapcsolódik az európai kultúrához, de a kereszténység teljesen más vallás, mint a judaizmus, ezért nincs értelme a kettő összekötésének európai szempontból. Az egyik Jézust tekinti a messiásnak, a másik viszont azt állítja róla, hogy a pokolba jutott, ezért a kettő összeegyeztethetetlen.

2021-ben sok jobboldali európait felháborított, amikor az Orbán Viktor által szellemi iránytűnek tekintett Yoram Hazony izraeli filozófus kijelentette, hogy “az antikvitás tudományos kutatása mindig is problémás volt, mivel arra a feltételezésre épült, hogy a nyugati kultúra a görögöktől és Rómából származik, de nem Izraelből és a Bibliából.”

Egyrészt európai kultúra létezett a kereszténység előtt is a maga vallásával, művészetével, filozófiájával, ezért nem kell ennek a kultúrának a gyökerét a kontinensen kívül (Izraelben) keresni, és nem lehet letagadni, hogy a kultúra gyökereit az antikvitás képezi. Másrészt a kereszténység középpontjában Jézus, az evangélium és a megváltás áll, és nem Izrael. Izrael létezéséről az európaiak (közte a görögök és rómaiak) mindig is tudtak, de soha, senki nem tekintette Izraelt vagy a zsidóságot szellemi iránytűnek. A szemitáknak valójában semmi közük a nyugati kultúrához Spengler alapján.

A fenti összefüggésben tehát a zsidó-kereszténység egyfajta kulturális gyarmatosítás, támadás az európai identitás ellen. Az európai identitás hamis irányba terelését jelenti, amikor a kóserkonzervatívok (és a Hazony-féle cionista zsidók) a kontinenstől idegen zsidóságot állítják az európai kultúra középpontjába.

Egy gondolat erejéig még térjünk ki arra, hogy mi a zsidó-kereszténység valójában. Amerika a hidegháború idején egy olyan egységes identitást keresett, amely szemben áll a kommunizmussal és a fasizmussal is, és ezt a zsidó-kereszténységben találta meg. A zsidó-kereszténység tehát nem csak valamilyen kulturális tényező, hanem egy olyan ideológia, mint a kommunizmus, a neomarxizmus vagy a szélsőséges liberalizmus. Ráadásul ugyanolyan káros is, mint a fenti eszmék, amelyek mindegyike a zsidósághoz köthető.

Ez az ideológia ugyanúgy árt a nemzeti és a keresztény eszmének, ahogyan a kommunizmus vagy a liberalizmus. A kóserkonzervatívok a nemzeti érdeket rendszeresen az izraeli érdekeknek rendelik alá (például amikor a világgal szembemenve vétózzák meg az izraeli népirtást elítélő határozatokat). A kereszténységet pedig a neoprotestáns, cionista szekták támogatásával járatják le, és azzal, hogy a kereszténységre hivatkozva támogatják feltétel nélkül a háborús bűncselekményeket elkövető Izraelt.

Az alábbi felvételen Paula White látható, Trump újonnan kinevezett fehér házi vallásügyi vezetője, televíziós hittérítő és elkötelezett cionista, miközben “nyelveken szól”:

Trump's new 'White House Faith Leader' Paula White speaks in tongues and is an ardent zionists who met with 3rd Temple obsessed Rabbis in Jerusalem. pic.twitter.com/MStMSgYPc3

— Adam Green - Know More News (@Know_More_News) February 6, 2025

Végső soron a nemzeti-keresztény eszme az, ami szembenáll a zsidó-kereszténységgel. Az előbbinek a magyar érdek az első és a hagyományos kereszténységet tekinti irányadónak, míg az utóbbi Izrael és a zsidóság érdekeit szolgálja, az “Izrael az első” elvet követi, és a keresztény cionizmus hamis eszméjét terjeszti vallási köntösben.

Doktor Faust - Kuruc.info