Ugrás a cikkhez

Hszi Csin-ping kínai elnök egy 2016. évi nagyívű beszédében jelentette ki, hogy Kínában sínicizálni kell a vallásokat, köztük a kereszténységet is. A sínicizálás azt jelenti, hogy a vallásoknak a Kínai Kommunista Párt (KKP) iránti lojalitást kell előtérbe helyezni a hitelvekkel szemben. Az egyházi személyeknek be kell építeniük a KKP ideológiáját a prédikációkba, így az egyház a hivatalos kínai ideológia végrehajtójává válik (de egyúttal az áldozatává is).

Lehetséges-e, hogy nyugaton ugyanez történik? Figyelembe véve, hogy kinél van a valódi hatalom, lehetséges-e, hogy a szemünk előtt zajlik a kereszténység judaizálása? Erről lesz szó az alábbi írásban.

A Krisztus-hívők vallásának hagyományos, világháború előtti formáját a nyugati hatalom olyan módon szeretné a saját képére formálni, hogy az egyházakat az eredetitől eltérő, hamis irányba tereli. Bár a folyamat még nem érte el a végső kiteljesedés fázisát, két ilyen irány is létezik: az egyik a liberális felfogású LMBTQ-kereszténység, a másik pedig a cionista zsidó-kereszténység.

Az LMBTQ-kereszténység

Ez a hamis irány a kereszténységet egy toleranciahívő, humanista, univerzális szeretetvallásá alakítaná át, ahol az egyházak számára nem a Biblia törvénye és erkölcse a fontos, hanem az elfogadás. Ezt leginkább az északi országokban láthatjuk (Skandinávia, Kanada, Amerika), ahol a templomon gyakran a szivárványos zászló lobog. A lutheránus Svéd Egyházban például kötelező összeadni a homoszexuálisokat¹. Benedek pápának a halála után kiadott Mi a kereszténység című könyve pedig beszámol arról, hogy amerikai szemináriumokon "homoszexuális 'klubok' alakultak", és hogy egy dél-németországi szemináriumban "papjelöltek és laikus lelkipásztori referensjelöltek éltek együtt”². A dán Kristeligt Dagblad (Keresztény Napilap) nemrég azért kampányolt cikkében, hogy az ingyenes abortusz korhatárát 15 évre csökkentsék³. De elővehetjük a bevándorlás kérdését is, amellyel kapcsolatban gyakran megjegyzik, hogy Ferenc pápa ugyanazt mondja, mint George Soros.

Ennek az irányvonalnak a kiteljesedése esetén az eredeti keresztény erkölcstől "megszabadított" egyház végül nem lenne több, mint a neomarxista hatalom egy újabb szócsöve a nyugati egyetemek és a liberális média mellett. Az ideológiai terjeszkedés egy alternatív eszköze. A templomon kihelyezett szivárványos zászló pedig az irányváltást szimbolizálja, az eredeti kereszténységnek ugyanis a kereszten kívül nem lenne szüksége más szimbólumra.

A zsidó-kereszténység

A másik, hatalom által befolyásolt hamis irány a zsidó-kereszténység. Ennek azért érdemes több figyelmet szentelni, mert a fősodratú konzervatívok felől jön, így az átlag jobboldali szavazó kevésbé védett vele szemben.

A zsidó-kereszténység egy modern politikai fogalom, létrejöttének oka, hogy a 20. század elején Amerikában a kommunizmussal és fasizmussal szemben egy saját önmeghatározást szerettek volna kialakítani. A magyar kormány csak néhány éve használja a kifejezést, ami erősen összekapcsolódik a keresztény cionizmussal.

Az amerikai protestáns egyházakra jellemző cionista kereszténység alaptételei:

Amit itt látunk, az a teológia teljes kifordítása, amikor az eredeti tételek helyett a hangsúly mindenben a zsidóság szerepére tevődik át. Jézus és az apostolok tisztelete helyett a zsidóság tisztelete általánosságban véve. A megváltó szenvedéstörténete és a keresztények üldöztetése helyett a zsidóság áldozati szerepének hangsúlyozása, amely miatt a keresztényeknek megbánást kell tanúsítaniuk. Az pedig az eszkatológia kifordítása, amikor Jézus második eljövetelét is a palesztin területek bekebelezésétől, a zsidóság területi terjeszkedésétől teszik függővé.

Nem véletlen, hogy Amerikában a protestáns evangéliumi keresztények és a karizmatikus egyházak évente dollármilliókkal támogatják a saját híveiknél gazdagabb izraeli zsidóságot, Izrael érdekében pedig Amerika közel-keleti háborúit is helyeslik. Az eredeti teológia átalakítása után a cionista keresztények egyszerűen gazdatestként funkcionálnak az élősködő zsidóság számára, amit az alábbi képpel lehetne szemléltetni:




Ezeknek az egyházaknak a rendezvényein gyakori látvány az izraeli zászló, a hamis irány itt is új szimbólumot kíván meg a kereszt mellett.

*

Politikai szempontból a keresztény cionizmus legfontosabb kérdése a szupercesszió (behelyettesítő teológia), ami azzal foglalkozik, hogy ki az Isten kiválasztott népe, és mi a zsidóság helyzete Jézus Krisztus eljövetele után.

A hagyományos katolikus álláspont szerint Jézus után Isten kiválasztott népét a keresztények alkotják, Isten és a keresztények kapcsolata meghaladja az Izrael népének tett ígéretet. Az egyház Isten terveiben átvette a zsidóság szerepét, akik többé már nem a kiválasztott nép, és ugyanaz vonatkozik rájuk, mint bármely más nemzetre vagy népcsoportra.

Az eredeti katolikus álláspont a II. vatikáni zsinatot követően gyengült meg, melynek Nostra aetate (Korunkban) elnevezésű történelmi nyilatkozata elítélte az antiszemitizmust, és párbeszédre szólított fel más vallásokkal. A nyilatkozat és az általa inspirált későbbi egyházi dokumentumok vezettek ahhoz, hogy az egyház néhány évtized alatt közel 2000 éves teológiai alapvetésekkel szakított.

II. János Pál pápa 1980-ban, a mainzi zsinagógában jelentette ki, hogy a zsidóság "az Isten népe az ószövetség szerint, amelyet Isten soha nem szüntetett meg", vagyis Istennek a zsidósággal kötött szövetsége továbbra is érvényes. Ezt az új álláspontot később Ferenc pápa is megerősítette⁴.

Egy itt megjelent írás foglalkozott azzal, hogy XVI. Benedek A Názáreti Jézus című könyvének második kötetében kijelenti: “Izrael Isten kezében van, aki megváltja majd egészében a megfelelő időben”, egyfajta kollektív üdvözülést feltételezve. Benedek pápa Hildegard Brem cisztercita szerzetest és teológust is idézi: “Az egyháznak nem kell törődnie a zsidók megtérítésével, hanem csak várnia kell a megfelelő időre, amit Isten meghatározott.”

Tehát szemben a szupercesszió korábbi alapvetéseivel, az ószövetség (mint szövetség) továbbra is érvényes, a zsidóság pedig Isten kiválasztott népe, akiket nem kell megtéríteni, annak ellenére, hogy a Bibliában szerepel: "tegyetek tanítványaimmá minden népeket" (Máté 28, 19-20). Ezen felül a Jézus meggyilkolásában való felelősség alól is felmentették a zsidóságot.

Ami a protestánsokat illeti, náluk nincs egységes álláspont, az egyes egyházakon belül is eltérő vélemények léteznek (diszpenzacionalizmus, kettős szövetség stb.), amelyekről csak azt lehet elmondani, hogy az eredeti katolikus álláspontnál mindegyik enyhébb.

Miért fontos ez a kérdés politikai szempontból? A zsidóságot II. János Pál pápa kezdte el a keresztények idősebb testvérének nevezni, amely kifejezést Semjén Zsolt is rendszeresen használ. És valóban, ha a zsidóság Isten kiválasztott népe (a keresztények mellett), a korábbi szövetség pedig továbbra is érvényes, akkor a keresztényeknek testvérként kell rájuk tekinteni. Csakhogy a zsidóság a maga részéről semmilyen engedményt nem tett a kérdésben. Az újszövetséget nem ismerik el, Isten népének kizárólag magukat tartják, a keresztényekre nem fiatalabb testvérként tekintenek, hanem megvetéssel, a talmudi iránymutatás alapján.

A fentiek alapján tehát létrejön egy olyan alá- és fölérendeltség, ahol az egyik oldalnak vallási alapon kell testvérnek tekintenie a másikat (annak minden vonzatával, ami anyagi és politikai támogatásban nyilvánul meg), a másik oldalról viszont nem lehet semmilyen kölcsönösségre számítani. A keresztény cionizmus egyoldalú viszonyhoz, a zsidó és az izraeli érdekek maximális kiszolgálásához vezet, ahogyan ezt Amerikában is látjuk.

Nemrég egy magyar származású amerikai műsorvezető⁵ hívta fel rá a figyelmet, hogy oké, hogy Trump, DeSantis és a republikánusok állandóan a zsidó-kereszténységről beszélnek, de valahogy az egész mégis hamisnak tűnik. Soha nem beszélnek például Jézusról. A műsorvezető fején találta a szöget, Orbán Viktornak vagy a köztársasági elnöknek sem rémlik olyan beszéde, amelyik a megváltóról szólt volna. A zsidó-kereszténység középpontjában úgy tűnik, nem az evangéliumi üzenet, hanem a cionizmus áll. Ráadásul a világon csak egyetlen vallás gyűlöli Jézust, és az nem a hindu, nem a buddhizmus, és nem is az iszlám (ami prófétának tekinti), hanem a judaizmus.



Rabbi: minden porcikámmal gyűlöllek...</br>Republikánus szavazó: te vagy a legnagyszerűbb szövetségesem!

Mindez megmutatja annak értelmetlenségét, amikor a fősodratú konzervatívok a saját népüket és az európai kultúrát akarják a zsidósággal összekapcsolni valamilyen feltételezett közös értékekre vagy vallási alapokra hivatkozva. Az "idősebb testvért" ebben a történetben legfeljebb Káinnal lehetne azonosítani.

*

Ami az egyházak hatalmi befolyásolását illeti, Kína nyílt hatalomként viselkedik: az elnök bejelenti a vallások sínicizálását, amit aztán az állam erővel kikényszerít. A zsidóság – mint háttérhatalom – ugyanezt éri el a teológia megváltoztatásával és a keresztény cionizmus felfuttatásával. Utóbbi természetes folyamat látszatát kelti, mivel a befolyásolás a háttérben valósul meg, és úgy tűnik, az egyházak önként lépnek az eredeti tanításokkal ellentétes útra. Végeredmény tekintetében viszont a nyugaton ugyanazt látjuk, mint Kínában, a hatalom fokozatosan a saját ideológiáját kényszeríti a vallásokra⁶.

Az LMBTQ-kereszténység a neomarxista baloldalt másolja, a zsidó-kereszténység pedig a fősodratú konzervatívokat, amerikai viszonylatban a Demokrata és a Republikánus Párt ideológiáját. A keresztény cionizmus ugyanúgy teremt alá- és fölérendelt helyzetet keresztények és zsidók között a teológia alapján, ahogyan a neomarxizmus az "elnyomott" kisebbséget az elnyomó többség fölé helyezi.

A keresztény cionizmus hamis ideológiája egyre jobban beszivárog Magyarországra, azon belül is a jobboldalra, ahogyan a kormány egyre látványosabban összebútorozik az amerikai republikánusokkal (lásd CPAC). A Hit Gyülekezetének befolyása is folyamatosan növekszik, nem véletlenül építettek fel saját médiabirodalmat, amelynek olyan elemei vannak, mint az ATV, Hit Rádió, Spirit FM, Hetek, Ultrahang, Naphire.hu, stb, amivel semmilyen más egyház esetében nem találkozhatunk.

A cionizmus képviselői a konzervatívokat megcélozva, egy magyarságtól idegen, ellenséges ideológiát szeretnének elterjeszteni a kereszténység álarca alatt. Ennek nem csak a passzív elutasítására van szükség, hanem arra is, hogy szót emeljük a terjedésével szemben az ezeréves magyar hagyomány alapján.

Doktor Faust

(Kuruc.info)

Hivatkozások:

¹https://magyarnemzet.hu/kulfold/2023/03/hitbeli-meggyozodesuk-ellenere-meleghazassag-megkotesere-kotelezi-papjait-a-sved-egyhaz

²https://mandiner.hu/cikk/20230127_xvi_benedek_joseph_ratzinger_papa_konyv_vita_keresztenyseg_kulfold_vatikan

³https://szentkoronaradio.com/blog/2023/04/06/az-abortuszt-tamogatasa-mellett-kampanyolnak-egy-dan-kereszteny-napilapban/

⁴Ferenc pápa az Evangelii gaudium (2013) című apostoli buzdításában a közös örökséget és az egymás iránti kölcsönös tiszteletet hangsúlyozva írja: "A zsidó népet különös tiszteletben tartjuk, mert az Istennel kötött szövetségük soha nem lett visszavonva".

⁵Warren Balogh a Fash The Nation podcast 506. adásában, ami itt hallgatható meg:
https://fash-the-nation.libsyn.com/ftn-506-all-zog-goes-to-heaven

⁶Ugyanakkor lényeges különbség az egyházak sínicizálása és judaizálása között, hogy amíg kínai és kínai között mindig létezik etnikai szolidaritás, de legalábbis nem feltételezhető etnikai alapú ellenségesség, addig az európaiak és a zsidóság viszonyában nem létezik ilyen.





Szólj hozzá!

Friss hírek az elmúlt 24 órából