Kuba szigete mindannyiunk képzeletében egy távoli egzotikus tájként jelenik meg, ahol az emberek örök tánc és jókedv kíséretében morzsolgatják napjaikat, a világ talán egyetlen valamennyire is működő multikulti társadalmában. A látványos felszín mögött azonban nem nehéz kivenni az ország legkínzóbb problémáit: a nyomort, az elmaradottságot és a kommunizmus béklyóit. Egy érdekes jelenség azonban mindenképpen felkeltheti az alaposabban nézelődő figyelmét. A rendkívül elterjedt szenvedélybetegségek, a rossz életkörülmények, a higiénia hiánya és a csapnivaló minőségű táplálkozás ellenére az országban élők várható élettartama vetekszik a fejlett nyugati világ országai népességének hasonló adatával. Kuba egészségipara rácáfol minden eddig ismert, magától értetődőnek tűnő összefüggésre, és egyúttal rámutat a nyugati egészségügy fő gyengeségeire, az irracionalitásokat okozó szüntelen profithajszára és az elidegenedésre.

Kép: cubasi.com

A kubai kommunista szörnyforradalom 1959-es győzelme után az ország amúgy is a világ sereghajtói közé tartozó egészségügyi rendszere látványosan összeomlott. A szigeten akkor élő mintegy 6 ezer orvos háromnegyede külföldre menekült, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen a Castro-rezsim rémtettei az értelmiséget sem kímélték. Az ország egészségügyi kilátásai nem sok jóval kecsegtették a kommunista terror és anarchia felé haladó kubai nemzetet. A külföldi országok (elsősorban az USA) bojkottja lehetetlenné tette bármiféle gyógyszer vagy terápia importját, még segélyszállítmányokat sem engedtek Kubába küldeni. A szocialista országok ugyan felvásárolták a cukornádat és a dohányt, szállítottak nyersanyagokat és fegyvereket, de arra már nem volt forrásuk, hogy népjóléti ügyekben segítsenek. Az ország egészségügye szó szerint a szakadék szélén tántorgott, vagy talán még egy fél lépéssel előtte. A szigeten járványok dúltak, a gyermekhalandóság és a halálozási ráta az egeket verdeste, az átlagos várható élettartam afrikai szintű volt. A különböző higiéniai és nemi betegségek, valamint a szegény trópusi országokra jellemző szürkehályog tömegesen jelentkeztek. Egy helyen volt valami orvosképzésnek tekinthető kurzus, és úgy három tucat kórháznak nevezett koszfészek működött az egész országban.

És akkor valami elindult, aminek a lényegét nagyon nehéz megragadni. Ott, ahol ennek semmi hagyománya nem volt, ahol nem volt se pénz, se posztó, csak egy primitív, ostoba kommunista rezsim, amely még a WC-papír-ellátást sem tudta megszervezni, tehát a legnagyobb szükség és reménytelenség közepette az emberek egymáshoz és a hagyományokhoz fordultak. Megpróbálták felidézni a szüleiktől hallott gyógyítási módszereket, gyógynövényeket kerestek, eddig nem vizsgált növények gyógyhatásait kutatták. Olcsó, egyszerű, de hatásos terápiákat dolgoztak ki, és mindenekelőtt megfigyelték, hogy a megelőzés a leghatékonyabb módszer. A helyi szintű kezdeményezések tartományi, majd országos összefogássá álltak össze. Egy olyan specifikusan kubai gyógynövényeken és terápiákon alapuló rendszert alkottak meg, amely jelentősen különbözik a világ bármely más országában alkalmazottól. Sikerült a szükségből erényt kovácsolniuk.

Fotó: Getty Images

Az egyre sikeresebbé váló népi összefogást egy idő után a kommunista állam is mind nagyobb összegekkel kezdte támogatni. Napjainkra már a GDP 12,5%-át költik erre az ágazatra, ami hihetetlen magas részarány, hatalmas exportbevételekre is szert tesznek ezen a területen. Mi az igen különös és egyedülálló ebben? Az alulról szerveződés, amely jobb híján egy laikusok és kontárok millióinak ügyeskedéséből álló hálózatot szervezett össze egy hatékony, innovációra képes országos hierarchiává. A semmihez sem hasonlító egyediség jegyeit a rendszer a mai napig magán hordozza.

A végeredmény napjainkra impozánssá vált, Kuba a gyógyítás területén a világ élvonalába tartozik. Az egészségügyi ellátás minden kubai számára ingyenes, még a gyógyszerek is. Rendszeresen kötelező szűrővizsgálati programok vannak, és a betegeknek kötelező jelleggel bizonyos időközönként meg kell jelenniük a háziorvosuknál. A háziorvosokat is kötelezték arra, hogy időről időre és házról házra végigjárják a körzetükhöz tartozó pácienseket. A kubai rendszerben az orvos-beteg kapcsolat sokkal közvetlenebb, emberibb, mint a nyugati országokban. Nincs túlszabályozva, jogszabályokkal körülbástyázva, és - az orvosok nagy száma miatt is - lehetőségük van a betegek lelkiállapotának figyelemmel kísérésére is. Az előzőleg leírtakból következően pedig a kubai szisztémát nem terheli a nyugati egészségügy egyik legnagyobb rákfenéje, az állandó túlterheltség és túlfeszítettség.

A gyermekhalandóság szintje Kubában 4,1 ezrelék, a világon az egyik legalacsonyabb (nálunk 4,9, az USA-ban 5,7) a várható élettartam (2016) Kubában 79,74 év, nálunk 75,57 év, USA: 78,69 év, Hollandia: 81,8, Csehország: 78,8, Japán: 83,4 (a világon a legmagasabb). A 10 ezer főre jutó orvosok száma Kubában a legmagasabb a világon (75), ugyanez a szám nálunk 31. Minden évben 12 ezer orvos végez napjainkban a 24 orvosi egyetemen, akiknek a 40%-a külföldi. Természetesen az orvosképzés is ingyenes.

Mindez a sok szép és jó nem jelenti azt, hogy a szigetországban minden makulátlan lenne. Az egészségügy sem tudja kivonni magát az általános szegénység és lepusztultság hatásai alól. A gyógyítás is sokszor szegényes helyeken, akár kopott, néha omladozó épületekben is folyhat, de az erejét nem is a makulátlan környezet, hanem a rengeteg jó szakember, és a hatékony szisztéma adja. Az ellátási rendszer azért sem fenékig tejfel, mert erősen rétegzett. A felső szint, a VIP külföldieknek és az az alatti erősen fizetős egyéb külföldieknek járó kategória nyilván kifogástalan, de onnan lefelé már sok a kifogásolható dolog, és nem tűnt el a ’koszfészek’ intézmények kasztja sem, számos turista lát ilyeneket is, ha ’eltéved’.

A szigetországba ment gyógyulni nagyon sok ismert nemzetközi sztár, és mostanában a felső középosztály tagjai is megindultak oda a világ minden tájáról. Maradona, Michael Douglas, Rafael Nadal és Pelé, valamint Chávez egykori venezuelai elnök nevét gyakran megemlítették az ott tartózkodásuk kapcsán. De rajtuk kívül is se szeri, se száma a hírességeknek.

Természetesen a kubai egészségügyi innovációnak van számos csúcsteljesítménye is. Úttörő gyógyszereket fejlesztettek ki számos daganatos betegség kezelésére és megelőzésére, a cukorbetegség szövődményeinek megelőzésére, gyógyítására, valamint jó néhány belgyógyászati és mozgásszervi betegség kezelésére.

A 2000-es évektől kezdve az ország egyértelműen orvosi világhatalommá vált. Ennek a kis 11 milliós nemzetnek több mint 50 ezer orvosa teljesít segélyszolgálatot a harmadik világ 70 országában. Ott vannak mindenhol a legnehezebb helyeken (pl. ebola sújtotta körzetek Afrikában, kolerások kezelése Haitin és Kambodzsában) ugyanúgy, mint a legveszélyesebb háborús válságövezetekben. Egyes amerikai orvosok szerint a kubaiak a leghatékonyabbak a katasztrófaorvoslásban, amihez tapasztalataikat az otthoni hurrikánfrontok átvonulása során szerezték. A fejlődő országokban indított Million Miracles kampányuk során több millió szürkehályogban szenvedő ember nyerte vissza a látását. A nemzetközi jószolgálati orvoslást Kuba már a hatvanas években megkezdte, de ezzel kapcsolatban sok bírálat is éri őket, mondván, ezt politikai befolyás szerzésére és titkosszolgálati behatolásra is felhasználták. Hát ha Che Guevarára gondolunk, akkor lehet, hogy van erre is példa, de azt nem hiszem, hogy ez lenne a fő motiváció, az orvosok döntő többsége igenis az esküjéhez méltó munkát végez szerte a világon.

Fotó: Sven Creutzmann/Polaris

De ne hallgassuk el az őket ért számos bírálatot sem. Sokan megkérdőjelezik a kubai orvosok felkészültségét, és sokan nem is tartják őket orvosoknak. Ezt a véleményt különösen az amerikai doktorok bizonyos körei hangoztatják. Azzal érvelnek, hogy az alapvetően eltérő képzés és infrastruktúra következtében a külföldre kerülő kubaiak hatékonysága annyira leromlik, hogy nem tudják hozni az elvárható minimumot sem. Lehet valami abban, hogy egy kubainak jelentős nehézségei vannak a kezdeti időszakban a hazai gyógyszerek és eszközök hiánya miatt, de hogy a későbbiekben ne állnák meg a helyüket, az erős túlzásnak tűnik. A fejlett országok sajtójának egy része nagyon ellenségesen viszonyul a kubai orvosláshoz, állandó gyógyszerhiányról és siralmas állapotokról cikkeznek velük kapcsolatban. De hát akkor hogyan hozzák azokat az eredményeket, amelyek világviszonylatban is kimagaslók?

Valószínűleg a felsorolt tényezők és vélemények mindegyikében van egy kis igazság. A kubai egészségügy úgy tudja hozni ezeket az eredményeket, hogy közben ezer probléma kínozza a szegénységtől kezdve az elszigeteltségig és az embargóig. Egy dolog nem kínozza a karibi szigetországot, ami viszont a nyugati országokat nagyon is, a multinacionális cégek mohósága és kíméletlen profitéhsége, mert ezek a jelenségek Kubában egyelőre még nem léteznek. Nyilvánvaló, hogy ebben a kis országban nem találták fel a spanyolviaszt, hanem a népi lelemény ügyeskedésével építettek egy olyan hatékony rendszert - a szükség és a szegénység közepette - amire büszkék lehetnek, bár a világot nem fogják megváltani vele.

Fotó: Getty

A kubai orvoslás felértékelődése nem annyira a saját extra minősége, hanem inkább a nyugati orvoslás egyre komolyabb hatékonysági problémái miatt jelentkezett. Nem elsősorban magával a nyugati tudománnyal van probléma – bár azért azzal is akad – hanem a tudomány eredményeit szétterítő iparral, a gyógyszeriparral és az elosztási rendszerrel. A nyugati rendszer:

• merevvé és vegyszerközpontúvá vált;
• az orvos-beteg kapcsolat rideg, bizalmatlan, jogilag és szakmailag túlszabályozott. Emberközpontúságról prédikálnak, pedig valójában az egész teljesen elidegenedett;
• túlgyógyszerelik a betegeket, akik csodagyógyszerre várnak;
• a profithajsza eltéríti a gyógyszerfelhasználást az optimálistól. Olyan gyógyszerek terjednek el elsősorban, melyeknek nagy a profittartalma és a reklámereje, nem pedig az adott terápia szempontjából a leghatékonyabbak;
• kevés, de jól működő kórházról papolnak, de valójában kevés az orvos és a kapacitás is;
• sok a felesleges orvos-beteg találkozás, ez is növeli a túlterheltséget;
• a nyugati orvostudomány nem befogadó, a saját módszerein kívül minden mást lejárat és üldöz a ’szaklapjaiban’ (lásd akupunktúra a Nature-ben).

A kubai egészségügyi rendszer minden ellentmondásosságával együtt görbe tükröt tart a nyugati társadalmak elé. Rávilágít arra, hogy egy kicsit több emberséggel, kevesebb vegyszerrel és idióta jogszabállyal, több természetes gyógymóddal, nagyobb odafigyeléssel és a megelőzési rendszer kiépítésével ugyanazt, vagy akár jobb eredményeket is el lehet érni, mint a százszor annyi pénzzel dolgozó, környezetszennyező, túlterhelt és elidegenedett nyugati orvoslás.

És a nyugati egészségügynek ezt a mai állapotát nem a modern idők vagy a klímaváltozás alakította ilyenre, hanem kizárólag a monetarizált kapitalista társadalom és annak legfőbb vezérlő elemei: a multinacionális cégek és a transznacionális bankok.

A nyugati egészségügyi rendszer hatásfoka napjainkra egyre inkább romlik, a rendszer túlhaladottá, anakronisztikussá vált. A nagy bumm, vagyis a várható pénzügyi világválság és összeomlás után valószínűleg az egészségügy is teljesen át fog alakulni a nyugati világban. Más alapokon fog szerveződni, lehet, hogy pont a kubai példához hasonló módon.

Tovább találgatni nem érdemes, mert ha megéljük, akkor úgyis meglátjuk, hogy milyen lesz. Én abban reménykedem, hogy olcsóbb, természetesebb, és főleg emberibb.

Szende Péter - Kuruc.info