Ugrás a cikkhez
Reklám

Benito Mussolini fasiszta Olaszországának szeme előtt mindig az ókori Római Birodalom lebegett mint etalon, ennek helyreállítása (természetesen nem területileg, hanem szellemiségben és dicsőségben) deklarált célja volt, elég, ha csak az ország jelképére, a fascesra gondolunk.



Kép: Amazon

A vesszőnyalábba burkolt bárdot a lictor nevű tisztviselő hordozta, akinek – kissé leegyszerűsítve – testőrfunkciója volt. Mussolini tehát jelkép szinten is folytonosságot vállalt az ókori Rómával, s jó okkal tette ezt. Az egykori birodalom a császárkor első bő 150 évében mutatta a legnagyobb erőt, ekkor virágzott a legjobban. S, hogy sok minden más mellett mi a közös ebben az időszakban, illetőleg a fasiszta Olaszországban? Egyik sem „demokratikus” alapokra épült, annak ellenére, hogy korunk „haladói” szerint minden, ami nem demokratikus, az csak valami romlásra ítélt ördögi konstrukció lehet. A nem demokratikus (a mai kaotikus, modern demokráciát szerencséjükre nem is ismerték), ugyanakkor valódi eredményeket és fejlődést felmutató császárkor egyik ikonikus alakja pedig nem más, mint Marcus Ulpius Traianus.



Traianus császár szobra (forrás: Wikipédia)

Traianus 53-ban született a hispániai Italica városában. A terület ekkor már római fennhatóság alá tartozott, Traianus ősei pedig vélhetőleg a második pun háború (Kr. e 218-201) idején költöztek át Hispániába. Traianus édesapja magas katonai és politikai karriert futott be (egészen a consuli méltóságig vitte), fia pedig Domitianus császár idején lépkedett előre a képzeletbeli ranglétrán. 91-ben consuli rangot kapott, amiért Germániában a Domitianus uralma ellen lázadók ellen harcolt (pontosabban harcolt volna, ha a felkelést nem verik le még azelőtt, hogy odaér csapataival). 96-ban összeesküvők meggyilkolták Domitianust, a helyére lépő Nerva császár pedig fogadott fiává tette a töretlen népszerűségnek örvendő Traianust. Ezzel egyszerre tudhatott maga mellett az idős uralkodó egy tapasztalt katonát, és nyerte meg a hadsereg támogatását, hiszen Traianus a katonák körében is kedvelt személyiség volt. 98-ban eltávozott az idős Nerva, Traianus pedig minden komplikáció nélkül trónra lépett, amely nem volt túlságosan gyakori a császárkor történetében.

Ahogyan az sem, hogy az adott uralkodó egyszerre legyen tehetséges hadvezér, a belső konszolidáció mozgatórugója és belső reformer. Traianus egy volt ezen kevesek közül, a csillagok tehát kedvezően álltak egy külső-belső megerősödésre. Tanult korábbi elődje, Domitianus hibáiból, és a nyílt zsarnokság helyett visszaadta az alkotmányosságot, legalábbis annak látszatát. Az ősi intézményeket tiszteletben tartva személyesen üdvözölte a csekély valós hatalommal bíró senatus tagjait. A nép nagy részének bizalmát is elnyerte az adócsökkentéssel, római polgároknak szánt kedvezményekkel, a jogrend visszaállításával, a plebs számára pedig növelte az adománygabona mennyiségét.

Természetesen a hagyománytisztelet mellett ettől függetlenül Traianus egyeduralkodó volt, nem demokrata. Megerősítette a hadsereget, megbízható emberekből szervezett testőrséget, katonai titkosszolgálatot alakított ki, ügynökei segítségével ellenőrizte a birodalmi útvonalakat is. Mindemellett több provincia felügyeletét kivette a szenátus kezéből, a helyi elöljárók ellenőrzését pedig saját bizalmasaira bízta (ún. rendkívüli megbízottakra, correctorokra), hogy így fogják vissza a tékozlást.

A belső reformer nagy hangsúlyt fektetett a tehetséges alattvalók foglalkoztatására. Az arra érdemeseket kitüntette, a szegény sorsú gyermekek oktatását pedig nagy összegekkel támogatta, segítve ezzel a nincstelen, de tehetséges fiatalok felemelkedését. Ez a támogatás egy ellátási díj, az úgynevezett alimentatio rendszere volt, melyet még Domitianus és Nerva talált ki, de Traianus fejlesztett tovább. Ez dióhéjban annyit jelentett, hogy az elszegényedő kisbirtokosok földjük értékének 1/12-ed részének erejéig kedvező kamatozásra kölcsönt kaphattak a császári kincstárból. A kamatokat az illetékes közigazgatási egységnek kellett visszafizetni, amit aztán a településeknek árva és/vagy szegény gyerekek ellátására, taníttatására kellett fordítaniuk. Később további pénzeket helyeztek az ellátási láncba, biztosítva ezzel a felemelkedés lehetőségét, a tehetséges fiatalok taníttatását pedig a városoknak külön is kötelező volt támogatni.

A „szociális háló” megerősítése mellett Traianus alatt nagy építkezésekbe, közmunkákba fogtak. Utak és hidak hálózatát építették ki szerte a birodalomban, új kikötőket építettek, restauráltak korábban megépült utakat. 109-ben Rómában modern vízvezetékrendszer épült a jobb vízellátás kedvéért, amelyet Aqua Traianának neveztek el, s amely kb. 50-60 kilométer (!) távolságból szállította a vizet a főváros számára. Ekkor készült el Traianus fürdőinek épületegyüttese is, mely a város legnagyobb fürdőkomplexuma volt. A gyönyörű Traianus Fóruma, amely a damaszkuszi Apollodórosz munkája, részben még ma is áll, a szintén itt található Traianus-oszloppal együtt, amely a második dák hadjárat emlékeit őrzi. A fórum északi oszlopsoránál kapott helyet a szintén nagyméretű Traianus Vásártere.



A dákok feletti győzelmet megörökítő híres Traianus-oszlop (fotó: Pinterest)

Traianus a belső reformok és építkezések mellett tehetséges hadvezér és hódító is volt. 101-102-ben a dákok ellen harcolt, akiket le is győzött, ám a békét megszegve amazok tovább folytatták a határ menti provinciák zaklatását, így három évvel később büntetőhadjáratra került sor Traianus részéről. Ebben ismét tönkreverte a dákokat és királyukat, Decebált, 106-ban pedig Dacia néven provinciát szervezett a meghódított területből. Ennek emlékére épült a korábban már említett Traianus-oszlop, domborműveken megörökítve a hódítás pillanatait. Ezzel egy időben keleten annektálta a mai Jordánia déli részét, mert az elhunyt szövetséges uralkodó trónutódlása kérdéses volt. 114-ben erővel elfoglalta a Kaukázusban található Armeniát, mert a Párthus Birodalom uralkodója a Rómával kötött szerződést megszegve a saját emberét ültette az ütközőállam vezetői székébe. Egy évvel később térdre kényszerítette magát a Párthus Birodalmat, magyarul egész Mezopotámiát is. Ekkor érte el a Római Birodalom a legnagyobb kiterjedését, ám ezt az óriásállamot már nem lehetett egyben tartani. Már a kezdetekkor állandósultak a párthus betörések, amelyeket visszavertek ugyan, de hogy, hogy nem, a diaszpórában élő zsidóság is ekkor robbantott ki felkeléseket szerte a birodalomban a magas adóterhek, a korábban lerombolt jeruzsálemi templomuk miatt, valamint a félelemtől, hogy a Párthus Birodalom meghódítása miatt csökkennek kereskedelmi lehetőségeik. A betöréseket és felkeléseket többé-kevésbé leverték ugyan, de az utánpótlástól elszakadt császári hadsereg egy része – köztük a császár is – visszaindult Rómába, ahová sajnálatos módon az uralkodó már sosem jutott el. 117. augusztus 8-án hunyt el a kis-ázsiai Szelinusz városában.

Traianus egyike volt a legtehetségesebb és legjobb római császároknak. Egyaránt volt hódító és belső reformer, aki mindemellett törekedett a birodalom belső békéjének megteremtésére is. A szegény gyermekek taníttatása, a tehetségesek kiemelése, a provinciák adóterheinek csökkentése, a létrehozott ellátási lánc, a császárnak járó kötelező ajándékozás megszüntetése (melyet a tartományoknak inkább saját magukra kellett költeni) mind-mind egy kiváló uralkodó képét adják, aki a belső béke kedvéért még a keresztényekkel sem bánt olyan szigorúan, mint számos elődje vagy utódja. Végül a szemléltetés kedvéért pedig vegyünk egy pillantást arra, miként ábrázolta az ókori római történetíró, Cassius Dio az uralkodót.

Leginkább igazságosságával, bátorságával és viselkedésének szerénységével tünt ki…Nem irigyelt és nem pusztított el senkit, de kivétel nélkül tisztelte és dicsérte minden jó emberét, ennélfogva se félelmet, se gyűlöletet nem tápláltak iránta. A rágalmakra nem sokat adott és természete nem hajlott bosszúra. Óvakodott más pénzének elkobzásától, és távol tartotta magától az álnok gyilkosokat. Hatalmas összegeket költött háborúkra és a közrend fenntartására; és miközben elvégeztette az utak és kikötők, valamint a középületek sürgős javításait, a vállalkozás során senkit sem szipolyozott ki…

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info

Reklám





Szólj hozzá!

Friss hírek az elmúlt 24 órából