Száz éve, 1918. október 30-án jelent meg a Nemzetvédelmi Szövetség kiáltványa. Amikor az ún. őszirózsás forradalom évfordulója közeleg, erről a szerveződésről általában szó sem esik, s a korszak történelmét feldolgozó munkák is csak épp hogy megemlékeznek róla néhány sorban. A kerek évforduló alkalmából érdemes közzétenni a nevezetes kiáltványt s röviden megemlékezni azokról, akik, ha megkésve is, megpróbálták útját állni a zűrzavarnak, a mindent szétromboló forradalomnak.

1918. október 30-án jelent meg az Alkotmány című napilapban az alábbi felhívás:

A Nemzethez!

Polgártársak! Félre a pártoskodással, ezzel az ősmagyar átokkal, mert veszedelemben a haza, veszedelemben nemzeti létünk, közbiztonságunk, családi tűzhelyünk.

Négy évig álltuk a ránk kényszerített önvédelmi harcot – tengernyit szenvedtünk. Patakokban hullott a hős magyar vér, sírba szálltak legjobbjaink százezrei, itt feketéllik az özvegyek és árvák hada, és e véres áldozat után, félő, hogy belső meghasonlásunk folytán martalékul eshetnek felső vármegyéink s tengerpartunk. Hát jog és igazság ez?!

És míg a nemzet vérig sértett lelke fájdalmának, az őt ért ütés zsibbadásának első pillanataiban kábulva áll, addig önmagukról megfeledkezett gyászmagyarok csókolgatják a ránk zúdított korbácsot, egymást túllicitálva adnának mindent oda és „keleti Svájc” cégére alatt rongyokra tépnék az ősi hont.

Vakmerőségük nem ismer határt. A verejtékező munkásság önkényes kihasználásával, utcai terrorral meg akarják keríteni a közhatalmat, összezúzni minden ősi intézményt, magántulajdont, a családi tűzhely nyugalmát; reánk akarják szabadítani a polgárháború iszonyatait és romba dönteni a Szent István Magyarországát. És mindezt a megtévesztő jelszó alatt, hogy ők Magyarország közvéleménye. Torkig vagyunk. Ezt nem szabad tűrni tovább!

Az nem lehet, hogy egy maroknyi fékevesztett radikális végromlásba vigyen egy nemzetet. A lánckereskedők üzelmeitől amúgy is izzó lelkünk haragja nem engedi a nemzetet ráadásul még felforgató uralmuk rabigájába hajtani. Nem akarjuk a négyévi szenvedés után a testvérvér omlását. Nem akarjuk az igazi demokrácia sárba tiprásával egy maroknyi csapat zsarnoki uralmát. Nem akarunk szovjeturalmat, bolsevista terrort, polgárháborút.

Mi békét akarunk! Törvényhozás útján és haladéktalanul akarjuk biztosítani a politikailag és gazdaságilag teljesen önálló és független Magyarországot. Fönntartani ősi hazánk területi épségét. Akarjuk a belső rend és nyugalom megóvását. Akarjuk a király és a nemzet harmonikus egybeolvadásával újjáépítését a demokratikus Magyarországnak; megóvását annak az ősi szellemnek, amely ezer éven át fenntartotta ezt az országot, és amelyben ezentúl is mindenki párt-, felekezeti és nyelvkülönbség nélkül megtalálja boldogulását. Ez a falu, a vidék, a középosztály, iparos, földműves, szellemi és testi munkás és a honunkhoz hű nemzetiségek elnémított szava.

Polgártársak! Létünkben támadnak meg, tömörüljünk! Szervezeteinkben tömörült több millió polgártárs bevonásával az ország túlnyomó többségének nevében megalakítottuk a Nemzetvédelmi Szövetséget. Célunk:

1./ Szóhoz juttatni a jelen válságos percekben az ország igazi és hamisítatlan közvéleményét; biztosítani annak súlyát, bebizonyítani ország-világ előtt, hogy a felforgató szellemű sajtó, a budapesti utcai tüntetések lármája nem az ország szava és a hívatlanul feltolakodó elemek nem a mi vérünkből való vér.

2./ Megakadályozni a nemzetrontó felforgató elemek uralmát, és ha erőszakoskodnak, uralmuk ellen szegezni a nép millióinak megnyilatkozó akaratát.

3./ Előkészíteni a parlament s a politikai élet megújhodását olyan program alapján, amely felekezeti, párt- és nemzetiségi különbség nélkül egyesíthesse a nemzet hivatott képviselőit a jövő Magyarország törvényes alapon való megteremtésére, a legmesszebbmenő szociális intézkedések és a nemzeti demokrácia, valamint a nemzetiségek jogos igényeinek kielégítése alapján. Részletes programját szövetségünk a legrövidebb időn belül viszi a nemzet elé.

Polgártársak! Mindenkinek, akinek drága ez a haza, s családi tűzhelyének biztonsága és nyugalma, anyanyelv-, párt- és felekezeti különbség nélkül, ebben a táborban van helye.

Te elcsigázott, kiuzsorázott polgár, te anya, aki epedve várod a csatából visszatérő gyermeked, te nő, aki lesed férjed jöttét és ti ott a végeken küzdő hősök mind, akik nem tűritek, hogy a véretekkel oltalmazott haza felforgatók martaléka legyen: ide jöjjetek! Egyesületek, testületek, körök, magánosok, akik csatlakozni akarnak, írjanak a Nemzetvédelmi Szövetség Középponti Bizottságának (Budapest, VIII. Üllői út 14. II. 4.). Mozgalmunk nemcsak a fővárosban indult meg, hanem az egész ország minden részében talpra állította a velünk érzők hatalmas tömegeit.

Budapest, 1918. október 29-én.

A Nemzetvédelmi Szövetség Központi Bizottsága nevében:

Altenburger Gyula, Anka János, Antal István, Baitz Géza, ifj. Baksay Bertalan, Bánó László, Baranyay Jusztin, Baranyay Lajos, dr. Bársony János, Bartos János, Bernát István, Bielik Pál, dr. Bleyer Jakab, dr. Concha Győző, dr. Dobák Emil, dr. Fáy Andor, Fényes Béla, Franke János, Gálócsy Árpád, Gonda Béla, Herczegh Sándor, dr. Jehlicska Ferenc, Jurisics József, dr. Jójárt Illés, dr. Hindy Zoltán, dr. Horváth János, Horánszky Rezső, Huszár János, Huszár Károly, Katona Imre, Kántor János, Kontra Aladár, dr. Korányi Frigyes, Kovács Alajos, Kiss Ernő, Kiss Sándor, Magyar Ferenc, Mezey Gyula, Milotay István, Nagy István, Meller Rudolf, dr. Okolicsányi Zoltán, dr. Prohászka Ottokár, dr. Raffay Sándor, Rónay Sándor, Rezső Antal, Schlatka Rózsi, Sebestyénné Stetina Ilona, Szabó János, Szegedy Miklós, Tóth Géza, Törő Ignác, K. Török Mihály, Trenkó József, Tusch János, dr. Wasek Ernő, Vermes Gyula, dr. Weis István, Wolff Károly, ifj. Wagner Antal, dr. Zsembery István.

(Nemzetvédelmi Szövetség. Alkotmány, 1918. október 30., 5. o.)

A katolikus napilap rövid felvezető szöveg kíséretében tette közzé a felhívást. A napilap szerint „a Nemzetvédelmi Szövetség útjába áll a terrornak, mellyel egy elenyésző, minden magyarságtól idegen kisebbség lép fel, s azzal az elszántsággal fordul az ország igazi közvéleményéhez, hogy ennek akaratát szólaltatja meg, s zászlaja alá gyűjt minden értékes erőt nyelv-, párt- és felekezeti különbség nélkül a nemzetvédelem nagy feladatára”. A felhívást aláírók többsége ismeretlen volt a közvélemény előtt, mert sok támogató nem merte nevét adni a Károlyi-féle Nemzeti Tanácsot ellensúlyozandó kezdeményezéshez. De így is számos jeles személyt találunk az aláírók között. Például a tudós Concha Győző, a keresztényszocialista mozgalom vezéralakjaként ismert Huszár Károly, aki a kommün után miniszterelnök is volt, az evangélikus püspök Raffay Sándor és Székesfehérvár híres püspöke, Prohászka Ottokár széles körben ismert személyek voltak. Az aláírók között találjuk a zsidó származású Korányi Frigyes bárót, aki a Horthy-korszak elején pénzügyminiszterként, majd követként dolgozott. Korányi nevét azért említjük, mert a Nemzetvédelmi Szövetséggel kapcsolatban ma is vissza-visszatérő stigma az „antiszemitizmus”. Romsics Ignác alapvetőnek tekintett, de számos torzítást-tévedést tartalmazó kézikönyvében olvassuk:

Az antiliberális jobboldal néhány vezéralakja ugyan kísérletet tett egyfajta preventív ellenforradalom kirobbantására, ám kezdeményezésük teljes kudarcba fulladt. Október 29-én megalakult szervezetük, a Nemzetvédelmi Szövetség erejéből csak annyira futotta, hogy 31-én 50 ezer példányban kinyomtatták és szétszórták programjukat. Az átlagember 1918 őszén nem rájuk, hanem Károlyiékra hallgatott, s gyógyírt bajaira nem a vallástól, agrárius konzervativizmustól és az antiszemitizmustól, hanem a Demokráciától remélt.
(Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Bp., 2010, 114. o.)

Romsics jellemzése nagyon beszédes (ahogy a nagy kezdőbetűvel írt, mintegy isteni rangra emelt „Demokrácia” is érdekes lelet az idézett szövegben). A Nemzetvédelmi Szövetség „ellenforradalma” abban állt volna, hogy meg akarták akadályozni a hadsereg teljes felbomlását, a belső anarchiát, s a törvényes rend fenntartását a szociális és demokratikus reformok által megújult Magyarország megteremtésével kötötték össze. Sajnos az utcát egyre inkább uraló, felforgató elemek munkáját nem tudták megakadályozni, a sajtó pedig (egy-két lapot leszámítva) tudjuk, kiknek a kezében volt.

A Nemzetvédelmi Szövetség felhívását a baloldali lapok természetesen nem tették közzé, de az Alkotmány mellett néhány vidéki keresztény lap is közölte. Ezek közé tartozott a pécsi Dunántúl, amely október 31-én közölte az Alkotmányban előző nap közzétett, előbb idézett szöveget. A Dunántúl közleménye a Nemzeti Tanács bemutatásával kezdődik. A pécsi lap is kiemeli, hogy a Nemzeti Tanácsban zsidók vannak túlsúlyban, s ez a tény megkérdőjelezi azt a vélekedést, hogy Károlyiék a nemzet többségét, a magyar közvéleményt képviselik.

Ugyanezen a napon az Alkotmány mellett a polgári liberális Budapesti Hírlap is rövid közleményben tudatta, hogy a Nemzetvédelmi Szövetséghez egyre többen csatlakoznak.

Ez a hír azonban nem változtatott azon a tényen, hogy a hatalom rövid időn belül Károlyi Mihály kezébe került. Hadik János gróf rövid ideig tartó miniszterelnöki megbízatása után a király Károlyi Mihálynak adott kormányalakítási megbízást. A Nemzetvédelmi Szövetség másnap közleményben tudatta, hogy a szerveződés megszűnt.

A Nemzetvédelmi Szövetség felhívásában van két nagyon fontos mondat: „Nem akarjuk az igazi demokrácia sárba tiprásával egy maroknyi csapat zsarnoki uralmát. Nem akarunk szovjeturalmat, bolsevista terrort, polgárháborút.” A szövetség vezetői jól látták, hogy az országot hamarosan eluralja a bolsevik terror. Károlyi uralma idején a hatalom fokozatosan átment a szociáldemokraták kezébe, akik már a kommün kikiáltása előtt a terror eszközéhez nyúltak, s mindenhol ellenforradalmat szimatolva sárba tiporták a legalapvetőbb emberi és polgári jogokat. Formailag ugyan még Károlyi Mihály kezében volt a hatalom, amikor az országban már a terror légköre uralkodott.

Néhány évvel a forradalmak után a Magyar Kultúra című folyóiratban három oldalas írás jelent meg a rövid életű, a történelem által sajnos kudarcra ítélt Nemzetvédelmi Szövetségről (Miért nem sikerült megakadályozni a forradalmat? Magyar Kultúra 1923. december, 749-751. o.)

A névtelen írás (amelynek szerzője valószínűleg az egyik aláíró, Baranyay Lajos, a Központi Sajtóvállalat későbbi vezérigazgatója) utolsó bekezdésében olvasható a mának és jövőnek is szóló szomorú üzenet:

Igen, ha a magyarság nem volna oly késedelmeskedő, kényelmes és széthúzó, ha kellő pillanatban mindenki alá tudná rendelni sokszor kicsinyes egyéni álláspontját a közszükségnek!

Tudjuk, 1918. október 31-én megölték gróf Tisza Istvánt, a frissen hatalomra került Károlyi Mihály legnagyobb politikai ellenfelét. A néhai miniszterelnök meggyilkolása nem rendítette meg a forradalom szálláscsinálóját, a baloldali-radikális sajtót. A Nemzetvédelmi Szövetség neve is eltűnt a sajtóból, egy-két kivételtől eltekintve senki nem foglalkozott a sajnos hamvába holt kezdeményezéssel. Volt azonban egyetlen rikító kivétel. A zsidóság lapja.

Az Egyenlőség című hetilap 1918. november másodikán megjelent számában gyalázatos cikk jelent meg a Nemzetvédelmi Szövetségről. Ezt a cikket eredetiben tesszük közzé, hogy mindenki tisztán lássa, micsoda gyűlölettel támadt a keresztény magyarságra a hatalom megkaparintása után a honi zsidóság hivatalos lapja.

Aki figyelmesen elolvassa „Az antiszemita ellenforradalom” című, Szabolcsi Lajos főszerkesztő által írt förmedvényt, észreveszi, hogy olyan részeket idéz a Nemzetvédelmi Szövetség felhívásából, amelyek nem is szerepelnek a felhívás szövegében. Szabolcsi Lajos szokásához híven hazudott, rágalmazott. De ez még a kisebb baj, ezen senki nem lepődött és lepődik meg, hiszen a Szabolcsi-félék a hazudozásban felülmúlhatatlanok. A cikk végén, az utolsó előtti bekezdésben olvassuk, hogy „tizennégy millió koronája van ma ennek az antiszemita ellenforradalomnak”. Ez világos utalás a Központi Sajtóvállalatra. 1918 elején Bangha Béla jezsuita páter és elvbarátai kezdeményezésére létrejött a Központi Sajtóvállalat Rt. (röviden: KSV). A KSV-t azért hozták létre az alapítók, hogy megteremtsék a korszerű keresztény magyar sajtót. A 26 koronás részvények jegyzése oly sikeres volt, hogy meglepően hamar a várt összegnek a többszöröse, több mint tízmillió korona gyűlt össze. A KSV részvényjegyzési akcióját a zsidó sajtó őrjöngve fogadta, az Egyenlőségben is gyalázatosabbnál gyalázatosabb cikkek jelentek meg az akcióról, s a zsidók által különösen gyűlölt Bangha páterről. A zsidó sajtó ugyanis nem tűrte, hogy Magyarországon keresztény szellemiségű sajtó is létezzen. Amikor rémülten tapasztalták, hogy a keresztény magyarság megmozdult az ügy érdekében, azonnal antiszemitizmust rikácsoltak.

Az Egyenlőség eredetiben közölt cikkének a végét érdemes külön is idézni:

Előbb a pénzüket kell elvenni tőlük, a hazugsággal gyűjtött vagyont, hogy ne uszíthassanak tovább. Azután meglátjuk, mihez kezdenek. Minden épkézláb, botviselő, kardforgató magyar zsidó tudni fogja velük szemben kötelességét.
(Egyenlőség 1918. november 2., 2. o.)

Épp hogy hatalomra került Károlyi Mihály, az Egyenlőség című zsidó lap a KSV vagyonának kommunizálását követelte, ami azután Kun-Kohn Béla uralma idején meg is történt. (Megjegyzendő, hogy az Egyenlőség néhány munkatársa tagja lett a Nemzeti Tanácsnak, sőt, néhányan kormányzati pozíciót is kaptak, tehát összenőtt, ami összetartozik.)

A cikk utolsó mondatát érdemes többször is elolvasni, sőt nem árt emlékezetünkbe vésni. Ez a szörnyű mondat nem értelmezhető másként, mint a zsidóság mozgósítása a keresztény magyarság ellen. A zsidóság lapja a keresztény magyarság elleni pogromra, ha úgy tetszik, holokausztra uszított. Erről ma nem szoktak beszélni. Amikor a Nemzetvédelmi Szövetség száz évvel ezelőtt megjelent felhívására emlékezünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy a nemzethű magyarság kezdeményezésére hogyan válaszolt a fölfordulást lelkesen támogató zsidóság vezető lapja.

B. - Kuruc.info

Kapcsolódó: A forradalom és a zsidóság - 2. rész