Előzmény: A forradalom és a zsidóság - 1. rész

A hazai zsidóság vezető hetilapjában az ún. „őszirózsás forradalom” előtt is megjelentek különös írások, felhívások, állásfoglalások. Az Egyenlőség című hetilap hivatalosan a neológ zsidók lapja volt, mégis az egész magyarországi zsidóság szócsövének tartotta magát. Volt is ebből villongás a hazai zsidóság különböző árnyalatai között. Az Egyenlőség például nagyon keményen támadta a cionista fajtársakat, akik nemzetiségként határozták meg magukat. A neológ zsidók eközben azt hirdették, hogy ők jó magyarok, nem etnikai, csupán vallási értelemben zsidók.

Károlyi Mihály és köztársasági bóherei

„Állásfoglalás” – ez a cím olvasható az Egyenlőség című zsidó hetilap 1918. október 19-én megjelent számának első oldalán. A mintegy másfél kolumnás szöveg szerzője Szabolcsi Lajos, a lap főszerkesztője. Szabolcsi szerint Wilson amerikai elnököt egyre többen noszogatják, hogy a felszabadítandó magyarországi nemzetiségek között ne felejtkezzék el a zsidókról. A szerző kifejti, hogy ebből a támogatásból ők nem kérnek, mert a hazai zsidóság nem nemzetiség, a hazai zsidók nem akarnak kivándorolni Cionba:

Mi, magyar zsidók, eddig nem voltunk nemzetiség és nem is akarunk azzá lenni. Ilyen törekvés közöttünk gyökeret nem verhet, bármiképp is óhajtanák ezt a Lajtán túlról. Minket nemzetiséggé a zsidó állam sem tehet. Mert lehetünk a zsidó állam hívei akkor is, ha nem vagyunk kimondott zsidó nemzetiség. A zsidó állam ügyében szempontunk tiszta és világos: örömmel üdvözöljük felállítását; amennyiben létrejön, kívánjuk üdvét és fejlődését; támogatni fogjuk erkölcsileg és anyagilag, mint nemes zsidó művet, mely a zsidó géniusz törhetetlen erejét van hivatva kinyilatkoztatni; mint – ha sikerül az alapítóknak ez az összefoglalás – gyújtópontját az új zsidó kultúrának és művészetnek; mint – ami még fontosabb – új hitközpontot, melytől Izrael vallásának megújhodását és felfrissülését, a talmud folytatását és új vallási Codex megteremtését várjuk. De minket a zsidó állam nemzetiséggé nem tesz, és nem tehet. Mi politikailag továbbra is a magyarság erősítésének akarunk élni hazánkban; elszakadni tőle még lélekben sem akarunk.
(Szabolcsi Lajos: Állásfoglalás. Egyenlőség 1918. október 19. 1. o.)

Így elmélkedett a lap belvárosi szerkesztőségében (V. Személynök utca 25.) ücsörgő Szabolcsi Lajos a honi zsidóság mibenlétéről. Az idézett szöveggel két alapvető baj van. A főszerkesztő egyrészt a honi zsidóság egésze nevében beszél, miközben a lap folyamatos harcban állt az ortodox és a cionista zsidókkal is. Másrészt a leendő zsidó államot a zsidó vallási-kulturális megújhodás helyeként emlegeti, elfelejtvén azt az apróságot, hogy önálló államot egy nép, egy nemzet hoz létre.

A cikk végén Szabolcsi három pontban foglalja össze, hogy a háború után a magyar nemzetre váró „új élet”-ben mi a teendője a honi zsidóságnak.

Az első teendő a zsidó védelmi szervezet létrehozása, mert a Személynök utcából nézve az antiszemitizmus akkoriban is az egekig ért. Szabolcsi szerint meg kell teremteni a zsidóság parlamentjét, hogy a közel egymilliónyi magyarországi zsidóság véleménye minden területen teret kaphasson. A második és harmadik pontot eredetiben idézem:

A második pontban szereplő ITO a „Jewish Territorial Organisation” rövidítése. Ez a szervezet támogatta a zsidó gyarmatosítást. Figyeljünk fel a szóhasználatra: száz évvel ezelőtt a cionista és nem cionista zsidók egyaránt a „gyarmatosítás” szót használták Palesztina meghódítására, a bennszülött arabok elüldözésére. Csak manapság „szerényebbek” a zsidók, már nem használják a csúnya mellékzöngéjű szót.

Az egész szövegben a harmadik pont a legérdekesebb. Az Egyenlőség „tág jogkiterjesztést” követel azon megyékben, ahol a zsidóság nagy számban él. A közigazgatási szervekben arányos részvételt követelnek (nem pedig kérnek), a „követel” szó különböző alakjai háromszor bukkannak föl a rövid bekezdésben. Ne feledjük, ötven évvel vagyunk az emancipáció, az egyenjogúsítás után, s időközben a politikai jogokkal fölruházott vendégseregnek oly nagy lett a pofája, hogy már kollektív jogokat követel a vendéglátó néptől.

Ismételjük meg a mondottakat. A hazai cionistákkal hadakozó Egyenlőség szerint a hazai zsidóság nem nemzetiség, ugyanakkor követelni kell a zsidóságnak az arányos részesedést a közigazgatási szervekben. Az érv is lenyűgöző: ezzel az arányos részesedéssel az zsidóság ellensúlyozni tudja a nemzetiségi izgatást.

Látni fogjuk majd a sorozat folytatásában, hogy éppen azon a területen deklarálta magát önálló nemzetiségnek a honi zsidóság, ahol nagy számban éltek a „testvérek”.

A Szabolcsi Lajos által fogalmazott állásfoglalás harmadik pontja azért különösen meglepő, mert a közigazgatásban soha nem a felekezetek aránya érvényesül. A zsidóság önjelölt vezére úgy hadakozott a zsidóság nemzetiségi mivolta ellen, hogy közben vallási köntösbe bújtatva ő maga is nemzetiségi jogokat követelt fajának, a magyarság rovására.

Ezt vette észre az Alkotmány című lap, amely a zsidó újság cikkének megjelenése után három nappal csattanós választ adott az álságos fölvetésre. A katolikus napilap cikkírója először is megállapítja, hogy Szabolcsi Lajosnak nincs joga valamennyi zsidó nevében beszélni, erre őt senki nem hatalmazta föl, majd így folytatja:

Kik állnak tehát az Egyenlőség mögött? Az egész zsidóság nem. Ellenben ott láthatók a minden lében kanál, a zavarkeltő, a mandátumra vágyó, a „szerepelni akaró” zsidó intellektuelek; elvtelen és hitetlen zsidók, akik már elszakadtak a zsidóságtól, de nem asszimilálódtak; a szabadkőműves páholyok zsidai, a nagykereskedők és az ő kiskereskedő rabszolgáik, a hangzatos jelszavaknak felültetett félműveltek, tehát azok a zsidók, akiknek a zsidósághoz tartozás nem hitük vagy szívük ügye, hanem a zseb és a politikai hatalom kérdése. Ezek a bankárok, börzések, hoteltulajdonosok, tanárok, disznóhúst evő „rabbik” és szalonnázó zsidó tollforgatók tartoznak az Egyenlőség táborába, akik elhelyezkedni nem tudnak sem a keresztény magyarság, sem a zsidóság körében.
(Zsidó állásfoglalás. Alkotmány 1918. október 22., 10.)

A katolikus napilap jellemzése telitalálat: a Szabolcsi-féle „zsidó intellektuelek” néhány nap múltán ott nyüzsögnek majd az Astoria szállóban, belőlük kerül ki a forradalom vezérkara. Az Egyenlőség munkatársai közül többen is ott lesznek ebben a vezérkarban, hogy aztán pályájuk tovább íveljen Kun (Kohn) Béla uralma alatt.

Az Alkotmány szerzője a zsidó lapban követelt „tág jogkiterjesztést” sem hagyta szó nélkül:

Aki ezt a konfúzus, részeg írást elolvassa, tudomásul veheti, hogy mik a Személynök utcai szovjetnek rosszhiszemű követelései. Az „Egyenlőség” egyszerűen nemzetiségi követeléseket állít fel a zsidóság nevében s ezt a perfid játékot a magyarság érdekeire való hivatkozással űzi, kalózlobogó alatt. Nemzetiségi követeléseit vallási köpönyeg alá rejti s a zsidók önrendelkezési jogának vallási címen akar a magyarság megtévesztésével érvényt szerezni. Ha a cionisták állnak elő követelésekkel nemzetiségi, faji alapon: értjük s le is számolunk vele. Megmutatjuk nekik azt az utat, ami Galíciába, vagy akár Palesztinába vezet. Az Egyenlőség azonban vegye tudomásul, hogy az önrendelkezési jog a vallási közösségeket – wilsoni értelemben – nem illeti meg. A magyar állam le fog számolni a jelszóval a nemzetiségi béke megteremtésének alapján, de a zsidósággal vallási alapon az önrendelkezési jog kérdésében szóba senki sem áll. Ha mint nemzetiség állít fel az Egyenlőség mögött álló zsidóság követeléseket, akkor: rajta! Legyen az Egyenlőség őszinte s legalább annyi bátorságot tanúsítson, mint amennyit egy bocskoros dákóromán, mikor önrendelkezési jogról fantáziál. Ha ezt teszi az Egyenlőség, akkor tudni fogjuk, hogy hányadán állunk, de hisszük, hogy maga a zsidóság is tudni fogja végre, hogy hányadán áll konfúzus, esztelen és közveszélyes belső ellenségeivel.
(Uo.)

Az Egyenlőség nem hagyta szó nélkül az Alkotmány kemény, de jogos kritikáját. A zsidó lap következő számában azt olvassuk, hogy a katolikus lap „terrorja” nem állítja meg a zsidóságot a küzdelemben. A zsidóság nevében megfogalmazott követeléssel a zsidó lap szerint csupán „igazságot keresünk a politikailag egyenjogúsított zsidóhitűek számára”. (Az Alkotmány figyelmébe. Egyenlőség 1918. október 26., 8. o.)

A zsidó lap magyarázkodása megmosolyogtató. A zsidó nép hazánkban élő tagjai a politikai jogok teljességét megkapták 1867-ben. 1918 őszén aztán a Szabolcsi-féle zsidók többletjogokat követeltek. Olyan jogokat, amelyek nem illették meg őket. S aki erre felhívta a közvélemény figyelmét, azt rögtön antiszemitának bélyegezték.

A sajtóbeli pengeváltás után néhány nappal Szabolcsiék követelése teljesült, méghozzá a zsidóság számarányát messze meghaladó mértékben. Az őszirózsásnak nevezett fölfordulásban a zsidóság megtalálta a maga „igazságát”, jutott a zsidó kovászból bőven a Károlyi Mihály, majd Hock János vezette Magyar Nemzeti Tanácsba és a helyi tanácsokba is.

B. - Kuruc.info