Mányoki Ádám 1724-es festménye<br />a Magyar Nemzeti Galériában található
Sok olvasónk érdeklődött már, hírportálunk miért épp a kurucokról kapta nevét. A honlap indulásának idején, a „hőskorban” számos más, hasonlóan ötletes, találó cím felmerült, mi mégis Rákóczi talpasait tűztük zászlónkra. Hogy miért épp a kurucok?
Mert alulról szervezkedtek, a kor „szélsőséges huligánjaira”, a császári önkény elől falujukból elmenekült bujdosókra támaszkodva, akiket az akkori hatalom éppúgy közönséges bűnözőknek hazudott, ahogyan El-Qróék is a mai ellenállókat.
Mert ők is „amatőrökként” kezdték az idegen uralom elleni lázadást, első megmozdulásukat, a hegyaljai felkelést 1697-ben néhány hét alatt szétverték a császári csapatok, ahogyan sajnos a mi 2006-os felkelésünket is elfojtották. De – hozzánk hasonlóan – a kurucok nem adták fel, szívós, kitartó, titkos építkezésbe kezdtek, ahogyan ma mondanánk: illegalitásba vonulva készültek a visszavágásra. Legendás vezetőjük, Esze Tamás éveken át fáradhatatlanul szervezkedett, konspirált. Hol halált megvető vakmerőséggel, nyíltan, hol meg ravaszul, császári toborzótisztnek állva gyűjtötte maga köré a kisemmizett elégedetleneket. Mindenekelőtt: ébren tartotta az ellenállás lángját, amely, jórészt titkolva ugyan, de ott parázslott minden hazájáért aggódó magyar szívében. Nem csoda hát, hogy amikor 1703 márciusában újra kibontotta a felkelés zászlaját, rövid idő alatt ezrek álltak mellé.
Vezérlő fejedelmünk zászlaja a 23 darabos<br />magyar történelmi zászlósor része
Aztán azért is épp a kurucok, mert az akkori „politikai elit”, a főnemesség kezdetben éppúgy elhatárolódott tőlük, ahogyan a mai parlamenti paraziták is tőlünk. De ők ennek ellenére is vállalták a harcot – nem csak saját maguk, de az egész nemzet érdekeiért. A lengyelországi száműzetésben élő Rákóczi Ferenc azonban melléjük állt, s az ország egyik legtekintélyesebb, leggazdagabb családjának fejét ezután már egy sor mágnás követte.
Mert ők sem a törvényes rend ellen, hanem éppen annak helyreállításáért lázadtak fel. Rákóczi brezáni kiáltványát (1703) akár a mai „utcai huligánokhoz” is intézhette volna: „Ismét felszakadnak a híres magyar nemzet sebei, a nemzet megsértett szabadságának annyiszor mostohán kezelt sebesülése, s most már az a veszély fenyeget, hogy az egészséges törzset is a végső halálos pusztulásba dönti (...) a nemzetet, mely (...) vérének hullatása és áldozatok árán kiváló dicsőséggel védelmezte (...) az egész kereszténységet, (...) megfosztják hadi érdemeitől, s (...) páratlanul 
A 2006-os felkelésünk jelképe
megcsúfolva egy idegen népnek vetik oda prédául.”
A kurucok harcának céljaként „az Isten és Törvényünk ellen képtelenül hatalmaskodó, zaklató beczülletünköt tapodó, sónkat, kenyerünket el vevő, életünkön uralkodó s kegjetlenkedő birodalom” elleni küzdelmet jelölte meg. A későbbi Habsburg – majd sajátos módon épp ellentétes előjellel a kommunista – történetírás azt hazudta, hogy Rákócziék fel akarták forgatni a társadalmi rendet, a király és az évszázados történelmi alkotmány ellen lázadtak. Ma már pontosan tudjuk, hogy ez nem igaz: a kurucok nem új királyt akartak, hanem azt, hogy az uralkodó kormányozzon törvényesen, nem új rendet akartak, hanem az idegenek által felforgatott régit szerették volna visszaállítani – pontosan úgy, ahogyan mi is.
Aztán azért is épp a kurucok, mert ellenségeikkel szemben kegyesek voltak, de saját árulóikkal szemben példásan szigorúak. A szabadságharc alatt számos magas rangú, nem egyszer kifejezetten kegyetlen önkényeskedő hírében álló császári tisztet ejtettek fogságba a magyarok. De minden esetben rangjuknak kijáró tisztelettel bántak velük, azt pedig még a legelvetemültebb későbbi bértollnokok sem állították, hogy akárcsak a legcsekélyebb mértékben is bosszút álltak volna rajtuk – holott sok esetben lett volna miért. Ahogyan a Szabadság téren tömegbe hajtó vízágyú személyzetét sem érte bántódás, pedig csak a kegyes véletlenen múlt, hogy senkit sem ütöttek el.
Az árulóknak azonban nem volt bocsánat. Az 1708-ban a labancokhoz átállt Ocskay László brigadérost két évvel később fogságba ejtették és kivégezték. Hiába volt kiváló katona, hiába aratott számos fényes győzelmet a kuruc lobogó alatt. Árulók esetében a tehetség – ha azt a nemzet ellenségeinek szolgálatába állítják – csak súlyosbító körülmény volt. Pontosan úgy, ahogyan mi is gondoljuk. Épp ezért nem kímélünk senkit „korábbi érdemeire való tekintettel”. Aki egyszer bizonyította, hogy képes sokat tenni a hazájáért, ha akar, az sokszoros bűnt követ el, ha máskor tétlen marad, vagy az ellenség oldalán kamatoztatja talentumát.
Kuruc-labanc csatajelenet (ismeretlen magyar festő műve, a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában látható)
És végül mindenekelőtt azért a kurucok, mert sok viszontagság, rengeteg küzdelem és áldozat árán, de végül: győztek! A lassan száz esztendeje kudarccentrikus magyar történelemoktatáson nevelkedett embereket talán meghökkenti ez a kijelentés, pedig a kortársak többsége – nemcsak belföldön, de szerte Európában is – úgy látta, hogy a szabadságharcosok a lehető legjobb békét kötötték, elérve gyakorlatilag minden kezdeti követelésüket: az ősi, történeti alkotmányt helyreállították, Magyarországot független országként kormányozták tovább, az idegen élősködő hadak nagy részét kivonták az országból. (A Habsburg-háznak a harcok hevében kimondott trónfosztásához ragaszkodó Rákóczi és szűk környezete ugyan soha nem fogadta el a Szatmári békét, de a történelem furcsa fintoraként – az emigrációból állandó fenyegetést jelentve a hatalom számára – jelentős részben hozzájárultak ahhoz, hogy Bécs a következő évtizedekben nem merte felrúgni a megállapodást.)
Meggyõzõdésünk: a mi szabadságharcunk is gyõzni fog
Most még a kezdeti, bujdosós szakaszban vagyunk: felkelésünk leverve, a hatalom üldöz minket, az „elit” megvetéssel fordul el a talpasoktól. De a hegyaljai rengetegben napról napra több kis tábortűz gyúl, körülöttük gyűlnek már a ma bujdosói, akik ha kibontják újra az ellenállás a zászlaját – és egy nap ki fogják bontani, ez biztos! – a jövő kurucaivá válhatnak.
Bekes Gáspár – Kuruc.info
Kapcsolódó cikkünk:
Amit a Kuruc.info hírportálról tudni kell
