Aki valós időben szeretné látni, miként működne egy multikulturális, feminista ország, könnyen megfigyelheti mindazt, ha Svédország felé veti tekintetét – lehetőleg cenzúrázatlan és a politikai korrektség láncaitól mentes forrásokat szemlélve. Mialatt az ország egykori vagyonát és anyagi javait éli fel rohamos léptekben, mást is megemészt ez a társadalomformáló folyamat, olyasvalamit, amit az anyagiakkal ellenben nem lehet egykönnyen újrateremteni, ez pedig maga a nemzet. A svéd berendezkedés és politikai elit eltökélt amellett, hogy beleolvassza saját népét egy idegen, erőszakosan betóduló és követelőző emberfajtába, hogy beleolvassza kultúráját egy emberalatti primitivitásba, s átadja lassan életterét ezen megszállók részére.
Állatorvosi lóként az országgal már foglalkoztunk korábban is (lásd itt vagy itt), de civilizációemésztő massza továbbra is hömpölyög szinte akadály nélkül, s úgy tűnik, az egyetlen akadályt egy viszonylag maroknyi hazafi képezi, akikről alább majd bővebben is szó lesz. De vessünk előbb pár pillantást az elmúlt időszak eseményeire, hogy elrettentő példaként riasszon el minket ismét attól a tébolytól, hogy a multikulturális kísérletet esetleg csak fontolóra is vegyük!
Invázió
A svéd Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (Brottsförebyggande rådet, BRÅ) hivatalos adatait már többször ismertettem, azt bemutatandó, hogy a multikulturalizmus csak szenvedést hozott a svédek nyakára, s ezt a kormányhivatal legfrissebb adatai újfent alátámasztják: a 2012 és 2016 közötti időszakban a szexuális természetű bűncselekmények száma 150 százalékkal növekedett. Nagyobb időszakot vizsgálva is, minden más típusú vizsgált bűncselekmény szintén növekedést mutatott, amint az az alábbi, beszámolójukban mellékelt ábrán is látható.
Fenyegetések (zöld), zaklatások (sötétzöld), csalások (világoszöld), bántalmazások (lila), szexuális támadások (piros), rablótámadások (kék)
Készségesen javaslom Strid asszonynak és kollégáinak múltbeli és jelenlegi írásaim figyelmes elolvasását, más analízisre felesleges lenne pénzt költeni. Természetesen az Európa-idegen és agresszióra hajlamosabb, (szexuális) ön- és impulzuskontrollra kevésbé képes észak-afrikai és közel-keleti népségek beözönlése az, amelynek növekedésével az általuk jellemzően elkövetett bűncselekmények száma is nő – nem véletlen, hogy a sötét invázió nem a bankszektorbeli sikkasztások, esetleg az agysebészi műhibák növekedését hozta magával. Ezt igazolja egy alapos állampolgári vizsgálat is, a svéd hatóságok ugyanis hivatalosan már 2005 óta nem rögzítik (legalábbis nem publikálják) a bűnözők származását. Egy rendkívül kíváncsi és meglehetősen alapos svéd férfi, Joakim P. Jonasson viszont úgy gondolta, hogy ő egyénileg fogja kideríteni, milyen képet is fest az elítélt bűnözők származása a svéd társadalmon belül, s közel ötezer bírósági ítéletet vizsgált meg, hogy azok alapján egy 80 oldalas, táblázatokkal ellátott tanulmányt készítsen, mely PDF formátumban, angol nyelven itt letölthető (gépi fordítással, de érthető).
Saját szavai szerint:
Az ezt követő hónapokban azon töprengtem, mi lenne a legjobb módszer, és májusban elkezdtem ítéleteket gyűjteni. Amint a tanulmány haladt, két cikket közöltem, melyeket előzetes tanulmányoknak lehet tekinteni. Meglehetősen elégedett voltam a második cikk után, de nem hagyott nyugodni, egy teljes képet akartam festeni a helyzetről, mely egyfajta ambícióvá vált és minden svédországi szexuális bűncselekménnyel kapcsolatos ítéletet megvizsgáltam az elmúlt öt évre visszamenőleg. Ha tudtam volna, hogy mindez több mint négyezer ítéletet jelent, feladtam volna, de naponta részletekben dolgozva rajta, szeptemberre befejeztem az összegzést. (PDF, 4. o.)
Majd célja kapcsán így ír:
Míg a BRÅ bűnözési beszámolói gyakran a gyanúsítottak hátterét vizsgálja, addig ez a felmérés a svéd bíróságok által szexuális bűncselekményekért elítéltekét. Így tehát szerintem nincs lehetőség félreértelmezésre azon számos behatást elemezve, amit kriminológusok gyakran tesznek, mert minden eset átment egy bírósági procedúrán és a vádlottat bűnösnek találták. (PDF, 4. o.)
Ez utóbbi mondat fontos, ugyanis gyakran hallhatjuk azt a félremagyarázást, hogy az ilyen-olyan statisztikák nem megbízhatók, azok ugyanis (gyakran) a vádlottakat, letartóztatottakat összegzik, márpedig azok azért lettek letartóztatva, mert a rendőrök rasszisták és a sötét bőrűt vették elő az adott esetben, de „nem tudni, hogy el is lett-e ítélve az illető”, mondják ezen megmagyarázók gyakran. Itt viszont az elítélteket vizsgálta a tanulmány készítője, azon adatok alapján, melyekhez hozzá tudott férni.
Ennyi bevezető után akkor nézzük, milyen eredményekre jutott a kutató! Segítségül szolgáljon a Fria Tider svéd beszámolója, angol összefoglalók itt és itt (annyi megjegyzéssel, hogy a gépi angol fordításban az „overseas”, tehát „tengerentúli” jelentése valójában „Európán kívüli”, az eredeti svédben „utomeuropeiska”):
Az erőszakos támadások 95,6 százalékát külföldi eredetű emberek követik el. A két országon belül született szülővel rendelkező svédek az erőszakos támadások mindössze 4,4 százalékát követték el az elmúlt öt évben. A felmérés rámutat, többek között, hogy az Európán kívüli eredetűek követik el a kegyetlenebb fajta nemi erőszak 84 százalékát. Majd afgánok, irakiak és szomáliaiak jönnek, a svédek a negyedik csoport (érdemes megjegyezni, hogy „svéd” alatt azok értendők, akiknek mindkét szülője már Svédországban született, tehát még akár ezek között is simán akadhat nem fehér). Háromból két komolyabb nemi erőszakot menedékkérők követnek el, vagy olyan férfiak, akik már megkapták a menekültstátuszt. A nemzetiségi csoportok, amelyek a tanulmány szerint a legvalószínűbben követnek el kegyetlen erőszakot, a muszlim algériaiak, afgánok, tunéziaiak, marokkóiak és palesztinok.
A tanulmány szerint a csoportos erőszakot 90 százalékban Európán kívüliek követik el, és minden negyedik nemi erőszaktevő ezen csoportban afgán. A két országon belül született szülővel rendelkező svédek a csoportos erőszak mindössze 6,7 százalékát követték el az elmúlt öt évben.
2015 óta nőtt a szexuális erőszak miatt elítélt afgánok száma, a tanulmány szerint ez egyenesen növekedett 2015 (tehát az invázió magasabb fokra lépése) óta. 2017-ben minden tizedik elítélt szexuális bűnöző afgán.
A felmérés azt is mutatja, hogy az összes nemi erőszak között a homoszexuális erőszak is erősen növekedett az elmúlt években, mialatt a férfiak elleni csoportos szexuális erőszak a legjellemzőbb kategória. Ezen férfiak elleni csoportos szexuális erőszak miatt elítéltek 85 százaléka afgán férfi. (Az afgánok hajlama a homoszexualitásra és pedofíliára közismert, lásd a közelmúltból a Pentagon anyagát.)
Engedd be a harmadik világot, s a részévé válsz!
A szexuális természetű erőszak mellett a betolakodókra jellemző alvilági klánháborúk is nem csak megjelentek Svédországban, ahol egykoron ilyesmit még hírből se ismertek, de egyre gyakoribbak a leszámolások, erőszakos fenyegetések, robbantások, autófelgyújtások is. 2017 januárja és szeptembere között kb. 6 000 autót gyújtottak fel országszerte a svéd állami televízió szerint. Egy nagyjából napi 22 felgyújtott autót jelent – mintha hadszíntér lenne az ország! De például október 30 napja alatt 17 bombarobbanás történt országszerte, gyakorlatilag minden második napon valami felrobban egy bűnbanda keze által.
A Russia Today cikke szerint:
Öt nappal később egy robbanás rongált meg egy rendőrkapitányságot a Svédország déli részén fekvő Helsingborgban. »Az egész bejárat ki lett robbantva. Az ablakok betörtek és az ajtók maguk is megrongálódtak«, írta körül a rendőrség a kapitányságon keletkezett károkat, az esetet nem csak »a társadalom, de mindenki biztonsága elleni támadásnak nevezve.« Az esetet bandákkal kapcsolatos bűnesetnek nevezték, mely növekedőben van Svédország déli részén, ahol Malmö is található.
Malmö egyike azon városoknak, melyet a svéd rendőrség az utóbbi időben adott hozzá ahhoz a listához, mely a »különösen sebezhető« környékeket tartalmazza, amelyek a bűnelhárítás számára kihívásokat jelentenek. Ezek a média által gyakran »no-go zónáknak« nevezett közösségek tipikusan migráns hátterű lakosságoknak adnak otthont, és súlyos szegénységtől, illetve magas munkanélküliségtől szenvednek. Malmö sem kivétel, mivel lakosságának a 31 százalékát becsülik külföldön születettnek, és 41 százalékát nem svéd hátterűnek.
Az eddig gyakran számszerűsített svédországi 55 „no-go zóna” is a sokszínűséggel együtt gyarapodik, így ez a szám már legalább 61-re nőtt egy év alatt, a rendőrség által kiadott „Sebezhető környékek 2017” című tanulmány szerint (PDF itt, főleg a 41. oldaltól). Közben a rendőrkapitány Dan Eliasson a lakosság segítségét kéri, mert a rendőrség képtelen úrrá lenni a helyzeten (svédül itt, angolul itt).
A svéd nemzetbiztonsági szolgálat veteránja, aki 30 évig volt a szervezet feje, PO Hellqvist is hasonló borúval látja a jövőt. Elmondása szerint egyfajta „hatalmi harc” folyik az országban a svéd hatóságok és bűnözői bandák között. „Párhuzamos társadalmak növekedésétől” aggódik, azok saját „morális rendőrségével”, részben levágva a társadalomról, és gyakran azzal ellenségesen viselkedve. szerinte nagyobb veszélyt jelentenek az országon belüli radikalizáltak, mint azok, akik visszatérnek a közel-keleti Iszlám Állam kötelékeiből. A helybéliek szerinte számosabban vannak.
A stockholmi törzsi dühöngés néhány képe
Úgy tűnik, ezt a hatalmi háborút a megszálló és már befészkelődött hordák fogják megnyerni, legalábbis erre enged következtetni az a tény, hogy a rendőrség már olyannyira hatástalan, hogy nem csak a lakosság segítségét kéri, egyszersmind könyörög az elkövetőknek, hogy legyenek szívesek nem bűnözni, de bizonyos esetekben üzleteket köt bűnszervezetek vezetőivel is, amikor a bűnözőket képtelen elfogni és kordában tartani. Az Aftonbladet cikkéből:
Még Göteborgban is a rendőrség az Ali Khan családhoz és egyéb erőteljes vezetőkhöz fordult segítségért. Pár éve Gårdtenben több mint száz lakás lett betörés áldozata rövid időn belül. A rendőrségnek nehezére esett információt szereznie, és Ali Khanhoz fordultak, hogy véget vessen a rablásoknak.
- Azt mondták, megbeszélik családon belül. És a rablások véget értek, mondja Walter Holm, aki egyike volt azon rendőröknek, akik kapcsolatba léptek a férfival.
- Elárulták, kik voltak a betörők?
- Nos, természetesen nem. Megoldották maguk között, nélkülünk is. De nekem, rendőrnek néha fontosabb a társadalom védelme, mint az elkövetők megbüntetése. És ez egy működő módszer.
Ami Holmnak nem nyilvánvaló (vagy csak úgy tesz, mintha nem lenne), az az, hogy ezek a bűnözők nem válnak törvénytisztelőkké szép szóra. Nyilván a rendőrség engedményeket, kedvezményeket, esetleg egy halom pénzt adott a bűnszervezetnek, hogy legyenek szívesek nem betörni. Így tulajdonképpen védelmi pénzt fizethettek a maffiának, ahelyett hogy kegyetlenül kivágták volna az összeset az országból, a szervezet fejével az élen, mert akik akkor abbahagyták a betöréssorozatot, folytatják majd máshol, máskor. Egy ilyen impotens rendőrséget nem lesz nehéz maga alá gyűrnie egy sokkal szívósabb és erőszakosabb népségnek, amint számuk tovább nő.
Egyre növekszik a közveszélyes környékek száma
A svéd rendőrség már most alig áll a lábán. Pár szalagcím a világ sajtójából ezzel kapcsolatban: Express: „A svéd rendőrség attól tart, nincs elegendő járőre a migránsok általi erőszak terjedésének megfékezésére”. RT: „Nemi erőszak, rablások és gyilkosság: A svéd rendőrségnek nincsenek megfelelő erőforrásai a migráns bűnözési hullám elleni harchoz”. The Local: „A rendőrség nem volt elégségesen ellátva a stockholmi támadásra, mondják rendőrök”. Fria Tider: „70 rendőrőrs zár be idén nyáron – nincs pénz”. Newsweek: „Vannak no-go zónák Svédországban? A rendőrség »Sérülékeny területeket« ismertet, melyekben mindennapos a bűnözés”. The Local: „«Kimondottan sérülékeny területek« száma növekszik Svédországban: riport”. Egy belső felmérés szerint pedig a rendőrök 58 százaléka az fontolgatja, hogy másik munka után néz, így várhatóan a még meglévő rendőrség is elkeserítő jövő elé néz.
A politikai helyzet
A főbb pártokat felesleges is hosszasan boncolgatni ezen szempontból: mind teljes hátszéllel a multikulturalista szekta híveiként elkötelezettek nemzetük etnikai alkatának és egyediségének megszüntetése, szülőföldjük, őseik örökségének önkéntes átadása mellett a fentebb is bemutatott bűnözésre sokkal hajlamosabb, beilleszthetetlen és alkatából, ideológiájából adódóan is megszállásra, leigázásra termett idegenek számára. Akik elvileg változást hoznának, és akikre a hazafiasabb svédek szavazhatnak, a Svéd Demokraták (Sverigedemokraterna, SD), akik egy viszonylag jellegzetes nemzeti radikális pártként váltak ismertté, legalábbis a svéd viszonyok között, de az elmúlt időszakban vadhajtás-nyesegetésbe kezdtek, és már sokkal inkább jellemző rájuk egy politikailag korrekt jobbközepes álláspont.
Felcsillant a szemem egy éve, amikor egyik magyar származású és születésű képviselőjük, Anna Hagwall, aki 1972-ben költözött északra, azt szorgalmazta, hogy a svédországi sajtó legyen megrendszabályozva, és ne tulajdonolhassa azt se külföldi, se idegen etnikum, de természetesen egyből össztüzet szórtak rá minden oldalról, beleértve saját pártját is (melyből ki is zárták). A The Local cikkéből:
Októberben Hagwall azt szorgalmazta, hogy vonják meg az állami juttatásokat a svédországi lapoktól, hogy meggátolják a Bonnier Group »irányítását« az ország médiája felett. [...] A képviselő megnyilvánulását hevesen kritizálták, még saját pártján belül is. Hagwall még nagyobb kárt okozott akkor, amikor megpróbálta szándékát megmagyarázni egy az Aftonbladetnek küldött e-mailben, azt írván: »Egy család, etnikai csoport vagy vállalat se szabadna, hogy direkt/indirekt mód irányítást élvezzen öt százaléknál nagyobb mértékben a média felett.«
Az általa említett »etnikai csoport« antiszemita sértésnek minősült a Bonnier család ellen, akiknek őse, Gerhard Bonnier zsidó volt.
Hagwall arról is tanúbizonyságot tett, hogy érti, mekkora gond is van az elképesztő fehérellenes propagandát a népre hányó állami televízióval, amikor azt javasolta, hogy annak vissza kéne térnie az ’50-es, ’60-as évekbeli működési elvéhez, amikor is egy órát sugárzott reggel, egy órát délután és hármat este, hogy ne terjeszthesse „politikailag korrekt irányelveit”.
A kóser körökből száműzött Anna Hagwall a hírekben
A zsidók persze nem hagyhatták szó nélkül mindezt, a Times of Israel cikkéből: A Svéd Antiszemitizmusellenes Bizottság elnöke, Svante Weyler szerint: „A svéd parlament egyik tagja által táplált antiszemita mítoszok ijesztőek”, hozzátéve, hogy „azt sugallva, hogy egy etnikai csoport irányítja a médiát, Hagwall antiszemita propagandát gyakorolt, azt erőltetve, hogy a zsidók irányítják a médiát”. „Ez a fajta támadás a Bonnierék ellen régi tradícióval rendelkezik, mely ma is jelen van, nem utolsósorban a jobboldali propagandában.” Természetesen a Bonnierék mellett egyéb zsidó befolyás és irányítás is fellelhető a svédországi médiában (lásd korábbi írásomban), így azt „sugallni”, hogy a zsidók társadalmon belüli számarányukhoz képest messzemenően hatalmas véleményformáló erővel rendelkeznek távolról sem „mítosz”, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy csak verbális bunkósbot és morális megszégyenítés a reakció, nem ellenérvek, vagy ezen állítások cáfolata. „Igen, zsidók valóban messze felülreprezentáltak a véleményformáló médiumokban, de erre rámutatni antiszemitizmus, azért mert az, és kész!” – nagyjából ez történik itt is, mint általában. Ezt a zsidó befolyást igazolja az is, hogy ha „orosz befolyás” vagy „irányítás” lenne a vád, senkit se zavarna, sőt, esetleg bólogatnának is azok, akik most dühösen felhorkantak – de persze az orosz befolyás az ország médiájára és politikai életére jelentéktelen, így ők nem is képesek nyomást gyakorolni és egy olyan elnyomó, kirekesztő légkört kialakítani, ahol egy ilyen józan kijelentés miatt saját pártja rúgna ki valakit. A jól ismert „nekünk, zsidóknak nincs semmiféle hatalmunk, de könyörögj bocsánatért, és örülj, ha csak állásodat veszted el, és nem kell börtönbe menned gyűlölködésért!” abszurd helyzete áll fenn.
A zsidók nyomására nem először borult térdre a Svéd Demokraták: pár éve a párttitkár Björn Söder tett nekik nem tetsző kijelentést. A Times of Israel egy másik cikkéből:
Zsidó vezetők szintén kikeltek magukból Söder ellen. A Svéd Zsidó Közösségek Tanacsának elnöke, Lena Posner Körösi a Guardiannak nyilatkozva így vélekedett: »Felháborít, hogy Svédország harmadik legnagyobb pártja ilyen módon nyilatkozhat zsidókról és egyéb kisebbségekről.« Elmondása szerint a megjegyzések az »1930-as évek Németországára« emlékeztették őt. Willy Silberstein, a Svéd Antiszemitizmusellenes Bizottság elnöke azt mondta: »Zsidó vagyok és Svédországban születtem. Ugyanolyan svéd vagyok, mint Björn Söder«, a The Local nevű angol nyelvű portál szerint.
Annak ellenére, hogy ő „annyira svéd”, mint egy (elvileg) hazafias svéd, mégis a zsidó csoporttal azonosul és egy nyomásgyakorló zsidó szervezet tagja, nem a svédek nemzeti, etnikai biztonságán munkálkodik. Ironikus módon ezzel pont Söder véleményét támasztja alá: zsidóként, zsidó érdekekért küzd (sokszor a svédek érdekeivel szemben, lásd: szájzártörvények), tehát a svéd nemzet életterén belül csak vendég, nem „asszimilálódott”, ami Söder szerint az egyetlen feltétele a svéddé válásnak. A „bárki lehet bármi, ha asszimilálódik” egykoron még liberális nézet volt, de manapság az asszimiláció elvárása már inkább „xenofób” és rasszista dolog, hiszen a „sokszínűség” a sok másféle csoport összekeveredéséből, egyfajta mozaikból áll, és azt elvárni, hogy az idegen illeszkedjen bele a többségi társadalomba, a „fehér felsőbbrendűség” bizonyítéka, hiszen ezzel magasabb szintre, domináns szerepbe helyeztetik a gazdanemzet, legalábbis a jelenleg uralkodó „liberális” fősodrat szerint. Ez a nézet valóban meghatározó, elég csak az adófizetők pénzéből, államilag támogatott segélyszervezet, a Egyéni Segítség (Individuell Människohjälp) propagandavideójára gondolni (melyet a fentebb említett, immár kirúgott SD képviselő Anna Hagwall által megregulázni szándékozott SVT állami televízió is sugárzott), melyben ilyesmiket hallhatunk:
Mindenesetre már egy elvileg nemzeti vezető egyébként liberális álláspontja se elég liberális, így az hamvat szórt saját fejére: „Söder szerint megnyilvánulásait kiragadták a szövegkörnyezetből, elmondván a svéd rádiónak: »Azok, akik ismernek a zsidókkal kapcsolatban, tudják, hogy régóta erőteljesen kiállok a zsidó állam és a zsidó emberek mellett.«
Hogy ne kerülje el figyelmünket az abszurditás: Söder szerint a zsidók lehetnek svédek, de csak akkor, ha svéddé válnak. Ez manapság „nagyon, nagyon félelmetes” és nemzetközi visszhangot, reszketést vált ki, a „'30-as évek Németországára” emlékeztetve.
Az elmúlt időszakban a Svéd Demokraták meglehetősen előszeretettel hasonultak meg, igazodtak bele a polkorrekt rendbe, de mindezen idő alatt a svéd hazafiak nem csak a következő parlamenti választásokra várakoztak, hanem felvonultak, rendezvényeket, demonstrációkat, szórólapozásokat szerveztek és vittek végbe: ebben jár élen a svéd Északi Ellenállási Mozgalom (Nordiska Motståndsrörelsen, NRM), mely a legütősebb és legderekasabb hazafiakat tömöríti egybe. A mozgalom ezekben a hetekben ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját. A szervezetet a nacionalista színtéren már akkor régi motorosnak számító Klas Lund alapította 1997 végén, de a mai napig nem csak létezik, hanem mondhatjuk, hogy rendezettebb és aktívabb, mint valaha. Ennek talán a jelenlegi fiatal vezetés lehet az oka, Simon Lindberggel az élen, aki bár csak két éve vezeti a mozgalmat, már sokéves tapasztalattal rendelkezik.
Az Északi Ellenállási Mozgalom egyik jellemző megmozdulása
A mozgalom az elmúlt hetekben-hónapokban meglehetősen aktív volt az utcákon, mely a fenti rendőrségi impotencia kapcsán is érdekes észrevételekre készteti a szemlélőt: például annak felismerésére, hogy a svéd rendőrség még ilyen gyenge formájában is képes hatalmas erőket mozgósítani és még rendőrségi helikoptert is bevetni, ha egy-két tucatnyi hazafi ún. „villámcsődületet” szervez és szórólapokat osztogat, ahogy azt történt most november derekán Göteborgban. (Az erről készült több mint háromórás felvétel több részén is hallható és látható a felettük lebegő és köröző helikopter, mint 2 óra 50 perckor.)
Korábban, 2017. szeptember 30-án az eddigi talán legnagyobb felvonulásukat tartották kb. 500-700 felvonulóval, melynek nagy visszhangja is volt. A szervezet szokásához híven, a rájuk jellemző fegyelmet és tisztaságot sugárzó megjelenésükkel vonult végig Göteborg utcáin – bár eredetileg egy zsinagóga mellett haladtak volna el, zsidó követelőzésre egy bírósági döntés ezt megtiltotta nekik. A felvonulás során az öngyűlölő antifák és színes hordák támadtak a hazafiakra, akik állták a sarat: többeket letartóztattak „erőszakos rendzavarás gyanújával”, köztük a szervezet fejét, Lindberget is. A mozgalom sikeresen sugallt erőt, fegyelmet, rendezettséget és férfias kiállást: minden bizonnyal ezen megmozdulásaiknak is köszönhető, hogy olyanokat is vonzanak, akik korábban nem mozogtak hazafias körökben.
• Azonnal véget vetni a tömeges bevándorlásnak. A hazatelepítését mindazoknak, akik nem észak-európaiak, vagy azokkal közeli rokonságban nem állnak, mihamarabb megkezdeni. Visszatelepítésük szülőföldjükre, vagy egy ahhoz közeli régióba a lehető leghumánusabb módon történjék.
• Minden adott eszközzel és hosszú távlatokban visszaszerezni a hatalmat a cionista elittől, amely gazdaságilag és katonailag megszállva tartja világunk nagyobbik részét.
• Egy önfenntartó Északi Nemzet létrehozása a megmaradt északi országokkal, egy közös katonasággal, valutával és központi bankkal, továbbá univerzális törvényekkel és szabályokkal. Ez szükségessé teszi az Európai Unióból és a hasonló északellenes koalíciókból való kilépést.
• Egy erőteljes kormány létrehozása, melyet a nép kellőképpen átlát. A vezetői posztok alkalmasság alapján érhetők el, és mindenekelőtt a kormány célja a nép java, az annak fennmaradása iránti munka. A szólásszabadság kiterjedt és védett lesz.
• A tömegtájékoztatásunkat az Északi Nemzet állampolgárai tulajdonolhatják. Mindazon hazai és külföldi médiumok, melyek az északi néppel ellenségesek, lehetséges, hogy betiltásra kerülnek. A média uralma egyének vagy gyülekezetek által korrigálásra kerül.
• Egy modern társadalom megteremtése, mely harmóniában él a természettel. Az állatvédelmi törvényeinket az etika és nem a profit határozza majd meg. A természet minden forrásának kihasználása a józan ész határain belül, a jövő nemzedékek szem előtt tartásával. A nyilvános hozzáférés joga megmarad és védve lesz.
• Egy nemzetiszocialista társadalom létrehozása, amely mindenki érdekeit szolgálja, az erősekét és gyengékét egyaránt, és amelyben mindenki teljes mértékben kihasználhatja adottságainak legjavát. Egy szociális jóléti háló megteremtése, az emberek felé mind jogokat és elvárásokat támasztva. Az állam irányítja a közjó minden alapvető infrastruktúráját, mert azok irányítása annál nagyobb felelősséget követelne meg, mint amelyet egy privát vállalat megbízhatóan el tudna látni. A vállalkozói és innovációs szellem ösztönzésre kerül.
• A kötelező katonai szolgálat visszaállítása és a fegyveres erők külön ágazatainak kiterjesztése és növelése. Mindazok, akik már teljesítették katonai szolgálatukat, megtarthatják fegyvereiket és felszerelésüket. Minden állampolgár képes kell legyen hozzájárulni a nemzete védelméhez, akár külső, akár belő fenyegetés esetében is.
• Egy alkotmányos állam létrehozása, amelyben minden állampolgár egyenlő a törvény előtt. Képzett jogászok döntenek az északi bíróságokon. Egy népbíróság (esküdtszék stílusú bíróság) kerül felállításra a nép elleni komoly árulások eseteire.
Csonthegyi Szilárd - Kuruc.info
