Alkotmányellenes. Na és?
1990. október 26-ától három napig a benzináremelés ellen tiltakozva a taxisok megbénították a közlekedést az egész országban. Az akkori legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ gyakorlatilag erkölcsi támogatást adott az alkotmányellenes megmozdulásnak, amelyet az akkori köztársasági elnök sem ítélt el. A hatóságok nem avatkoztak közbe, a jogellenes akció szervezői közkegyelemben részesültek.

1990 októberében az Antall-kormány üzemanyag-áremelési szándékának hírére – törvényellenesen – taxisok ezrei akadályozták meg az élet normális menetét szerte Magyarországon. A kabinet tervei szerint 66-70 százalékkal emelte volna a normálbenzin, 90 százalékkal a dízelolaj árát, a szuperbenzin pedig 37,50 helyett 62 forint lett volna. A taxisok nem jelentették be a demonstrációt a rendőrségen, ehelyett október 26-án a budapesti hidakat kamionokkal és személygépkocsikkal lezárták a forgalom elől. A vidéki városok sem maradtak ki a jogellenes útelzárásokból. Horváth Balázs belügyminiszter a péntek délutáni kormányülés előtt beszámolt arról, hogy az országnak normál fogyasztás mellett körülbelül 9 napi olaj- és benzintartaléka van. Ez azonban a blokád miatti üzemanyag-felvásárlás következményeként négy napra csökkent. A miniszter elmondta: alkotmányos úton, érdekegyeztető tanácskozásokon kívánják rendezni a kialakult helyzetet. Göncz Árpád akkori köztársasági elnök nyilatkozatot adott ki, amelyben „politikai természetû válsághelyzetről” beszélt, és felszólította a kormányt, hogy a taxisokkal tervezett hétfői egyeztető tárgyalásokig függessze fel a benzináremeléssel kapcsolatos intézkedését. A személy- és teherfuvarozókat pedig arra kérte, hogy a felfüggesztés bejelentésével egyidejûleg térjenek haza és szüntessék meg az útlezárásokat. A tárgyalások el is kezdődtek, a taxisok azonban nem szüntették be az útelzárásokat.



A taxisblokádról szóló politikai érvek<br />bármelyik könyvtár újságarchívumában fellelhetőek
Figyelemre méltók a különböző pártok akkori reagálásai az eseményekre. Az SZDSZ ügyvivői testülete például már az első napon 13 óra 30 perckor (!) kiadott nyilatkozatában egyértelmûvé tette: jogosnak tartja a hosszú időn át halogatott, majd előkészítés nélkül bevezetett áremelés elleni országos tiltakozást. Ugyanezen nyilatkozatukban a szabad demokraták – a blokád kezdete után néhány órával – a törvényellenes demonstrációt politikai szándékuk kifejezésére is felhasználták, mondván: az országnak haladéktalanul felkészült, a lakosság bizalmát megszerezni képes kormányra van szüksége. Az SZDSZ ügyvivői testülete ugyan nem írta rá a röplapra, hogy milyen pártok alkotnák az általuk emlegetett leendő kormányt, azonban felhívtak minden szabad demokrata szervezetet arra, hogy „támogassa a békés tiltakozó mozgalmat, valamint a közellátás és a közrend fenntartását”. Kőszeg Ferenc akkori ügyvivő pedig ismételten a kormány lemondását követelte a kialakult helyzet miatt. Pető Iván, az SZDSZ másik ügyvivője a Népszabadság tudósítása szerint azt hangoztatta: formálisan ugyan törvénytelen a taxisok tiltakozó akciója, de ez nem lehet mércéje a kialakult helyzetnek. Hozzátette: mindenkinek látnia kell, ez a Magyarország más, mint korábban volt, hiszen mindenki számára egyértelmûvé vált az ország válságos helyzete. Kis János pártelnök akkori nyilatkozatában megismételte a röplap szövegét, majd kiemelte: „a fő kérdés nem az, hogy az SZDSZ mennyire van felkészülve a kormány bukására, hanem az, hogy a kormány mennyire van tisztában a saját helyzetével.” Az elnök visszautasította, hogy az egész országon végigsöprő akciókat egy „törpe minoritás” hajtaná végre.

Az MDF elnöksége által kiadott dokumentum szerint a kormány hibázott ugyan, és megértik a terheket viselő állampolgárok elégedetlenségét, azonban azokat az eszközöket, amelyekkel a jogos elégedetlenséget kihasználva a normális rend felborításával akarnak bizonyos csoportok a kormányra nyomást gyakorolni, elfogadhatatlannak tartják.

Az MSZP akkori véleménye a Magyar Távirati Iroda tudósítása szerint többek között az volt, hogy az ország előtt álló nehéz feladatok megoldásának elengedhetetlen feltétele a megnyugvás, a társadalmi béke. Ezért elutasítják, hogy a tiltakozó mozgalom szervezőit és résztvevőit bármilyen jogi, anyagi vagy erkölcsi hátrány érje. Polgár Viktor, az MSZP akkori szóvivője arra szólított fel, hogy „politikai eszközökkel kezelje a kormány a polgári engedetlenségi mozgalmat”. A szocialisták nagyon remélik, hogy a kormány mellőzni fogja az erőszakos lépéseket.

Barna Sándor budapesti rendőrfőkapitány kijelentette: inkább lemond, mint hogy erőszakot alkalmazzon. Hozzátette: olyan parancsot adott, amely szerint semmilyen erőszakos vagy karhatalmi jellegû intézkedésre nem kerülhet sor.

Természetesen a sajtó sem maradhatott ki a konzervatív kormány bírálatából. A Népszabadságtól a Magyar Hírlapig olvasható publicisztikák szerzői az alkotmányellenes tüntetés mellé álltak. „Nincs megoldás? A kormány mondjon le!” – ezzel a felszólítással indított a taxisblokád második napján a Népszava címû napilap. Az újság szokatlan módon ugyancsak az első oldalon saját állásfoglalást tett közzé „Megbukott” címmel. A lap szerint „méltánytalan a társadalomtól egyre-másra áldozatokat követelni anélkül, hogy láthatnánk egy világos programot, egy koncepciót, amely az áldozatoknak értelmet ad. A negyven év utáni első legitim kormánytól mást várt ez a nép. Világos és tiszta beszédet. Őszinte szavakat a gazdaság tragikus állapotáról. A demokráciák íratlan szabálya, hogy ha egy kormány megbénította önmagát, akkor lemond. Átadja a helyét. Mert nem egy kormány, hanem egy ország sorsa a tét” – zárja állásfoglalását a Népszava.

Végül az egyeztető tárgyalásokon született megállapodás szerint 1990. október 29-én 24 órától a 26-án felemelt üzemanyagárak fajtánként egységesen 12 forinttal mérséklődtek. Emlékezetes: az Országgyûlés 1991 februárjában fogadta el az amnesztiatörvényt, így részesülhettek kegyelemben a taxisblokád résztvevői.

Göncz Árpád korábbi köztársasági elnök 2000 októberében az RTL Klub adásában a tíz évvel korábbi taxisblokádról elmondta: ő maga a vezérkari főnöktől tudta meg, hogy a Magyar Honvédség nehézgépjármûvei elindultak a főváros felé, hogy megtisztítsák a hidakat és megteremtsék az összeköttetést Buda és Pest között. „Ösztönösen azt mondtam: ezt, mint a hadsereg parancsnoka megtiltom, ha ez mégis bekövetkezik, a felelősök hadbíróság elé fognak állni.”

Hegyi Gyula szocialista képviselő úgy emlékezett vissza a Magyar Hírlap hasábjain 2000-ben a tíz évvel azelőtti esetre, hogy „bármit gondoljunk is a válság kiinduló okáról, mindenképp volt valami édes és bódító érzés abban, hogy egyszerû emberek ezrei egyik napról a másikra felmondták az állampolgári engedelmességet, kezükbe vették az ország gyakorlati irányítását, s a társadalom többsége felszabadultan, szinte kamaszos anarchiával fogadta ezt a történelmi filmbe illő fordulatot.”

(Magyar Mérce, 2006. október)