A nyári időszak általában a nyaralás, esetleg ilyen-olyan rendezvények látogatását jelenti sokaknak. Egy fajtájárért, nemzetéért aggódó és felelősséget érző ember számára ugyanakkor elkerülhetetlen annak a rendkívül irritáló tendenciának az észrevétele, hogy időről-időre belebotlunk egy fajáruló fehér emberbe, főleg nőbe, aki büszkén sétálgat, enyeleg egy cigánnyal, esetleg négerrel... Még akik – nagyon helyesen – el is kerülik a deviánsabb rendezvényeket, ilyesmivel sajnos néha a népiesebb fesztiválokon is, mint a Kurultáj vagy vidéki népzenés rendezvények, szüreti fesztiválok alkalmával is találkozhat... Jómagam is így jártam a közelmúltban, így ezzel kapcsolatban fejtegetném kicsit, miért is gond ez, és mi lenne egy hasznos teendő, főleg a férfiak részéről, hogy ezt a felkavaró folyamatot kordában tartsuk, lehetőség szerint pedig egyre inkább visszájára fordítsuk.

Mielőtt felvetésemet és saját módszeremet bemutatnám, nézzük tömören miért is van gond ezzel!

Az Egyesült Államok a jelentős zsidó lobbizás eredményeként kiharcolt 1965-ös bevándorlási törvény megváltoztatása előtt (és annak következtében a határok megnyitása a harmadik világ tömegei előtt) 91% fehér volt, ma ez már csak 61,3% a Népszámlálási Iroda hivatalos 2016-os legutóbbi adatai szerint, mely 2% csökkenés a pár évvel korábbi 63 százalékhoz képest. Számítások szerint pedig, szintén a Népszámlálási Iroda adatai alapján, 2042-re kerül a fehér ember kisebbségbe az országban.

A The Sun cikkében ezt olvashatjuk: „A brit népesség száma felére csökkent Britannia egyes részeiben, mialatt az ország egyre inkább szegregálódik.” A cikk adatokat is felsorol: „Anglia teljes fehér népessége a 2001-es 86,8 százalékról a 2011-es 79,8 százalékra csökkent. Ezalatt a tíz év alatt Newham, Kelet London, 33,6 százalékról 16,7 százalékra csökkent. Sloughban és Berksben 58,3 százalékról csökkent 34,5-re. Leicester, Birmingham és Luton szintén jelentős hanyatlást látott az elmúlt évtizedben. A tanulmányt készítő sokszínűség-kutató professzor Ted Cantle úgy találta, hogy sok fehér ember úgy érezte, ahol élnek az »már nem az övék«.” Majd a cikk megjegyzi: „Cantle professzor úgy jósolja, hogy a kisebbségek és a fehér többség közötti szakadék még nagyobb lesz a 2021-es népszámlálásig.” Valóban, mint ismeretes, Londont a fehérek már elvesztették, de amellett több, egykor fehér városban is kisebbségbe kerültek, az Oxford Egyetem professzora szerint pedig, jelenlegi trendeket figyelembe véve, ha mindez így megy tovább, 2060-ra kerülnek kisebbségbe a fehérek egykori hazájukban. Németországban a fehérek szintén kezdik elveszteni városaikat, például Frankfurt immár többségében „külföldi eredetű”, de hivatalos adatok szerint az 5 éven aluli gyerekek 40 százaléka szintén nem német – ez nyilvánvalóan súlyos etnikai hanyatlást jelent a németek számára pár évtizeden belül, amikor ezek a gyerekek családalapító korba lépnek, ráadásul rájuk jellemzőbb a magasabb születési arány a németekéhez képest.

Még akkor is, ha mi, magyarok azt mondanánk, hogy „kit érdekel, mi van másokkal”, két dolgot fontos szem előtt tartani: fehér országok elvesztése, elsötétülése nem jelenthet semmi jót nekünk sem, ráadásul mindez azt igazolja, hogy a sötét beáramlás bizony ide vezet, ez nem csak egy „teória”, esetleg „paranoia”, ezt a már most látható helyzet mutatja, és az ismerhető adatok alátámasztják.

Ezen adatok fontosságára hamarosan visszatérünk, de előtte érdemes pár pillantást vetnünk arra, hogy mi is történik akkor, amikor fehér nők ilyen szerzetekkel keverednek. Erre hoz példát az egyik izlandi eset is. Izland, ez az elszigetelt, kis népességű és szinte teljesen fehér ország ott fent, északon, de mégis odatalál egy néger, aki rövid időn belül több tucat fehér nőt visz ágyba, hogy aztán szándékosan megfertőzze őket a HIV-vírussal: Az Iceland Monitor cikkéből: „Közel húsz nő vár arra, hogy megtudja, vajon megfertőzte-e őket egy férfi a HIV-vírussal, a férfit letartóztatták annak vádjával, hogy tudatosan fertőzte meg őket.” A férfi természetesen egy „menedékkérő” nigériai néger, melyet egy másik cikk világossá tesz.

Arra, hogy miként lehetett módja egy „menekült” koszos négernek több tucat fehér nőt ágyba vinnie, ráadásul mindennemű védekezés nélkül, később szintén visszatérünk, de mivel a szándékos szexuális úton terjedő betegségekkel való fertőzés terjesztése valamiért közkedvelt foglalatosság négerek körében, lássunk pár további hasonló esetet is!

Az első ismert eset, amikor gyilkosság miatt mértek valakire büntetést a HIV-vírussal való szándékos megfertőzés miatt, egy Kanadában élő, Johnson Aziga nevű ugandai néger kapcsán történt, aki 1996-ban szerzett tudomást betegségéről, majd ezt követően 11 nővel teremtett védekezés nélküli aktust, akik közül heten megfertőződtek, majd ketten bele is haltak. A lengyel liberálisok kedvence, a kameruni származású „antirasszista emberjogi aktivista” Simon Mol szintén 11 nőt fertőzött meg szándékosan a 2000-es évek közepén, de tárgyalását félbeszakították betegsége miatt, majd még ítélethozatal előtt abba bele is halt. Ausztráliába utazván szintén ezt látjuk: egy zimbabwei „cirkuszi mutatványos”, Godfrey Zaburoni szándékosan fertőzte meg barátnőjét, mert az óvszer használata nélkül „neki jobb” volt. Barátnőjén kívül további 11 nőt szintén így fertőzött meg. (Cikk itt, videó itt.) Szintén Ausztráliában, szintén egy zimbabwei (másik) néger eseténél maradva: a 38 éves Chris Muronzi is szándékosan fertőzte meg azt a nőt, akivel annak idején viszonyt folytatott. A nő egyik interjúján keresztül világos képet kaphatunk egy fajgyalázó nő kietlen lelkivilágáról:

Egy küszködő sminkes voltam akkoriban. Azon az estén pont elutasítottak [egy állásinterjún]. Azt mondták nincs rám szükség, nem kellek. Nem sokkal korábban éppen véget ért egy komoly kapcsolatom is. [...] Szerettem volna egy kellemes időt eltölteni valakivel. Talán, gondoltam, itt az alkalom, friss kezdet valaki mással.

Remélhetőleg megérte a kaland a HIV-vírusért cserébe. Angliában is hasonló a helyzet:

Egy férfi, aki tizenéves barátnőjét fertőzte meg a HIV-vírussal, majd arra ösztökélte, hogy »szexeljen másokkal« a vírus terjesztése érdekében, négy és fél év börtönbüntetést kapott ma. A 32 éves eltitkolta a lány elől, hogy HIV-fertőzött, aki csak 16 éves volt találkozásuk idején. Csak akkor szerzett tudomást fertőzöttségéről, amikor egy orvosi vizsgálatra ment, mely idő alatt a párnak már volt egy egyéves gyereke. Amikor a lány megtudta, hogy fertőzött, a férfi arra ösztökélte, hogy szexeljen másokkal, hogy ezáltal ne legyenek annyira egyedül a HIV-fertőzéssel. A bíróságon hallható volt, hogy miként a tinédzserrel, úgy a férfi három másik nővel is folytatott védekezés nélküli aktust, orosz rulettet játszva az életükkel. [...]

A zimbabwei bevándorló – aki határozatlan ideig tartózkodhatott az Egyesült Királyságban – 2006-ban találkozott a jogi okokból megnevezhetetlen lánnyal. A lány elmondta az ügyészeknek, hogy pár hónapnyi kapcsolatuk után a férfi felvetette, hogy vállaljanak gyereket. Elmondta a bíróságnak, hogy ez »meglepte«, és úgy gondolta, hogy még »túl fiatal« ehhez, de beleegyezett, mert szerelmes volt belé. Összeköltöztek és állapotos lett, de röviddel azután a férfi »erőszakos és agresszív« lett. [...]

Ekkoriban kérte a férfi, hogy »szexeljen másokkal, és adja át nekik a vírust«. A lány sírt, amikor a bíróságnak elmondta, hogy a férfi »szerint terjeszteni kell a HIV-vírust, mert ő maga nem csinált semmit rosszat sem, hogy megfertőzve legyen vele«. Azt mondta: »Ez azért volt, hogy ne csak mi legyünk megfertőzve. Azt hitte, hogy nem tett semmi rosszat azért, hogy fertőzött legyen. Úgy érezte nem szabadna, hogy fertőzött legyen, ezért terjeszteni akarta azt.«

Zimbabwe az egyik leginkább AIDS-fertőzött ország a világon, nemrégiben törvénnyel tiltották be a fertőzötteknek a nemi aktus létesítését, még házasságon belül is, az ország Igazságügyi Minisztere, Emerson Mnangagwa szerint: „Bevezetünk egy rendelkezést, miszerint bűncselekmény lesz, ha egy AIDS-szel vagy más szexuális fertőzéssel rendelkező személy, aki tud róla, szexuális aktust létesítsen. Ez a házasságokra is vonatkozik.” Majd a cikk hozzá teszti: „Zimbabwe rendelkezik a világ egyik legtöbb HIV-fertőzésével. Az ország több mint egyharmada HIV-fertőzött, heti kb. 300 AIDS-szel kapcsolatos halálesettel.”

A világ 10 legfertőzöttebb országainak listája sem hoz meglepetést:

Az amerikai feketékkel foglalkozó Black AIDS Institute adatai szintén igazolják, hogy a négereket érdemes messziről elkerülni, ha nem is az erőszakra, bűnözésre, nemi erőszakra való, a miénkhez viszonyítottan sokszoros hajlamosságuk miatt (melyet hosszasabban részleteztem már számos adat bemutatásával korábban), de egészségügyi okokból is. Adataik szerint:

• A homoszexuális négerek 91 százaléka nem tudta, hogy fertőzött
• A HIV/AIDS az amerikai fekete férfiak és nők elhalálozásának egyik vezető oka
• A feketék az amerikai társadalom 12 százalékát teszik ki, de több mint 50 százalékát minden új HIV-fertőzésnek
• Közel 185 ezer fekete halt meg Amerikában az AIDS miatt
• A fekete nők teszik ki minden új HIV-fertőzés 72 százalékát az amerikai nők körében
• Fekete fiatalok a 13-19 év közötti korosztályban minden AIDS-eset 65 százalékát tették ki a fiatalok körében 2002-ben, bár ők mindössze az USA [fiatal] népességének 15 százaléka
• Az AIDS tekintetében a fekete amerikaiak túlélési esélyei a legrosszabbak minden más faji csoport közül

A CNN egyik beszámolója szintén a szervezet adatait veszi alapul, „Az AIDS Amerikában az új fekete kór” címmel, miszerint a 25-35 év közötti néger nők körében ez az első számú halálok, illetve a második leggyakoribb halálozási ok a 35-44 éves néger férfiak körében.

A már jó ideje nyakunkba ömlő sötét massza Afrikából és a Közel-Keletről is hasonló betegségeket hoz magával, így várható az egyre több fehér gyermekek vállalása helyett HIV- és AIDS-fertőzéssel gazdagodó, könnyűvérű fehér nő. A líbiai illegális bevándorlással foglalkozó szerv igazgatója, Mohammed Ali al Fadhil pár nappal ezelőtti beszámolója szerint emberei 40 százaléknyi „számos AIDS-fertőzöttet találtak a migránsközpontok bevándorlói között”:

A líbiai al Wasat hírportálnak nyilatkozva al Fadili kifejtette, hogy »a Nemzetközi Vörös Félhold nemrégiben 1050 Kufrában lévő illegális migráns vérvizsgálatának eredményét adta át nekünk. Ebből kiderül, hogy 400 közülük AIDS-fertőzött. Sokan mások hepatitis B-vel fertőzöttek.«

Nemcsak az AIDS és egyéb betegségek, de az erőszak és gyilkosság is sokkal gyakoribb a fajkeverő kapcsolatok eseteiben. A tekintélyes egészségügyi oldal, a Medscape szerint:

1998-ban Salber és Tliaferro arról számolt be, hogy a házastársak közötti gyilkosság az afroamerikaiak között 8,4-szer annyi, mint a fehérek között. A házastársak közötti gyilkosság 7,7-szer magasabb a fajközi házasságok esetében, mint azonos fajon belüliek közt.

A halálos betegségek, erőszak és gyilkosság mellett a nem fehérekkel való keveredés és esetleges gyermekvállalás is nem csak a jó ízlés, erkölcs és nemzetárulás, de a család és gyermek jóléte tekintetében is hatalmas hiba. Egy 2015-ös felmérés, mely 1000 fehér, ázsiai és „hispán” (javarészt mexikói) nőt kérdezett meg Amerika-szerte, akiknek négerektől van 1-17 év közötti gyerekük, így foglalja össze az eredményt bevezetőjében: „Ez a tanulmány arra az eredményre jutott, hogy az afroamerikai apáktól származó kevert fajtájú gyerekek 92 százaléka házasságon kívül született, és 82 százalékuk után valamilyen segély járt. Ezen tanulmány adatai nagyon világossá teszik, hogy az afroamerikai kevert fajtájú apátlan gyerekek olyan szinten apátlanok, amivel a szélesebb társadalom talán nincs is tisztában.” A felmérésben résztvevők előzetes leellenőrzés után kerültek a felmérésbe, nem bemondás alapján. Lássuk hát a lesújtó, de meglehetősen kiszámítható adatokat:

A gyermeke születésekor ön és az apa házasok voltak?
Fehér: 97% nem
Ázsiai: 85% nem
Hispán: 95% nem

Összeházasodott ön és gyermeke apja valaha is?
Fehér: 80% nem
Ázsiai: 92% nem
Hispán: 99% nem

A felmérésben szereplők gyermekeinek száma
Fehér: 1 (50%); 2-4 (49%); 5-8 (1%)
Ázsiai: 1 (86%); 2-4 (14%); 5-8 (0%)
Hispán: 1 (15%); 2-4 (80%); 5-8 (5%)

Azon nők körében, akiknek több gyermekük van, ezen gyermekek apja ugyanaz?
Fehér: 82% nem
Ázsiai: 75% nem
Hispán: 81% nem

Mi az éves bevétele (USA dollár)?
Fehér: Munkanélküli (15%); 0-10 ezer (75%); 10 ezer – 30 ezer (5%); 30 ezer – 80 ezer (5%)
Ázsiai: Munkanélküli (2%); 0-10 ezer (63%); 10 ezer – 30 ezer (17%); 30 ezer – 80 ezer (13%); 100 ezer vagy több (5%)
Hispán: Munkanélküli (20%); 0-10 ezer (58%); 10 ezer – 30 ezer (19%); 30 ezer – 80 ezer (3%)

Támogatja az apa a gyermekeit anyagilag?
Fehér: 98% nem
Ázsiai: 81% nem
Hispán: 86% nem

Kellett állami segélyt igénybe vennie a bevétele kiegészítéséért?
Fehér: 97% igen
Ázsiai: 51% igen
Hispán: 98% igen

Aktív szerepet játszik az apa a gyermek életében?
Fehér: 97% nem
Ázsiai: 88% nem
Hispán: 85% nem

Gyermekének jó viszonya van az apjával?
Fehér: 94% nem
Ázsiai: 89% nem
Hispán: 98% nem

Tapasztalt jelentős viselkedési problémákat a gyermekénél? (Azok körében akiknél az apa nem volt jelen.)
Fehér: 61% igen
Ázsiai: 45% igen
Hispán: 27% igen

Tapasztalt jelentős viselkedési problémákat a gyermekénél? (Azok körében akiknél az apa jelen volt.)
Fehér: 18% igen
Ázsiai: 11% igen
Hispán: 21% igen

Négerekkel statisztikailag se jó ötlet családot alapítani

A négerek felelőtlensége, a főleg a férfiak gyermekeik iránti közömbössége talán valamelyest megmagyarázható evolúciós folyamatukkal: azon az éghajlaton, ahol sok-sok évezreden át élt ez a fajta, nem volt szükség az északibb népekre jellemző egységre: nem kellett kegyetlen téllel, vagy magával a jégkorszakkal küzdeniük, egy nőnemű néger nagyobb eséllyel volt képes életben maradni férfi segítség nélkül is, míg északabbra, ahol mi fehérek is éltünk, egy nő mellett elengedhetetlen volt a férfi jelenlét: a gyermekek nevelése és ellátása mellett aligha tudta volna egy anya egymaga átvészelni a hosszú telet, megvédeni a tulajdonát, kertjét, jószágait, saját magát, úgy, hogy közben vadászni, tűzifát gyűjteni járt. Ez valahol talán magyarázatot is adhat arra, miért tapasztaljuk azt, hogy a nők nagyobb arányban hajlamosak a fajkeveredéshez, s kevésbé jellemzi őket a csoporthűség. Ha egy nő férje súlyosan megsérült, meghalt (vadászatban, harcban, betegségben stb.), a nő nem engedhette meg magának, hogy hosszú időn át egyedüli anyaként nevelje gyermekeit: azonnal tovább kellett állnia és egy új férfit kellett találnia maga mellé, hogy a működő és biztonságot jelentő családi egység folytatódhasson. Mindez nem volt erkölcsi kérdés: vagy talált egy férfit a nő, vagy saját és gyermekei életét veszélyeztette. Bár kivételek minden csoportban akadnak, a nők alapvető alkatának része a viszonylagos könnyű továbbállás, új helyzetekhez való alkalmazkodás, behódolás. Ez vonatkozik a belcsoport iránti és szexuális hűségre is. Mindehhez még hozzá kell vennünk a szintén alapvető anyai, gondoskodó (gyermekek igényeihez, élethelyzetekhez való) alkalmazkodó alkatukat, és máris könnyebben megértjük miként alakulhatott ki az, hogy a fehér nők egy bizonyos része nem csupán hajlandó rá, de kimondottan örömmel fordít hátat saját csoportjának. Közismert, hogy a nők szociális lények (melynek gyökerei feltehetően szintén a gyerekekkel való folytonos emberi kapcsolattartásban, kommunikációban keresendők), így a kulturálisan elfogadottnak, szociálisan magas rangúnak beállított dolgok, folyamatok imponálnak nekik – ki ne látott volna már olyan filmet, televízió-műsort, egekig sztárolt semmirekellőt, ahol egy néger a férfiasság, az erő, a szexuális vágy és rang kiemelkedő alakja? A nők érzékenysége a „többségi konszenzusra” viszonylag könnyen befolyásolható a politikai korrektségen keresztül – akik pedig a tömegtájékoztatást és szórakozóipart irányítják és befolyásolni tudják annak divathullámait, alkatát, jellegét, sugallt értékrendjét, azok teremtik meg azt a mesterséges „többségi konszenzust” és a kialakított politikai korrektség keretei megkövetelik ebbe a rendbe való beilleszkedést, máskülönben a kirekesztés, megszégyenülés, kritika és népszerűségvesztés történik, ami egy szociális mentalitású embernek, amilyen a nő, félelmetes és elkerülendő. A kívánatossá tett néger és nem fehér férfi, a nevetségesnek, nyeglének és haszontalannak beállított fehér férfi és a fajkeveredés mint progresszív, a „haladók” és az „elit” által elfogadott, a jelenlegi korszellem szerint tehát kívánatos dologként jelenik meg előttünk, melyre sajnos sok nő fogékony és halad is a programmal... De kik a program vezérlői?

A fenti kép egyik filmje, a 2016-os Loving azt a történetet dolgozza fel, amely jogilag megnyitotta Amerika kapuit az addig tiltott fajközi házasságkötés előtt. Az 1967-es Loving v. Virginia, 388 U.S. 1 elnevezésű per élén a zsidók által vezettet néger szervezet, az NAACP zsidó ügyvédei (Andrew D. Weinberger és Jack Greenberg) jártak az élen, majd a konkrét ügyvédi munkát két másik zsidó látta el és vitte győzelemre: „Két zsidó ügyvéd, Benard S. Cohen és Philip J. Hirschkop érvelt a fellebbezők (a kevert fajú pár) mellett. A virginiai törvényt úgy ítélték meg, hogy az megszegi az Egyesült Államok alkotmányának 14. módosításában előírt egyenlő védelmi záradékot. (A zsidók győztek.)” (Charles A. Weisman, Who is Esau-Edom, 1996, 107. o.)

A film tulajdonképpen teljes mértékben egy zsidó film: alapjául a zsidó Nancy Buirski The Loving Story című dokumentumfilmje szolgált (ő egyben producer is), a film készítője a Big Beach stúdió, melynek két fő vezetője Marc Turtletaub és Peter Saraf mindketten zsidók, terjesztője pedig a Focus Features, melynek elnöke a zsidó Peter Kujawski, a cég ugyanakkor az NBCUniversal tulajdona, melynek alelnöke a zsidó Ronald Meyer. A cég a Universal Studios alá tartozik, melynek elnökei Jimmy Horowitz és Jeff Shell, mindketten zsidók. Mindezek viszont a Comcast tulajdonában vannak, melynek alapítója Ralph J. Roberts, társalapítója Julian A. Brodsky, jelenlegi elnök-vezérigazgatója Brian L. Roberts, ügyvezető alelnöke David L. Cohen, szintén mind zsidók.

Kétféleképpen lehet a nem fehéreket a fehér nők számára vonzóvá tenni: ha domináns és szociálisan magas rangú, vonzó férfiaknak állítjuk be azokat (alapvető női vonzalom a domináns iránt), illetve ha elesett, hányatott sorsú, segítségre szorulóknak (anyai ösztön). A jelenlegi, fajgyalázásra hajlamos korszellemet akkor lehet igazán megérteni, ha ismerjük mindennek úttörőit: a Sigmund Hirschfeld-féle deviáns szexológia mindenféle perverzitást normalizáló aktivizmusa, a Sigmund Freud-féle messzemenően zsidó pszichoanalitikus mozgalom és a rájuk épülő Frankfurti Iskola kritikai elmélete, annak intellektuális munkássága, amelyre pedig a feminizmus második hullámának zsidói építettek, az akkorra már jelentősen zsidó kézben lévő, baráti média, sajtó és akadémia segítségével (mindezekről korábban írtam már részletesebben is).

A fajgyalázó szex népszerűsítése a Miley Cyrus nevű véglény Bangerz turnéjának részeként: kiadója a zsidó Doug Morris (Sony Music Entertainment) tulajdonát képző RCA Records

A nők szociális beállítottságuk miatt hajlamosabbak a fajtájuk, nemzetük, a „törzsükhöz” való csoporthűség helyett inkább a szociális egyetértés (politikai korrektség) által teremtett morális belcsoportba tömörülni, napjaink korszelleme Nyugat-szerte pedig a liberális, multikulturalista szemlélet. Ami egykor elvetendő és bűn volt (abortusz, könnyűvérűség, homoszexualitás, házasságon kívüli gyermekvállalás, esetleg gyermektelenség stb.) az ma már a többnyire zsidó felforgatás eredményeként normális, sőt, morális dolog: hát persze, hogy az abortusz alapvető „jog”, a homoszexualitás pedig csak egy a sok orientáció közül, aki mindezt és a hasonló aberrációkat ellenzi, azzal van baj, az „fóbiás”. Hasonlóan ma egy fehér nő, főleg tőlünk nyugatabbra, már nem is meri azt mondani, hogy ő a fehér férfiakat részesíti előnyben, még akkor sem, ha tényleg így van (és sok liberális nő esetében is még mindig így van, akkor is, ha nem ismerik be maguknak: alapvetően a fehér férfi és nem a cigány iránt vonzódnak). Előszeretettel villogtatják vélt erényeiket annak kapcsán, hogy ők mennyire „toleránsak” az éppen aktuális nyavalya iránt, támogatnak mindenféle kisebbségi „jogokat”, de a fehér ember, a normalitás mellett nem állnának ki ugyanígy, félve a megbélyegzéstől, a szociális kirekesztéstől, mely a szociális beállítottságú nők (és feminin, nyegle férfiak) számára rendkívül kellemetlen. Így ők belesimulnak az éppen aktuális rendbe: s hogy mi az a rend, azt az éppen aktuális elit dönti el és formálja a média és popkultúra, a politikai korrektség jellegének megszabásával.

Erre példa a már említett Sigmund Freud amerikai unokaöccse, Edward Bernays, aki az 1900-as évek első felében a reklámiparban működött. A rafinált zsidó rájött, hogy a nőket szociális keretek közötti morális manipulációval kell rábírni a dohányzásra, amit éppen reklámozott. Egy pszichoanalitikus zsidó, Abraham Brill találta ki az erkölcsileg felemelő „szabadság fáklyái” kifejezést a cigarettára, amit aztán Bernays reklámként is használt. A Wikipédia szócikkéből:

A »szabadság fáklyái« kifejezést a női emancipációs mozgalom idején használták az Egyesült Államokban, kihasználva a nők jobb életre való vágyását, ösztökélve őket a dohányzásra. A cigarettákat az emancipáció és a férfiakkal való egyenlőségként állították be. A kifejezést először a pszichoanalitikus A. A. Brill használta, amikor leírta a nők természetes vágyát a dohányzásra, majd Edward Bernays használta azt, hogy a nőket nyilvános dohányzásra ösztökélje, a szociális tabuk ellenére. Bernays felbérelt nőket, hogy vonuljanak fel dohányzás közben a »szabadság fáklyáit« szívva az 1929-es húsvét vasárnapi parádén, amely egy jelentős eseménye volt a női dohányzás szociális gátjai elleni harcban.

A terv működött: mivel morális köntösbe bújtatva el lett hitetve a nőkkel, hogy ez most az erkölcsileg helyes dolog, aminek ráadásul egyre szélesebb a támogatottsága, egyre többen csatlakoztak a „mozgalomhoz”, dohányozni kezdtek, ami addig szinte csak a férfiak szokása volt. Szintén a cikkből:

A 20. századot megelőzően a dohányzásra olyan szokásként tekintettek, mint ami korrupt és illetlen nők részéről. Holland festők cigarettákat alkalmaztak az emberi bolondság jeleként a 17. században, és a 19. században a cigarettákat a »bukott nők« és prostituáltak kellékének tartották. A női dohányzást erkölcstelennek tartották és egyes államok megpróbálták elejét venni a nők dohányzásának azzal, hogy törvényeket hoztak az ellen. 1904-ben egy Jennie Lasher nevű nőt 30 nap börtönre ítéltek a gyermekeinek erkölcsi veszélyeztetése miatt, mert társaságukban dohányzott és 1908-ban a New Yorki Városatyák Testülete egyhangúlag elfogadott egy rendeletet, mely megtiltotta a nőknek a dohányzást nyilvános helyeken.

A magasan intelligens és mélyen aljas zsidó lelkület mindig minden káros folyamatot, irányelvet a fehér ember számára vonzó erkölcsösség és igazságosság fényben tálalta: az aberrált és perverz homoszexuálisok gátlások nélkül élhessék ki magukat, mert a „szerelem nem válogat”, és ki ellenezné a „szerelmet”? A család és gyermekvállalás tulajdonképpen „elnyomás”, a könnyűvérűség felszabadulás és kibontakozás, az erkölcstelen elnyomó elleni morális fellépés, a magzatgyilkosság „alapvető egészségügyi jog” (mintha betegségről lenne szó), a fajidegen és beilleszthetetlen sötét tömegek befogadása „humánus” és „emberséges”, függetlenül attól, hogy az embertelen jövőt (és sok helyütt már jelent) teremt, idővel elpusztítva nemzeteket, kultúrákat, értékeket, és e sor folytatható...

A félzsidó egykori francia elnök, Nicholas Sarkozy egyike azon zsidóknak, akik nem titkolják a fehér európai emberfajta keveredés általi elpusztításának vágyát. Pár éve videón is látható beszédében szólt erről. Figyeljük meg itt is az erkölcsi manipulációt, miszerint a fajárulás és családfánk tönkretétele fajidegenekkel való keveredés útján tulajdonképpen a „nemzethez való hűség” megnyilvánulása (videó itt, tükrözve itt):

A cél a fajközi keveredés kihívásának való megfelelés. A fajközi keveredés, mellyel a 21. században szembetaláljuk magunkat. Ez nem egy választás, ez egy kötelezettség. Egy szükségszerűség. Nem cselekedhetünk másképpen. Nagyszabású bajokkal való szembesülést kockáztatnánk. Változnunk kell; tehát változunk is. Mind egyszerre változunk meg. Az üzleti életben, a közigazgatásban, az oktatásban, a politikai pártokban. És elkötelezettek vagyunk az eredmények iránt. Ha ez az önkéntesség nem működik a Köztársaság számára, akkor az államnak kell közbelépnie további kényszerítő intézkedésekkel. Ez a fajközi keveredés az, amit Franciaország mindig is ismert. És azáltal, hogy a faji keveredés kihívásának megfelel, Franciaország saját múltjához hű.

A „német” kormány támogatásával készült az a honlap is, melyen a beözönlő idegeneknek tanítják, miként kell fehér nőkkel szexelni

A zsidók ezen folyamatokban játszott domináns szerepéről a Kuruc.info oldalain rendszeresen olvashatunk, de az élet napi-heti szinten hozza mindennek a beismerését vezető zsidók részéről. A napokban a The Times of Israel zsidó lapnak adott interjút Rahm Emanuel, a Fehér Ház egykori vezérkari főnöke, jelenleg Chicago polgármestere. Apja, Benjamin M. Emanuel annak idején az Irgun terrorista csoport tagja volt, de fia, Rahm is önkéntesként jelentkezett az Izraeli Védelmi Erőkbe az első öbölháború idején, melynek keretében egy észak-izraeli bázison segített. Miközben Izrael zsidó jellege fontos neki, addig az éppen most aktuális illegális bevándorlók maradása (DACA) mellett áll ki – Amerikában. A pár nappal ezelőtti interjújában így vall fajtájának szerepéről:

Ha megfigyeled a zsidó történelmet, soha sem volt a zsidó közösség ennél befolyásosabb, hatalmasabb a zsidók amerikai történelme folyamán. [...] És úgy hiszem amerikai zsidóként – megválasztott tisztviselő vagyok – hogy népünk történelmében gazdaságilag, politikailag, kulturálisan nagyobb befolyással rendelkezünk Amerikában, mint bárhol máshol a világon.

Mi amerikai zsidókként – ezért sem említettem az amerikai zsidókat áldozati szerepben – nem mintha nem lenne antiszemitizmus, hidd el, tudom, hogy van. Nem erről beszélek most. De olyan befolyásos helyzetben vagyunk, más népekhez képest [akiket célba vesznek] és felelősségünk van, tekintve milyen utat tettünk meg mi, zsidók, az utat, amit mi amerikai zsidók megtettünk [...] hogy bevessük hatalmunkat azok érdekében, akik erőtlenek. Hogy helyzetünket használjuk arra, hogy segítsük azokat, akik kellemetlenül érzik magukat. Hogy biztonságos pozíciónkat használjuk azok érdekében, akiknek ez nincs. Ez a mi felelősségünk.

Itt Emanuel az illegális mexikói és egyéb betolakodók segítéséről beszél, hogy a fehér amerikai társadalom egyre inkább gyengüljön, s ezzel is ezen zsidó biztonságos hatalmi pozíciót képesek legyenek megőrizni. Mindeközben Emanuel szeretett és támogatott Izraele olyan könyvet tilt le, amely a zsidók és arabok közötti keveredést mutatja be jó színben. A Jewish Journal zsidó lap cikkéből:

Izrael Oktatásügyi Minisztériuma azzal ajándékozta meg Doit Rabinyant 2015 végén, hogy letiltotta »Gader Haya« című könyvét a középiskolai kötelező olvasmányok listájáról. A minisztérium azzal érvelt, hogy a könyv fenyegetést jelent »a diákok identitására és hagyatékára minden ágon«, mert az egy izraeli zsidó és egy palesztin muszlim közötti szerelem történetet mutatja be. Ezek az identitások, a minisztérium ragaszkodott hozzá, legjobb, ha »külön vannak választva«.

»A kamaszkorú fiatalok még nem rendelkeznek azzal a rendszeres nézettel, amely magába foglalja a nemzeti-etnikai identitás megőrzésével kapcsolatos megfontolásokat és a fajkeveredés jelentőségét«, áll a minisztérium közleményében.

Egy közelmúltbeli nacionalista rendezvény kapcsán, melynek a zsidók által generált, fehéreket lecserélő folyamat volt az egyik témája, a The Forward nevű zsidó lapban szintén ezen zsidó hatalomnak a beismerését olvashatjuk:

De lefogadom, hogy sok zsidó mást is érzett, melyet kevésbé hajlandóak nyilvánosan is hangoztatni: a sznobságot. »Lecserélni téged? Honnan, a Wendy’s pultja mögül? Mi sikeresek vagyunk, szorgalmasak, közép- és felsőosztálybeliek. Ti a társadalom üledéke vagytok. Lecserélni titeket? Ne nevettessetek. Amikor az amerikai osztályhierarchiát nézzük, mi már rég lecseréltünk titeket.«

Az egykori amerikai alelnök, Joe Biden itt a zsidóknak éppen a szexuális devianciák normalizálásában játszott vezető szerepét magasztalja

Ez a megvető, a fehérek (saját hazájukban való) hanyatlásának kéjes élvezete nem egyedi. Tim Wise amerikai zsidót így mutatja be saját oldala: „A nemzet egyik legjelentősebb antirasszista publicistája és pedagógusa. Az utóbbi 25 évet azzal töltötte, hogy mind az 50 államban beszédeket tartott, több mint 1000 kollégiumban és főiskolán, több száz szakmai és tudományos konferencián a nemzetet átívelő közösségi csoportoknak. Szintén tartott előadást nemzetközileg, Kanadában, a Bermudán, illetve oktatott ipari, kormánybeli, bűnüldözőszervi és orvosi szakembereket a saját területükön jelen lévő rasszizmus kiiktatásáról.”

Wise az alábbi stílusban éljenzi a fehér ember lassú kínhalálát, a fehér emberhez címezve szavait. Érdemes megfigyelni a gyűlöletesen perverz örömöt szavaiban:

Olyan vagy, mint a rosszfiú minden egyes valaha készített horrorfilmben, akit ötször meglőnek, tízszer megszúrnak, vagy kétszer felrobbantanak, és aki idővel kimúlik – még akkor is, ha ehhez négy folytatásra van szükség – de aki ez idő alatt folyton visszajön, megragadja bokánkat, miközben sétálunk, tévesen azt híve, hogy végre már halott voltál mindezen idő alatt.
Michael Meyers, Freddie Krueger, Jason, és az a seggfej férj abban a filmben Julia Robertssel, aki felkutatja őt, miután elmenekült tőle, és megváltoztatta személyazonosságát – nekik mindnek befellegzett. Még az az őrült szaros a Fűrészben is hamarosan bevégzi végre. Nyilván majd visszatér valami 3D szarban, hogy megijessze a kölyköket, tehát nem tűnik el csendesen. De eltűnik, mint ahogy minden rosszfiú végül eltűnik.
És az amerikai történelem panteonjában, az öreg fehér emberek nagyjából mindig is a rosszfiúk voltak... A veszélyeztetettek listáján vagy.
És nem úgy, mint például a fehérfejű rétisas, vagy a pézsmapockok valami egzotikus fajtája, te nem érdemelsz megmentést. Kb. negyven éven belül, talán örökre, nem lesz már több fehér ember, aki emlékezne a Leave it to Beaver, Father Knows Best [az ’50-es, ’60-as évek népszerű fehér sorozatai], Opie-Taylor-lemegy-horgászni jellegű lószarra, amit te olyan drágának tartasz és közelinek érzel a szívedhez. [...] Így hát a pokolba veled és mindazokkal, akik tisztelnek téged. [Kb. negyven év múlva] az ország fele fekete lesz, vagy barna. És nincs semmi, amit ez ellen tehetnél.

Jellemző ez „humánus” és „antirasszista” ellenségeinkre és árulóinkra: miközben erkölcsi mámorban lebegnek, nemzetek, kultúrák pusztulását segítik és tapsolják meg. Ennek a mesterségesen generált és messzemenően zsidók által uralt folyamatnak, az önfeladás kultúrájának a programja mentén haladnak azok, akik fajgyalázó kapcsolatot létesítenek, vagy fajidegen emberek, csoportok beáramlását támogatják.

A pár évtizede a Führer iránt rajongó nők unokái ma már a négerek és arabok iránt rajonganak: akkor az volt a kulturális légkör, ma meg ez

Mint a fentiekben is látható, a nők érzékenyek a szociális, kulturális nyomásra, az érzelmi és erkölcsi manipulációra, ezért fontos visszaszerezni saját életterünk kultúrája feletti uralmunkat. A mai lányok, nők azért mernek és akarnak néha egészen elképesztő, utcasarki cigányokat is megszégyenítő ruhában nyilvánosan mutatkozni, mert annak idején nem volt megfelelő kulturális nyomás rájuk helyezve: akiknek nem tetszett, fejüket rázva félrenéztek: „nem az én dolgom”, „nincs közöm hozzá”, gondolták, közben a zsidó MTV pedig a Madonna-féle ócska véglényeket állította be kulturális „ikonoknak”. A közömbösség és tétlenség csak azt eredményezi, hogy ezen a résen betódul egy ártalmas befolyás, új kulturális normák és irányelvek alakulnak ki, s míg a tisztességes ember csak otthon, a konyhaasztalnál rázza az öklét panaszkodva, addig a manipulációra fogékonyabbakat elsodorja ez az ár, mely a tömegszórakoztatás korában képes azt a benyomást kelteni az erre fogékonyak számára, hogy ez az új szociális konszenzus. Így öltözni jó, így vélekedni jó, ezt és azt támogatni jó, amazt ellenezni jó. Nem mernének prostituáltként öltözve utcára menni ma fiatal lányok, ha úgy nőttek volna fel, hogy az ilyenért úton-útfélen leszólják, kérdőre vonják, megszégyenítik őket. Nem mernének fehér lányok karöltve, enyelegve végigsétálni koromfekete négerekkel és füstös cigányokkal, ha úton-útfélen ezért leszólnák őket, ha éreznék, tapasztalnák, hogy ezért szociálisan, kulturálisan kirekesztik, megszégyenítik, megvetik, esetleg le is köpik őket. Még akkor se mernék ezt tenni, ha amúgy akarnák, de egy ilyen légkörben valószínű, hogy akarni se akarnák annyira.

Jómagam se prédikálok vizet borivás közben, mikor ezt a hozzáállást méltatom: így cselekszem én is. Például egy szüreti rendezvényen a közelmúltban vontam kérdőre egy fiatal fehér magyar lányt, aki egy angolul beszélő négerrel karöltve szégyentelenül sétálgatott a tömegben (és sajnos én lehettem az egyetlen, aki ezt megtette). Miután megkérdeztem, hogy nem talált-e maga mellé fehér férfit, ő pedig válasz nélkül elsétált, közöltem vele mit gondolok róla. Egy kérdés feltétele, véleményünk közlése nem minősül zaklatásnak (ha esetleg valakit ez aggasztana), mindenkit ösztönzök arra, hogy gyakoroljon nyomást a felforgató program mentén haladókra! A magamutogató ribanc ne csak pozitív visszajelzést kapjon: érezze, hogy egy olyan országban és nemzet tagjaként él, amelyben a férfiak elvárják a nőktől a hagyományos nőiességet. A fajgyalázó érezze, hogy nemzete megveti azért, amiért ő azt ilyen módon elárulja, megalázza.

A fehér ember születési aránya gyakorlatilag minden fehér országban alacsony, s ahelyett, hogy az uralkodó elitje a gyermekvállalás ösztönzésére fordítaná azt az elképesztő összeget, amit a betóduló emberalatti hordákra költ, inkább azok letelepítését, fehér nőkkel való keveredését ösztökéli. Amennyiben tehát a sajnos ránk, magyarokra is jellemző alacsony születési szám ismeretében azt látjuk, hogy egy fehér, magyar nemzettársunk idegenekkel keveredik, mindenképpen tekintsük őt árulónak. Egy kritikus helyzetben, amikor nemzeti (és faji) megmaradásért küzdünk, nem engedhető meg a fajkeveredés árulásának még a tolerálása sem. De még ha demográfiailag minden rendben is lenne, ha valaki annyira perverz hogy majomkülsejű egyedek iránt vonzódik, már az elegendő ok arra, hogy kifejtsük véleményünket. Pár kellemetlen szó és kérdés a legkevesebb, amit az ilyenek érdemelnek.

Az elmúlt évtizedekben sajnálatos szinten elnőiesedett a fehér férfi, a közömbösség, gyávaság pedig a parazitikus tömegek és trükkök sikerességének táptalaja. Vegyük vissza saját kultúránkat, szégyenítsük meg a deviánst, az árulót! Teremtsünk ezzel is egy egészségesebb légkört, amiben egészségesebb jövőnk lehet.

Csonthegyi Szilárd - Kuruc.info