Az Európai Unió a hivatalos ideológia szintjére emelte a genderelméletet. Ha megkérdezzük kortársainkat, mi is az a genderelmélet, olyan válaszokat kapunk, már aki egyáltalán hallott erről valamit, hogy az ideológia a nemek közötti egyenjogúság teljes elérését tűzte ki zászlajára. A valóságban teljesen másról van szó. Az ideológia képviselői azt állítják, hogy a nemi identitást nem a biológiai nemi azonosság határozza meg, hanem a társadalmi berögződöttségek, elvárások, konvenciók.

Hogy a genderelmélet születése pillanatában megbukott, azaz csak fikció volt, nem zavarja az elmélet képviselőit. Ezek a képviselők sokszor kisiklott, félresikerült, pszichés problémákkal terhelt egzisztenciák, akik nem tudták megállni helyüket az életben. A genderideológia viszont kényelmes pénzkereseti lehetőséget, egyetemi karriert kínál nekik. Feltűnő, hogy az agyrém képviselői között jóval erősebb a nők aránya, mint az várható volna. Ugyancsak erős a kapcsolat a feminizmus és a genderelmélet között. Álljon itt Simone de Beauvoir francia feminista kijelentése:

Az ember nem születik nőnek, hanem azzá teszik.

Tagadhatatlan továbbá a cionista hátterű sajtó támogatása az agyrém mellett. Ha a sajtó nem propagálná a nap 24 órájában, az egésznek kb. akkora jelentősége volna, mint a kommunista kanáritenyésztők éves közgyűlésének. Mivel azonban a cionista sajtó erőlteti az agyrémet, tisztelt politikusaink is kussolnak. Magukban tudják, hogy baromság az egész, de jó képet vágnak hozzá, mert ez hasznos a karrierjük szempontjából.

A Reimer ikrek esetéről több sajtóorgánum is tudósított. Angol nyelven viszonylag sok újság és honlap foglalkozott vele (lásd például ezt). Német nyelven a Frankfurter Allgemeine Zeitung 2006-ban közölt egy írást a genderideológia születéséről, illetve annak születése pillanatában történt bukásáról. A FAZ mellett tárgyalta a kérdést a Spiegel 2000 októberében, valamint a szélsőbalos TAZ. Természetesen foglalkoztak vele a nem főáramú sajtóhoz tartozó honlapok is. (Beleértve portálunkat is, Csonthegyi Szilárd mutatta be röviden az esetet a genderelméletről írt tanulmányában - a szerk.)

John Colapinto amerikai riporter először egy hosszabb riportot, majd 1998-ban egy könyvet írt az esetről A fiú, aki lányként nőtt fel címmel. A könyvet német nyelven 2000-ben adták ki. Tudomásunk szerint magyar nyelven ez az első beszámoló az esetről. Bár az eset évtizedekkel ezelőtt történt, aktualitását az adja, hogy a jó nevű és magas oktatási színvonaláról ismert Eötvös Lóránd Tudományegyetem nevét adta "mesterképzéshez" genderszakon.

És most lássuk a történetet!

1965. augusztus 22-én a kanadai Winnipegben, egy Frankfurt méretű városban egypetéjű ikerpár született. Ez egy ritka, örvendetes esemény a tudomány számára is. Az egypetéjű ikreknek ugyanis megegyezik a génállományuk, ami különböző tudományos kutatásokra ad lehetőséget.

Történetünk hőseinek, Bruce és Brian Reimernek bizonyítékul kellett szolgálniuk, hogy nem a gének határozzák meg az ember nemét. Férfiasság és nőiesség nem biológiailag determináltak, hanem pszichés eredetűek, ahogyan azt Simone de Beauvoir is állította fent idézett nyilatkozatában.

Bruce Reimer nem nőnek született, de azzá tették, illetve csak akarták. Tény viszont, hogy férfiasságától megfosztották. Héthónapos korában egy elektromos eszközzel végzett körülmetélésnél olyan erősen megégették a péniszét, hogy az néhány nap alatt elfeketedett és elhalt. (A körülmetélést nem ideológiai okokból végezték, az orvosok fitymaszűkületet állapítottak meg nála.) Az orvosok egyike sem tudott a szülőknek megoldást kínálni, a plasztikai sebészet akkori lehetőségei nem tudták ezt a problémát kezelni. 1967 februárjában a szülők, Ron és Janet Reimer a tévében láttak egy műsort, ami fölkeltette reményüket.

A műsorban John Money, a baltimore-i Johns Hopkins kórház pszichiátere azt állította, hogy a férfiak minden további nélkül nővé, a nők pedig férfivá operálhatók. Magával hozott egy rövid szoknyás, szűk pulóveres szőke szépséget, aki hosszú szempilláival és make up-jával kifejezetten nőies benyomást keltett. Az illető egy transzszexuális volt, aki azt állította, hogy nővé operálása után határozottan nőnek érzi magát, szellemileg és testileg is. A Reimer házaspár ebben vélt megoldást találni kisfiuk problémájára. Levelet írtak Moneynak, nem is sejtve, hogy ők voltak azok, akik olyat kínáltak, amire neki nagyon szüksége volt: egy kísérleti lehetőséget saját radikális elméletének alátámasztására.

John Money egy új-zélandi származású, az Egyesült Államokban letelepedett pszichiáter volt. Fő témája a szexualitás volt, ezen belül is behatóan foglalkozott a transzszexuálisokkal és hermafroditákkal.

A hermafroditizmus nem egy bizonyos betegség, többfajta rendellenességet jelölnek ezzel a névvel, amely minden tízezer újszülött közül egyet érint. A rendellenességeknek különbözők a kiváltó okaik, más a megjelenésük és a kezelésük is. Az illetők számára ez természetesen súlyos lelki megterhelést is eredményez.

Transzszexuálisoknak azokat nevezzük, ahol a külső nemi jegyek egyértelműek, az illetők mégis a másik nemhez szeretnének tartozni. Ennek megfelelően öltözködnek, és gyakran át is operáltatják magukat.

Tehát John Money szakterülete nem felelt meg egészen a szülők problémájának. De ő volt az, aki a "gender identity" (genderidentitás) és "gender role" (genderszerep) fogalmakat megalkotta. Állította, hogy egy fiút lánnyá, és egy lányt fiúvá lehet nevelni. Propagálta továbbá a hermafrodita újszülöttek számára az új nemi hozzárendelést. Ez műtéti beavatkozást, általában a herék eltávolítását jelentette.

Azóta számtalan rendellenességgel született újszülöttön hajtottak végre ilyen beavatkozásokat, amit a későbbi években lányos nevelés és hormonterápia kísért.

A társadalmi tabuk ledöntése

Money, a briliáns tudós, nem csak nyilvánosan küzdött az általa viktoriánus és moralista hagyományoknak nevezett értékrend ellen, hanem propagálta a csoportszexet és a biszexualitást is. A különböző súlyos perverziókat ártatlannak nevezte, mindezt délutáni tévé-showműsorokban. A nyolcvanas években lándzsát tört az állítólagosan egyetértésen alapuló, mindenekelőtt homoszexuális pedofília és vérfertőzés mellett.

De a hatvanas években, amikor felállította elméletét a nemi sztereotípiák felvételéről, nem volt lehetősége ezt bebizonyítani. Egy szakfolyóiratban is azt kellett olvasnia 1965-ben, hogy "nem ismerünk egyetlen esetet sem, hogy egy normális fiúnak született egyedet sikeresen lányként lehetett fölnevelni."

Nos, erre kellett bizonyítékul szolgálnia Bruce Reimernek. Money gyorsan egyezségre jutott a szülőkkel. Az egyszerű házaspárnak az a benyomása támadt, hogy itt egy régóta ismert, kipróbált és bevált módszerről van szó. Nem is sejtették, hogy kisfiuk egy kísérlet alanya lesz, mégpedig egy világviszonylatban első ilyen kísérleté.

Sebészkés és hazugságok

Ron und Janet Reimer valószínűleg nem is tudta, hogy Money nem sebész, hanem pszichiáter volt. A plasztikai sebész, aki 1967 júliusában a 22 hónapos csecsemőt kiherélte, majd megpróbálta a női nemi szerveket kialakítani (ráadásul mindezt igen kontár módon), csak Money utasításainak végrehajtója volt. Onnantól fogva Bruce-t Brendának hívták. Money a házaspár lelkére kötötte: a nemi átalakulás csak akkor működhet, ha a gyereket onnantól fogva következetesen lánynak nevelik. Így a gyereket és annak fiú ikertestvérét folyamatosan hazugságokkal traktálták.

Hogy orvosi szike és hazugságok gyógyítsanak egy embert, furcsának tűnik. Egy igen erős motivációnak kell mögötte lennie, ami a Reimer házaspárnál adott volt.

De mindemellett Money elméletei összhangban voltak a kor progresszív eszméivel, a társadalmat feszegető kérdésekkel, nevezetesen, hogy a természetnek vagy a kultúrának van nagyobb befolyása az emberre. (Ezek a kérdések természetesen nem maguktól lettek azokban az években fontosak a társadalom számára, a cionista sajtó gondoskodott a felnagyításukról.)

Mindezekben a kérdésekben érezhető volt Sigmund Freud hatása, de ellenpólust is jelentett a szociáldarwinizmus ideológiájával szemben, amely a hatvanas évek Amerikájában ürügyként szolgált a faji diszkriminációra.

Money véleménye a szexualitásról különösen a homoszexuálisok számára volt vonzó. Eszerint ugyanis a heteroszexualitás csupáncsak ideológia, ráadásul egy kényszerzubbony. A tény, hogy a homoszexualitást abban az időben több országban büntették, Money elméletét látszott alátámasztani. A feministák ugyancsak belekapaszkodtak Money elméletébe, és így támadták a társadalomban állítólag meglévő férfiuralmat. (Azok a balliberális genderhívő erők, akik állítják, hogy a nemi identitás csak nevelés kérdése, rettenetesen föl lennének háborodva, ha a társadalom normálisabb része erre hivatkozva nevelné heteroszexuálissá a homoszexuálisokat. Magyarul: egyetlen egy genderhívő sem hisz komolyan saját elméletében. Az egész konstrukció mögött a nyugati civilizáció elpusztításának vágya áll. Valószínűsíthető továbbá, hogy a genderhívők és a színesbőrűek bevándorlását erőltető személyek ugyanannak a halmaznak a tagjai.)

"Sorry, no comment"

Ezekben az években alkotta meg Money fő művét, a Gender identitást, amely 1973-ban jelent meg. A könyv egyik társzerzője a német Anke Ehrhardt, aki 2006-ban már a Columbia Egyetem HIV-központját vezette. Ekkorra már nem akart emlékezni arra, hogy a 30 évvel korábban megjelent könyvben a sikeres nemi identitás megváltoztatásának példájaként emlegették Bruce/Brenda Reimer esetét. A könyvben leírtak alapján a szaksajtó is elismerte, hogy a nemi identitás csak a nevelés, konvenciók következménye. Sőt, a szaksajtó mellett a főáramú sajtó is így fogalmazott: "Ha egy fiúnak azt mondják, hogy lány, és lányként nevelik, akkor nőiesen fog viselkedni, írta pl. a "New York Times" könyvismertetése.

Reimer példája és ezzel együtt Money elmélete a tudományos könyvekbe is bevonult. Money 1975-ben megjelent Sexual Signatures (Nemi bélyegek) c. könyvében ismételten a nemi identitás változtathatóságának evidens bizonyítékaként írja le Reimer esetét. A feminista irodalom ugyancsak fölkapta az esetet. Alice Schwarzer, Németország ügyeletes feminista banyája 50 éve, 1975-ben megjelent könyvében Moneyt és Erhardtot kivételes képességű tudósoknak nevezte, akik nem manipulálnak, hanem a tudomány legnemesebb fölvilágosító feladatának tesznek eleget:

A hormonkezelés és plasztika operációk segítségével Brenda egy normális nő lesz, azzal az egyetlen kis különbséggel, hogy nem képes szülni. De egyébként is, a szülési képesség az egyetlen különbség férfiak és nők között, minden egyéb mesterségesen létrehozott, és a kívülről alakított lelki identitás kérdése.

(Megjegyzés: a külső nemi szervek, nemi jegyek, nemi hormonok az érem egyik oldala. De ott van a másik oldal, a férfi és női kromoszómák kérdése. Aki már régen járt középiskolába:  "A sejt genetikai információit hordozó DNS kromoszómának nevezett makromolekulákba van csomagolva. Az emberi sejtben 24 kromoszómapár van. Férfi és nő kromoszómakészlete 22 kromoszómapárban megegyezik. A nemiséget az ivari kromoszómák (X és Y) határozzák meg. A nő két X kromoszómával, a férfi egy X és egy Y kromoszómával rendelkezik." Mindez 1905 óta ismert, illetve a múlt század hetvenes éveiben ennek már nagyon komoly szakirodalma volt, továbbá része volt a középiskolai tananyagnak is. Tehát úgy dr. Money, mint a szaksajtó tudatában volt annak, hogy amit ő állított, ti. hogy szikével, hormonokkal és hazugságok traktálásával (neveléssel) át tudja alakítani a férfit nővé, és viszont, az nem egyéb szemeszedett hazugságnál. És nem volt egy értelmes ember a világon, aki erre fölhívta volna a szaksajtó, illetve a közvélemény figyelmét. A középkori boszorkányhitnek több tudományos alapja volt - látva az ilyen Alice Schwarzer féle alakok viselkedését -, mint ennek, hogy a nemiség az csak szike, hormonok és neveltetés kérdése.)

Alice Schwarzer még könyvének 2004-es új, és sok nyelvre lefordított kiadásában is hülyeségeit ismételgette. Mindeközben Brenda már halott volt. Egyrészt már 26 éve, tehát 1978 óta újra férfikét élt, fölvette a David nevet. A rá nehezedő pszichés nyomást azonban nem tudta elviselni, és 2004 tavaszán egy sörétes puskával öngyilkos lett. Fivére, Brian Reimer egy évvel korábban tablettákkal vetett véget életének.

Játékos negativizmus

Negativizmus: ellenséges, elutasító reagálás mindenre, negatív törekvés, illetve elmebetegség, melyben a beteg a kívülről jövő ingerekre ellenkezőképpen reagál, mint az normális esetben várható volna.A két gyereket majdnem egész gyerekkorukon keresztül manipulálták, a szülőktől kezdve a rokonságon át az orvosokig mindenki.

Hogy a kétéves kisgyereket milyen trauma érhette, ezt mindenki felfoghatja, aki elfogulatlanul közelíti meg a történetet. Hogyan lehet egyáltalán elképzelni, hogy egy kisfiút kiherélnek, és egyik napról a másikra lányként akarják tovább nevelni? A kis "Brenda" mindenesete le akarta magáról szaggatni lányruháit, amiket anyja ráadott. Pedig a szülei mindent megtettek lányos neveléséért. Még amikor a fagyos kanadai télben a többi lány nadrágot húzott, neki akkor is szoknyát kellett viselnie.

A Reimer ikreknek szép, finom arcuk volt. Brenda a kis lányruhákban és hosszú hajjal abszolút lányként nézett ki. Pedig viselkedése inkább fiús volt. Szívesebben játszott testvére játékaival, tombolt és verekedett, inkább érdekelték a fegyverek és autók, mint a babák, ékszerek és ruhák. Money doktor (inkább dr. Frankensteinnek kellene nevezni), akinél a szülőknek évenként meg kellett jelenni, úgy nyugtázta ezt, hogy más lányoknál is előfordul ilyen viselkedés.

Amíg a gyerekek otthon voltak, kordában lehetett tartani a nehézségeket. De az iskolába már nem akarták Brendát fivérével együtt fölvenni, és ezt csak dr. Money közbenjárására érték el. Különc, megmagyarázhatatlan viselkedése miatt a gyerek tanítóinak ellenszenves volt. Az első osztályt már meg kellett ismételnie. Ezután orvosi felügyelet alá került.

Az ellenállást, amit "Brenda" nemének átalakításával szemben tanúsított, valamint az egyre erősebb durva, faragatlan viselkedését Money doktor "játékos negativizmusnak" nevezte. Tanítói és társai viszont egyáltalán nem díjazták a gyerek különc viselkedését, és kiközösítették. A "barlangi ember" csúfnevet kapta. Kb. 11 éves korától az öngyilkosság gondolatával foglalkozott. Dr. Money eközben óriási sikereit aratta a Nemi bélyegek c. könyvével. A Brenda általa mutatott szimptómákat a felügyelő terápiás személyzet letagadta, szőnyeg alá söpörte.

Egymillió év alatt sem

A kiherélt fiú David Reimerként visszatekintve ezt az időszakot egy elviselhetetlen kínzásnak nevezte. Az éves látogatásokra dr. Moneynál fivérével együtt úgy tekintett, mint egy rémálomra.

Money rendíthetetlenül dolgozott tovább koncepcióján, a nemi identitás hozzárendelésén. Mivel a Rhenus majmok viselkedésének tanulmányozásából a szexuális tabuk megsemmisítésnek fontosságát vonta le tanulságul, a gyerekekkel drasztikusan beszélt állítólagos szexualitásukról és nemi szerveikről.

Felnőttként David Reimer visszaemlékezett, hogy már négyéves korában ütve, rúgva próbált védekezni dr. Money vizsgálatai ellen. Hétéves korában, 1972-ben a gyerek megpróbált a baltimore-i utazás ellen tiltakozni, de a szülői erőszak erősebb volt. Amikor dr. Money tesztelte a gyerekeket, és rákérdezett Brendánál a nemi különbségekre közte és fivére között, Brenda magatehetetlenül csak annyit mondott, hogy hiszen ikrek vagyunk.

Időközben Brenda azt gyanította, hogy elcsúfított nemi szerveit egy ütés okozta, amelyet anyjától kapott a lába közé. A kezelő pszichiáterek ezt Freud Ödipusz-elmélete igazolásának látták.

A pubertás kezdetekor Money "leszbikus hajlamot" diagnosztizált "Brendánál", mert a herélt gyerek jobban vonzódott a lányokhoz.

Álmodozásaiban Brenda bajszos fiatalembernek képzelte el magát, aki egy sportkocsiban ül. Később elmesélte, úgy érezte magát a lányok között az öltözőben, mint Mrs. Doubtfire, egy játékfilm főhőse, aki férfiként női ruhában vállalt el egy házvezetőnői állást. Hogy mi is áll az ő életének hátterében – ez egymillió év alatt sem jutott volna eszébe.

A szégyen érzése

"Brenda" tizenéves korában női hormonokat kapott, hogy elindítsák nála a pubertást. Hangja az orvosok meglepetésére mégis mutáláson ment át. A kiherélés és a női hormonok miatt azonban visszamaradt növekedésében fivére mögött. Money úgy tervezte, hogy operációk sorozatával mesterséges hüvelyt alakítanak ki nála. De Brenda folyamatos ellenállást tanúsított. Fivérével együtt félt a Moneyval ütemezett találkozásoktól. Erre Money a szülőket gyanúsította meg, hogy nem töltik be megfelelően a szerepüket, azaz nem hazudnak rendesen Brendának. Amikor a 13 éves Brenda szüleivel Baltimore-ban volt dr. Moneynál, a doktor egy transzszexuális személyt hozott magával, akinek az lett volna a feladata, hogy segítsen Brendát meggyőzni a tervezett operáció előnyeiről. De az ellenkező hatást érték el. Brenda páni félelmében elrohant.

Onnantól fogva nem volt hajlandó dr. Moneyhoz elmenni, és más orvos sem tudta őt meggyőzni a tervezett operáció előnyeiről. Sőt, amikor egy endokrinológus feltette neki a szuggesztív kérdést – amit ő már százszor hallott Moneytól –, hogy most kislány akarsz lenni, vagy nem, határozott nemmel válaszolt.

A szülei ezután elhatározták, hogy gyermekeik előtt feltárják a rettenetes titkot.

"Brenda" első érzése a megkönnyebbülés volt. "Hirtelen megértettem, miért érzek úgy, ahogyan érzek. Nem voltam többé különc. Nem voltam bolond." Azonnal eldöntötte, hogy férfiként akar élni, csak az aggasztotta, hogy szülei hogyan reagálnak erre, hiszen úgy tűnt, nagyon szerettek volna egy kislányt. A David keresztnevet választotta, a bibliai Dávid nyomán, aki legyőzte a túlerővel bíró Góliátot. Onnantól fogva női hormonok helyett férfi hormonokat szedett, illetve, amennyire lehetséges volt, férfi nemi szerveket operáltatott magának. Később meg is házasodott. De szégyenérzetét sohasem tudta leküzdeni.

További fejlemények

1980 után Money nem hozta fel a Reimer gyerekek esetét példaként, de továbbra is állította, hogy lehetséges a nemiség megváltoztatása, sőt, a pénisz elvesztése esetében (pl. körülmetélésnél) ez a legcélravezetőbb kezelési mód. A feminista kiadványok kihagyták ugyan a hivatkozást Reimer esetére, de nem vetették el az elméletet, amit ez az eset nem hogy bizonyított volna, hanem cáfolt.

Miután az eset publikus lett, a szaksajtó korrigálta álláspontját Money radikális nézeteivel kapcsolatban.

Az abban az időszakban nemi rendellenességgel született gyerekek – akik közül sokat megoperált Money vagy tézisei alapján követői, és így új nemi identitást kaptak – mára felnőttek. Közülük többen önsegélyző csoportokba szerveződtek, és kifogásolják a pszichosebészeti eljárást, amelynek őket alávetették. Az orvostudomány, pszichológia és pedagógia ma azon az állásponton van, hogy a hermafrodita gyerekek fejlődésbe nem avatkoznak be durva módon, mert a pubertás váratlan spontán eredményekre vezethet. A sebészeti beavatkozásról aztán ezek a személyek saját maguk dönthetnek fiatalként.

Amikor Money publikálta a Reimer-kísérletet, az már abban a pillanatban bukott volt. És amikor Brendát világszerte boldog kislányként mutatták be a publikációkban, már rég Davidként, férfiként élt.

A baltimore-i kórházban már 1975-ben megállították Money ámokfutását. A pszichiátriai osztály új vezetőt kapott Paul McHugh professzor személyében. McHugh fölülvizsgáltatta a hermafroditák és transzszexuálisok addigi kezelését. Az ebben részt vevő tudósok homlokegyenest más eredményre jutottak, mint Money. McHugh 2004-ben egy szakmai cikkben mondott ellent a genderhívők krédójának, azaz statisztikai adatokkal támasztotta alá, hogy az elmélet, mely szerint a férfias vagy nőies viselkedés csak nevelés kérdése, nem állja meg helyét.

McHugh nézetei lassan polgárjogot nyertek az USA-ban. Ő ezzel összhangban már 1979-ben bezáratta Money Gender Identity Clinic nevű klinikáját, és berekesztette kórházában a rendellenességgel született gyermekek nemének megváltoztatását sebészeti módszerekkel.

De Money téveszméi tovább terjedtek. Nélküle nem nyert volna polgárjogot a genderelmélet világszerte, nem írta volna von der Leyen német politikus asszony 2006-ban, akkori nőügyi miniszterként (ma védelmi miniszter, nesze neked, Németország), honlapjára, hogy a nemi szerep a biológiai nemmel ellentétben csak a nevelés következménye.

A javíthatatlan Money az új évezred kezdetével – miután David Reimer sorsa közismertté vált – a munkáját ért bírálatokat és a sajtó megváltozott hozzáállását az antifeminista mozgalom akciójaként értékelte: "Aki azt állítja, hogy férfiasság és nőiesség genetikai úton vannak determinálva, az a nőket hagyományos szerepükbe, az ágyhoz és a főzőkanálhoz akarja hozzáláncolni." A genderhívők ezzel a bizarr érveléssel utasítanak vissza minden kifogást elméletük ellen.

David Reimer egy egyszerűbb következtetést vont le tapasztalataiból:

Az ember nem válhat mássá, mint amit léte determinált.

Mit tehetünk mi ehhez hozzá 2017-ben Magyarországon?

Miután a genderelmélet 1978-ban, tehát majdnem negyven éve látványosan megbukott, az ország egyik legpatinásabb oktatási intézménye, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem mesterképzést indít genderszakon. A kormány tiltakozik ugyan ez ellen, de ez a tiltakozás annyira erőtlen, hogy még a fideszes széplelkek megnyugtatására sem alkalmas. Ha a kormány valóban akarná, megvolnának lehetőségei az agyrémnek véget vetni. Különösen nagy felelősség hárul itt Balog Zoltánra (református lelkész), mivel az Emberi Erősforrások Minisztériuma felelős az oktatásért is.

Várjuk ezek után, hogy az ELTE mesterképzést indít "Lapos Föld", "Boszorkányismeretek", "Aranycsinálás az alkímia módszereivel", "Fekete macska a mindennapokban", "Gyógyítás ráolvasással", "Mit tegyünk, ha ufók akarják auránkat ellopni" és "Hogyan védekezzünk az energiavámpírok ellen" szakokon.

Szeged, 2017. augusztus

Bálint József

(Kuruc.info)

Kapcsolódó: Transzneműség, genderelmélet - napjainkban újult erővel zülleszt az évszázados zsidó szexológia