Évi 55 milliárd köbméter földgázzal látja majd el Európát a Nord Stream, ha mindkét párhuzamos vezetéket lefektették. Ez így is csak egy negyede annak a 230 köbméternek, amivel az EU fogyasztása növekedni fog 2015-re.
A Balti tengeren épülő csővezeték elsősorban egy orosz-német projekt, akkor is, ha ún. TEN-E besorolást kapott az EU bürökrácián belül, ami azt jelenti, hogy a projekt része a transzeurópai energiahálózatnak. A gázvezetékbe fektetett beruházások meghaladják az 5 milliárd eurót (1300 milliárd forintnak megfelelő összeget). A projekttel kapcsolatban gazdaságpolitikai ellentmondásba ütközünk. Egyfelől így lehetősége nyílik Oroszországnak gázszállítmányaival elérni Európát anélkül, hogy az ellátásnak át kellene mennie a volt keleti blokk országainak bármelyikén. Ma az Európába tartó orosz földgáz 75 százaléka Ukrajnán keresztül érkezik.
Az új EU tagországok közül többen is – köztük Lengyelország és a balti államok – azért aggódnak, hogy így könnyebb lesz Oroszországnak felnyomni a gáz árát anélkül, hogy a többi Európai ország ellátása megszűnne mivel egyszerűen elzárhatják a vezetéket, ha a kívánt árat nem kapják meg. A 2001-es gázkrízis folyamán Oroszország elzárta az Ukrajnába tartó gázvezetékeket, így még Németország földgáz ellátása is megszűnt.
A Nord Stream-en kívül Oroszország aláírt egy másik megállapodást is egy dél-európai gázvezetékről, az ún. South Stream-ről. Ez a pipline Oroszország déli határától a Fekete tengeren keresztül tart majd Olaszországig, és 30 milliárd köbméter földgáz folyhat át rajta évente.
2006-ban az EU összes földgázfogyasztása majdnem 500 milliárd köbméter volt (EU-25). Ebből 38 százalékot az unió határain belül hoztak felszínre, 24 százaléka orosz szállítmány volt, míg 17 százaléka Norvégiából érkezett. Az európai földgázfogyasztás importhányada a 2004-ben feljegyzett 54 százalékos mértékről 2030-ra 84 százalékra nő majd az Eurogas számításai szerint. Az Eurogas a földgázimportáló országok együttműködési szervezete.
A kiépítést követően a Nord Stream-en átfolyó földgáz alapvetően a Shtokman-mezőről érkezik majd a Barents tenger területéről. A francia Total lett a projekt technológiai partnere.
(Kitekintő)