Egyre többet hallani, hogy Amerika tehet a jelenlegi Európát elárasztó emberáradatról. Ez a kijelentés tulajdonképpen helytálló, de érdemes részletesebben is ismerni, milyen folyamatok és fanatikus csoportok munkájának eredménye az a közel-keleti káosz és jelenlegi szíriai felfordulás, ami ezt az inváziót eredményezte. Nem csak az iszlamisták között vannak ugyanis fanatikusok; van egy másik, jól behatárolható csoport is, melynek elitje, befolyásos felső rétege halálos és ellenségeit, gazdanépeit egyaránt pusztító fanatizmussal vívja ki saját etnikai érdekeit: a nyugati világ fölött már jó ideje uralkodó zsidó elit.
A jelenlegi helyzet megértéséhez nem elég pár évet visszatekintenünk az időben a szíriai ún. polgárháború kezdetéig, mely valójában Bassár el-Aszad elnök szír ellenségei mellett nagy számú idegen (90 különböző országból származó) zsoldosok, terroristák és nemzetközi kollaboránsok általi kormánydöntési, megszállási kísérlet, nem polgárháború. A szír felfordulás annak a folyamatnak a része ami többnyire a 2001. szeptember 11-i eseményekkel vette kezdetét. Ahhoz, hogy az akkori eseményeket megértsük, szintén vissza kell tekintenünk az időben, legalább 1996-ig, két okból kifolyólag is; egyrészt Oszáma bin Láden már akkor egyértelművé tette, hogy Amerikát egy cionista bábállamnak tekinti és akként is szándékozik azt kezelni; másrészt befolyásos, magas rangot betöltő cionista fanatikusok már akkor világossá tették, hogy Irak, majd idővel Szíria leigázása izraeli érdek. A teljesség igénye nélkül nézzünk pár idézetet először bin Ládentől erre vonatkozóan:
"Ebben a hosszú és komor interjújában kifejtette megvetését a szaúdi monarchia és annak kudarcai iránt, amiért az nem képes az iszlám saría törvénykezést betartani, hozzátéve, hogy a Közel-Kelet 'gonoszságai' Amerika abbéli törekvéseiből erednek, melyekkel azok a régiót be akarják kebelezni Izraelt támogatandó". (Robert Fisk, The Independent, 1996. július 10.)
"Belekezdtünk egy három és fél órás interjúba, melyben az USA kárhoztatva volt Izrael támogatásáért [...] Számára nem volt különbség - mondta - amerikai és izraeli kormányok, amerikai és izraeli hadseregek között". (Robert Fisk, The Independent, 1997. március 22.)
"Az amerikai elnök és kormánya a zsidó cionista lobbi hatása alatt áll Amerikában, akik az amerikai embereket abba hajszolják, hogy azt tegyék, amit Izrael nem tehet. Senki sem fél most Amerikától. Látta a tömeges demonstrációkat Damaszkuszban és Kairóban. [A támadás] agresszió volt Irak kapzsi emberei ellen, nem az iraki rezsim ellen - melyet az amerikaiak és britek támogattak az Irán elleni háborúban. Senki sem beszélt Irakról, mikor az vegyi fegyvereket vetett be a kurdok ellen a 80-as években, és senki sem mond semmit az izraeli tömegpusztító fegyverekről. El akarják pusztítani Irakot most, mert meg van benne a potenciál, hogy felelősségre vonja Izraelt. Muszlimok és arabok ezt semmiképp nem engedhetik meg. Ha az izraeliek kisgyerekeket ölnek meg Palesztinában és az amerikaiak ártatlanokat ölnek meg Irakban, és ha az amerikaiak többsége támogatja könnyelmű elnöküket, ez azt jelenti, hogy az amerikai emberek ellenünk harcolnak és nekünk jogunk van őket célba venni. Muszlim tudósok fatvát [vallási parancsot] hirdettek minden amerikai ellen, aki adót fizet kormányának. Ők a mi célpontunk, mert ők segítik a muszlim nemzet elleni amerikai hadigépezetet. Nagyon különös: ha Amerikának mindenféle tömegpusztító fegyverei vannak, az semmiség. Ha a zsidó államnak is megvannak ezek a fegyverek, az is rendben van. Azonban, ha egy muszlim állam, mint Pakisztán megpróbálja magát megvédeni a dél-ázsiai hindu hegemóniával szemben, mindent el kell követni, nehogy ezt megtehesse. Nem tartjuk bűnnek, ha megpróbálunk nukleáris, kémiai, biológiai fegyvereket birtokolni. A szent földünket izraeli és amerikai hadseregek szállták meg. Jogunk van hozzá, hogy megvédjük magunkat és felszabadítsuk szent földünket". (Newsweek, 1999. január 10.)
"Bin Láden szerint, amit mi terrorizmusnak tartunk, az csupán annyi erőszak, amennyire szükség van ahhoz, hogy az amerikai emberek figyelmét felkeltsék. Szándéka az, hogy rávegye az amerikaiakat, fontolják meg, megéri-e az ígért vérontás Izrael további támogatásáért. 'Elmondjuk hát az amerikaiaknak, mint népnek', mondta bin Láden finoman, 'és elmondjuk az anyáknak és katonáknak és az amerikai anyáknak úgy eleve, hogy ha értékelik az életüket, és a gyerekeik életét, találjanak egy nacionalista kormányt, ami majd az ő érdekeiket fogja képviselni és nem a zsidókét. A zsarnokság folytatása harcot fog elhozni Amerikának, amint Ramzi Yousef és mások is tették. Ez az én üzenetem az amerikai népnek: találjanak egy komoly kormányt mely az ő érdekeiket képviseli és nem támad meg másokat, a földjüket, a becsületüket. Mondandóm az amerikai újságíróknak pedig az, hogy ne azt kérdezzék, miért tettük ezt, hanem kérdezzék azt, mit tett a kormányuk, hogy minket önvédelemre kényszerítsen"'. (John Miller, Esquire, 1999. február)
Világos és egyenes beszéd. Egyértelmű tehát, hogy a támadások nem azért történtek, mert a terroristák csakúgy unalmukban "gyűlölik Amerika szabadságát" ahogy azt George W. Bush nevetségesen kijelentette, hanem pont azért, mert Amerikát egy elfoglalt, de kollaboráns cionista bábállamnak tartották, mely megtámadásának hatására talán az amerikai nép fellázad saját kormánya ellen és megszünteti a cionista uralmat saját országuk felett, így az nem fog beavatkozni a Közel-Keleten. Bin Ládent nem korlátolta holmi politikai korrektség, karrierista számítás vagy zsidó szájzártörvények, melyek meggátolnák, hogy kimondja a teljesen egyértelműt: amerikai (és tegyük hozzá: a nyugati világ) súlyos cionista befolyás alatt van. Az, hogy a támadások nyíltan kijelentett okait sikeresen el lehetett hallgatni és rejteni a tömegek elől, hogy nem indult nemzetközi vita a cionisták felelősségéről, pont ennek a zsidó befolyásnak jó bizonyítéka.
Az amerikai vagy izraeli hatóságok, elitek szerepének mértéke az eseményekben lehet vita tárgya; hogy azok mennyire voltak részei a tervezésnek, esetleg kivitelezésnek, de hogy legalábbis tudtak róla előre és hagyták azokat megtörténni, arra elég meggyőző adat és jel van. Elég az örömtáncot járó Moszad-ügynökökre gondolni (egyikük, Paul Kurzberg beismerten már dolgozott az izraeli hírszerzésnek egy másik országban), kik beismerésük szerint azért voltak ott, hogy "dokumentálják az eseményeket". Az izraeli Odigo azonnali üzenetküldő alkalmazás tulajdonosa is elismerte, hogy a támadások előtt két órával a cég két alkalmazottja is kapott üzenetet a programon keresztül, mely a Világkereskedelmi Központ elleni merényletre figyelmeztetett. A támadások láttán a cég értesítette az izraeli hatóságokat, ők pedig a CIA-t. Azóta sem tudni, azok mit kezdtek az információval. A francia Le Monde újságírója Guillaume Dasquié 2007-ben írt egy cikket neki kiszivárogtatott titkosított dokumentumokról, melyekből kiderül: a francia hírszerzés tudott a tervezett merényletekről és nyolc hónappal előtte már értesítette az amerikai illetékeseket repülőgépek eltérítéséről, melyeket épületeknek akarnak vezetni az eltérítők. A 328 oldalas titkosított dokumentum tartalmazott térképeket, elemzéseket, grafikákat, műholdas felvételeket. Az újságírót államtitkok közzétételével vádolták meg (tehát a dokumentum valódi), de a forrásának felfedéséért cserébe nem lett megbüntetve. A szeptember 11-i események részletezése nem ezen írás tárgya, de tulajdonképpen még ha teljesen el is fogadnánk a hivatalos verziót, akkor is ugyanoda jutnánk: a támadások a cionista elit miatt történtek, és azok ezt használták ürügyként a közel-keleti beavatkozásra, illetve az amerikai haderő bevetését Izrael érdekei szerint. Vérezzenek, haljanak meg gójok a cionista harcokban, s állja mindezt az amerikai adófizető - a gyarmattartó zsidó elit így küldi vágóhídra a leigázottakat.
Aríél Sárón (középen) és cionista neokonzervatívok a Bush-kormányban
Tehát 1996-ban a fentieket bin Láden már kimondta, ugyanabban az évben jelent meg zsidó neokonzervatívok egy szervezetének, a Haladó Stratégiai és Politikai Tanulmányoknak (IASPS) egy 1996. júliusi konferenciájára készült tanulmánya, címe: "Egy tiszta szakítás: Egy új stratégia a birodalom biztosítására". Mint az kiderül, a birodalom alatt persze Izraelt értik. Az írás (itt olvasható) már a bevezetőjében megnevezi a fő szerzőket, akik mind zsidók. Nem meglepő; a neokonzervatívizmus egy teljesen kóser politikai irányvonal, mely zsidó etnikai érdekeket szolgál és fanatikusan Izrael-párti már a kezdetek óta. (Érdeklődőknek ez az alapos tanulmány ajánlott.) A cionisták évekkel a 2001-es események előtt kelt írásában már olvashatjuk, hogy
Izraelnek lehetősége van egy tiszta szakításra; hogy biztosítsa a nemzet utcáit és határait a közeljövőben, Izrael megteheti, hogy:
- Szorosan együttműködjön Törökországgal és Jordániával, hogy kordában tartsa, destabilizálja és visszatartsa legveszélyesebb fenyegetéseit.
- Kialakítson egy új alapot az Egyesült Államokkal való kapcsolatra - hangoztatva az önállóságot, érettséget, stratégiai együttműködést a mindkét félnek egyaránt fontos területeken és a Nyugattal járó értékek elősegítését.
- Izrael formálhatja stratégiai környezetét Törökországgal és Jordániával együttműködve, Szíriát meggyengítve, közrefogva, és akár annak hatalmát visszafogva.
- Ez az erőfeszítés koncentrálhat Szaddám Huszein eltávolítására a hatalomból Irakban - egy fontos izraeli stratégiai cél önmagában - egyszersmind bezárva Szíria régióbeli ambícióit.
Mivel Irak jövője mélységes hatással lehet a Közel-Kelet stratégiai egyensúlyára, érthető lenne, ha Izrael érdekelt lenne a hasemiták támogatásában, hogy azok újraszervezzék Irakot... Ha a hasemiták irányítanák Irakot, tudnák használni a befolyásukat, hogy Najfban Izraelt segítsék elválasztani a dél-libanoni síitákat a Hezbollah-tól, Irántól, Szíriától.
Tehát Irak és Szíria kiiktatása a színtérről nyíltan megfogalmazódik, mert azok ellenségesek Izrael számára. A konferencia és tanulmány vezetői, Richard Perle és Douglas Feith kulcspozíciót töltött be később a Bush-kormányban: Perle volt a Védelmi Politikai Igazgatóság tanácsadó bizottságának elnöke, Feith pedig védelmiminiszter-helyettes és a Pentagon tanácsadója. A Bush-kormány minden tekintélyes rangot betöltő zsidóját hosszas lenne felsorolni. A neokonok zsidósága és Izrael-mániája nem kérdés, még a Watergate-ügy kirobbantója, az amúgy szintén zsidó Carl Bernstein is világossá teszi ezt ebben a videóban:
Ez egy őrült háború volt, ami lenyomott minket gazdaságilag, erkölcsileg. Háborúba mentünk egy fickó ellen akinek abszolút semmi köze nem volt szeptember 11-hez. Ez csak ürügy volt! Megmagyarázhatatlan és nesze, ott van Cheney, nesze ott van Bush, nesze ott vannak a zsidó neokonok, akik át akarták formálni a világot. Talán én kimondhatom ezt, mert zsidó vagyok.
Az amerikai szenátor, Ernest Hollings 2004. május 20-i kongresszusi felszólalásában szintén egyértelművé tette, hogy az egész iraki háború Izrael biztosításáért történt. Dühöngő zsidók persze antiszemitáztak és bocsánatkérésre szólították fel, de erre ő nem volt hajlandó. Az izraeli cionista hálózat, az Arutz Sheva is elismerte 2003-ban: "Természetesen ez a háború Irak és Szaddám Huszein ellen értünk van". Egy másik izraeli lap, a tekintélyes Haaretz írja: "Az iraki háború 25 neokonzervatív értelmiségi, többnyire zsidók által fogant meg, akik nyomást gyakorolnak Bushra, hogy a történelem menetét megváltoztassa". Erre az évek óta tervezett közel-keleti beavatkozásra adott kitűnő indokot tehát a 2001-es merénylet. Az amerikai népet sokkolták a történtek és a cionista média, illetve politikai elit sikeresen elhitette a többséggel, hogy a gonosz terroristák azért utálják és támadják Amerikát, mert az "szabad" és "demokratikus". Az ártatlanokat legyilkoló terroristák pedig a főgonosz, mint a hatmilliárd zsidót kiirtó "nácik", ellenük tehát fellépni morális kötelesség, hiszen a harc maga a "gonosz" ellen történik. Akárcsak Bush, Britanniában Tony Blair is a gerinctelen, behódoló fehér politikus prototípusa. Az egykori skót házelnök, Tam Dalyell már 2003-ban megvádolta Blairt, mondván zsidó tanácsadók ármányával veszi körül magát. Szerinte Blair a brit közel-keleti külpolitikát úgy torzítja, hogy az megfeleljen az izraeli kormánynak, és hogy "jogosulatlanul befolyásolják" meghatározó zsidók, mint a Munkáspárt fő finanszírozója, Lord Levy, vagy Blair nem hivatalos követe a régióhoz, Peter Mandelson és Jack Straw külügyminiszter. Elmondása szerint:
Blair és Straw nagyon közel került ezekhez az emberekhez és Lord Levyhez, aki amolyan rejtélyes nagykövete a Közel-Keletnek, szintén része e csoportnak. Ők egy szélsőségesen cionista, likudnyik érdek szerint cselekednek. Különösképpen aggódom, hogy néhányan közülük egy Szíria elleni támadásért lobbiznak, izraeli biztonsági célokat szolgálva.
Természetesen Blair is támogatta a közel-keleti "terror elleni háborút". Irak megszállását és cionista érdekek szerinti likvidálását főként a "tömegpusztító fegyverek" létével indokolták. Számtalanszor hallhattuk a propagandát e feltételezett fegyverekről és Huszein veszélyességéről. Colin Powell, a Bush-kormány államtitkára később viszont elismerte: nem voltak tömegpusztító fegyverei Iraknak (és valós bizonyítékok sem erre). Persze a valódi okok egyértelműek, de elég magát Busht idézni, kimondta ő is egy 2004. május 18-i AIPAC-gyűlésen (Izrael állam hivatalos amerikai lobbicsoportja, a legbefolyásosabb lobbicsoport az országban). Bush kijelentette: "Az Egyesült Államok erősen elkötelezett, és én magam is erősen elkötelezett vagyok Izrael, mint életteli zsidó állam biztonsága iránt. [...] Izrael szabadságának, jólétének és biztonságának megvédésével Amerikai ügyet is szolgálunk". A nemzetbiztonsági tanácsadó, Condoleeza Rice egy 2003. májusi interjúban pedig így vélekedett: "Izrael biztonsága a világ biztonságának kulcsa." Ilyen fanatikus zsidók és hű alattvalóik vezették a közel-keleti cionista háborúkat az elmúlt több mint tíz évben. Ennek a folyamatnak része az ami Szíriában zajlik ma is.
Mindannyian emlékezhetünk, pár éve a fősodratú médiumokban és sajtóban folyton azt lehetett hallani, hogy Szíriában civil "lázadók" és "felkelők" harcolnak az állítólag szörnyűséges Bassár el-Aszad-rezsim ellen. Az "iraki tömegpusztító fegyverek" kitalálóinak szüksége volt ismét egy indokra, és valamire, ami lehetőleg a közvéleményt a szír kormány ellen hangolja, így a 2013. augusztus 21-i mérgesgázas támadás megtörténtekor a cionista média mindent megtett, hogy a kormányerőket okolja a támadásért, bár konkrét bizonyíték erre nem volt. Az izraeli The Times of Israel beszámol róla, hogy az izraeli hírszerzés központi eleme az amerikai szírellenes ügynek, tehát pont azok hazudnak előszeretettel Aszad által elgázosított gyerekekről, akik pár éve Huszein kapcsán hazudoztak hasonlót, illetve akik viszont tényleg öltek palesztin gyerekeket illegális fehér foszforral, s annak használatát némi hazudozás után beismertek. Közben veterán hírszerzők, a CIA és FBI egykori tisztjei, ügynökei, elemzői, katonai őrmesterek nyílt levélben figyelmeztetik Obamát: az izraeli hírszerzés nem megbízható, és mint korábban Afganisztán és Irak esetében, most is manipuláció feltételezhető cionista érdekek szerint. Alon Pinkas egykori izraeli főkonzul New Yorkban, a szíriai "civil háborúról" nyilatkozta:
Ez egy olyan rájátszás esete, amelyben mindkét csapatnak veszítenie kell, legalábbis te nem akarod, hogy egyik is nyerjen. Hagyd mindkettőt vérezni, halálra vérezni: ez a stratégiai gondolkodás itt. Amíg ez megmarad, nincs igazi fenyegetés Szíria részéről.
Szíriában elsőként a "felkelők" használtak vegyi fegyvereket Aleppo közelében 2013. március 19-én, melyben harmincan meghaltak. Ez és pár hasonló eset miatt kérte maga a szír kormány az ENSZ-t, hogy vizsgálódjon. Dale Gavlak közismert közel-keleti tudósító a helyszínen beszélt "felkelőkkel", családjaikkal és helyiekkel, ezek hatására számára világossá vált, hogy a mérgezést a felkelők által rosszul kezelt vegyi fegyverekből szivárgó gáz okozta (ezt az ENSZ vizsgálóbizottsága is elismerte). Ezeket a "mérsékelt lázadókat" a mind az amerikai és brit, mind az izraeli cionisták már a kezdetektől fogva támogatták, fegyvereket adtak nekik, kiképezték őket, majd ezek a "mérsékelt felkelők" voltak azok, akikből kialakult az Iszlám Állam is. Meg kell ugyanis érteni: sosem voltak "mérsékeltek" ebben a történetben. Maga Joe Biden amerikai alelnök is elismeri ezt:
A helyzet az, hogy... nem volt semmilyen mérsékelt közép, mert a mérsékelt közepet boltosok alkotják, nem katonák - olyanok alkotják, akik tulajdonképpen átlagos életet élnek az ország középosztályában. A legnagyobb problémánk Szíriában maguk a szövetségeseink voltak... Beleöltek [a szaudiak és az Arab Emírségek] százmilliónyi dollárt és ezernyi tonna fegyvert bárkibe, aki harcolna Aszad ellen, csakhogy azok, akiknek ez ment, az Al-Nuszra, Al-Káida és a dzsihádisták extrém elemei voltak.
Persze amivel a szaúdiakat vádolja, azt tették ők is, hiszen mint mondta: nincs mérsékelt lázadó. Már akkor, amikor a sajtó igazságos lázadóknak mutatta be ezeket a terroristákat és zsoldosokat, azok keresztényeket fejeztek le, nyers szívet ettek, s mindezt videón tették közre. Belőlük lett az, amit ma úgy ismerünk, hogy Iszlám Állam - cionista nyugati és izraeli támogatással, kiképzéssel, fegyverekkel. A "Nyugat utolsó reménye"-ként számon tartott Jamal Maarouf, a "mérsékelt felkelők", a Szabad Szír Hadsereg (FSA) vezére kijelentette, hogy nem hajlandó az Al-Káida ellen harcolni, majd elismeri, hogy közös hadműveleteket hajtanak végre a hivatalos Al-Káida-ággal, az Al-Nuszrával. Az FSA északi frontjának parancsnoka, Abdel Basset al-Tawil szintén elismeri ezt ebben a 2013-as videointerjúban, ahol őket "testvéreinek" nevezi, majd hozzáteszi, hogy "nem titok, kapcsolatban vagyunk mindenkivel". Kifejti azt is, hogy szeretne iszlám (saría) törvénykezést az Aszad utáni Szíriában, majd megfenyegeti a nemzetközi közösséget, hogy adjanak fejlettebb fegyvereket és muníciót, különben felfedik a bizonyítékaikat (feltehetően a vegyi fegyverek használatáról amivel az Aszad-kormányt vádolták), hozzátéve "úgy gondolom, tudják miről beszélek". (Hogy, hogy nem, nyolc nappal az interjú után a "felkelők" megkapták az első nehézfegyver szállítmányt.) Ők lennének tehát a "mérsékeltek" parancsnokai. Már évekkel ezelőtt tudni lehetett, hogy dzsihádisták kezében kötnek ki a "mérsékelteknek" küldött fegyverek, a cionista Nyugat azonban továbbra is küldte azokat, annak ellenére, hogy az Al-Nuszra Irak határánál összeolvadt az Iszlám Állammal, így tehát nem meglepő, hogy a fegyverek hozzájuk kerülnek - és persze ezt a cionista hatalom is tudja jól.
A Wikileaks által kiadott dokumentumokból kiderül, hogy már legalább 2006 óta támogatta a cionista Amerika a szíriai kormányellenes erőket és propagandistákat, melyet az elismert, miután a kiszivárgott dokumentumok ezt egyértelművé tették. Ezt megerősíti maga az IÁ is: az elfogott Yousaf al Salafi, aki a gyanú szerint a pakisztáni Iszlám Állam parancsnoka, beismerte a hatóságoknak Pakisztánban, hogy az Egyesült Államoktól kapott anyagi támogatást. Al Salafit és két társát Lahore-ban, Pakisztánban fogták el 2015. január 22-én. Elmondása szerint 600 dollárt kapott minden újoncért akit Szíriába küldött. A Reuters arról számol be, hogy Obama egy titkos parancsot hagyott jóvá, ami amerikai segítséget nyújt a "lázadóknak" abban, hogy megbuktassák a szír elnököt, Aszadot és kormányát. A The New York Times pedig azt közli amerikai és arab hírszerző tisztekre hivatkozva, hogy a CIA tisztjeinek egy kisebb csoportja titokban Dél-Törökországban ügyködik, segítve a szövetségeseket azt eldönteni, hogy a határ túloldalán harcoló ellenzékiek közül ki kapjon fegyvereket a szír kormány elleni harchoz. Nem meglepő tehát, hogy maga Aszad is hangot ad ennek egy interjúban:
Itt nincs polgárháború. Ez terrorizmus és a terroristák támogatása külföldről azért történik, hogy az destabilizálja Szíriát. Ez a mi háborúnk.
Senkit sem lephet meg, hogy Moammer Kadhafi megbuktatása is cionista beavatkozás és támogatás eredménye. Ehud Barak izraeli védelmi miniszter is már előre reménykedett, hogy Kadhafi megbukik. A cionista beavatkozás előtt Líbiában volt a legmagasabb az életszínvonal az összes afrikai ország közül az ENSZ 2010-es felmérése szerint. Évek teltek el Kadhafi megbuktatása óta, azóta is káoszban az ország. Tudható, hogy a CIA aktívan együttműködött az ellenzékkel, Obama hadi beavatkozást rendelt el, mint a légierő és rakéták bevetését, ahogy az sem meglepő, hogy a líbiai kormánybuktatók parancsnoka beismerte: vannak Al-Káida-kötődéseik. Ennek köszönhetően ma Líbiából is áramlanak Európába az idegenek tömegesen.
A közelmúltban Wesley Clark nyugdíjazott tábornok és a NATO egykori főparancsnoka ismerte el egy 2015 év eleji CNN-interjúban, hogy az Iszlám Államot Amerika barátai és szövetségesei hozták létre:
Nézze, az Iszlám Állam úgy indult, hogy a mi barátaink és szövetségeseink finanszírozták. Az ottaniak elmondják; ha azt akarod, hogy valaki halálig harcoljon a Hezbollah ellen, nem ragasztgatsz ki plakátokat, hogy 'gyere csatlakozz, egy jobb világot csinálunk'. Fanatikusokat és vallási fundamentalistákat keresel. Ők azok, akik a Hezbollahhal harcolnak. Olyan ez mint egy Frankeinstein.
Egy 2007-es interjúban pedig a következőket mondta (videó itt):
Úgy tíz nappal szeptember 11 után átmentem a Pentagonon és láttam Rumsfeld államtitkárt és Wolfowitz államtitkár-helyettest. Lementem a lépcsőn, hogy köszönjek pár embernek az Egyesített Vezérkarban, akik egykoron velem dolgoztak, és az egyik tábornok behívott. Azt mondta, 'uram, jöjjön, beszélnünk kell'. Azt mondtam, 'nos, ön túl elfoglalt'. Azt mondta, 'nem, nem'. Hozzátette, 'meghoztuk a döntést; harcba szállunk Irakkal'. Ez szeptember 20-án, vagy akörül lehetett. Kérdeztem, 'harcba lépünk Irakkal? Miért?" Azt felelte, 'nem tudom'. Mondta, 'gondolom nem tudják mi mást tegyenek'. Így hát kérdeztem, 'nos, találtak valami információt, ami Szaddámot az Al-Káidához köti?' Azt mondta, 'nem, nem'. Hozzátette, 'nincs semmi ilyesmi új dolog. Csak elhatározták, hogy harcba szállnak Irakkal. Gondolom ez olyasmi, hogy nem tudjuk mit tegyünk terroristákkal, de van egy jó hadseregünk és le tudunk szerelni kormányokat'. És hozzátette, 'gondolom, ha az egyetlen dolog amid van, egy kalapács, minden probléma úgy kell kinézzen, mint egy szög'. Aztán pár hét múlva újra láttam, akkor már bombáztuk Afganisztánt. Kérdeztem, 'még mindig harcba szállunk Irakkal?" és erre azt felelte, "ó, ez még rosszabb." Odanyúlt az asztalára. Felvett egy köteg papírt. Azt mondta, 'épp most kaptam ezt fentről' - ez alatt a Honvédelmi Minisztérium irodáját értette - 'ma'. Majd folytatta, 'ez egy feljegyzés, mely leírja, miként fogunk hét országot kiiktatni öt év alatt, Irakkal kezdve, aztán Szíria, Libanon, Líbia, Szomália, Szudán, majd végül Irán.' Kérdeztem 'ez titkosított?' Azt mondta, 'igen, uram'. Mondtam erre, 'nos, akkor ne mutassa meg nekem'.
Hasonlóan nyilatkozott Roland Dumas, egykori francia külügyminiszter is (videó itt):
Dumas: Elmondok valamit. Nagyjából két évvel a szíriai ellenségeskedés kezdete előtt Angliában voltam, Szíriától független okok miatt. Találkoztam angol hivatalnokokkal, és páran közülük, akik barátaim, beismerték nekem, véleményemet kérdezve, hogy terveznek valamit Szíriában. Ez Angliában volt, nem az Egyesült Államokban. Anglia tervezte lázadók invázióját Szíriában. Kérdeztek is engem, mint egykori külügyminisztert, hogy részt vennék-e ebben. Persze nemet mondtam. Francia vagyok, ez engem nem érdekel. Ezzel azt mondom, hogy ez az egész [Szíriától] messzebbről jön. Ezt tervezték, szervezték...
Műsorvezető: Mi célból?
Dumas: Elmondom... Annak egyszerű céljával, hogy elmozdítsa a szír kormányt, mert a régióban, fontos tudni, hogy a szír rezsim Izrael-ellenes megnyilvánulásokat tesz. Következésképpen, minden e körül mozog a régióban... Az izraeli miniszterelnök önbizalmából ítélve, aki azt mondta nekem egy ideje: 'megpróbálunk együtt élni a szomszéd államokkal, akikkel nem lehet, azokat kiiktatjuk'. Ez egy irányelv. A történelem egy fogalma. Miért ne, végül is? De érdemes tudnunk.
Világos tehát, hogy zsidó érdekek szerint alakultak a dolgok. A vélekedés, miszerint a közel-keleti harcok az olajról, anyagi haszonról szólnának, nem tartható. Nem olajtársaságok emberei ültek és ülnek a kormányzat kulcspozícióiban, hanem zsidó fanatikusok (mint Ari Fleischer, Paul Wolfowitz, David Frum, Richard Perle, Douglas Feith, Eliott Abrams, Irving Libby, David Wurmser stb., tehát olyanok akik a 1996-os tanulmányt is készítették) és nem olajtársaságok lobbicsoportjai támogatták a háborút, hanem legalább 52 olyan cionista szervezet, mint a The Presidents of the Major American Jewish Organizations (PMAJO), The Zionist Power Configuration (ZPC), The American Israel Public Affairs Committee (AIPAC) stb., vagy Haim Saban milliárdos izraeli-amerikai médiamogul, aki hatalmas összegekkel támogatta a cionista politikai elitet. Szíria esetében sem hallunk olajtársaságokat lobbizni (és Szíriának nincs is annyira számottevő olaja), viszont ugyanannak a zsidó elitnek a munkálkodása látható itt is, ugyanazért: a zsidó faji érdekért. A legnagyobb és befolyásosabb zsidó szervezetek, mint az AIPAC vagy ADL és egy tucatnyi másik szervezet természetesen támogat még egy Szíria elleni háborút is. Az izraeli Jerusalem Post pedig közben elismeri az egyértelműt: Izraelnek érdeke Szíria gyengítése. Sőt, ebben a cikkükben egy korábbi katonai hírszerzőre, Amos Yadlinre hivatkozva megírják: Izrael számára "életbevágó", hogy "Teherán-Damaszkus-Hezbollah-tengely" ne győzzön Szíriában. Az izraeli YnetNews oldalon megjelent írásában a cionista Shoula Romano Horing is elismeri: cionista érdek a szíriai káosz fenntartása: "Izrael és Amerika legjobb stratégiája az lenne, ha egy olyan helyzetet segítene létrehozni, amiben sem Aszad, sem a felkelők nem elég erősek ahhoz, hogy egymást legyőzzék katonailag." Korábban maga Netanjahu szintén elismerte már: Izrael hasznot húz a közel-keleti háborús eseményekből.
Nem csak cionista szélsőségesek okolhatók mindezért persze, az arab világ különböző politikai, vallási, esetleg etnikai ellentétei és belharcai, illetve a karrierista (nyugati) politikusok helyezkedései, hatalomépítései mellett ugyanakkor tisztán kirajzolódik, hogy az egész közel-keleti történetben mindenhol a domináns erő, a cionisták ujjlenyomatait látjuk, akik izraeli és zsidó etnikai érdekek szerint alakítanak ki folyamatokat, illetve amely folyamatok tőlük függetlenül alakultak ki, arra rátelepednek és faji érdek szerint próbálják azt irányítani. Ők a folyamatok valódi elitje. Nem számít nekik az ár; a lemészárolt ártatlan tömegek, gyerekek, romba döntött társadalmak, felforgatott életterek, a világörökség elpusztított értékei. Az elvakult, vérszomjas és hatalomittas fanatizmus uralja ezt a zsidó elitet és ez az elit uralja a nyugati világot. Az elsősorban általuk kialakított és támogatott káosz eredménye tehát az a népességáradat, ami ma éri Európát, és ami már a korábbi évtizedek alatt letelepedett Európa-idegen fajok tömegével együtt halálos demográfiai méreg az európai civilizáció számára. Mint a folytatásban látni fogjuk, a zsidók ezt az idegen beáramlás általi átalakulást támogatják, hogy ezzel is véglegesen térdre kényszerítsék az ősi ellenségnek tartott fehér európai embert.
(Folytatjuk)
Csonthegyi Szilárd
(Kuruc.info)
Kapcsolódó:
- A fehér öngyűlölet pszichológiája a jelenlegi sötét invázió tükrében - egy történelmi áttekintés
- Fehérritkítással a sokszínűség felé - egy zsidó program margójára
