A magyarok már megismerkedtek két eltérő kultúrával, és tudják (vagy legalábbis tudniuk kellene), hogy a zsidó a gój, valamint a cigány a gádzsó szemébe lelkiismeretfurdalás nélkül hazudik. Itt az ideje, hogy megismerkedjenek egy harmadik eltérő kultúrával, az iszlámmal, és megértsék annak az okát, hogy miért hazudik a muszlim a kafir (a hitetlen) szemébe lelkiismeretfurdalás nélkül.
Az iszlámban a hazugságnak sok dicséretes formája létezik, azonban a könnyebb tanulás érdekében ez az áttekintő csak a leggyakoribbakat mutatja be. Ezenkívül taglalja a rágalmazás fogalmát, ugyanis az teljesen mást jelent, mint az európai kultúrkörben.
A háború lényege a megtévesztés
Az iszlámmal kapcsolatban mindig két alapvetést kell szem előtt tartani: az egyik, hogy a muszlimok szemében a Korán nem egyszerű könyv, hanem maga Allah, azaz egy istenség szava, amit egy halandónak átértékelnie vagy csorbítania nem lehet, mert azért halálbüntetés jár (Umdat Al-Szalik o8.1, o8.7); a másik, hogy Allah Mohamed prófétát mint minden muszlim megkérdőjelezhetetlen példaképét nevezte meg (Korán 33.21, 33.36, 4.65).
Mit tanított Mohamed próféta a megtévesztésről?
Sahih Bukhari 4.52.268: „Abu Huraira elmesélte: Allah Küldötte így szólt: >>A háború megtévesztés.<<” Sahih Bukhari 4.52.269: „Dzsabir bin Abdullah elmesélte: A próféta azt mondta: >>A háború megtévesztés.<<”
Miért fontos ez?
Az iszlám a világot két részre osztja. Van egyrészről a Dar-al-Iszlám (az Iszlám Háza), ami az a földterület, ahol a muszlimok uralkodnak, másrészről van a Dar-al-Harb (a Háború Háza), ami az a földterület, ahol a nem muszlimok uralkodnak, legyenek ők pogányok, zsidók, keresztények, hinduk, buddhisták, sintoisták, vagy bármi egyebek. Márpedig a muszlimoknak mind nyílt eszközzel, mind leplezett módon arra kell törekedniük, hogy az összes földterületet a saját uralmuk alá hajtsák.
Takija és mudarat (megtévesztés)
A Korán 3:28 megparancsolja: „A hívők ne fogadják a hitetleneket auliyának (támogatóknak, segítőknek, barátoknak) a hívők helyett, és bárki, aki így tesz, azt Allah soha, semmilyen módon nem fogja segíteni, kivéve, ha tényleg félitek a veszélyt tőlük (a hitetlenektől). És Allah óvva int titeket magától (a büntetésétől), és Allahhoz van a végső visszatérés.”
A Tafsir Ibn Kathir egy híres Korán-magyarázat, ami ezt fűzi hozzá: „Allah azt mondta, (hacsak nem tényleg félitek a veszélyt tőlük), az azt jelenti, hogy azok a hívők kivételével, akik némelyik területen vagy időben biztonságukat féltik a hitetlenektől. Ebben az esetben az ilyen hívőknek megengedett, hogy kifelé barátságot mutassanak a hitetleneknek, befelé azonban sohasem. Például Al-Bukhari feljegyezte, hogy Abu Ad-Darda azt mondta: >>Némely ember arcába mosolygunk, habár a szívünk átkozza őket<<. Al-Bukhari azt mondta, hogy Al-Hasszan azt mondta: >>A takija a Feltámadás Napjáig megengedett.<<”
Az utazó támasza (Umdat Al-Szalik) egy fiqh (muszlim jogtudományi útmutató), ami ezt mondja: “R8.2 (…) Ha egy dicséretes célt mind az igazság elmondása, mind hazugság által el lehet érni, törvénytelen azt hazugság révén elérni, mert erre nincs szükség. Ha egy ilyen célt hazugság révén elérni lehetséges, de az igazság elmondásával nem, megengedhető hazudni, ha a cél elérése megengedhető (értsd: amikor a hazugság célja valakinek a megkerülése, aki valakit akadályoz abban, hogy valami megengedhetőt megtegyen), és hazudni kötelező, ha a cél kötelező. (…)” Hazudni kötelező, ha a cél kötelező – márpedig az iszlám terjesztése ilyen vagy olyan módon minden muszlimnak kötelező feladata.
Takiját tipikusan akkor alkalmaznak, amikor a gyanútlan embereket meg akarják téveszteni az iszlámnak a hitetlenek feletti uralom megszerzésére vonatkozó nyílt és fedett módszereivel kapcsolatban.
A muszlimok esetleg megpróbálhatják azt felhozni, hogy a takija csak a síita iszlámban létezik azért, hogy megóvják magukat a szunnita üldöztetéstől. Ez azonban szintén megtévesztés, mert az alapelv a Koránban szerepel, valamint a szunniták is alkalmazzák, csak ők mudaratnak hívják.
Kitman (részigazság)
Ez az, amikor a muszlimok nem bontják ki az igazság minden szeletét.
Példa:
A muszlimok azt mondják a naiv embereknek, hogy a Korán 2:256 kimondja: „A vallásban nincs rákényszerítés.” Ezt hallva a naiv emberek azt hiszik, hogy az iszlám milyen türelmes.
A kitman itt abban rejlik, hogy valóban nem kötelező áttérni az iszlámra, azonban ez nem jelenti azt, hogy jogegyenlőség lenne. Aki például az Írás népei közé tartozik (zsidó, keresztény, zoroasztriánus), az élhet „védett személyként”, azaz dhimmiként, melynek lényege, hogy dzsizját (fejadót, „védelmi pénzt”) kell fizetnie a muszlimok részére azért, hogy meg ne öljék, és ezenkívül az élet minden területén alávetettséget, megaláztatásokat kell elviselnie. Ha ezt már nem bírja elviselni, és ezért áttér az iszlámra, az a muszlimok szerint önként történt, mindenféle kényszerítés nélkül.
Példa:
A muszlimok azt mondják a naiv embereknek, hogy a muszlimok csak önvédelemből harcolhatnak, ahogyan azt a Korán 22:39 kimondja: „A (hitetlenek elleni) harcra azoknak (a hívőknek) adatott meg az engedély, akik ellen harcolnak, mert velük (hívőkkel) méltánytalanul bántak, és bizonyos, hogy Allah képes nekik győzelmet adni.”
A kitman itt abban rejlik, hogy a muszlimok elhallgatják, hogy a naskh (lerontás) alapján az időrendileg későbbi kinyilatkoztatás hatálytalanítja a korábbit. A Korán 2.106 ugyanis megparancsolja: “Bármilyen versszakot (kinyilatkoztatást) lerontunk vagy hagyjuk, hogy feledésbe menjen, egy jobbat vagy ahhoz hasonlót hozunk. Nem tudod, hogy Allah minden dolog megtételére képes?”
Márpedig a fent említett korai, mekkai kinyilatkoztatást az olyan késői, medinai kinyilatkoztatások, mint például a 9.5 vagy a 9.29, lerontották (hatálytalanították).
Korán 9.5: „Aztán amikor a Szent Hónapok elteltek, akkor öljétek meg a musrikunt (a bálványimádókat), ahol csak rájuk találtok, és ejtsétek fogságba őket és ostromoljátok meg őket, és minden egyes esetben várjatok lesben rájuk. De ha bűnbánatot gyakorolnak és elvégzik a szalatot (a muszlim imát), és zakatot (muszlim alamizsnát) adnak, akkor hagyjátok útjukat szabadon. Bizony, hogy Allah gyakran megbocsátó, a legeslegirgalmasabb.” Tehát amint a bálványimádók a muszlim szokások szerint cselekednek, azaz behódolnak az iszlámnak, akkor Allah megbocsát, különben…
Korán 9.29: „Harcoljatok azok ellen, akik nem hisznek Allahban, sem az Utolsó Napban, nem tiltják azt, amit Allah és Küldötte (Mohammed) megtiltott, és akik nem ismerik el az igazság vallását (az iszlámot) az Írás népei (zsidók, keresztények, zoroasztriánusok) közül, amíg készséges hódolattal meg nem fizetik a dzsizját (a nem muszlimok fejadóját), és magukat alávetettnek nem érzik.” Itt már szó sincs semmilyen önvédelemről, hanem csak az uralom kiterjesztéséről és a „védelmi pénz” beszedéséről.
Példa:
A muszlimok azt mondják a naiv embereknek, hogy a Koránban az áll, hogy aki egy embert megöl, az olyan, mintha az egész emberiséget megölné. Ezt hallva a naiv emberek azt hiszik, hogy azok a muszlimok, akik világszerte ölnek, megszegik a Korán előírását.
Mi ebben a kitman? Nos, a Korán 5.32 ezt parancsolja: „E miatt rendeltük el Izrael gyermekeinek, hogy ha bárki megölne egy embert, és azt nem gyilkosság, vagy (és) a gonoszságnak a földön való terjesztése megtorlására tenné, az olyan lenne, mintha az egész emberiséget ölné meg, és ha bárki megmentene egy életet, az olyan lenne, mintha az egész emberiség életét mentené meg. És valóban eljött hozzájuk a Küldöttünk (Mohammed) tiszta tanúságtétellel, bizonyítékokkal és jelekkel; még ezután is közülük sokan folytatták a földön a korlátok áthágását.”
A rákövetkező kinyilatkoztatás, a Korán 5.33 ezt parancsolja: „Azok jutalma, akik háborút viselnek Allah és Küldötte ellen és gonoszságot tesznek a földön, pedig csak az, hogy meg kell őket ölni, vagy keresztre kell őket feszíteni, vagy kezüket és lábfejüket az ellentétes oldalon le kell vágni, vagy száműzni kell őket a földről. Ez a dicstelenségük ezen a világon, és a Túlvilágon nagy kínszenvedés az övék.”
Először is látható, hogy az adott Korán-kinyilatkoztatás Izrael gyermekeinek, azaz a zsidóknak írja elő azt, hogy egy ember megölése az egész emberiség megölését jelenti, nem pedig a muszlimoknak. Másodszor vannak kivételek, például ha olyasvalakit ölnek meg, aki gonoszságot tett (más Korán-fordításban: aki romlottságot terjesztett).
A Tafsir Ibn Kathir megadja a választ arra, hogy kik azok, akik gonoszságot tesznek (romlottságot terjesztenek): „(És amikor azt mondják nekik: >>ne tegyetek gonoszságot a földön<<), az azt jelenti, hogy >>ne kövessetek el engedetlen cselekedeteket a földön. Gonoszságuk az Allahhal szembeni engedetlenség, mert bárki, aki a földön Allahhal szemben engedetlen, vagy azt parancsolja, hogy Allahhal szemben legyenek engedetlenek, az gonoszságot követett el a földön. Mind a földön, mind a mennyekben a béke az (Allah iránti) engedelmességen keresztül van biztosítva (és kiérdemelve.)” Ön, az olvasó nem követi Allah parancsolatait, vagy azok semmibevételére buzdít? Akkor már eleve gonoszságot tett, és romlottságot terjeszt.
A Tafsir Ibn Kathir a képmutatók által elkövetett gonoszság fajtáiról pedig ezt mondja: „(…) a hitetleneket barátoknak fogadni a földön elkövetett gonoszság kategóriáinak egyike. (…) Hasonlóan, Allah azt mondta, (Ó ti, akik hisztek! Ne fogadjatok hitetleneket awliyának (védelmezőknek vagy segítőknek vagy barátoknak) a hívők helyett. Leplezetlen bizonyítékot kívántok nyújtani Allahnak saját magatok ellen? (Korán 4.144)”
Példa:
A muszlimok azt mondják a naiv nyugati nőknek, hogy Hadidzsa, Mohamed próféta egyik felesége gazdag és sikeres kereskedőasszony volt. A naiv nyugati nők ebből azt vonják le, hogy az iszlámban egy nő karriert futhat be.
A kitman itt abban rejlik, hogy azt nem mondják el, hogy Hadidzsa már azelőtt sikeres és gazdag kereskedőasszony volt, hogy Mohamedhez ment és áttért az iszlámra. A példája azt mutatja, hogy a pogányok között egy nő sikeres lehetett, de ennek semmi köze az iszlámhoz. Emellett még elhallgatják a Korán, valamint Mohamed próféta által a nőkre rótt megalázó szabályokat is.
Muruna (rugalmasság)
Amikor a muszlim bele akar simulni az idegen környezetbe, nem tartja be az iszlám bizonyos előírásait, hogy elnyerje a nem muszlimok bizalmát és lankassza figyelmüket: például leborotválja a szakállát, nyugati ruhát ölt, sonkát és alkoholt fogyaszt, nőkkel ismerkedik azért, hogy elvegyüljön. A murunát addig alkalmazza, amíg el nem jön az idő a csapásmérésre, vagy amíg a muszlimok az adott területen szép lassan meg nem erősödnek és meg nem szerzik a hatalmat.
Így történhet meg, hogy az esemény után a naiv nem muszlim szomszédok megdöbbenve és tanácstalanul állnak: „Nem értem, nem értem… hiszen olyan mosolygós, nyugatias, beilleszkedett ember volt.”
Tavrija (kétértelműség, csűrés-csavarás)
Ez az, amikor a muszlim úgy csűri-csavarja a dolgot, hogy magának az eskünek a szavait nem szegi meg, azonban az eskü lényegét igen.
Az Umdat Al-Szalik ezt mondja erről: „O19.0 Példák az eskü megszegésére és meg nem szegésére; O19.1 Ha valaki megesküszik: >>Nem fogom megenni ezt a búzát<<, de azután azt lisztté vagy kenyérré alakítja (és megeszi), nem szegte meg esküjét. Ha valaki megesküszik: >>Nem fogok inni ebből a folyóból<<, de azután annak vizét egy kancsóból megissza, nem szegte meg esküjét. Ha valaki megesküszik: >>Nem fogok húst enni<<, de azután zsírt, vesét, bendőt, májat, szívet, lépet, halat vagy sáskát eszik, nem szegte meg esküjét.”
Példa:
Ha valaki tiltakozik amiatt, hogy a Korán első szúrája lekicsinylően szól a keresztényekről és a zsidókról, mert abban a muszlimok azt kérik Allahtól, hogy tartsa őket távol attól az ösvénytől, ami „azoké, akikre Isten haragszik”, és ami „azoké, akik eltévelyedtek”, akkor a muszlimok azt mondják, hogy az első szúra nem beszél zsidókról és keresztényekről. Ez szó szerint így is van, azonban tartalmi szempontból pontosan tudják, hogy az első kifejezés a zsidókra, a második a keresztényekre vonatkozik.
Ghiba (rágalmazás)
Az európai kultúrkörben a rágalmazás azt jelenti, hogy valaki hazugságot terjeszt valakiről.
Az iszlámban viszont a rágalmazás azt jelenti, hogy valaki olyasmit mond valakiről, ami a másik félnek nem tetszene.
Az Umdat al-Szalik erről ezt mondja: “R2.2 A rágalmazás (ghiba) azt jelenti, hogy bármit megemlíteni egy emberrel kapcsolatban, ami neki nem tetszene, legyen az a teste, a vallása, a mindennapi élete, saját maga, a természete, a vagyona, a fia, az apja, a felesége, a szolgája, a turbánja, a kelméje, a járása, a mozgása, a mosolygása, a kicsapongása, a rosszallása, a vidámsága, vagy bármi más, ami hozzá kapcsolódik.”
Az R2.6 pont tovább folytatja: “A próféta (Allah áldja meg és adjon neki békét) azt mondta: (2) >>Tudjátok, hogy mi az a rágalmazás?<< Azt mondták: >>Allah és Küldötte tudja a legjobban.<< Azt mondta: >>Olyasmit megemlíteni fivéredről, ami neki nem tetszene.<< Valaki megkérdezte: >>Mi van, ha olyan, amilyennek mondom?<< És ő azt felelte: >>Ha olyan, amilyennek mondod, akkor megrágalmaztad, és ha nem, akkor bemocskoltad.<<
Példa:
Rágalom az, ami ebben az áttekintőben szerepel?
Az európai kultúrkörben a válasz az, hogy nem, mert igaz.
A muszlimok között a válasz viszont az, hogy igen, mert nem tetszene nekik, ha minél több európai, észak-amerikai és ausztrál ember rájönne, hogy milyen is a valódi arcuk a megtévesztés álarca mögött.
Az Ön teendője
Ebben az áttekintőben azért vannak hivatkozások, hogy akinek kétsége van, utána tudjon olvasni. Ezenkívül mint minden esetben, most is Önre, az olvasóra hárul a feladat, hogy a családját és a barátait tájékoztassa, ugyanis ezt senki más nem fogja Ön helyett elvégezni.
Hidra - Kuruc.info
Kapcsolódó:
