Hazafias alapon jelentkezett az állambiztonságnál a később “Técsy” fedőnéven jelentő titkos munkatárs, akinek minden adata, sőt, még a fotója is megegyezik Várkonyi Tiboréval, a Népszava kilencven éves, de még ma is aktív és egyre radikálisabb hangon író publicistájával. A Hamvas Intézet munkatársai által felkutatott anyagokból kiderül: az ismert külpolitikai újságíró, publicista a nyugati újságírókra lett ráállítva, szorgalmasan jelentett is. 1984-ben a magyar állambiztonság, később – többször – a francia állam tüntette ki… Alább a Pesti Srácok írása.

Nem megkésett születésnapi ajándékról van szó, és igazságtételről sem beszélhetünk – miféle igazságtételre számíthatnánk huszonöt évvel a rendszerváltás után? –, legfeljebb hálózati lábjegyzetről. Várkonyi Tibor külpolitikai újságíró, belpolitikai fasizmus-kiáltó, több magas francia kitüntetés viselője, a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap, majd a Népszava újságírója, publicistája (a „Népszava doyenje”, ahogy az idei ünneplés alkalmából – galéria az emelkedett eseményről – is szívesen emlegették) nemrégiben töltötte be kilencvenedik esztendejét. Az idős újságíró ma is nagyon aktív, sőt, tegnapi és közelmúltbeli írásaiból is látjuk, korábbi elemző hangvételét radikális ellenzéki, egyenesen kioktatónak tetsző stílusra cserélte. A szépkorú Várkonyi egészségéhez ezúton is gratulálunk, azt viszont nem rejtjük az asztalfiókba, amit a Hamvas Intézet munkatársai a Történeti Hivatalban találtak (innen letölthető).

A kérdőív

„Kitűnően képzett”, „Kissé anyagias”,

Ugorjunk vissza közel ötven esztendőt (a szöveget nem javítottuk): „Megbizható, ellenőrzött hírforrásokból az alábbi információkat szereztük be Várkonyi Tibor újságíróval, a Magyar Nemzet munkatársaival kapcsolatban” – írták az 1965. májusában a III/II. Csoportfőnökség számára készült, a beszervezést megelőző úgynevezett priorálásban. “Szakmailag kitünően képzett újságíró. Politikailag – a legtalálóbb jellemzés szerint – mivel jelenleg szilárd a politikai hatalom Magyarországon, ő is szilárd híve rendszerünknek. Mentalitásában erősen polgár, ennek rossz értelemben vett jelentése szerint is. Kissé anyagias gondolkodásu, minden pénzkeresti lehetőséget megragad… Operatív vonatkozásban kezdeményezéseket nem lehet várni tőle. Ha anyagi érdeke, vagy utazási lehetősége megkívánja – esetleg – feladatokat is elvállal”.

Javasoljuk beszervezését

Hazafias alapú beszervezés, titkosmunkatárs

Mint látjuk, kár volt az állambiztonságiaknak ilyen bátortalannak lenniük a jellemzésben. Néhány évvel később, 1968 májusában sikerült az újságírót beszervezni, ráadásul erőltetni sem kellett, a kérdőív szerint „a beszervezés alapja: hazafias” volt. „Javaslom TÉCSY fn. jelölt 44 éves, magyar nemzetiségü, magyar állampolgár, újságíró, pártonkivüli, Budapest-i lakos, titkosmunkatársként való beszervezését ujságíró vonalra, hazai kutató – feldolgozó munka végzése, valamint információszerzés céljából” – írták.

Kiváló alany nyugati újságírók ellenőrzésére

Majd így folytatták jellemzését: „Politikai képzettsége, megbizhatósága, általános műveltsége pozitiv emberi tulajdonságai, nyelvtudása alkalmassá teszi a titkosmunkatársi együttműködésre. Lapja megbizásából történő gyakori külföldi utazásai, jó lehetőséget biztosít számára a kutató és feldolgozómunka végzésére, valamint információszerzésre. A külföldi sajtókörökben való ismertsége, a nemzetközi politikai kérdésekben való tájékozottsága következtében alkalmas arra, hogy a beutazó nyugati újságírók ellenőrzésében és feldolgozásában segítséget nyujtson”.

Técsi, a titkos munkatárs

Szívesen segített az állambiztonságnak

A javaslatban a „nagy találkozást” is felemlegették: „1968 márciusában kerültünk vele személyes kapcsolatba, amikor franciaországi utazása kapcsán behivattuk az Utlevél-osztályra. A beszélgetés kezdeményezését jól fogadta és kijelentette, hogy szívesen segít munkánkban. Elutazása előtt részletes eligazításban részesítettük és konkrét hírigénnyel láttuk el. Hazaérkezése után irásban számolt be végzett munkájáról. Figyelembe véve rövid külföldi tartózkodását a megszerzett információk – a III/ I-6 osztály véleménye alapján – hasznosak voltak és részben felhasználták. Ezenkivül irásos jelentést adott külföldi kapcsolatairól. Jelentéseit fedőnéven írta alá. Végleges beszervezését Aleva György r. fhdgy. hajtja végre”.

Párizsi tervek a Bonbon eszpresszóban

S most nézzünk néhány mozaikdarabkát Técsi titkos életéből. Jelentés, 1974. augusztus 29. „A mai napon a Bonbon eszpresszóban Horváth Tamás r.hdgy. elvtárssal együtt találkozót tartottunk TÉCSY fn. titkosmunkatárssal. A találkozónak kettős célja volt. Horváth elvtárs – aki a titkosmunkatárs további tartója lesz – bemutatása TÉCSY-nek. Megérdeklődni TÉCSY-től, hogyan áll a Külügyminisztérium státuszba való átkerülésének, illetve a párizsi sajtóiroda vezetőjévé történő kinevezésének, kihelyezésének ügye. TÉCSY elvtárs kérte, amennyiben ténylegesen kihelyezésre kerül majd, külföldi tartója Aleva György legyen, aki évekig itthon is tartotta és jól összeszoktak”.

Találka a Bonbonban

Francia kitüntetések az objektív újságírónak

Nem hiába kérte, így is lett. Várkonyi franciaországi tevékenységével kapcsolatban pedig hadd idézzük a Magyar Hírlap 2000-es cikkét: „Munkatársunk, Várkonyi Tibor szerdán Paul Poudade-tól, Franciaország magyarországi nagykövetétől vehette át az egyik legrangosabb francia kitüntetést, a Francia Nemzeti Érdemrend tiszti fokozatát. A nagyköveti rezidencián tartott ünnepségen az adományozó az egész francia kormány elismerését tolmácsolta Várkonyi Tibornak a francia-magyar együttműködésben játszott kimagasló szerepéért és azért az objektivitásért, amellyel immár több mint negyven éve kíséri nyomon és kommentálja korábban a Magyar Nemzetben, majd a Magyar Hírlapban a francia politika alakulását. Szerzőnk 1990-92-ig Párizsban a magyar nagykövetség tanácsosa volt. 1967-ben, Franciaország címmel könyve jelent meg a De Gaulle-i Franciaországról, 1986-ban pedig, a Mitterrand-érában kapta meg a francia akadémiai Pálma-rend tiszti fokozatát”.

Állambiztonsági díj

Itthon is díjazta – az állambiztonság

Mit tehetnénk hozzá? Kiérdemelte a díjat, de úgy fest, nem csak külföldön tisztelték meg: Javaslat, 1984. április 19. „Javasoljuk TÉCSI fn. Titkosmunkatárs kitüntetését a „HAZA SZOLGÁLATÁÉRT ÉRDEMÉREM” arany fokozatával 60. születésnapja alkalmából, több éves operatív munkája elismeréseként”. (Várkonyi úr 1924 június 14-én született – a szerk.) Meg kell hagyni, megadták a módját: Jelentés, 1984. június 25. „Nyilvános helyen ebéd keretén belül találkozót tartottunk TÉCSY fn. Titkosmunkatárssal… A találkozó célja a titkosmunkatárs 60. születésnapja alkalmából kitüntetés, illetve a velejáró pénzjutalom átadása volt”. A születésnapi buli után nem sokkal Técsit (Técsyt) nyugdíjazták, bár könnyen elképzelhető, hogy munkájára továbbra is igényt tartott a rendszerváltás idején Nemzetbiztonsági Hivatallá vedlett állambiztonság. Ezt nem a mi tisztünk eldönteni, csak találgatni lehet.

Tökéletes jelölt

Közelebb hozni az NSZK-s újságírót

Igazán érdekes az az ügy volt, amelynek dokumentumai szintén fennmaradtak, s amelyeket a Hamvas Intézet a rendelkezésünkre bocsátott. Técsit 1979 december 7-én részletes jelentést írt egy bizonyos Karl Grobe újságíróról, aki az NSZK-s Frankfurter Rundschau „marxizáló hajlandóságu” (idézet Várkonyi jelentéséből) szerkesztője volt, s alkalmasnak tűnt beszervezésre. Várkonyi tartótisztje, Aleva György értékelésében azt írta: „TÉCSI véleménye szerint egy jól megszervezett magyarországi tartózkodással jelentős mértékben közelebb tudnánk hozni magunkhoz, TÉCSI vállalná a meghivás lebonyolitását is, aktivan résztvenne magyarországi programjának realizálásában, ezen belül további tanulmányozását, feldolgozását”.

Karl Grobe, 1970 / Forrás: Karl-grobe.de

Költségtérítéses vacsorákon tanulmányozta

1980 február 12-én meg is bízzák Grobe tanulmányozásával: „TÉCSI fn. Titkosmunkatárs 1980. február végén lapja megbizásából és képviseletében Genfbe utazik a világgazdasági melléklet szokásos negyedévi egyeztető megbeszélésére. TÉCSI-nek lehetősége van az NSZK-án keresztül utazni és ott 2-3 napot eltölteni. Javasoljuk, hogy bizzuk meg az alábbi feladatok elvégzésével: 1./ Információszerzés a nyugatnémet kül és belpolitikáról, 2, Karl GROBE tanulmányozása; „anyagi és lakás körülményei”… valamint „erkölcsi, politikai beállitottsága megközelithetősége szempontjából”. Költségére utólag kapni fog 500 német márkát.

Közel Grobéhoz

Folytatta Grobe gyengeségeinek kiismerését

Egy 1980. májusi jelentés szerint Técsi Varsóba utazik, ekkor újra ráállították Grobéra, tartótisztje megbízta azzal (többek között), hogy „folytassa Grobe emberi tulajdonságainak, gyengeségeinek, valamint szenvedélyeinek megismerését”. Később ugyanezt kell tennie Washingtonban is, amikor az év végén a világgazdasági melléklet szerkesztőinek újabb találkozójára – itt jegyezzük meg, hogy elég jó dolguk volt találkák, utazások tekintetében –, ahol ismét találkozhat Grobéval. Sikerült kiismernie, 1980 szeptemberében többoldalas jelentést, jellemzést írt kollégájáról, akt alaposan, jó tollú, éles eszű újságíróként tökéletesen kielemzett: „Egyébként a MUOSZ meghívását szívesen fogadta el” – írta. Grobe és Várkonyi közös útjáról többet nem tudunk. Annyit igen, hogy Grobe még mindig aktív, legutóbb Észak-Koreáról írt.

Karl Grobe napjainkban: sikerült beszervezni? / Forrás: Peoplecheck.de

Nyitott füllel a francia véleményre

Talán ennél is fontosabb volt az a jelentés, amit a madridi Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletről adott, ahol megismerhette a Nyugat véleményét a lengyelországi erjedésről. Főleg persze francia barátairól jelentett: „Jelenleg a francia politika a legrokonszenvesebben a magyar magatartást kíséri figyelemmel: felméri, hogy a Kádár-politika a leghiggadtabb és a legkiegyensúlyozottabb, jól lehet nincs semmi kétségük az iránt, ha katonai beavatkozásra kerülne sor (a keleti blokk részéről Lengyelország ellen – a szerk.) Budapest, mint Csehszlovákia esetében nem habozna szövetségi kötelezettségeinek eleget tenni”. A jelentéshez odaírták: „Információ forrás: Bernard Feron, a Le Monde külpolitikai rovatvezető-helyettese. A beszélgetés ideje: 1980 december 2”. Innen nézve igazán sokat tett a francia-magyar kapcsolatokért.

Két arc, egy ember / Montázs: PS

Várkonyi: Nem voltam párttag, ódzkodtam az MSZP-től

Mit tehetnénk hozzá? Sokan ismerik Várkonyi Tibor pályafutását, cikkeit. Olvassuk saját visszaemlékezését: „Érthetően nagy érdeklődéssel olvastam Marafkó László barátom recenzióját az ÉS január 21-i, 3. számában Kristóf Attila Magyar Nemzet-“történetéről”, elvégre hosszú hírlapírói pályafutásom javarészét (kereken 32 esztendőt) ebben a redakcióban töltöttem el – írta 2005. februárjában az ÉS-ben. – Őszintén be kell vallanom: nem is kis csalódással böngésztem végig Marafkó sorait. Vele (mármint Marafkóval) mindig korrekt kollégai, szókimondó viszonyban voltunk, jóllehet soha nem álltunk azonos oldalon. Ő a hajdani Lenin körúti szerkesztőségben párttag volt, én egyes jobboldali heccpublicisták állításai ellenére nem (amitől még tényleg őszintén szót válthattunk), ma meg ő a jobboldali Heti Válasz munkatársa, amelytől ugyanúgy ódzkodom, mint annak idején az MSZMP-től”. Párttag valóban nem volt. Az iratok szerint annál több. És kevesebb.

(Hangsúlyozzuk, hogy a bírósági gyakorlat szerint három különféle bizonyíték szükséges ahhoz, hogy valakiről ki lehessen jelenteni: beszervezték. “Técsy” titkos munkatárs jelentései és feladatai – hajszálpontosan beazonosítható adatokkal – az állambiztonsági szolgálat a Hamvas Intézet által felkutatott munkadossziéjában megtalálhatók. Ahogyan Várkonyi Tibor állambiztonsági személyi dossziéjában is minden világos. Ám tekintettel a bírói gyakorlatra, arra kérjük tisztelt olvasóinkat, az idézett és bemutatott dokumentumok alapján döntsék el Önök, hogy beszervezték-e Várkonyi Tibort, vagy sem…)

(Pesti Srácok)