A második világháború harmadik évében, 1941. május 13-án „meglepő” hír jutott el Adolf Hitler főparancsnokságára: régi barátja, Rudolf Hess birodalmi miniszter, pártbéli helyettese és bizalmasa váratlanul eltűnt. Ugyanezen a napon Winston Churchill angol miniszterelnököt az a hihetetlen hír fogadta Londonban, hogy Rudolf Hess Skóciában van.
Rudolf Hess, a béke nagykövete
Miután a Wehrmacht 1940 nyarán lerohanta egész Nyugat-Európát, Hitler rendezni kívánta Németország viszonyát Nagy-Britanniával. A Führer nem akart háborút az angolokkal, sőt elgondolása az volt, miszerint a két nagyhatalom az érdekszférák elhatárolásán alapuló megállapodást köt egymással. Ennek lényege a következő lett volna: a brit birodalom megőrzi a világtengerek feletti hegemóniáját és megtartja gyarmatbirodalmát, Németország pedig a kontinentális hegemónia birtokosa marad. A nemzetközi zsidó világhatalom érdekeit kiszolgáló Churchill hajthatatlansága miatt azonban a reálpolitikai alapokon nyugvó német terv alapján kötendő kompromisszum kútba esett. Ennélfogva Hitler rákényszerült a Nagy-Britannia elleni légi háborúra. Az angliai csata azonban 1941 tavaszára holtpontra jutott, és a Führer így kénytelen volt egy időre elhalasztani a szigetország bevételét. A brit birodalom térdre kényszerítése helyett figyelme már 1940 végére kelet felé fordult, és a Barbarossa-terv kidolgozásával a Szovjetunió meghódítására adott parancsot. Amikor a Német Birodalom a Szovjetunió elleni harcra készült, újra átértékelődött Anglia szerepe is. Minden katonai vezérkar rémálma a kétfrontos háború, amely megosztja egy ország haderejét, így ismét felvetődött az angol béketerv koncepciója. Rudolf Hessnek magának is meggyőződésévé vált, hogy csakis akkor szabad megindítani a támadást a Szovjetunió ellen, ha előtte békét kötnek Angliával, és így garantálják Németország nyugati határainak biztonságát arra az időre, míg csapataik a távoli Kelet-Európai-síkság vidékén harcolnak. Hess életútjának köszönhetően egyébként is jó angol kapcsolatokkal rendelkezett.
Rudolf Hess (1894-1987) az az ember volt, aki gyakorlatilag a legrégebbi időktől Hitler mellett állt. A müncheni sikertelen puccs idején, 1923-ban, majd a landsbergi várbörtönben is végig kitartott Führere mellett. Hitler neki mondta tollba a Mein Kampfot börtöncellájukban. Hitler nagyon kevés embert tüntetett ki bizalmával, és ez a szokása 1933 után még nyilvánvalóbb lett. Rudolf Hesst viszont barátjának, régi bajtársának tekintette, így a magas termetű, vastag szemöldökű és penge vékony ajkú, szuggesztív tekintetű Hess 1932-ig Hitler személyi titkára, majd 1941 májusáig, helyettese és legfőbb bizalmasa lett.
A Führer és legfőbb bizalmasa
Némi magyarázatot adhat Hess angolbarát felfogására életrajza. Ugyanis Hess az angol befolyási övezetben fekvő Egyiptomban látta meg a napvilágot, így fiatal korától tökéletesen beszélt angolul. Kamaszként, 14 évesen költözött családjával együtt vissza Németországba, és egy kereskedelmi iskola elvégzése után már az első világháborúban találta magát. Gyermekkori kötődései miatt azonban mindig szerette a briteket, így el akarta kerülni a velük való háborút.
Hess gondosan előkészítette tervét. Ez alapján Hitler helyetteseként akart átrepülni Angliába, ahol fel kívánta venni a kapcsolatot a befolyásos angol politikusokkal, többek közt lord Hamiltonnal, akit már az 1936-os berlini olimpián is megismert. Remélte, hogy az angolok majd hamar elfogadják azt a titkos békeajánlatot, amit természetesen Hitler nevében akart átadni. Minden háború utáni híresztelés ellenére ugyanis Hitler nem csak hogy tudott Hess tervezett útjáról, hanem indulása előtt kétszer is fogadta és részletesen megbeszélte vele a tárgyalások témáit. Hitler azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a terv minden részlete titokban maradjon és ahhoz sem járult hozzá, hogy helyettese a tárgyalások állásáról, menetéről vagy lehetséges kilátásairól Londonból tájékoztassa őt, utasításokat kérjen, vagy Londonból bármilyen indokkal kapcsolatba lépjen a birodalmi kancelláriával vagy a berlini külügyminisztériummal.
A megvalósítás időpontjául pedig 1941. május 10-ét választotta, ugyanis bennfentesként ismerte a Barbarossa-terv várható megindításának júniusi dátumát. Hess tehát a jelzett nap estéjén a legnagyobb titokban Hitler békeajánlatával a mappájában egy Messerschmitt 110-es géppel Skóciába repült. Útját angol részről a MI5 (az angol katonai titkosszolgálat), német részről az Abwehr (a MI5 német megfelelője) és annak akkori vezetője, Canaris admirális szervezte. Mind a két háborúra készülő országban hetekkel előre megtervezték, nagy-britanniai tartózkodásának minden percét megtárgyalták, részletesen egyeztették, hogy kivel és mikor tárgyal, így aztán nem meglepő, hogy Hess gépe elé sem a német, sem az angol légvédelem nem gördített akadályt. A Führer helyettese tehát 1941. május 10-én Augsburgból Skóciába, régi barátjának, Lord Hamiltonnak a vidéki birtokára, Bonnyton Moorba repült, mely felett ejtőernyővel kiugrott.
Rudolf Hess indulásra kész
Hamar találkozott Hamiltonnal, akinek azonnal kifejtette jövetelének célját. Ekkor érte az első meglepetés, ugyanis a lord azt válaszolta neki, hogy ő semmilyen módon nem szólhat bele az ilyen jellegű ügyekbe, és Churchill-lel kell megbeszélnie a javaslatokat. Ekkor a lord felhívta telefonon a brit miniszterelnököt, aki alig akarta elhinni az egész históriát. Churchill a kormány két tagját s a külügyminisztérium néhány emberét küldte a nemzetiszocialista pártvezérhez. A rendelkezésre álló források szerint három megbeszélésre került sor lord Simon, lord Beaverbrook angol miniszterek, valamint Kirkpatrick volt berlini angol ügyvivő bevonásával.
Hitler ajánlata a következő volt: politikai semlegesség deklarálása mellett teljes német katonai kivonulás Franciaországból, Hollandiából, Belgiumból, Norvégiából, Dániából, Jugoszláviából és Görögországból. Elzász-Lotaringia és Luxembourg kivétel, ezek a túlnyomórészt német nemzetiségű lakosság kérésére továbbra is a Német Birodalom részét képezik. A német birodalmi kincstár a megszállás alatt okozott károkért ezen országoknak kártérítést fizet. Hitler Hess útján felelevenített az angoloknak egy régi vágyálmot is: az európai zsidók kitelepítését Madagaszkár szigetére. Hess Hitler engedélyével ehhez felajánlotta a német hadsereg és a hadiflotta segítségét. Hess arra is ígéretet tett tárgyalópartnereinek, hogy Németország közvetít az angolok és az olaszok közötti vitás kérdések gyors megoldásában.
Hitler Nagy-Britanniának tett békeajánlata csábító és meglepően nagylelkű volt. Azt a kettős célt szolgálta, hogy a briteket kivonja a háborúból és az angolokat vagy a szövetségesévé, vagy ha ez nem megy, akkor legalább semlegessé tegye a Szovjetunió ellen tervezett német hadjárat alatt és után. Az angol kormány bár hitetlenkedve meghallgatta Hesst, valójában nem volt hajlandó érdemleges tárgyalásokba bocsátkozni a nemzetiszocialista vezetővel. A Hess-szel folyó tárgyalásokat így az angolok egyszer csak váratlanul megszakították, Churchill miniszterelnök utasítására Hesst letartóztatták és a Towerban „vizsgálati fogságba” vetették. Később vidéken őrizték és azt akarták róla bebizonyítani, hogy elmebeteg. Hesst innentől egyszerű hadifogolyként kezdték kezelni, és a háború alatt börtönben őrizték.
A fenti eseményekről a revizionista brit történész, David Irving 1987-ben napvilágot látott Hess: The Missing Years 1941-1945 (A hiányzó évek 1941-1945) című művében már írt, s ebben kifejti, miszerint Hess nem magányos akciót hajtott végre 1941-es küldetése alkalmával, hanem Adolf Hitler békeajánlatát vitte magával. Újabban pedig Peter Padfield brit historikus Hess, Hitler és Churchill című új könyvében, bizonyítékokkal alátámasztva állítja, hogy Hess részletes béketervvel állt elő, amelynek értelmében a nemzetiszocialista vezetés felajánlotta, hogy a németek kivonják csapataikat Európa nyugati feléből, ha a britek garantálják: semlegesek maradnak a Szovjetunió megtámadása esetén. A kutató meg van győződve arról, hogy Churchill semmiféleképpen sem akart békét kötni Németországgal, mivel feltett szándéka volt az USA bevonása az európai háborúba, ezen kívül pedig a brit kormányfő fenn kívánta tartani London befolyását a Németország megszállása alatt álló országok száműzött kormányai felett. Churchill saját hazájában élvezett tekintélyének összeomlásától is tartott egy békekötés esetén.
Az 1941. évi német békeajánlat visszautasításában a főszerepet azonban a nemzetközi zsidó világhatalom játszotta, hiszen Hitler javaslatának brit elfogadása és végrehajtása felborította és érvénytelenítette volna a zsidóság Nagy-Britanniával és az Egyesült Államok kormányával, a Roosevelt-adminisztrációval kötött megállapodását, amelyben többek között az is szerepelt, hogy a hitleri Németország elleni fegyveres harchoz a zsidóság anyagi támogatást nyújt, amelynek fejében a gyors és biztos győzelem érdekében a németeket kétfrontos harcra kell kényszeríteni, a háborút bármilyen anyagi és emberáldozat árán meg kell nyerni, az új Németországot akár feldarabolással is, kultúrájában, hagyományaiban, nemzeti tartásában meg kell gyengíteni, lakosságát megritkítani és a franciák létszáma alá szorítani, katonai erejét a minimális szintre korlátozni, visszafejleszteni, a lehető leghosszabb ideig ellenőrizni és az angol megszállás alatt levő Palesztina területén a győztesek segítségével egy független zsidó államot kell létre hozni.
Hesst a háború után a legyőzöttek feletti politikai bosszúra rekrutálódott nürnbergi vésztörvényszék elé állították. A perben az emberiség elleni és a háborús bűncselekmények vádja alól felmentették, de bűnösnek találták a béke elleni bűncselekmények és összeesküvés vádpontjában, ezért életfogytiglani börtönre ítélték. A berlin-spandaui börtönben fogolytársai sorra kihaltak vagy kiszabadultak mellőle, 1966 után ő maradt a hatalmas személyzettel őrzött fogház egyetlen rabja. Az aggastyán „7-es számú fogoly” végzete 1987. augusztus 17-én, 93 éves korában érkezett el: brit titkosügynökök meggyilkolták.
Bár az eddig leírtak a napjainkban ismert hivatalos vélekedést tükrözik, meg kell említeni, hogy Hess ügyében több furcsaság is napvilágot látott. Kezdjük mindjárt az 1941-es skóciai repüléssel.
Hess gyermekével
Hess mindenese, Karlheinz Pintsch gyakran fotózgatta főnökét, így az ominózus 1941. május 10-én, is több képet készített Hessről. Ezek a képek, amelyek később nyilvánosságra kerültek, ha valóban akkor készültek, ahogy azt Pintsch állította, akkor néhány érdekességről tájékoztatják a figyelmes szemlélőt. Az egyik képen jól látható a gép törzsére festett szám: 3526, azonban az a gép, amellyel, Hess állítólag Nagy-Britanniába repült, és földet ért Skóciában már a 3869-es számot viselte.
Egy másik fotón még egy különös dolog fedezhető fel: a gépen nem voltak póttartályok. Nos, ez azzal magyarázható, hogy Hess magabiztos, tapasztalt pilóta volt, és az 1300 km-es útra elegendőnek gondolta a repülő tartályában lévő benzint, amely épp nagyjából ilyen távra volt elegendő. De ha ez az igazság, akkor Hess nem kalkulált az esetleges ellenszéllel, vagy egyéb, váratlan problémákkal.
A legérdekfeszítőbb elmélet szerint azonban Nagy-Britanniában Hessnek csupán egy hasonmása járt, akit valójában Himmler küldött azért, hogy a labilis Hess helyett megbízható módon puhatolja ki Anglia esetleges békeszándékát. A teória mellett szól Pintsch korábban említett fotója, melyen a 3526-os számú repülőgép látszik, mely a későbbiekben eltűnt, hisz a skóciai képeken már a 3869-es gép látható. Tehát elképzelhető, hogy Hesst a tenger fölött lelőtték, talán Himmler parancsára, és Hollandiától egy Hess-hasonmás folytatta útját Skóciába. (Olyan megközelítés is létezik, melyben az „ál-Hesst” maguk az angolok teremtették, hogy lejárassák Németországot.) A hasonmás teória mellett szól Hess különös földetérése is, hiszen az igazi Hess remek pilótaként simán le is szállhatott volna, nem kellet volna katapultálnia. Földetérésekor azzal az NSDAP-s pártigazolvánnyal igazolta magát, amit az induláskor, az augsburgi repülőtéren még állítólag nem talált magánál. Folytatva a furcsaságok sorát, lord Hamilton nem ismerte fel azonnal Hesst, vagyis elképzelhető, hogy mégsem volt olyan tökéletes a hasonmás. Az „ál-Hess” elmélet mellett szól az is, hogy a háború utáni nürnbergi perben Hess nem akart találkozni feleségével Ilse Hess-szel. Egy újabb jel arra a tényre, hogy ez az ember valaki más volt, hiszen tudhatta, hogy Ilse Hess valószínűleg észrevenné, hogy nem a férje áll előtte.
A nürnbergi koncepciós peren Hess személyazonosságát egyébként már Hermann Göring is kétségbe vonta. A háború után a börtönben fogyásnak indult gömbölyű légimarsall figyelmét nem kerülte el, hogy a mellé ültetett Hess szemmel láthatóan külsejében sem hasonlít arra az emberre, akivel 1941 májusáig számtalan alkalommal találkozott. Az amnéziás ál-Hess nem ismerte fel Nürnbergben Göringet, sem a német kollégáit és párttársait, nem ismerte meg a saját titkárát sem és a legközelebbi munkatársait nem tudta megnevezni.
A spandaui börtönben raboskodó férfit 41 év után brit titkosügynökök 1987-ben meggyilkolták. Halála után az orvosok megvizsgálva a testét, nem találták rajta első világháborús sebhelyeit. A dolog már csak azért is gyanús, mivel ezek maradandóan látszó sebesülések voltak. 1979-ben Hugh Thomas, egy szakmájában elismert híres angol sebész és igazságügyi szakértő könyvet jelentetett meg Rudolf Hess meggyilkolása címmel. Thomas doktor a könyvében kerek perec kijelenti, hogy a még élő, általa 1973-ban a spandaui börtönben megvizsgált Hess nem az igazi Hess. Legfőbb érve az volt, hogy Hitler helyettesének volt egy csúnya, mély hasadékkal gyógyult lőtt mellkasi sebe a bal oldalon, még az I. világháborúból, de ennek az ál-Hessnek teljesen sértetlen volt a mellkasa, még karcnak sem látszott nyoma. Rudolf Hess 1987-es halála után két boncolást is végeztek a holttesten és mind a két jegyzőkönyv megerősítette Thomas doktor véleményét: begyógyult lőtt seb nyomát sem az öregember mellkasán, sem máshol a testen nem találtak.
A spandaui börtön egyetlen lakója
Fia, Rüdiger Hess a 2001-ben bekövetkezett haláláig hangoztatta, hogy az apját az angolok még a háború vége előtt megölték, mert féltek, hogy elfecsegi a tárgyalások tartalmát, körülményeit, és nyilvánosságra hozza a vele tárgyaló angolok neveit. Az ifjabb Hess szerint nem is az apja volt a nürnbergi fogoly, hanem egy mentálisan beteg német közlegény, akit a szövetségesek egy franciaországi német hadifogolytáborból hoztak ki. Felbérelték a szerepére és a családját az MI6 (az angol külügyi titkosszolgálat) bőkezűen megfizette az alakításért és a hallgatásáért. Az idős dublőrnek azért kellett váratlanul meghalnia nehogy Gorbacsov engedélyével szabadlábra kerüljön, és utána fény derüljön az igazi Hess-gyilkosságra és a gyalázatos személycserére. Emellett Hess az engedély ellenére soha nem akart találkozni szeretett feleségével, sem családja más tagjaival, sem a nürnbergi koncepciós per alatt, sem a berlini börtönévek idején, egyedül csak az ügyvédjét fogadta, de őt is csak ritkán.
Hess-ügyben tehát a mai napig sok feltételezés, mendemonda uralja mind a közvéleményt, mind a történetírást. Ez korántsem véletlen. Hiszen brit archívumokban jelenleg is kilométernyi hosszúságú titkosított világháborús anyag van. Megnyugtató válaszokat a felvetődő kérdésekre talán csak ezen dokumentumok titkosításának feloldása után kapunk majd. Vagy talán akkor sem, tekintettel arra, hogy „kényes” iratanyagok mindenkor megsemmisíthetők, miként erre a történelemben már annyiszor sor került.
Lipusz Zsolt – Kuruc.info
Kapcsolódó:
- Rudolf Hess német békeajánlatot vitt magával 1941-ben - állítja egy brit történész
- Miért higgyünk el bármit is a hivatalos történetírásnak? Rudolf Hess meggyilkolásának margójára
- A hulláknak sem kegyelmeznek a zsidók: kiásták Rudolf Hess maradványait