Dömötör László hírlapíró (1923-1974) az állambiztonsági szolgálat legaktívabb, legtermékenyebb magyar újságírója volt.

 Kényszer és túlbuzgó közlésvágy alapján szervezték be, feltehetően még az 1956-os forradalom előtt, mert 1956 november első felében már fedőnevén jelentett. Jelentéseinek elsődleges hasznosítói: a BM I. (Államvédelmi) Főcsoportfőnökség, a BM II. Politikai Nyomozó Főosztály, a politikai rendőrség III/III-3-a alosztálya (a társadalomra veszélyesnek tekintett figyelő dossziés személyek, volt politikai foglyok felderítése) és a III/III-4-c alosztálya ( a nacionalisták elhárítása).

 Az ügynököt már ismerhetik Dr. Ilkei Csaba tudományos kutató tanulmányának I. részéből, melyet itt közöltünk.

  Most a tanulmány II. része következik.

„Magyarországon barbár gyarmatosítás folyik”

 Dömötör László újságíró, állambiztonsági ügynök jelentéseit helyenként tömörítettem, stilizáltam, lényegük azonban érintetlen. Az események és személyek megítélése nem a hivatalos történetírás, hanem egy állambiztonsági hálózati személy szemszögéből történik, annak minden elfogultságával, szubjektivizmusával

   Tanulmányom I. részének közlése után találtam rá Dömötör László öccsének: dr. Dömötör Endre nyugalmazott osztályvezető főorvos, c. egyetemi tanárnak 2004. októberében írt feljegyzéseire, amelyekben bátyja halálának éveként 1974 szerepel. Én korábban 1976-ot írtam, mert két évvel ezelőtt ezt közölte velem a MÚOSZ tagnyilvántartása. Kijavítottam.

Az ügynök jelentéseiből:

 „Az írók egy része azt tartja, hogy Magyarországon barbár gyarmatosítás folyik, a szovjetek olyan módszereket használnak, mint a törökök. Amíg ez a helyzet, becsületes magyar író fenntartás nélkül nem támogathatja a gyarmatosítók kiszolgálását. Nagyon sokan mégis azon az állásponton vannak, hogy ennek ellenére passzivitással nem lehet eredményt elérni, helyesebb lenne dolgozni, támogatni a kormányt és menetközben rávilágítani arra, hogy amit a kormány csinál, az elárulása és felrúgása a magyar szabadságnak. Nem fegyverekkel kell harcolni, hanem szavakkal és érvekkel, mert vannak még magyar vezetők néhányan, akik magyarok és nem szolgalelkűek.

 Sarkadi a maga részéről azon az állásponton van, hogy a gyarmatosításba nem lehet belenyugodni, de nem úgy kell ellene harcolni, hogy hárman-négyen összebújva duzzognak, röplapot szerkesztenek és álmártírként börtönbe kerülnek. A harc és a küzdelem módja – a munka. Írásban, versben megmutatni a hibákat és követelni a felszámolásukat.

 Kuczka is azon a véleményen van, hogy dolgozni kell. Nem fogadja el sok tekintetben a Kádár kormány programját, de mégis a munka mellett van, nem csak az anyagiak miatt. Így még mindig bízik abban, hogy az „Életképek” c. folyóiratot ki tudja adni.

 Sarkadi megkérdezte tőle: mi lenne a lapban? Kuczka azt válaszolta: bátor bírálat és építő kritika mellett irodalom és olyan cikkek, melyeknek a nép hisz és a kormányt segítené. Majd más alkalommal ezt tette hozzá: „Nyíltan megmondanám Kádárnak vagy Kállainak, hogy az „Életképek” nem egy nyaló lap lenne, hanem ellenzéki, de tiszteletben tartaná a párt irányelveit, a kommunista internacionalizmust. A Szovjetúnióval kapcsolatban pedig tárgyilagos szócső lennénk. Megírnánk azt is, amiben tőlünk tanulhatnak, nem lennénk szolgai utánzók.

 Sarkadi szerint Kuczka az életét tenné arra, hogy az „Életképekkel” nem lenne olyan hercehurca, mint a „Kortárssal”, melyről Sarkadi elmondta: Lányi Sarolta és Kónya Lajos versei nem voltak annyira pesszimisták, amint egyesek gondolták.

 Szabó Pali bácsi írta a legkeményebb cikket, érthető is, mert ő az októberi események alatt borzalmas lelki tusába keveredett. Sinka erősen kifogásolta személyét. De ő most, mikor a legnehezebb, be akarta bizonyítani, hogy van olyan jó hazafi, mint a csigaházba behúzódó Sinka, vagy más.

 Színházi vonalon a harc eldőlt. – jelenti az ügynök. Mégis lesz Széchenyi! A darabban Tímár József olyan nagyot alakít, amilyet magyar színpadon Bessenyei Othellóján kívül az utolsó évtizedben senki sem nyújtott. Tudják már azt is, hogy Mihályfi Ernő akarta megakadályozni a bemutatót. Éppen ezért az íróknál Mihályfi fekete listára került. Az ő keze van benne a „Földindulás” elhalasztásában is. Sarkadi szerint még a kommunista írók - Illés Béla, Bölöni György, Barabás Tibor és mások - is egyetértenek azzal, hogy Mihályfit a magyar kulturális területről meneszteni kell. Sőt, a szektások vállalkoztak arra, hogy kellő pillanatban ők kezdik majd meg a kilövést. „

 „A Petőfi pártból elvitték Bibó Istvánt, ez eléggé izgatja a kedélyeket. Ugyancsak elvitték Tildy Zoltánt is, ebből azt a következtetést vonták le: elképzelhető a Nagy Imre per és ehhez most gyűjtik az anyagot. Kristó-Nagy István (aki Németh László baráti köréhez tartozik, s akivel folyó hó 1-én találkoztam a Jókai Klubban Bojár Ivánnak, a Színházi Szövetség munkatársának előadásán) szerint Bibónak a legnagyobb bűne a november 4-én reggel kiadott felhívása.

 Varga Imre elmondta, hogy Kónya Lajos részletesen ismertette vele mindazt, ami Aczél György miniszterhelyettesnél történt. Ott nyolcan voltak (így, Kuczka, Kónya, Sipos, Tamási, Erdei Sándor…), akik előzőleg egymás között megvitatták, hogy mi lesz a közös álláspontjuk. Azzal kezdték, hogy ők szocialista emberek és szocialista költők. Őket akarta Rákosi és rendszere elnémítani. Ők hajlandók együtt dolgozni a kormánnyal, de!

„Nem tudják megfékezni Apró Antalt, Kiss Károlyt…”

 Nagy örömmel fogadták Aczél miniszterhelyettes azon kijelentését, hogy nem kell Kádár János személyét ajnározni, csak a mai rendszerrel kapcsolatban ne foglaljanak el ellenséges álláspontot. Igen jó benyomással távoztak, jelenleg azon a felhíváson dolgoznak, amelyet terveik szerint a „Kortársban” hoznak nyilvánosságra. Úgy gondolják, ezzel a nyilatkozattal a „Kortárs” a kezükbe kerül, de ők tovább szeretnének menni az Élet és Irodalom szerkesztőségébe. Erről még vita folyik köztük, de például Kuczka azon az állásponton van, hogy oda is be kell jutni, mert az is fórum a nép előtt, s be lehet bizonyítani: milyen nagy különbség van az úgynevezett pártírók (Balázs Anna, Keszthelyi Zoltán, s a többiek) és ő közöttük.”

 „Katona Jenő főszerkesztő elmondta, hogy Tildy Zoltán lefogásán nem csodálkoznak, mert ma már látszik, hogy az ellenforradalom alatt milyen tekintélyes szerepet vállalt. Tudomása szerint Csorba János dr.-t is lefogták, de pár nap múlva szabadon engedték, holott úgy tudni, a Kisgazda Párt székházában ő volt a hangadó. Pártay pedig szerinte anyagi okok miatt „üdül”.

 „D. Szabó László újságíróval – aki az „Igazság” ügyében volt érdekelt - is beszélgettem. Ma sem dolgozik még sehol. Jelenleg valami pesterzsébeti műsorújság félét csinál, abból keres pár forintot. Terve az volt, hogy kocsikísérőnek megy el, de egyelőre sehol sem vették fel, mert amikor kiderült a lényeg, akkor mindenhol visszamondták a már megbeszélt felvételt. Érthető módon eléggé el van kenődve.”

 Az ügynök időnként visszatér ahhoz a módszeréhez, hogy egyes szám harmadik személyben ír magáról:

 „Dömötör László dr. a Hétfői Hírek munkatársa újságolta Matolcsy Károly és Domján Mihály könyvkiadói lektor jelenlétében, hogy a Népfront ügye csak a Párt kongresszusa után kerül előtérbe. Biztos, hogy lesz Népfront, a nehézségek oka csak az, hogy ennek már nem hisz senki sem. A lapfrontról azt újságolta, hogy csak a HF megalakulása után várható újság, de az biztos, hogy nem Magyar Nemzet lesz a neve, hanem valami más. Parragi György többször tárgyalt illetékes vezetőkkel a lapról, s minden követ megmozgat, hogy ő kerüljön az élére. Beszélt Bibó István lefogásáról is, szerinte igen érdekesen alakulhat ez az ügy. Matolcsy Károly jelenleg ügyvédeskedik, ő védte a bíróságon többek között Kozák Mihály újságíró kollégát is, akit Sebes Gusztáv jelentett fel.”

 „A lefogott írók ügyében semmi sincs még. Hárman kaptak beszélőt férjeikhez: Tardosné, Zelkné és Háyné. Tardosné beszélt a férjével, aki azért panaszkodott, hogy még az eget sem látja. Anyagilag mindegyikük nagy nehézségekkel küzd.”

 „Tolnai Klári erősen aggódik Darvas Ivánért. Járt is érdekében Kállai Gyula miniszternél, aki azt mondta: egy-két nap múlva, ha a vizsgálat befejeződik, többet tud. Sarkadi szerint ezt mondták az írók ügyében is, de ott sem történt semmi az égadta világon.”

 „Várkonyi Zoltán visszaadta színházigazgatói megbízását, nem tudják ki lesz a Madách új igazgatója. Németh Antalt emlegetik, őt sokan szívesen fogadnák.”

 „Sarkadi nevelt fia most érettségizik. Orvos akar lenni. Sarkadiék egyelőre Pesten vannak, de szeretnének lemenni a nyárra a Balatonra. A vitorlást, melyet a filmje árából vett, most húzatta vízre, javítása 1500 forintba került. Nagy problémája van. „Verébdűlő” című könyvét 50 ezer példányban kiadták a SZU-ban, színdarabja: a „Szeptember „   is megy odakint a színházakban, így kb. 100 ezer rubelje van odaát. Nem tudja, hogyan lehetne ezt megkapni. Szívesen venné, ha a itthon nem is kapná meg a teljes összeget, csak egy részét forintban, a többiért pedig kimehetne Moszkvába, ott utazhatna és vásárolhatna, többek között egy gépkocsit.”

 „Molnár Károly rádióriporterrel beszélgettem vasárnap este. A Magyar Rádiótól kitették, ennek az az oka, hogy ő is aláírta azt a nyilatkozatot, miszerint nem hazudnak többé a rádióban. Jelenleg azon fáradozik, hogy újságos rikkancsként helyezkedhessen el.”

„Kiss László színész édesapja csendőr volt, vitéz. Ennek ellenére az ellenforradalom napjaiban igen rendesen viselkedett. Házában párttitkárt, ÁVH-s tisztet mentett meg a csőcseléktől. Azzal érvelt, hogy ő „Vitéz”. Fia Győrben volt színész. Ismeretes, hogy ott igen sok színész hőzöngött (Földes Gábor, Kéri Edit és mások) Információim szerint ő nem volt hangadó, onnan disszidált.

 Ausztriában igen rövid ideig volt, átkerült Münchenbe. Ott kb. öt hétig időzött, de rádöbbent, hogy ott sem fenékig tejföl az élet. Elhelyezkedni nem tudott, ennek ellenére anyagi problémái nem voltak, aránylag becsületes cuccal érkezett haza. (A cuccban volt egy arany óra is.) Azt hangsúlyozta nekem, hogy Münchenben rádiósokkal (Nyilván a SZER-re gondolt - megj. I. Cs.) nem beszélt, de amerikaiakkal és más magyarokkal igen. Budapesti tartózkodása alatt a Művész Klub vendége volt, az új idényben Kecskemétre szerződött, gázsija havi 2500 forint körül van.

 Szerintem, ha az illetékesek még nem beszéltek vele hazatérte óta, szükséges lenne. Nem hinném, hogy beépítették volna, az ENSZ anyaggal kapcsolatban is fel lehetne használni.”

 „Nagy verekedés zajlott le a napokban a Rátkai Márton Színész Klubban. Palócz László, az Állami Operaház tagja és Mádi Szabó Gábor verekedett össze. Mindketten borgőzös állapotban voltak. Simon Zsuzsa, a Petőfi Színház igazgatója próbálta szétválasztani őket. Erre Palócz Simonnak támadt és nyomdafestéket nem tűrő hangnemben beszélt vele. Színházi körökben hősként ünneplik, hogy van egy ember, aki Simonnak be mert olvasni.”

 „A Hungária Kávéházban Murányi Kovács Endre író, Balázs György, a Magyar Szemle szerkesztője és Benjámin László költő társaságában időztem.

   Murányi Kovács azt közölte, hogy értesülése szerint Tardos Tibort szabadlábra helyezték. Mire Benjámin László megjegyezte:

„Az írókhoz eljutottak olyan értesülések, hogy némi enyhülés van készülőben. A lényeg az lenne, hogy Háyt, Déryt és a többieket is engedjék már ki. Ez lenne a megbékélés első jele.”

 Benjámin László- akit 1945 óta  ismerek – nagyon sötéten látja a jövőt. Röviden így foglalta össze:

 „Sajnos Kádár, Kállai, Münnich, akik a múltban megszenvedtek az eszméért, nem tudják megfékezni, Apró Antalt, Kiss Károlyt és a másod-, harmadrendű kádereket. Ezek az országot oda akarják visszavinni, ahol 1956 előtt voltunk. S ha ezt teszik, újabb forradalmat, nemzeti megmozdulást idéznek elő akaratlanul is.

 Sajnos, az ország úgynevezett vezetői azt hiszik, hogy a nép bízik bennük és szereti őket. Nem így van. Kádárt becsülik, de a politikát, amit tanács funkcionáriusai, pártfunkcionáriusai végeznek, azt utálja. Utálja és ezt nem akarják az előbbiek észrevenni.

 Én sem tehetek mást. Fáj látnom a pusztulást, de nincs erőm, nincs erőnk ez ellen cselekedni. Kucsera élet kezdődik megint. Hát kinek jó ez néhány Kucserán kívül? A színészeket, előadókat ajnározzák, de nem az a nép, nem az a tömeg…

 Én érintkezem munkásokkal, kétkezi dolgozókkal, azok nem hisznek sem a pártnak, sem a kormánynak, mert azt mondják: azok az emberek vannak pozícióban, akik 1956 előtt voltak és akik ellen és miatt a nép fegyvert volt kénytelen a kezébe venni.”

 Később, mikor a nálam lévő kisüstiből még egy pohárral ivott, így folytatta:

 „A szocializmus, a haladás híve voltam, vagyok, maradok még akkor is, amikor az opportunisták engem akarnak börtönbe dugni a szocialista eszmékért, de inog minden, amit nem akarnak látni. A népnek nem ez kell és a nép utálja a kucserákat, a pongráczkálmánokat és társaikat. Tehát Kádárnak választania kell, a pongráczkálmánok, az apróantalok a fontosak vagy a milliók. Ők ezt ma még nem akarják látni, de holnap az ő szemüknek is fel kell nyílni.”

 Benjámin rosszul él, sokat töpreng. Látja a vészt, de nincs ereje segíteni, s ez fáj ma a legjobban neki.”  

„Aczél György zagyva kultúrpolitikai irányvonalat mutat”

 Jelentések, 1958-1959, BM II/5 osztály,

Adta: „Meszlényi”, Vette: Gál F. rny. fhdgy.

„1958. június 1-én este a Rózsadomb Kávéházban a mellettem lévő asztalnál az alábbi személyek ültek: Szakáts Miklós színész és felesége, Kemény Judit az Operaház táncosnője, Újvári Viktória színésznő, Kárpáti Rudolf vívó világbajnok és egy előttem ismeretlen férfi.

 Szó szerinti idézet beszélgetésükből:

Kárpáti: - Semmi akadálya. Zavartalanul kiviszem. Vittem már nehezebbet is ki.

Kárpáti: - Vállalom. Kockázat nélkül nincs. (Mosolyog.)

 Semmi többet nem tudok. Nem tudom miről volt szó. Minden esetre érdekes."

 1958. július 15.

„Ismert színésznő volt egykoron itthon. Úgy tűnt fel, hogy a harmincas években megnyert egy szépségversenyt. Ma is igen dekoratív és csinos nő.

 

Tasnády Fekete Mária
Radványi Géza filmrendező vette feleségül, aki Márai Sándor író testvére.

 A II. világháború alatt és után is több időt töltöttek külföldön, elsősorban Németországban éltek és filmeztek.

 A felszabadulás után itthon dolgoztak. (Innen kb. 5 sor kihúzva.)

 Radványi feleségével együtt 1948 tájékán Nyugatra ment és azt hitte, ott meghódítja a világot. Tévedett. Párizsban bizony elég nehéz körülmények között éltek hosszabb ideig.

 1954-55 körül Radványi már dolgozott és megismert egy fiatal nőt. (Ezek nyugati információim, amelyeket Münchenben hallottam, de megbízhatóak.) Elhagyta érte a feleségét. Tasnády Fekete Mária egy ideig még Párizsban maradt, majd állást keresve 1956 kora nyarán átment Münchenbe, s a Szabad Európa Rádióhoz került bemondónak és rádió színésznek. 1956 májusában már ott volt, de még nem kapott státuszt, csak alkalmi fellépési lehetőségeket, Földesi Géza színésszel együtt nagyon várta, hogy véglegesítsék. (Innen kb. három sor ismét kihúzva.)

1958. július 19.

 Imre Katalint eredetileg Kantler Katalinnak hívták.

„Félig lipótvárosi nagypolgári családból származik. A háború befejezése után került a színházi világba. Azonnal belépett a pártba és hamarosan a Bárdos Artúr által vezetett Belvárosi Színház tagja lett. Ott nem sok babér termett a számára, mert a közepesnél gyengébb színésznő volt. (Innen kb. 10 sor kihúzva a jelentésből.)

 Budapestről vidékre, tudtommal Győrbe került. Ott valami nagyobb botrányba keveredett, a pártbizottság is beleavatkozott, s ezután megvált a színészi pályától.

 Éveken át mit csinált, nem tudom, tény, hogy az ellenforradalom leverése után én az irodalomban találkoztam vele. Ma is ott tevékenykedik. Vezető munkatársa az Élet és Irodalomnak, lektora a Móra Ferenc Kiadónak.

 Körülötte baloldali írók csoportosulnak. Ő inkább balos, mint revizionista. Sőt, a baloldaliságát mintha túlzásba is vinné. Az irodalomban Imre Katalin néven ismert.

 Megítélésem szerint nem szívből balos, hanem számításból, mert ezzel tudja palástolni a palástolandókat. (Innen kb. 5 sor kihúzva.)

 Anyagi helyzete kiegyensúlyozott. Mondhatni, nincs anyagi gondja, havi javadalma eléri az 5 ezer forintot.

 Meg kell állapítani, hogy okos nő. Ismeri a pillanatnyi helyzetet, az összefüggéseket, s lehetőségei szerint cselekszik is. Nagy hibája, hogy elsősorban a zsidó klikket tartja a magyar értelmiségnek és azt is támogatja, nyomja minden erővel.”

„Már hetekkel ezelőtt jeleztem, hogy a volt Peidl kocsma, a Margit híd közelében régi írók, újságírók találkozóhelye.

 Tokaji György közölte, hogy szerdánként találkoznak, legutóbb a következők voltak jelen:

 Ruffy Péter („Érdekes Újság”), Baróti Géza („Érdekes Újság”), Tokaji György újságíró, Sáry János, volt kisgazda építésügyi államtitkár, az ellenforradalom alatt az FKP értelmiségi szekciójának vezetője, és a budapesti francia nagykövetség gépkocsivezetője a feleségével.

 Az utóbbival Ruffy igen szoros és jó barátságban van.

 Konkrétum nincs a birtokomban, de ha Kertész Róbertnek bármit ki akarnak juttatni, a francia vonal így használható .Azt tudom, hogy a francia diplomaták a múltban is „használhatóak” voltak. Például: Vadnai Zsuzsa újságírónő, aki ma Rómában él emigrációban. Amikor kiszökött az országból, holmijának egy részét francia diplomaták mentették ki.”

„A jelentésben szereplő személyek Kertész Róbert szoros barátai.”

„Kertész itthon maradt körének összejárása, s egy ilyen francia kapcsolat igen érdekes. Ezt a szálat kifelé felhasználhatják.”

„A II/2 osztállyal megnézzük, hogy ki ez a gépkocsivezető.”

„Az összejövetelre ne menjen el. (Az ügynök általában le van bukva.) De Tokajin keresztül igyekezzen értesüléseket szerezni. Tudja meg pontosan, hogy ki a gépkocsivezető.”

 „Rajcsányi közölte Ary társaságában:

 Györe Imre most megjátssza magát, mint rettenthetetlen baloldali. Én még emlékszem arra, hogy 1956. október 23-án ő hozta be a Magyar Nemzet szerkesztőségébe az egyetemisták követelését. Vezércikket is írt, amiben többet követelt, mint Dudás. Bevittem Komornak, aki félig elolvasta és a papírkosárba dobta. Mi lenne, ha ez a cikk ma előkerülne? „

                                                              

„Futó Dezső volt FKP képviselővel beszélgettem, jelen volt Ary Kálmán újságíró is.

 Futó elmondta, hogy jelenleg az V. kerületi vendéglátóiparnál dolgozik, munkahelye a Mérleg utcában lévő műszaki raktár. Ide úgy került, hogy az októberi események után Dobi Istvánt kereste fel, aki Kisházi Ödönhöz utasította, az pedig Pongrácz Kálmánhoz. Így sikerült egy 1300 forintos állást kapnia. Járt fent a párt agit.-prop. osztályán is, de ott közölték vele, hogy egyelőre nem tartanák helyesnek, ha a sajtóban dolgozna. Igazolása elé azonban nem gördítenek akadályt. Futó hangsúlyozta, helyzetével aránylag elégedett, de súlyos anyagi gondjai vannak.”

 1958. október 9.

 „Apja asztalosmester, ha emlékezetem nem csal, a Rottenbiller utcában van üzeme, sokáig segéd volt. A Dob utcában laktak, csak a közeli múltban mentek át egy kétszobás Wesselényi utcai lakásba.

 A főiskola elvégzése után rögvest szerződést kapott. Az ellenforradalom előtt Miskolcon volt a színház tagja. Az ellenforradalom után jött fel Budapestre. Ebben az időben Kálmán György színésszel járt együtt, aki jelenleg a Nemzeti Színház tagja. Nagy szerelem dúlt köztük, ám valamiért éppen az ellenforradalom leverése után összevesztek. A Művész Klubban, - ahova akkoriban igen sok kétes alak járt – találkozott össze a volt „Igazság” című lap munkatársaival, akik asztaltársaságot alkottak ott. (Erről lásd régi jelzéseimet.)

 Ebben a társaságban két ember volt, akiket Sturcz közelebbről ismert: Obersovszky Gyula és Gáli József. Tudtommal ismeretségük a főiskoláról ered. Obersovszky és Sturcz között a főiskolán kisebb kapcsolat is kifejlődött. (Innen kb. 10 sort kihúztak.)

 …hogy Obersovszkynak, Gálinak segített-e az illegális újság készítésében, ez előttem ma is homályos.

   Az ellenforradalom után Miskolcra került vissza. Ott nem érezte jól magát, Budapestre vágyott. Mikor ügye kipattant, nem akarták Pestre felhozni. Major Tamás vetette latba erejét érte és szerződtette. Így került fel Budapestre.

 Amikor kiderült, hogy érintett az Obersovszky-Gáli ügyben, többször is kihallgatták a Fő utcában. Járt Szénási főügyész elvtársnál is. Volt idő, mikor félt a felelősségre vonástól és várta az őrizetbe vételét. Egy ideig illegalitásban is élt Kálmán György testvérénél, majd Szendrő József (jelenleg debreceni színigazgató) Néphadsereg utcai lakásán. (Akkor még Máté Erzsi színésznő volt Szendrő felesége, aki jó barátnője volt Sturcznak si.)

 Tudtommal Major Tamás és Szendrő József tette tisztába az ő ügyét. Tény, hogy noha a Nemzeti Színház tagja, de a rádiónál, a szinkronban és a filmgyárban ma is ellenforradalmárnak tartják és nem viszik. Ez fáj is neki borzalmasan.

 Legjobb barátnójej Bőhm Zsuzsa, Harkányi Endre debreceni színész fiatal felesége, aki Bán néven próbálkozik az Esti Hírlapnál, ahol Kellér Andor a pártfogója. Bőhmtől származik az a hír, hogy Sturcztól sokan félnek, mert azt tartják róla, hogy „megint benne van valamiben.” Bőhm Zsuzsa hangoztatta ezt, de nem akarja elhinni. (Innen kb. 5 sor ismét kihúzva.)

                                                                    

 Gál Ferenc. r.fhdgy.

„Tímár Máté parasztszülők gyermeke. Középiskolát végzett és a II. világháború idején mint karpaszományos teljesített szolgálatot. Úgy tudom, hogy hadapród őrmesterségig jutott el. Fogságba került és néhány esztendőt a Szovjetúnióban töltött hadifogolyként. A hadifogságban elég szoros barátság vagy ismeretség fejlődött ki közte és néhány német tiszt között. Ezek közül az egyik ezredes vagy tán tábornok is volt, fontos posztot tölt be ma Németországban. Tímár levelezési kapcsolatban állt vele az ellenforradalom előtt. Emiatt – bár lehet, hogy más is közrejátszott – az ellenforradalom leverése után lefogták és több hónapot töltött a Fő utcában. De nem haragszik a rendszerre. Elmesélte, hogy az egyik alezredes igen durva hangon beszélt vele, mire egy hadnagy – kis paraszt doktor – szólt neki, hogy kérje ki magának ezt a hangot, ma már nem a régi ÁVH szellem uralkodik, s tegyen panaszt az ügyészségen.

 A börtönből kikerülve azonnal elhelyezkedett, az Irodagépjavítónál kapott állást. Harminchat éves , öreg szülei ma is Endrődön élnek, ő a nővérével együtt lakik.

 A népiesekhez tartozik, elsősorban Féja Gézával van szoros kapcsolatban, a fiatalabbak közül Urbán Ernővel, Szűts Lászlóval, Varga Imrével.

 Szó szerinti idézet tőle: „Örvendetes, hogy becsületes melósok vannak a rendszer élén, mint Kádár, Somogyi Miklós, Kossa, meg Feri bácsi. (Münnich elvtárs, aki szeret inni, szereti a nőket, egy szóval emberek irányítanak.) [Az utóbbi zárójeles mondatot a gépelt szövegben valaki tollal áthúzta, - megj. I. Cs.]

 A vezető káderek közül Somogyi Miklóst ismeri a legjobban, többször is beszélgettek, de nem kapta meg a SZOT ösztöndíjat, s ez régi sebe, akárcsak a hosszú rendőri felügyelet. Somogyi elvtársat még a Kútvölgyi Kórházban is meglátogatta. Ott mesélte el neki Somogyi elvtárs, hogy 1957-ben felkereste őt Háy Gyula és Veres Péter, Péter bácsinak az volt a véleménye, hogy a szervezett munkásság álljon az írók mellé, s ne dolgozzanak, amíg az oroszok itt vannak. Tímár szerint Veres Péter passzív ellenállást folytat.

 Szó esett köztünk arról is, hogy a filmhíradó mutatta, amikor Somogyi Miklós botra támaszkodva vette át a kitüntetését Kádár elvtárstól, aki sírt, miközben átölelte. Ez a jelent városszerte ismert és szólás is lett belőle: „Kádár könnye a biztosíték arra, hogy nem lehet még egyszer Rákosi-Gerő-Farkas korszak!”

 Ugyanakkor nagy a csodálkozás, hogy olyanokat engednek vissza vezető pozícióba, mint Boldizsár Iván. Nem szabad vele egy levegőt szívni. Féjának, Tamásinak, Némethnek, Kodolányinak az a véleménye: ha orgánumuk lenne, azzal kezdenék: „El a boldizsárokkal, mihályfiernőkkel a magyar közéletből!”

                                                                                               

„Pillanatnyilag ez a műfaj a legjobb kereseti forrás, mind a színészek, mind az írók és a zeneszerzők számára. És ez az a műfaj, ahova nem lehet bekerülni.

 A könnyű műfaj műsorait legtöbbször az Országos Rendező Iroda rendezi. Itt a főnök Lakatos Éva elvtársnő, egyik helyettese pedig Váradi György, volt ÁVH-s főtiszt. Váradi odakerülésekor próbált rendet csinálni a dzsungelben, de hamar abbahagyta a szélmalomharcot. Ő elsősorban a gázsival próbálkozott, de úgy játszották ki, hogy azért a gázsiért nem mentek, vagy a kisebb szereplőktől levették a különbözetet. Például: Latabár Kálmán kijelentette, hogy a Fővárosi Operettszínházban most nincs kedve játszani, hagyják ki a következő darabból. Így is lett, helyette a hakni brigádjával a vidéket járta. A brigádban dolgozott Hajdú Júlia zeneszerző és férje: Pajor István színész, a világ legrosszabb konferansziéja. Latabár kikötése az volt, hogy neki minden fellépésből tisztán 1200 forint jár. Hajdú 300 forintot kapott, a többi fellépő pedig 150-200 forint körül. A művészi érték csapnivaló volt, de a Latabár névre bementek az emberek. (Itt három sor kitörölve a jelentésből, - megj. I.Cs.)

 Ami a szerzői kört illeti, ez szinte szövetkezeti és családi alapon működik. Idegennek betörni lehetetlen. A főbb szerzők a következők:

 Szenes Iván, Romhányi József, Brandt István, Kolozsvári Andor, Fényes Szabolcs, Halász Rudolf és Semsey. A zeneszerzők közül: Hajdú Júlia, Behár György, Bágya András.

 Miért tudják ezek a könnyű műfajt a kezükben tartani és miért csak az ő darabjaikat adják elő? Egyszerűen azért, mert tőlük függ, hogy mit lehet előadni. Romhányi az egyik vezető. Ki az, aki nem az ő darabját akarja előadni, hiszen tőle függ: lesz-e hakni. Selmeczi Elek az egyetlen dramaturg az irodánál. „Vagy engem, vagy a feleségemet (Lehoczky Éva) viszitek!”

 Szenes Iván keresetét jó ismerősei havi 40. ezer forintra becsülik. Ő is bevall 20-at. S minek köszönheti ezt? A beosztásának. Az Országos Cirkusz és Varieté Vállalat művészeti osztályának a vezetője. Tőle függ a műsor a Budapest Varietében, a Kamara Varietében, a cirkuszban és a nyári szabadtéri színpadokon. Tehát ő mindenben benne van. Balogh elvtárs, az OCI (cirkusz) igazgatója nyíltan kijelentette, hogy az említett helyeken csak olyan műsorokat mutatnak be, amiben Iván benne van. Ő aztán viszi a klikkjét is magával. (Itt egy sor kihúzva, - megj. I. Cs.) Szenes általában úgy van bent az üzletben, hogy részben a nevét is adja, de ha ezt nem teszi, akkor is legalább 10% őt illeti. A feleségét is bevitte a pályára, Kornai Mariann szép, de olyan tehetségtelen, mint a bűn.

 Fényes Szabolcs zeneszerző tartozik még ehhez a csoporthoz, elsősorban Romhányival és Szenessel dolgozik össze. Nálam Ti, nálatok Én! – ez a jelszó. Az eredmény: havi 30-40 ezer forint.

 Nádasy László házi szerzője a Kamara és a Budapest Varietének, ő is leadja Szenesnek ami jár. Felesége, Elek Zsuzsa a Szenes társulat tagja. Brandt István, G. Dénes György és Halász Rudolf, továbbá Király Dezső sorolható még ide. Brandt főleg szövegeket és kisebb jeleneteket ír. G. Dénes György - Guttmann úr – dalszövegekre specializálta magát, Halász Rudolf pedig a lokálok műsorát állítja össze. A zenészek közül Horváth Jenő annak idején magával hozta Vadas Zsuzsát, aki miután befutott, dobta Horváthot. Vécsey Ernő ugyanezt tette Zsolnay Hédivel, aki kiemelkedett ebből a mocsárból, s ekkor Vécsey Várady Zsuzsát emelte fel, akit erőszakkal nyom be mindenhova.

 A Vidám és a Kis Színpad Kellér Dezső és Fejér István privilégiuma, megemlítve Kállai Istvánt. A zenés helyekre, műsoros vendéglátó egységekbe, szállodákba (Béke, Budapest, stb.) elsősorban Halász Rudolf és szövetségesei dolgoznak. Itt is jó lenne sepregetni egy kicsit.

 Végezetül tehát a könnyű műfajban legalább olyan kéz kezet mos üzlet folyik, mint a filmnél.”

Vette: Gál Ferenc r. fhdgy.

„Onódy Lajossal a belvárosi Éttermi és Büfé Vállalat igazgatójával beszélgettem, aki az elmúlt napokban tért vissza Bécsből. Elmondta, találkozott kint Puskás Ferenccel és feleségével. Puskás teljesen nyugodt (Itt két sor törölve a jelentésből, megj. I.Cs.), a Reál Madrid egyik erőssége. Elmondta, hogy anyagi gondjai nincsenek, de nem tudja megszokni a kinti életet. Példaként említette meg, hogy külön spanyol nyelvtanárt fogadtak mellé, a felesége és a lánya jól beszél spanyolul, de ő még alig tud néhány szót. Onódy szerint szívesen hazajönne, ha biztosítékot kapna: nem lesz bántódása. „(Itt három sor törölve, - megj. I.Cs.)

„Kifejtette: a hallgatásnak vége, most a jelszó: írni és alkotni. De nagyon meg kell rágni, hogy mit ír le az ember.

Darvas Józseffel hosszasan tárgyalt. Arról volt szó köztük, hogy a népieseknek nem szabad antiszemitáskodni, ugyanakkor be kell bizonyítaniuk, hogy többet tudnak a magyarság problémáiról – mert azt ők ismerik – mint a lipótvárosiak.

 Az Írószövetség újjá alakul, Dobozy Imre lesz a titkár, Bölöni György az elnök. Ez újabb pofon Mesterházinak azután, hogy lecsúszott a Kossuth díjról. Pedig a cél érdekében megmozdított minden elképzelhetőt.

 Hámos Györggyel is folytattam eszmecserét. Kifogásolta, hogy az új Írószövetség megalakításának előkészítő bizottságából számos olyan írót kihagytak, akiknek ott lenne a helyük. Példának csak Féja Gézát hozta fel, s azt magyarázta, hogy a fiatalabb nemzedékből pedig azok vannak bent, akik a „Cég”-gel vagy a párt egyes szerveivel vannak kapcsolatban.

Szándéka Feri bácsit (Münnich Ferenc) informálni a közeli jövőben az irodalmi helyzetről, s a filmvilág kulisszák mögötti dolgairól. Mert így az írói világ nem lát tisztán.

 Aczél György olyan zagyva kultúrpolitikai irányvonalat mutat, hogy Hegedűs Gézán kívül senki nem tudja mit takar. Hámos szerint szerencse, hogy Dobozy szerephez jut, mert aránylag jól ítéli meg a helyzetet és ő is meg szeretne szabadulni a sallangoktól.

 A filmmel kapcsolatban az az álláspontja, hogy fejétől bűzlik a hal. Darvas sok filmben benne van és teljesen Szász Péterék uszályába került. Olyan értesülése van, hogy a párt külön szerve foglalkozik a jövőben a magyar film kérdésével és megvizsgálja azt, hogy az anyagi és szellemi szabotázs miatt kit terhel a felelősség. Erre meg is született már az anekdota: Darvas, Szász Péter és a rendezők tovább adják a stafétabotot és kiderül, mindenért a portás és a hivatalsegéd a felelős. A portás azért, mert beengedte a filmgyár területére ezt vagy azt, a hivatalsegéd pedig azért, mert a forgatókönyvet ő vitte egyik helyről a másikra. A végén persze e két jelképes személyt rúgják ki.”

„Péter Gábor kiszabadult, Komlós beszélt is vele”

Péter Gábor
„Komlós Jánostól és többektől is hallottam, hogy Péter Gábor kiszabadult, s jelenleg az egyik ruhagyár dokumentációjában dolgozik. Komlós beszélt is vele. Az öreg azt mondta, hogy most mindent elölről kell kezdenie. Nyugodt volt és elfogadhatóan nézett ki.

 Farkas Mihályról is az a hír, hogy szabad, gyárban dolgozik. A fia még ül.

 

Farkas Mihály
Vas Zoltán elvtárssal személyesen találkoztam. A Pasaréten lakik, nagyokat sétál és komolyabb munkát szeretne végezni, mint jelenleg. Marx és Engels regényes életrajzának folytatását írja. A párttól havi 2 ezer forint nyugdíjat kap. Elmondta, hogy mindenki hazatért a romániaiak közül. A „nagyasszony” Rajkné az Országos Levéltárban dolgozik, Losonczyné orvos, valamelyik közegészségügyi intézetbe megy majd, Nagy Imréné lakást és kegydíjat kapott.

 Az egyéni amnesztiával kiszabadult Darvas Iván színész szerződtetése ügyében megindultak az első lépések. A Madách Színházon kívül Jákó Pál, a miskolci színház igazgatója is meg akarja szerezni. A minisztérium azon a véleményen van, hogy az új színházi évadban Darvas már játszhat.

Az Esti Hírlapnál két érdekes változás történt. Vadász Ferenc helyettes főszerkesztő helyébe a pártközpont sajtó osztályáról Paizs Gábor került, Vadász pedig (aki korábban az újságíró szövetség elnöke volt) a Népszabadsághoz ment főszerkesztő-helyettesnek.”

 „A színházi életben két dologról beszélnek.

 Kabos Lászlót gázolás miatt őrizetbe vették. A pohár betelt nála, ugyanaz a helyzet vele, mint néhány esztendővel ezelőtt a sportolókkal. Kabost el fogják ítélni, s nem akad olyan, aki azt mondaná, hogy „szegény”.

 Latinovits körül is botrány kering. Fejébe szállt a dicsőség és több verekedést provokált. Így összeverekedett Mensárossal, Darvas Szilárddal és Királyhegyivel. Összeveszett Darvas Ivánnal és Tolnay Klárival.„ (A folytatásból három gépelt sor törölve - megj. I.Cs.)

„Tímár Máté eléggé letört, noha a rendőrség a ref.-jét megszüntette és új személyazonossági igazolványt is kapott. De máig nem tudja: miért nem kapta meg a SZOT ösztöndíjat, pedig Somogyi Miklós elvtárs is úgy beszélt róla, mint kész tényről. A „Jegyzetek a purgatóriumból” című regényét, melyet a Magvető visszaadott, Urbán Ernőhöz juttatta el, akinek nagyon tetszett, s tovább adta Révész Géza honvédelmi miniszternek. Ő beleolvasott, tetszett neki és tovább adta Dapsy Károly vezérőrnagynak, aki kiadásra javasolta. Urbán vállalta, ha a Zrinyi Kiadó megjelenteti a kötetet, ő díjmenetesen szerkeszti. A Magvetőnél bent van még egy, a téeszcsékről szóló novella gyűjteménye is. Állást szeretne váltani. Somogyi elvtárs felajánlotta, menjen a Népszavához, oda elhelyezik. Erre még nem válaszolt. Nem szeretné a szépprózát újságírásra váltani.

 A Népszava irodalmi rovata kiugrott. Ennek magyarázata az, hogy van pénzük és odakerült Molnár Géza, akiről azt mondják, akik ismerik, hogy mintaszerűen egyenes kommunista ember.

 A Film Színház Muzsikánál rövid híreket tudok leadni a készülő szépirodalmi termékekről és szerzőikről.

 A Magyar Nemzetnél barátilag is kötődöm több személyhez, sem Rajcsányi Károly, sem Komlós János nem zárkózik el az írók tevékenységének ismertetésétől.

 Megítélésem szerint az írók, költők közül – műveik alapján – a következőknek kéne nagyobb propagandát csinálni:

 Tímár Máté, F. Rácz Kálmán, Szűts László, Barsi Dénes, Erdélyi József, Demény Ottó, Gerő János, Fejes Endre, Sarkadi Imre, Simon Lajos, Hárs György, Ladányi Mihály, Hajnal Gábor, Csurka István, Szabó István, Tóth László, Kállai István, Dékány Kálmán, Moldova György, Kelemen János (kritikus) B. Nagy László (kritikus), Győri Dezső, Kautzky József, Juhász Tibor, Kárász József, Hámori Ottó. Az egészen fiatalok közül szóba jöhet: Simor, Nyerges, Tabák, Sándor Iván.”

 A különböző asztaltársaságokról.

Minden délben: Gelléri Andor („Füles”) és felesége: Faragó Baba („Ez a divat”), Demeter Imre („Film-Színház-Muzsika”), továbbá – hetente két-három alkalommal  - Kellér Dezső, Kellér Andor, Nagy Péter kritikus, Szécsi Margit, Nagy László, Czibor János, Réz Pál.

 Hetenként három-négy alkalommal: Geszti Pál, Nagy Gyula („Ország-Világ”), Viczián Erzsébet („Esti Hírlap”), Balázs György („Magyar Szemle”), s két-három előttem ismeretlen személy.

 Esetenként: Nagy László, Juhász Ferenc, Domokos Mátyás, Tóth László, Devecseri Gábor, Kelemen János, B. Nagy László, Csurka István, Demény Ottó.

Szombat déli asztaltársaság: Lukácsy Sándor, Örvös Lajos, Szabó Gizi, Toma Ádám, Gombos Imre, Bába Mihály, Dékány Kálmán, Geszti Pál.”

„A színházi világban a Kabos ügyről beszélnek a legtöbbet. Egyesek már azt hangoztatják: „Ha egy zsidónak a tyúkszemére lépnek, a zsidók ágyúval lőnek vissza. Kabos tisztára mosása érdekében minden követ megmozgat egy kis csoport. Íme a tények. A Vidám Színpad meghívta Nezvál Ferenc igazságügyi minisztert egy előadásra és a szünetben főzték a cél érdekében. Rá két napra Szénási Géza legfőbb ügyész tekintette meg az előadást. Őt is főzték. Másnap megjelent Kellér Andor cikke az ügyről az „Esti Hírlap”-ban. Gordon Zsuzsa a húgát szeretné hozzáadni Kaboshoz, s úgy néz ki, hogy a dolog megy is. Ennek ellenében a papa Marosán elvtárs támogatását igyekszik majd igénybe venni.” (Innen kb. 20 gépelt sor törölve, - megj. I.Cs.)

 „Kabos László kijött a börtönből. Ezzel kapcsolatban Gordon Zsuzsa élénken ecsetelte: ha összefognak valakinek az érdekében – legfőbb ügyész ide, legfőbb ügyész oda – eredményt lehet elérni. A következő lépés: ad acta tettetni az egész ügyet. Kabos nincs letörve, azt hangoztatja, hogy akinek nem tetszik, hogy sokat keres, - csinálja utána.

Gordonról tudni kell, hogy a nyáron Németországba és Franciaországba akar kimenni. Az egyik minisztertől ígéretet is kapott, hogy útlevelét igen hamar elintézik és gondoskodnak részére megfelelő valutáról is.

Jávor Pálról beszélnek főváros szerte. Megoperálták: rákja és bélelzáródása van. Állapota halálos. De hihetetlen nagy életerő van benne. Jól esett neki, hogy Major Tamás meglátogatta és szerződést kapott a Nemzetitől. Az életet az tartja benne, hogy még egyszer a Nemzeti színpadára akar lépni. Régi nagy riválisa: Kiss Ferenc, - akivel haragban volt 1943 óta – is meglátogatta a kórházban. Kibékültek.

Görbe Jánoson állapota is súlyos, tüdőműtétet hajtottak végre rajta. Állapota kielégítő.

A Petőfi Színház nyolc magyar íróval tárgyal színművek írásáról: Boldizsár Iván, Dobozy Imre, Fehér Klára, Szabó Magda, Sziráky Judit, Bárány Tamás, Kellér Andor, Hámos György.

Darvas Ivánnal beszélgettem elég hosszan. Elmondta, hogy meglehetősen le van égve. Lakást keres, vidékre is elmenne. Nem bánja melyik vidéki színház szerződteti, a lényeg a fontos, az, hogy dolgozzék. Sógora – Mensáros László – igen nagy zűrben van. Első fokon 2 év és 3 hónapra ítélték. A közeli jövőben lesz a fellebbviteli tárgyalása, annyira szeretnék lenyomni az ítéletet, hogy amnesztia alá essen az ügy.”

 1959. június 22.

A politikamentes irodalomról. Ungvári Tamás.

„Ungvári Tamás hónapok óta Sturcz (Soós) Edit színésznővel jár, akit vagy elvesz feleségül, vagy együtt fog vele élni.

Ungvári a politikamentes irodalom híve. Azt magyarázta Sturcznak, hogy a klasszikusokhoz kell visszamenni, azokat kell úgy népszerűsíteni, hogy a lóláb ne nagyon lógjon ki, s néha-néha egy-egy simogató mozdulatot is kell tenni a maiak felé. De ezt úgy kell csinálni, hogy egy simogatás felér tíz negatívum bírálásával. Tehát kicsengjen:”Én nem értek veled egyet!”

Ungvári fél státusszal vagy bekerült, vagy a közeli jövőben kerül be a Magyar Nemzet irodalmi, illetve kulturális rovatába. Ide az egyetemről ajánlották. (ELTE bölcsész kar), Bóka és Kardos professzorok voltak a legfőbb ajánlói, de a Tájékoztatási Hivatal is pártfogolja az ügyét.

Mind több olyan egyetemet végzett fiatal próbál bekerülni az egyetemi tanszékekre, aki a politikamentes tudomány és irodalom híve, míg azokat próbálják elgáncsolni, akiket a párt javasol és ajánl.”

                                                                            

„Megjegyzés:

Ungvári Tamás igen sokat dolgozik a jelentés szellemében, különösen a TV-nek.

A jelentés azt mutatja, hogy Ungvári Tamás tudatosan politikamentes dolgokat csinál, s így áll ellen a párt politikájának, tekintve azt, hogy most másképp nem lehet.

 Sturcz Editen keresztül tudja meg az ügynök, hogy kik Ungvári kapcsolatai, segítői, s állandóan igyekezzen megtudni tevékenységét.”

Gál Ferenc r. fhdgy.

„Ungvári Tamással az utasításnak megfelelően a kapcsolat kimélyítésén munkálkodom. Egyelőre annyit értem el, hogy Czibor Jánossal hármasban ebédeltem vele. Ez alkalommal a beszélgetés általában a nőkről, a pénzről, s említésre nem méltó dolgokról folyt. A tény az, hogy megítélésem szerint van arra lehetőség, hogy közel kerülhessek Ungvárihoz.”

„Tamási Áron íróval nyolc napot voltam együtt Visegrádon. Ez alatt elég behatóan beszélgettünk különböző problémákról. Tamási kibékült a feleségével, Alizkával, s köztük jelenleg nagy a harmónia. A felesége lekísérte Visegrádra, majd ott hagyva a Balatonra utazott.

 Tamásinak szeptember elejére kellene új könyvének a kéziratát leadni a Szépirodalmi Könyvkiadónak. A könyv a falu szocialista átalakítását ábrázolja. A Tolna megyébe telepített székelyek életét mutatja be, akik az egyéni gazdálkodás helyett a közöst választják. „A haladás ellen nem lehet hadakozni, a falunak a közös a jövő!” – állapította meg.

 Elmondta, hogy nemrég Ortutay Gyula összehozott néhány írót Kádár Jánossal. Ott volt Németh László, Szabó Pál, Veres Péter, Darvas József. Nagyjából azt állapították meg, hogy nem mindenben értenek egyet a párt kultúrpolitikájával. Németh László még vitába is keveredett, úgy hogy alig lehetett magához téríteni, vérnyomása újra felment és bizony átmenetileg aggasztóvá vált a helyzete.

 Szabó Pál is kivan idegileg, azt hangoztatja, hogy ő abbahagyja már az írást, mert a zsidók jobban ismerik a falut és annak problémáit, mint ők.

 Tamási beszélt az antiszemitizmusról is. Véleménye: ilyen kérdés nincs és nem is szabad hogy legyen. Ellenben van egy-két klikk, mely nem ismer határt, ám ezt a néhány embert nem lehet általánosítani a becsületes zsidósággal.

 Tamási szólt az irodalmi patkányokról is. Ezek közé sorolta Antal Gábort, Hajdu Ferencet, az Élet és Irodalom nagy részét. Véleménye szerint rágcsálókra szükség van ott, ahol élelem, búza, stb. van. Nálunk azonban az a szomorú helyzet állt elő, hogy több a patkány, mint amennyi az élelem. Mit kell ilyenkor tenni? Vagy több élelmet szerezni a patkányok részére, vagy meg kell tizedelni a patkányokat. Az okosak majd eldöntik: melyik lesz a fontosabb.

 Az Írószövetséggel kapcsolatban az az álláspontjuk, hogy a vezetőségbe csak bólogatójánosokat akarnak bevinni, a harcos egyéniségeket kiszorítják.

 A filmgyárban odáig jutottak el, hogy filmnovellát kértek tőlük (3-5 ezer Ft.), de forgatókönyvre már nem került sor. Darvassal beszélgettek is arról: mi az oka annak, hogy a film világába nem tudnak bekerülni a magyar írók. Darvas előbb ötölt-hatolt, majd azt magyarázta, hogy ez neki is új terület, ismeretlen az írók részére, majd sarokba szorítva kibökte, hogy a „szövetségi rendszer” olyan erős bent, melyet felszámolni nem lehet. Inkább be kell lépni. Németh László erre megjegyezte: „Úgy mint Te, akinek rendet kellett volna itt csinálni, inkább eladtad magad, hogy évente két filmed kijöjjön.”

 Kodolányi igen élénken dolgozik, olyan tempót diktál, mint aki érzi a végét.

 Tamási a romániai helyzetről nagyon szomorúan beszélt, ott teljesen felszámolják a magyarságot… vagy az idén ősszel, vagy jövőre szeretne egy kicsit hazamenni Erdélybe. Igen érdekes volt, hogy Tamási Visegrádon nem érintkezett a többi íróval, pedig jelen volt: Balázs Sándor, Fazekas Anna, Thury Zsuzsa, Dénes Zsófia. Ezeket álírónak tartotta. Áron erősen iszik, s a legnagyobb szenvedélye itt is a nő volt. Fiatal, 17-20 éves diáklányokkal jártunk együtt, s mindegyiknek ajánlatot tett.”

Az angolszász ellenállási vonalról

„Az angolszász ellenállási mozgalom többfelé tagozódott, s jól ismervén az akkori helyzetet, felelősséggel állíthatom, hogy nem volt egységes vezetés.

 Angolszász ellenállás alatt egyaránt értendő az angol és az amerikai orientáció. A csoportosulás egyik látható feje Szentiványi Sándor volt. Szentiványi unitárius pap, Erdélyből származott. Kikerült Amerikába, több évig élt ott, majd közvetlenül a II. világháború küszöbén visszatért Magyarországra. Erdélyben, Kolozsvárott telepedett le, ott élt, míg Budapestre nem került. A fővárosban a Koháry utcai unitárius házban volt a lakása, s annak ellenére, hogy harcban állt az egyházi vezetésért, gyakorlatilag ő volt a főnök. A háború alatt ő szervezte feleségével az egyik leghatékonyabb ellenállási gócot , két lányát kint hagyta Bostonban.

 1945-ben a Polgári Demokrata Párt egyik vezére, országgyűlési képviselő. A pártban az amerikai vonalat vitte. Amikor a Magyar Közösség ügye kipattant, kereket oldott és kiment Amerikába.

 Visszatekintve látható, hogy 1944-ben, amikor a németek megszállták Magyarországot, Szentiványi erőteljesen kezdett szervezkedni. Először egy központot hozott létre, erre a célra megszerezte a Vas utcai Pajor szanatóriumot. A csoport egyik feje Supka Géza dr. újságíró volt, aki a Bocskay úton lakott. Ő elsősorban írókkal, újságírókkal tartotta a kapcsolatot. Mikor a helyzet súlyosbodott, a vezetés mindinkább Szentiványi kezében összpontosult. 1944 nyarán a szanatórium már igazgatásuk alatt állt, s annak ellenére biztonságosnak látszott, hogy a honvédség lefoglalta, s az igazgató Jancsó dr. nyilas érzelmű volt. Pénzzel és élelemmel jól el voltak látva.

 1944 őszén egy feljelentés nyomán a nyilasok házkutatást tartottak. Szentiványi valahonnan megneszelte a dolgot és nem tartózkodott otthon. A vezetők közül Supka Géza dr.-t találták ott, s annak ellenére, hogy az öreg valóban nagyon beteg volt (nem tudott vizelni, állandóan katéterrel járt) el akarták hurcolni. Mikor már nagyon veszélyessé vált a helyzete, elővett egy névjegyet, melyre dombornyomással a Gestapó címere volt rányomva. A nyilasok ettől megrettentek, hívták a parancsnokságukat, vagy a németeket, tény, hogy Supkának nem lett semmi bántódása. A felszabadulás után tudtam meg, hogy Supka ezt a különleges igazolványt Németh Gyula dr. újságírótól kapta, aki szoros kapcsolatban volt m ind vele, mind a csoporttal.

 Supka Gézáról röviden el kell mondani, hogy 1919 előtt a „Világ” című lap munkatársa volt, a polgári forradalom alatt követ, s egy napig miniszter. A Károlyi, Vámbéry, Jászi csoporthoz tartozott, majd emigrált. Visszatérve üldözték Pekár Gyuláék és még a Nemzeti Múzeumból is kitúrták. A Tolnai Világlapjánál dolgozott, később egy nívós irodalmi folyóirat: a Literatúra tulajdonosa lett. 1943-ban a Mai Nap című lapnál lett külpolitikus. A felszabadulás után a „Világ” főszerkesztője, a Polgári Demokrata Párt vezére, s hosszú ideig a szabadkőművesek nagymestere is.

 Németh Gyula dr. újságíró, egy szekszárdi evangélikus lelkész fia. Eötvös kollégista, magyar-német szakos tanár, a diploma megszerzése után újságíró. Tanulmányúton volt Németországban is, jól beszélt németül. 1944-ben az MTI bizalmas szekciójában turnusvezető, így bizalmas anyagot juttatott el Supkához és társaihoz. Ebben az időben a sajtókamarában az újságíró jelöltek szakosztályának egyik vezetője. A felszabadulás után az MTI-nél és a „Világ”-nál dolgozott, az utóbbinak a külpolitikai rovatvezetője. A lap megszűnése óta nem volt rendes állása. Jelenleg a Magyar Értelmező Szótárnál dolgozik, Supka Géza özvegyénél lakik. Közeli barátja Stella Adorján és Szilágyi István, aki többször is megfordult a Fő utcában, az ellenforradalom alatt az újságírók nemzeti bizottmányának tagja. (Itt négy törölt sor következik a jelentésben - megj. I.Cs.)

 A Szentiványi csoporthoz tartozott az ismert értelmiségiek közül – többek között – Móczár László dr. fogorvos, aki a felszabadulás után a Pajor Szanatórium igazgatója lett, Kálmán Lajos dr. bőrgyógyász, Merényi Gusztáv dr., 1945 után a Néphadsereg orvos tábornoka, Rónay Mária újságíró, Kereki Gábor unitárius lelkész, Kabakovics József dr. ügyvéd.

 Tevékenységük legemlékezetesebb része a különbéke érdekében tett lépések voltak. Elég rejtélyes körülmények között került Budapestre egy Howei nevezetű amerikai alezredes. Olyasmit meséltek róla, hogy több társával együtt megszökött valamelyik német koncentrációs táborból, Budapesten Szentiványival került kapcsolatba, aki őt és még néhány társát biztonságba helyezte. 1944 nyarán külön rádióadón keresztül kezdtek különbéke után puhatolózni. A csoport Lázár testőr tábornok és Bornemissza MFIR vezérigazgató révén előbb az ifjú Horthyhoz, majd a kormányzóhoz is bejutott. Horthy Miklós fogadta Szentiványit Howeivel együtt, s ennek a tanácskozásnak lett az eredménye – mások mellett - Náday tábornok olaszországi útja. Jellemző, hogy az egyik angolszász tiszt megismerkedett egy budapesti dámával és a felszabadulás után el is vette feleségül.

 Howeiről azt tudom még, hogy amikor elutazott Budapestről, Szentiványinál hagyott egy angol nyelvű levelet, melyet a magyarországi szovjet fegyveres erők főparancsnokának címzett. A levélben azt kérte, hogy az angol kolóniát, mint szövetségesüket részesítsék kellő segítségben. Ezt a levelet 1945. január 16 körül Szentiványi a Pajor Szanatóriumban egy szovjet gárdakapitánynak adta át, aki el is juttatta a címzetthez: Malinovszkij marsallhoz. Az ő utasítására több személyt, akik úton voltak a ceglédi hadifogolytáborba, szabadon bocsátottak, majd külön őrséget kapott nem csak a szanatórium, hanem a Koháry utcai unitárius ház is.

 1944 november végén, vagy december elején Szentiványi összegyűjtötte a Magyarországon lévő angolszász állampolgárokat, s gondoskodott étkezésükről, ellátásukról egészen 1945 áprilisáig. A csoporthoz kb. 25-30 angol és amerikai állampolgár tartozott. Köztük volt egy Jammy nevezetű, akkoriban kb. 30 éves, fekete hajú és bajszú pipázó úr a testvéreivel, akik a Shell cégnél voltak alkalmazásban, továbbá Mr. Thomson nevezetű szikár, öreg angol, aki nyelvtanárként élt Magyarországon, s 1945-ben már úgy járt Csorba János, akkori főpolgármesternél, mint tiszteletbeli angol konzul, ebben a minőségében jutott élelemhez. Ez a csoport adott ki magyar-angol-orosz nyelvű igazolványokat, melyeket Mr. Thomson írt alá.

A csoportban más nemzetiségűek is voltak. A Budapestre eljutott francia tisztek és hadifoglyok a Franciaországban élt és széleskörű kapcsolatokkal rendelkező Just Béla  katolikus író segítségével találtak szállást, de ehhez az anyagi alapot szintén Szentiványi teremtette elő. Aki körül feltűnt 18-20 jugoszláv, egykori királyi tiszt is, közülük 4-5 a Pajor szanatóriumba is bekerült. Németellenes csetnikek voltak, de nem Tito partizánok, tartottak is Titotól, 1945 őszén hagyták el Magyarországot és Franciaországba távoztak.

 A felszabadulás után volt némi vetélkedés Szentiványi és Tildy Zoltán között, mert Tildy Bereczky Alberttel együtt a velük kapcsolatban álló és a Rózsa vagy a Vörösmarty utcában lévő skót missziót tartotta a budapesti angol központnak. Ezzel a csoporttal mindvégig hadilábon álltak Szentiványieék, amikor elfogyott a skótok pénze, csak nehezen kaptak kölcsön, már csak azért is, mert az angolok, élükön Thomsonnal azt hangoztatták, hogy nekik is a szanatóriumba kellett volna jönni, de nem tartották be az utasításokat…

 Úgy emlékszem, a mai amerikai nagykövetség helyén volt a svájci követség, elég sok üldözöttnek adott menedéket. Rádióadójuk is volt, s Szentiványi pénzének egy része is onnan érkezett. Egyszer nekem jutott az a feladat, hogy menjek el hozzájuk, s hozzak el egy csomagot Fiala dr.-tól. Mint utólag megtudtam: pénz volt benne.

 Szentiványinak megvolt a kapcsolata több ellenállási csoporthoz, így a kommunistákhoz is, de fegyveres megmozdulásban soha sem vettek részt.

 Létezett egy másik angolszász orientációjú társaság is, melyhez tartozott Dessewffy Gyula gróf, a Kis Újság volt főszerkesztője, Mihályfi Ernő, Barcs Sándor, Gulácsy György, Rubletzky Géza és mások. Az Auguszta cukrászdában szoktak találkozni Szentiványival és Supkával. Közülük többen lebuktak, a Margit körúti fegyházba kerültek, bár onnan elég hamar kijöttek.

 Ismét másik csoportnak számított az, amelyik Pisky - Schmidt Frigyes irányításával működött, ehhez tartozott - mások között - Stollár Béla, Csillag Mátyás, Zoltán Imre, Székely Beáta, Szakasits György, Papp Antal, Matolcsy Károly, Kárpáti Gyula”                                   

Az ügynök egymás után két jelentésében is jellemzi az állambiztonságnak az általa ismert fiatal népi írókat. Köztük van:

 Nagy László, Dékány Kálmán, Tímár Máté, Sarkadi Imre, Ary Kálmán, Szabó István, O.Nagy László, Doby János, Csanády János, Csukás István, Gombos Imre, Demény Ottó, Czine Mihály, B. Nagy László, Kristó-Nagy István, Varga Imre, Tuli József, Szentkirályi János, Sipos Gyula, Kopré József, Gerő János, Bába Mihály, Toma Ádám, Szüts László, Kelemen János, Berecz József, Borvető Béla, Őrsi Ferenc.

 Az információk és a jellemzések némely esetben nem éppen hízelgőek, sőt, lesújtóak, a politikai megítélésben az első szempont a „ forradalomhoz” vagy az „ellenforradalomhoz” való viszony, az új rendszer iránti lojalitás vagy annak kritikus megítélése. Az ügynök, azzal, hogy mindenki baráti, alkotói, kollegiális kapcsolatait, társasági köreit is igyekszik közölni az állambiztonsági szervekkel, értékes támpontokat nyújt a beszervezésekhez, melyek eredményességéről vagy kudarcáról persze nincsenek biztos értesülései, bár néha határozott kijelentéseket tesz egyesek hálózati múltjáról, máskor sejti, hogy egy másik ügynök ellenőrzése céljából kérnek tőle információt.

 Miután ráállítják – mások mellett – Ungvári Tamásra, gyakran jelent róla.

 1959. szeptember 29

 „Ungvári Tamással az utasításnak megfelelően a kapcsolat kiépítése elég jól halad. (Innen három sor törölve, - megj. I.Cs.) Kioktatott arra, hogy pénzt úgy lehet keresni, ha az ember elő-és utószókat ír. Legutóbb Gelléri Andor Endre műveihez írt ebben a műfajban. A közeli napokban Visegrádra utazik, ahol egy fordításba fog. Minden vágya az, hogy a színházi vonalra betörjön. Vagy fordítani fog rendszeresen, esetleg dramaturg lenne valahol. Jelenleg úgy néz ki, hogy ez menni is fog egyetemi segítséggel. Politizál is. A szovjet kormányfő amerikai útját elsősorban propaganda útnak tekinti, és ha ez eredményt nem is hoz, - mert nem várható tőle -, az már pozitívum, hogy a Szovjetúniót világhatalomnak ismerik el, amely a nemzetközi tekintélyek világában megelőzte Angliát és Franciaországot.

 Ungvári a maga részéről általában elégedett, utazik, keres és nincs anyagi gondja.”

 „Ungvári arról beszélt, hogy az egész világot izgalomba hozta Hruscsov elvtárs amerikai útja. Neki ezzel kapcsolatban az az álláspontja, hogy politizáljanak a politikusok. ’Én pénzt akarok keresni és ezért dolgozom. Ennek érdekében, ha azt mondják, hogy szemináriumra kell menni, akkor arra járok, ha azt mondják: nem kell járni, akkor nem járok.’ De nem sokat vár a Hruscsov látogatástól. Azt magyarázta, hogy ha ezt egy nagy szatírában meg lehetne írni, azt a világ olvasná.

 Elsődleges célja: színpadra kerülni. Ez sikerült is, hiszen a Néphadsereg Színháznak Mikszáth Új Zrinyiászát dramatizálja Karinthy Ferenccel, az Ódry Színpadon az Egy csepp méz társfordítója. Akivel csinálja: Zilahi Judit, jól fekszik, férje Benke elvtársnő irodalmi referense. A Nemzeti Színházban is sikerült elérnie, a Művelődésügyi Minisztériumon keresztül, hogy a soron következő Arthur Miller darab egyik ’tisztába tevője’ lesz.

 Tudományos munkán is tevékenykedik, szeretné a kandidátusi címet megszerezni, s ha az megvan, akkor hosszabb nyugat-európai tanulmányútra menne. Szabolcsi Miklóssal jó a kapcsolata, most az tett neki ígértet arra, hogy ügyét rendbe hozza. Ez alatt vagy az Élet és Irodalom, vagy a Magyar Nemzet státusza értendő. Jelenleg Szinetár Miklós rendezőt (Fővárosi Operett Színház) fűzi egy közös darab elkészítésére. Szavaiból, viselkedéséből azt vettem ki, hogy sem anyagi, sem előmeneteli problémái nincsenek.”

 1959. november 10.

 „Ungvári arról beszélt, ha valaki kritikus, akkor sem szabad éles és durva támadásokat intéznie olyan személyek, vagy alkotások ellen, melyek szerzői nem pártemberek, de tehetségesek. Itt arra célzott, hogy Illés Endre „Türelmetlen szeretők” c. művét Hajdú Ferenc nagyon levágta. Ungvári pedig feldicsérte. A feldicsérésről így beszélt, ha nem is nyíltan:

 1., A darab nem olyan rossz, mint amilyennek tartják.

 2., Illés jó és befolyásos egyén. (Sokat dolgozik nála, például, Babitsot rendezi sajtó alá, előszókat ír a Szépirodalmi Kiadónak, stb.)

 3., Nem pártember és elég sokáig hallgatott.

 Azt hiszem, hogy ezek a tények – melyeket másfelől is ellenőrizni kell - elég világosan mutatják, hogy az irodalomban és a filmben van egy olyan szövődmény, melynek a felszámolása szinte lehetetlen.

 Ungvári a pártkongresszustól azt várja, hogy a politikamentes életnek nagyobb tere lesz a szellemi élet területén is, mint amekkora jelenleg van.

 Megítélése szerint a vidéki egyetemek docensei elég nagy támadásra készülnek a pesti irodalmi centrum ellen. Hogy ne tudják izgága elképzeléseiket valóra váltani, szükség van minden pozíció megragadására.

’Nem furcsa, hogy az irodalmi és sajtó vonalon a pozíciók zöme zsidó kézbe csúszott át, s ezek többsége nem is párttag?’

’Nincs zsidókérdés, mert aki ezt fel meri vetni, azt lenyakazzuk és örülhet, hogy segédmunkásként élhet. Ezt a törvény szabja meg. A képzettebb emberek foglalják el a pozíciókat, s a helyzeti előnyöket ki kell használni, - ez folyik. Káosz volt 1956 után, akkor Imre Katiék voltak a honfoglalók, de rosszul játszották a szerepüket, ezért kellett távozniuk. Most jövünk mi, de nem leszünk olyan szűk látókörűek, mint amilyenek ők voltak.’

 Az említetteken kívül terve még a színházi vonalra való bekapcsolódás, ehhez jó ugródeszka Zilahi Judit, aki Benke elvtársnő irodalmi referensének a felesége.

 Szeretne már 1960-ban országos ösztöndíjjal legalább két esztendőre Londonba és más hova Nyugatra kimenni.”

 Állambiztonsági feljegyzések „Meszlényi” jelentéséhez:

 A jelentés nem pontos, tudniillik a beszélgetés során úgy merült fel, hogy a politikamentes irodalomnak Illés kulcs- és reprezentáns személyisége, s ezért kell védeni. Ezért lépett fel ő ( ti. Ungvári) Illés védelmében. Az ügynököt egyébként figyelmeztettem, hogy a zsidó probléma felvetése nem helyes.

 A jelentés azt mutatja, hogy az irodalmi élet kibontakozásával egy időben a politikamentesek is szeretnének tért hódítani.

 Ungvárival igyekezzen továbbra is mélyíteni a barátságát, elsősorban úgy, hogy különböző értékesíthető dolgokat ajánljon fel neki.

 Ungvári Tamáson kívül mások is érdeklik a művészeti életben az ellenséges elhárítást végző osztály beosztottjait, így kellő rendszerességgel kérnek információt a filmgyártás területéről, például Darvas József íróról, aki 1957 és 1959 között a Hunnia Filmstúdió igazgatója volt, s beosztásából mindenkit meglepő váratlan fordulattal távozott.[Darvas József (1912-1973), közoktatási, majd népművelési miniszter 1951 és 1956 között.]

 Az ügynök jelentette Darvas Józsefről:

 „Az utasításnak megfelelően a közelmúltban elég sokat mozogtam művészi berkekben. A lényegesebb értesülések az alábbiak:

 Filmgyár: Váratlanul ért mindenkit Darvas József leváltása. Az egyik verzió szerint önként távozott és ő kérte felmentését, a másik szerint a párt megelégelte a dzsungelt. Kormánybiztosnak Kondor elvtársat jelölték ki, ki eddig a Filmfőigazgatóság helyettes vezetője volt.

 A Filmgyárban megindult a nagy tanácskozás, hogy egyeseket ne lehessen kilőni. Ilyen megbeszélés volt Makk Károly, Bacsó Péter, Szász Péter, Kovács András, Keleti Márton , Bán Frigyes és mások között.

 A lényeg: egymás kezét el nem engedni. Például: Makknak az eltiltása most járt le, Bacsó és Szász forgatókönyvét ajánlja és fogadtatta el. Keleti a Dobozy film után szintén a Szent Szövetséggel akar együtt dolgozni. Makk szerint:

 ’Be kell bizonyítani, hogy a törzs nélkül nincs filmgyártás, s ha nem tetszik, akkor engedjenek ki minket…’

 A másik érdekes téma: a feleségek foglalkoztatása. Itt Várkonyi Zoltán volt a kezdeményező. Bán Krencseyt futtatja, aki Makk felesége. Makk új filmjében a női szerep várományosa Bánné V as Éva.

 Erősen folyik Simó Jenőnek a megközelítése, valamint újabb írók bevonása a buliba, itt elsősorban Karinthy és Hegedűs neve fut előszeretettel.

 Már van egy áldozat is: Vadász Imre, akinek dramaturgiai szerződése volt. Főiskolát végzett, de származása rossz, paraszti káder, nem újították meg a szerződését, menesztették. Tőle származik az a hír, hogy a következő lépés: a gyárban található moszkvaiak felszámolása és a jó káderek kinyomása. ( Jó lesz az illetékeseknek erre felfigyelni, mit, s hogyan akarnak.)