Bálint József és Rennek András vitájának előzményei:
- Holovita: Rennek András válasza Bálint Józsefnek
- Újabb holovita: összecsapnak a "hivatalos" és a revizionista érvelések
- Olvasónk "kézikönyve": Néhány alapvető bizonyíték a hivatalos holokauszt-ábrázolás cáfolására
A tanulmány korábbi részei itt olvashatók:
- Holovita: Bálint József viszontválasza Rennek Andrásnak - 3. rész
- Holovita: Bálint József viszontválasza Rennek Andrásnak - 2. rész
- Holovita: Bálint József viszontválasza Rennek Andrásnak - 1. rész
Írásomban Rennek András szó szerinti idézését így jelölöm: [RA:]
16, Gerstein - kipufogógázos gázkamrák
Rennek úr úgy értelmezi az általam Gersteinről idézetteket, minta én hinnék a dízelmotoros változatban, őt hiteles tanúnak fogadnám el, és csodálkozik, hogy a dízelmotor-kipufogógázos gázkamrát biztosnak veszem. Vagy legalább is úgy tesz.
Nem erről van szó, Rennek úr. Én eleve kétségbe vonom a kipufogógázos gázkamrát, és mint abszurd, hiteltelen tanút idéztem Gersteint, továbbá azért az idézés, mert őt tekintem a dízelmotor-kipufogógázos gázkamrák eredőjének. De nézzük meg a benzinmotoros változat Ön által említett tanúit!
Erich Fuchs
Csakugyan azt vallotta perében, hogy benzinmotor kipufogógázait használták Sobibórban. Vallomása szerint 30-40 nőt vetkőztettek le a szabadban, és őket az SS és ukrán önkéntesek hajtották a gázkamrába. Az esemény másik „tanúja” Stangl, 25 felöltözött férfiról beszél. Ez egy olyan pont, ahol nem lehet mellébeszélni. Vagy Stangl fantáziált, vagy Fuchs, vagy mindkettő. Ha Stangl fantáziált, akkor hiteltelenek neki, mint Sobibór első parancsnoka vallomásának egyéb részei. Ha Stangl igazat mondott, akkor kár szót vesztegetni Fuchs vallomására, mely szerint Sobibórban benzinmotort, Belzecben és Treblinkában dízelmotort használtak a kipufogógázos gázkamrákban. Arról már nem is beszélve, hogy itt megint előjönnek Fuchs fantazmagóriái a dízelmotort illetően.
Végső soron nem marad más lehetőségünk, mint úgy Stangl-t, mint Fuchsot hamis tanúnak tekinteni.
Hogy a sobibóri kipufogógázos gázkamrák - akár benzin-, akár dízelmotoros - a fantázia szüleményei, bizonyítja továbbá, hogy sem a hamis tettesek által vallott 170 ezer halottnak nincs nyoma, sem annak, hogy ezeket a halottakat 1942-ben kiásták volna, és a szabadban elégették volna. Fuchs hamis vallomását avval jutalmazták, hogy négyévi börtönbüntetést kapott 79.000 emberen csoportosan elkövetett gyilkossági segédkezés miatt.
A sobibóri gázkamra agyrémről ajánlom figyelmébe: Jürgen Graf, Thomas Kues, Carlo Mattogno: „A sobibóri akta” c. könyvét. A könyv vizsgálja a mítoszok keletkezését, foglalkozik a hamis koronatanúval Pecserszkivel. Beszámol a mértékadó tudományos kutatásokról. Foglalkozik továbbá a Keletre szállított zsidók sorsával.
Mattogno, Graf: „Treblinka: Megsemmisítőtábor vagy átmenőtábor?” c. könyvének rövid ismertetése:
Mattogno számos dokumentum alapján két fejezeten keresztül ismerteti a zsidók Keletre történő telepítésének politikáját és a záró fejezetben közvetett és közvetlen bizonyítékok sorát tárja az olvasó elé, a Treblinkába vitt zsidók továbbszállításáról. Hogy elejét vegye az ellenérvnek, teljesen mindegy, hogy a zsidókat Treblinkában elgázosították, vagy Keleten lelőtték, foglalkozik Mattogno az Einsatzgruppék ellen felhozott zsidók kiirtására vonatkozó vádakkal és megállapítja, hogy ezek tarthatatlanok. Hogy Treblinka átmenőtábor volt Majdanek és más lágerek számára a lublini körzetben, még Tatiana Berenstein és Adam Rutkowski zsidó történészek is elismerik. A jeruzsálemi Demjanjuk-perben számos zsidó deportáltról esik szó, akik rövid treblinkai tartózkodás után Majdanekbe kerültek. Kevésbé egyszerű annak bizonyítása, hogy a zsidókat a megszállt orosz területekre is szállították Treblinkából, de legalább egy biztos dokumentumunk van erre is.
1942. július 31-én, egy héttel Treblinka megnyitása után Wilhelm Kube, Belorussziára illetékes birodalmi komisszár tiltakozott a Keleti Területek (Ostland) komisszárjánál ezer varsói zsidó Minszkbe történő deportálása ellen, mert ezek potenciális járványhordozókként és a partizánok támogatóiként veszélyt jelentenek. Ezek a varsói zsidók először Treblinkába kerültek, úgyhogy a szóban forgó ezer zsidó Treblinkából került Minszkbe, ami már önmagában is lerombolja a tiszta megsemmisítőtábor mítoszát.
Hamis állítások
Rennek úr szerint természetes, hogy életre keltek rémhírek, de ezeket rég helyreigazították.
A revizionisták szerint a rémhírek egy részét valóban helyreigazították, más részüket azonban börtönbüntetés fenyegetése mellett kötelező elhinni. Pl. a treblinkai gőzkamrákban már nem kell hinni, de gázkamrában – úgy Treblinka, mint Auschwitz vonatkozásában – igen. Milyen érdekes egyébként. A treblinkai gőzkamráknak épp úgy van egy reális magja: ruhafertőtlenítés forró gőzzel, mint az auschwitzi gázkamráknak: ruhafertőtlenítés Zyklon-B-vel. Azaz a foglyok életének védelmére hozott intézkedéseket alakították az ellenkezőjére a holokauszt-állítók.
[RA: Én egyetlen filmet nem láttam, amiben a Bálint által példának hozottak közül mondjuk „elektromos lemezek árammal gyilkoláshoz”, vagy épp „zöld kristályok” szerepeltek volna.]
Nyilván számtalan filmet láthatott Rennek úr a gázkamrákról, melyek épp úgy fantazmagóriák, mint az egyéb hiteltelen módszerek. De mint fentebb említettem, a hatvanas években vetítették Magyarország iskoláiban azt a propagandafilmet, amely valósnak állította be a klasszikus legendákat, mint lámpaernyő, szappan, zsugorított koponya, gáz a tusolófejekből. Németországban a negyvenes-ötvenes években kötelező volt megnézni a „Die Todesmühlen = A halál malmai” c. filmet, szintén teletűzdelve a klasszikus legendákkal.
De hogy a kérdés lényegére rátérjünk: ha valóban lettek volna bedobónyílásos gázkamrák, nem kelt volna életre a sok lehetetlen legenda. Mint korábban írtam: a GULAG szörnyű és hermetikusan elzárt világ volt, mégsem keltek életre fantasztikus, fizikai-kémiai szempontból lehetetlen kivégzési módszerek. Sajnos éppen elég szörnyű volt a valóság.
[RA: A meggyilkolt áldozatok emlékét Bálint József és a többi holokauszttagadó meggyalázza azzal, hogy még az áldozat mivoltot is elvitatja tőlük, így ebben a kérdésben az erre való hivatkozás véleményem szerint gyomorforgató.]
Tipikus zsidó észjárás. Eszem ágában sincs a tényleges áldozatoktól az áldozati státuszt elvitatni. Sőt, meghajtom fejemet emlékük előtt. De könyörgöm, mi az áldozati státusz kritériuma? Az, hogy valaki állítja? És ha más valaki úgy gondolja (meg van győződve róla), hogy a holokauszt-állítók némely helyszínben, kivégzési módszerben, áldozatok számában felülnek egy háború alatt született legendának, illetve az azóta tartó folyamatos agymosásnak, akkor az illetőt börtönbe kell zárni, házát föl kell gyújtani (Zündel), meg kell gyilkolni? Ha véleményét érvekkel, bizonyítékokkal próbálja alátámasztani, súlyosabb börtönbüntetésre kell ítélni, mint a rablógyilkost? Hadd utaljak itt a Rudolf által megfogalmazott tézisekre:
A revizionizmus
nem állítja, hogy nem volt zsidóüldözés;
nem állítja, hogy a zsidókat nem érte jogfosztás;
nem állítja, hogy nem voltak deportálások;
nem állítja, hogy nem voltak zsidó gettók;
nem állítja, hogy nem voltak koncentrációs táborok;
nem állítja, hogy a koncentrációs táborokban nem voltak krematóriumok;
nem állítja, hogy nem haltak meg zsidók különböző okok következtében;
nem állítja, hogy nem üldöztek egyéb kisebbségeket, mint pl. a cigányokat, Jehova Tanúit, homoszexuálisokat, politikai másként gondolkodókat;
és végül
nem állítja, hogy az itt felsoroltak nem voltak jogtalanságok.
Nem, Rennek úr! Ön nagyon pontosan tudja, mire megy ki a játék. A holokauszt-mítoszra szüksége van a nemzetközi cionista összeesküvésnek, hogy sulykolja a bűntudatot a németekbe, magyarokba és mindazokba a fehér európaiakba, akik szeretnének nemzetben gondolkozni, szeretnének adósságmentes gazdasági fejlődést, netán sokallják a színesbőrű kisebbségek pozitív diszkriminációját.
Hogyan is fogalmazott Finkelstein, a becsületes zsidó (A holokauszt-ipar)?
„Valójában a holokauszt egy nélkülözhetetlen ideológiai fegyver. Ennek köntöse mögé bújva csempészte be magát a "feláldozott nemzet" szerepébe a világ egyik legerősebb katonai hatalma, amelynek az emberi jogokat tekintve, statisztikája szörnyűséges képet nyújt. Ugyancsak e fegyver segítségével jutott az Egyesült Államok legsikeresebb etnikai csoportja külön "áldozati státuszához". Ez a látszólagos "áldozati lét" nem csekély osztalékot fizet. Ezek egyik legfontosabbja a mindennemű kritika elleni immunitás, teljesen függetlenül attól, hogy az jogosult vagy sem.“
Finkelstein a holokauszt-maffia másik motívumként pénz zsarolását jelöli meg az európai államoktól.
És hogy mennyire összefügg a kettő, a (nyugati) világ pénzügyi kifosztása, és a holokauszt-mítosz, jól mutatja Franz Hörmann-nak, a bécsi Gazdasági Egyetem (Wirtschaftsuniversität) professzorának esete. Először is megkérdőjelezte a mai gazdasági rendszer helyességét „Das Ende des Geldes = A pénz vége” c. könyvében, melyben már érzékenyen megpiszkálta a világ pénzügyi bűnözőinek cselekedeteit, másodszor nem volt hajlandó a Gessler-kalap előtti kötelező hajlongásokat megtenni. Figyelem, nem tagadta a holokausztot, csak éppen annyit mondott, "Da ich weder Historiker noch Zeitzeuge bin, kann ich aus rein logischen Gründen nicht behaupten, selbst von der Existenz der NS-Massenvernichtungslager zu wissen. = Mivel sem történész, sem szemtanú nem vagyok, tisztán logikai okokból nem tudom azt állítani, hogy tudomásom volna a nemzetiszocialista megsemmisítő táborokról." (heute.at, 02.02.2012). A kettő együtt sok lett a holokauszt-mítosz és a pénzügyi gyarmatosítás gépezetének. Hörmann professzort kitették az egyetemről, és vádat emeltek ellene holokauszt-tagadás miatt.
És ha Rennek úr őszintén körbenéz mai világunkon, arra a következtetésre kell, hogy jusson: a világ kifosztása amerikai zsidó bankok és segítő köreik (Council on Foreign Relations, Világbank, IMF, FED stb.) által egyenes arányban van a holokauszt-mítosszal. Az egyik feltételezi a másikat. Ahol az egyik nincs, ott a másik sincs. Ahol az egyik erős, ott a másik is erős.
Rennek úr vitatja, hogy a hivatalos történelemírás hátrálna a revizionista kutatási eredmények hatására.
Rennek úr, ne gyerekeskedjen! Szó sincs szinusz-görbéről. A lobbi hátrálása folyamatos és látványos. Még ha vannak is félbolondok, elsősorban a tömegeket elérő médiában, akik időről időre előveszik a horrorisztikus számokat és részleteket, amire persze a történészek mossák kezeiket, hogy ők ezt nem mondták. Pompás összjáték!
Ajánlom figyelmébe Faurisson: A revizionizmus győzelmei (Die Siege des Revisionismus) c. tanulmányát.
E helyen nem szeretném a tanulmányt részletesen ismertetni, ezért csak néhány részlet tőszavakban:
2. Broszat 1960-ban beismeri, a dachaui, bergen-belseni, buchenwaldi gázkamrák csak fantazmagóriák.
3, Olga Wormser-Migot, zsidó történész 1968-ban írt doktori munkájában hangot ad kételkedésének a mauthauseni és ravensbrücki gázkamrákról szóló tanúvallomásokat illetően. Auschwitz I-et illetően viszont kategorikusan kijelenti, ott nem voltak gázkamrák. (Ehhez képest a turistáknak még 2006-ban is előadják a fantazmagóriát. Nincsenek friss információim, de elképzelhetőnek tartom, hogy még napjainkban is ez a helyzet.)
10, Hilberg, a "holokausztpápa" 1961-ben adja ki könyvét (Az európai zsidók megsemmisítése) először. 1985-ös második kiadásában már hiányzik a könyvből az utalás Hitler parancsaira a megsemmisítés megkezdését illetően. Tekintve, hogy az akcióhoz sem szervezetet, sem tervezést, költségvetést nem tudott prezentálni, a német bürokrácián belüli gondolatátvitelre, telepátiára hivatkozott, mint a zsidók megsemmisítésének hajtómotorjára. (Kérjük a hangos röhögést mellőzni!)
15, Yehuda Bauer zsidó történészprofesszor 1992-ben beismerte, hogy a Wannsee-konferencián nem született megállapodás a zsidók kiirtásáról.
17, 1997-ben a baloldali holokauszt-állító francia történész Jacques Baynac kijelentette, hogy a náci gázkamrákra nincsenek bizonyítékok. Ő továbbra is hisz azokban, de ez már a vallás kategória.
És ugye mindenki tudja, hogy az auschwitzi emléktáblát 1991-ben cserélték le 4 milliósról 1,5 milliósra.
Még egyszer a Rheinwiesenlager-kérdéskörről
Rennek úr próbál humorosan gúnyolódni, de ez csak azt jelenti, hogy saját tudatlanságával és értetlenségével dicsekszik. Persze csak megjátssza az értetlent és tudatlant. Nagyon jól tudja, hogy a Rheinwiesenlagerekből nem keltek életre fantasztikus kivégzési módszerek legendái a náci táborokkal ellentétben. És ha egy kicsit őszinte, pontosan tudja, hogy a katonák úgy hullottak, mint a legyek. Ajánlom neki a http://www.rheinwiesenlager.
Egy képet azért idemásolok. Ilyen körülmények közt, szabadban, esőben, sárban tartották az angolok a német hadifoglyokat. Persze itt szó sem volt Vöröskereszt-látogatásról, hasonlókról.
Olvassa el ezen belül is a Sterben – elhalálozás fejezetet. És ha Rennek kételkednék a számokban: ugye nem gondolja, hogy a halálozási arány ugyanakkora volt, mint normális körülmények között? És ha az Ön forrásai mást írnak: ne feledje, hogy a történelmet a győztesek írják. Ez a honlap levezeti, kb. 1 millió német katonával nem tudnak elszámolni a nyugati szövetségesek.
„Egy amerikai német állásfoglalása
Az igazság a hiányzó német hadifoglyokat illetően könnyen kideríthető most, hogy az orosz archívumok megnyíltak a kutatók számára. 1.700.000 német hiányzik családjaik számára. A szovjetek kb. 2.400.000 német hadifoglyot ejtettek. Ebből meghalt kb. 450 ezer fő, a többit hazaküldték. Ha az 1.700.000 főből kivonjuk a 450 ezer főt, marad 1.250.000 fő. Ezekből 100-200 ezren haltak meg lengyel és jugoszláv táborokban. Marad egymillió német hiányzó hadifogoly, ez az a szám, amit Bacque könyve is tartalmaz. Bacque nagyon alapos statisztikákat készített, eredményeit megerősítik a közelmúltban megnyílt szovjet archívumok is.
A következtetés: A nyugati táborokban meghalt német hadifoglyok számát erősen meg kell növelnünk, és ez elsősorban az USA és francia táborokat érinti. Ezeket a halálozási számokat eddig az oroszok rovására írták.
Michael L. Reisch May 28, 2002 Carlisle Ma. USA“
Rennek úr vicces ajánlatnak tartja, hogy a holokauszt-állítók hagyjanak föl a mítosz napi 24 órás sulykolásával. Szerinte a revizionista honlapok sulykolják állításaikat.
Valóban nem gondoltam, hogy a sok holokauszt-állító, a mítosz haszonélvezői, a napi 24 órás besugárzás karmesterei hirtelen jobb belátásra térnek és felhagynak a mítosz további sulykolásával. De határozottan ellent kell annak mondanom, hogy a revizionista honlapok bármit sulykolnának. Ezek a honlapok nem érik el az utca emberét, az igazság hangja nem jut el sem a főáramú sajtóba, sem korunk legfontosabb médiájába, a televízióba. A revizionisták nélkülözést, fáradtságot nem ismerve igyekeznek érveiket a megmaradt egyetlen szabad médiában, az interneten, esetleg kis példányszámú könyvekben, folyóiratokban közzétenni. De az idő nekünk dolgozik. Előbb-utóbb mindenki rá fog ébredni arra, mi is van a dolgok mögött, miért a mítosz sulykolása. Találkoztam már érettségi előtt álló elfogulatlan gimnazistákkal, akik a „Tiltott igazság”alapján teljesen képben voltak a mítoszt illetően. És meg kell, hogy ismételjem: a revizionisták működése csupán csak válasz, reagálás a holokauszt-mítosz terjesztőinek napi 24 órás agymosására.
Továbbra is árulkodónak tartom, hogy Baum könyvének első kiadásában propagandáról, 8 évvel későbbi második kiadásában tájékoztatásról beszél. De ennek a Baum-dolognak szintén nincs központi jelentősége.
Van Pelt nyilatkozata nem ér annyit, mint amennyit vitatkozunk róla. Csak a pontosítás kedvéért foglalkozom a kérdéssel még egyszer.
Foglaljuk össze tehát, mit mondott és mit nem mondott van Pelt. Először is, eszem ágában sem volt szépirodalomra gondolni, természetesen szakirodalmat értettem van Pelt „literature” szava alatt. Szakmai közegben, ha az irodalom szót használom, természetesen én is, és a másik fél is tudja, hogy nem szépirodalomról beszélünk. Természetesen Rennek úr is így van evvel, a kötözködés csak arra jó neki, mint fuldoklónak a szalmaszál, hogy mentse a menthetetlent. Előző írásomban, amikor azt írtam, hogy itt az irodalom szónak semmi értelme nincs, kicsit halmazelmélet (matematika) felől közelítettem meg a dolgot. De úgy látom, kénytelen vagyok ezt részletesebben kifejteni. Adott egy halmaz két elemmel. A elem (tárgyi bizonyíték) 1%, B elem 99%.
A B elem két részhalmazból áll, tanúvallomások és irodalom. A tanúvallomások már eleve nem lehetnek tárgyi bizonyíték. Mivel az irodalom részhalmazban olyan elemek szerepelnek, mint amilyenek a B elem másik részhalmazában, és az A halmazban, ezért nincs értelme itt az irodalomnak, mint részhalmaznak.
Továbbá: Ha van Pelt azt mondja, 1%-ra van tárgyi bizonyíték, a 99%-ra pedig szakirodalmi, és tanúvallomások, akkor most már csak az a kérdés: a 99%-ból mennyi esik a tanúvallomásokra illetve a szakirodalmi bizonyítékoknak hány százaléka a tanúvallomások, illetve milyen minőségűek a nem tanúvallomásokon alapuló, szakirodalomból ismert bizonyítékok. Még a becsületes holokauszt-állítók is (Pressac) beismerik: siralmas a helyzet, valódi, ütős bizonyítékok nincsenek, hajmeresztő, logikátlan, egymásnak ellentmondó tanúvallomások annál több. Ha az egyik hazugság, mint olyan lelepleződik, akkor előtérbe helyezik a másikat. Erre próbált utalni van Pelt, amit így fejez ki:
“Ninety-nine per cent of what we know we do not actually have the physical evidence to prove . . . it has become part of our inherited knowledge. = Amit tudunk a holokausztról, annak 99%-áról nincs tárgyi bizonyítékunk, hanem az örökölt tudásunk része lett.”
De hogy miből tevődik össze, hogyan jött létre az örökölt tudás, azt mindenki tudja, van Pelt is, Rennek úr is: legendák, hamis tanúvallomások, kínzással, zsarolással kikényszerített beismerő vallomások, fizikai, kémiai képtelenségek sorozatban, hamisítások. Slussz passz, ennyi a 99%.
Rennek úr vitatja, hogy belénk sulykolnák, a betegeket és munkaképteleneket küldték a gázkamrába, aztán néhány sorral lejjebb azt állítja, a betegeket csak akkor gyógyították, ha a németek reményt láttak munkaerejük kihasználására, továbbá hogy Auschwitz vegyes (munka- és megsemmisítő) tábor volt. Sajnos Rennek úr felül a sulykolásnak. Az eddig megtárgyaltak kategorikusan kizárják, hogy létezett volna megsemmisítés gázkamrával, dízel- vagy benzinmotorok kipufogógázaival. A kórházra, operációkra utaltam a 6/G pontban. A 11 ezer operált beteg határozottan ellentmond annak, hogy a betegeket és munkaképteleneket küldték volna a gázkamrákba. A betegeket gyógyították, ha kellett, megoperálták. Miféle logika van abban, hogy a rámpán eldöntöm valakiről, hogy annyira munkaképtelen, hogy nem tud dolgozni, és megölöm, a valóban munkaképtelen beteget pedig minden lehetséges eszközzel, ha kell operációval igyekszem megmenteni? Agyrém a köbön, normális ember ilyet nem tud elképzelni sem, ehhez már tényleg el kell jutni a Rennek-félék állapotába.
18. Az angol hírszerzés adatai
Rennek úr felhívja figyelmemet, hogy a németek 1943 tavaszán beszüntették a kódolt jelentéseket a koncentrációs táborokból. Felteszi továbbá a kérdést, mit várunk még a regisztrált halálesetek, rutinszerű statisztikai adatok továbbításán kívül.
Eleve nem írtam összes táborról. Az üzenetek küldésének és megfejtésének intervallumát jelenleg nem tudom ellenőrizni. Ha erről biztos forrásai vannak Renneknek, akkor legyen úgy, ahogy mondja. Mindenesetre logikátlan lenne a németek részéről, hogy 1942-ben elkezdik, 1943-ban felfüggesztik, aztán 1944-ben vagy 45-ben újrakezdik a kódolt rádiójelentések küldését.
De a lényeg: ha valóban lett volna népirtás, akkor elvárható és logikus lett volna a német vezetéstől, hogy ezek számait is közöljék kódolt formában az egyes táborok. De erre a legcsekélyebb utalást nem észlelték az angol üzenetmegfejtők.
A Höfle-távirat a Belzecbe, Treblinkába, Sobibórba valamint Majdanekbe deportált zsidók számát tartalmazza 1943 januárjából. A távirat adatai egyébként jó egyezőséget mutatnak a Korherr-jelentéssel. Az angoloknak pedig semmi okuk nem volt arra, hogy népirtásra gyanakodjanak a távirat alapján.
Höflét 1945-ben az angolok letartóztatták. 1947-ben átadták az osztrák hatóságoknak, akik hamarosan szabadon engedték. 1961-ben újra letartóztatták, és 1962. augusztus 21-én, nem sokkal perének kezdete előtt cellájában felakasztva találták. Valószínűleg ugyanaz a sors érte el, mint Richard Baert, aki nem volt hajlandó frankfurti pere során megerősíteni, hogy parancsnoksága alatt történtek elgázosítások Auschwitzban. Az immár manifesztálódó mítosz számára végzetes lett volna, ha Höfle pere során kijelenti, hogy Majdanekből, Belzecből és Treblinkából Ukrajnába deportálták a zsidókat, nem pedig elgázosították. Másik párhuzam Baer és Höfle között: mindkettejük főtárgyalását érthetetlenül húzták, halasztották. Az érthetetlen időhúzás Höfle főtárgyalásának kezdését illetően a hivatalos történelemírásnak is feltűnt. (http://www.nachkriegsjustiz.
Ráadásul a kijelölt államügyész 1962 februárjában idegösszeomlást kapott és nem tudta munkáját tovább folytatni. Persze lehet, hogy csak így akart feladata elől menekülni. Egyrészt tudatában volt a nyomásnak, hogy meg kell felelnie a mítosznak, másrészt a rendelkezésére álló kilenc vaskos kötetnyi vizsgálati anyag ennek ellentmondott.
Visszatérve a megfejtett jelentésekre: ismerve a háborús propagandát és a rémhírterjesztést, furcsa lenne, ha az angolok nem kerestek volna azokban gázkamrára, tömeggyilkosságra utaló részleteket.
19. Szabadonbocsátások a táborokból
Rennek szerint sötét szándéktól vezetve nem részletezem a majdaneki szabadonbocsátások kronológiáját, és az 500 szabadonbocsátást ráosztom a tábor működésének teljes időtartamára. Ez már megint egy rosszindulatú feltételezés. Az információt a majdeneki szabadonbocsátásokról Graf: „Az Új világrend és a holokauszt” c. könyvéből vettem. A könyv hivatkozik a majdaneki múzeum egyik publikációjára (Anna Wisniewska und Czeslaw Rajca, Majdanek. Lubelski oboz koncentracyjny, Panstwowe Muzeum na Majdanku, Lublin 1996, S. 32.). Részletes adatokat sajnos Graf könyve nem tartalmaz, a lengyel publikációhoz nem tudok hozzáférni. Amúgy teljesen érdektelen, mikor történtek a szabadonbocsátások Majdanekből. Elgázosítások és egyéb fantasztikus kivégzési módszerek nem voltak. Csak zárójelben jegyzem meg, Rennek az ortodox történelemírást híven követve folyamatosan beszél tiszta megsemmisítő és vegyes táborokról. Az első kategóriába tartozik szerinte Treblinka, Belzec és Sobibór. Nos, ő sem vitatja, hogy az ún. tiszta megsemmisítő táborok egyike sem rendelkezett krematóriummal. Miközben a nem vegyes, nem megsemmisítő buchenwaldi és dachaui lágerekben volt krematórium. Hogy milyen gyorsan föl lehetett volna építeni egy krematóriumot, azt bizonyítják az auschwitzi krematóriumok. Lehet még az ostobaságot fokozni, Rennek úr? És akkor még nem említettem, hogy mi értelme volt 1941. október elejétől deportálni a zsidókat az ukrán határra, ha az elgázosítások csak hónapokkal később kezdődtek? Miért nem az elgázosító berendezések üzembehelyezése után kezdték a tömeges deportálásokat?
A hivatalos legenda szerint 1942 ősze óta folytak Majdanekben elgázosítások. Erre azonban egyetlen majdaneki tanút, tettest nem tudtak előhúzni a kalapból. Ezekről Perry Broad, a már hiteltelenként lelepleződött auschwitzi „tettesből” „tanúvá” avanzsált SS-tag vallomásából és a szovjet-lengyel vizsgálóbizottság 1944. augusztusi jelentéséből tudunk. Pressac egy cikkében foglalkozott a majdaneki gázkamrákkal. Ebben leírja, föltett írásban néhány kérdést a majdaneki múzeumigazgatóságnak a krematóriumi gázkamra vonatkozásában. Erre a múzeumigazgatóság azt a választ adta, hogy „a gázkamrát csak keveset, valóban nagyon keveset használták”, ami Pressac szerint annak beismerése, hogy sohasem használták. A helyiségnek nincs mechanikus szellőzése, a falakon nincsenek kék elszíneződések, mint a ruhafertőtlenítő kamrákon. Van Majdanekben továbbá négy ruhafertőtlenítő kamra, amit a szovjet-lengyel bizottság kinevezett gázkamrának.
A 3. sz. kamra tetején nincs bedobónyílás. Az 1. sz. kamrát Szimonov, a „Vörös Csillag”, a Vörös Hadsereg lapjának tudósítója írja le a tábor felszabadítása utáni első tudósításában, bedobónyílásról egy szót sem szól, ehelyett fantazmagóriákat ad elő a foglyok beszámolói alapján (Zyklon bevezetés csöveken keresztül). Az I. és II. gázkamrák tetején lévő nyílásokat feltehetően a szovjet-lengyel „vizsgálóbizottság” megbízásából készítették, miután ők tudták a foglyokkal ellentétben, hogy a Zyklont nem lehet csöveken át vezetni. Állapotuk az utólagos mennyezetáttörés nyomait mutatja, csakúgy mint Birkenauban. A 4. sz. gázkamrán ablakok vannak (!).
A hírhedt tömeges fegyveres kivégzési akció beszámolói szintén halmozzák a lehetetlenségeket, úgy hogy további szót kár Majdanekre vesztegetni.
Belzecről a következő kivégzési módszereket állították:
Jan Karski: A zsidókat vagonba zsúfolják, melynek alján oltatlan mész van, amely lassan lemarja a húst az áldozatok csontjáról.
Dr. Stefan Szende: A zsidókat gigantikus vaslemezre állítják egy földalatti vízmedencében, amelybe áramot vezetnek.
Végül, mint tudjuk, évekkel a háború után kikötöttek a kipufogógázos változatnál, de szóba került a palackos CO és Zyklon-gáz (!) is. A dízeles változat tanúja az abszolút hiteltelen Gerstein, a benzinesé az ugyancsak lehetetlenségeket előadó Reder. Csak azt tudom mondani: Ha lett volna népirtás bármilyen módszerrel, ez csírájában fojtotta volna el a kiirtás legendákat.
Nem térek itt ki a légi felvételek elemzésére, Mattogno megállapításaira a Kola-jelentéssel kapcsolatban, és a Belzec-kel kapcsolatos egyéb lehetetlenségekre. Mindezek megtalálhatók Mattogno: „Belzec in Propaganda, Testimonies, Archeological Research and History – Belzec. Propaganda, tanúvallomások, archeológiai vizsgálatok, történelmi tények” c. könyvében.
Sobibór legendája hasonló lehetetlenségek sorozatát tartalmazza. Olvashatunk itt a mennyezetből spirálszerűen lecsorgó fekete anyagról, klórgázról, dízel-kipufogógázos módszerről. Persze felbukkan a benzines változat is (a föntebb megtárgyalt Fuchs).
A holokauszt-állító lengyel Kola 2001-ben folytatott ásatásokat Sobibórban is. Természetesen rögtön megjelentek a híradások tömegsírok megtalálásáról. A beharangozott szakmai publikáció azonban azóta sem jelent meg. Vajon miért? A kérdést feltenni egyenlő a kérdés megválaszolásával.
A treblinkai kivégzési módszerekről annyi hamisat állítottak és helyeztek előtérbe attól függően, hogy melyik hazugság tűnt pillanatnyilag hihetőbbnek, hogy nehéz néhány szóval elintézni. Volt szó dízelmotor kipufogógázról, a levegő kiszivattyúzásáról, HCN-gázról, gőzkamrákról. Akármelyik változatot veszi górcső alá az ember, a műszaki lehetetlenségek miatt el kell vetnie.
De nem járunk jobban, ha az állítólagos 800 ezer hulla eltüntetését vizsgáljuk. A hullák száma itt is csökkent 3 millióról 1 millióra, most jelenleg 800 ezernél tartanak az állítók, de a kirívó ellentmondások miatt még ez a szám is csökkenni fog. A legkirívóbb ellentmondás itt is a krematóriumok hiánya. Ennél az egy pontnál félre kellene söpörni az egészet, mint komolytalan dolgot. Ugyancsak a fantazmagória kategóriába tartoznak a beszámolók a hullák elásásáról, majd kiásásáról és rostélyon történő elégetéséről tűzifa segítségével. Ehhez csak annyit: a környékben nincs nyoma a gigantikus méretű erdőirtásnak. A tábor területén folytatott talajradaros vizsgálat pedig megerősítette: nyoma sincs több százezer hulla elásásának majd kiásásának.
Graf-Mattogno: „Treblinka Vernichtungslager oder Durchgangslager? = Megsemmisítőtábor vagy átmenőtábor?”
Az Auschwitzra vonatkozó, Pipertől származó információ „Auschwitz-
20, Záró gondolatok
A Pressac-ra vonatkozó (lényegét tekintve semmitmondó) információt valóban Rudolftól tudjuk. Ha Önnek esetleg az jutna eszébe, hogy ezt Rudolf kitalálta: a holokauszt-állítók azok, akiknek semmi bizonyítékuk nincsen, akik kényszerűen rá vannak utalva a hamis tanúvallomásokra, a hamis beismerő vallomásokra. Rudolf ezt nem mint érvként említette, hanem írt egy nekrológot Pressac halála alkalmából. Érvnek ott vannak a műszaki-tudományos érvek.
Szeretnék néhány gondolatot idézni Graf legújabb tanulmányából:
Graf először ismerteti a legendákat és logikátlanságokat a Reinhardt-lágerek vonatkozásában, majd rátér a 15 évvel ezelőtt elkezdett archeológiai vizsgálatokra.
Kola saját állítása szerint 33 tömegsírt talált Belzec területén összevissza minden rendszer nélkül. Nyilván egy parancsnok így nem temette volna el a halottakat. Ha a sírok össztérfogatát maximális kihasználásnál vesszük figyelembe, akkor 170.000 hullát kapunk. Már ez a szám is cáfolja, hogy Belzec tiszta megsemmisítő tábort lett volna, mert a tábort eszerint minimum (434.508 – 170.480 =) 264.018 személy élve hagyta el. Mattogno számításai szerint a halottak tényleges száma néhány ezerre, esetleg több, mint tízezerre tehető. Treblinka I-ben a szovjetek 1944-ben föltártak 3 tömegsírt. Itt 320 m3-ben 305 holttestet találtak. Ha ezt a számot visszük át Belzecre, akkor kb. 17.000 halottat kapunk.
Graf nem zárja ki, hogy a Keletre deportálás előtt meggyilkoltak egyes magatehetetlen, fertőző betegségben szenvedő személyeket a T4-akcióhoz hasonló módon, bár hangsúlyozza, hogy erre dokumentum-bizonyíték nincs, és ha voltak is ilyen gyilkosságok, ezek száma elenyésző volt. Kola-nak és angol munkatársának, Robin O’Neil-nek nem sikerült az állítólagos gázkamrát megtalálni.
Sobibórban Kola 2000-2001-ben folytatott talajradar-vizsgálatokat. Ott is talált emberi maradványokat. Az 1945 utáni 10 évben amatőr kincskeresők olyan mértékben feldúlták a terepet, hogy 50 évvel később lehetetlen volt pontos megállapításokat tenni az ott talált halottak számáról. Mattogno számukat néhány százra becsüli. Kola és csoportja a keresett gázkamrát ott sem találta meg. 2007-ben újabb régészcsoport próbálta a sobibóri gázkamrát megtalálni. Ez nekik sem sikerült, viszont találtak épületmaradványokat, amely alatt széntároló volt. ez lehetett a ruhafertőtlenítő. Találtak továbbá olyan nyomokat, amelyek megerősítették az átmenőtábor (Durchgangslager) tézist.
2012 januárjában a brit sajtó előzetes híradást adott Caroline Study Colls brit régész eredményeiről a legfrissebb, legmodernebb vizsgálatok alapján Treblinka vonatkozásában. Eszerint a tömegsírok térfogata maximum 10.800 m3 lehetett. Még ha a maximális nyolc hulla per m3 értékkel számolunk is, ez maximum 86 ezer holttestet jelenthet. Emlékeztetünk rá, hogy a halottak valós száma ennek az értéknek kb. egy tizedét jelentheti. A közvélemény természetesen feszült figyelemmel várta Study Colls beharangozott disszertációját. Ebből azonban semmi nem lesz. A disszertáció megjelenését 2017-re, vagyis sohanapján kiskeddre halasztották. Ennek oka: Az eredmények nemhogy megcáfolták a holokauszt-tagadókat, sokkal inkább halálos döfést adtak a megsemmisítő tábor hivatalos képének.
A treblinkai halottak számának megállapítására az egyedüli módszer a tömegsírok feltárása lenne. Ez azonban nem fog megtörténni. A hivatalos indoklás: zsidó vallási törvények tiltják a halottak nyugalmának megzavarását. Ilyen törvények azonban nem léteznek. Erre Mattogno fölfedezése ad csattanós bizonyítékot. Mattogno egy közönséges internetes képkeresés során bukkant az alábbi képre:
A kép (sok egyéb mellett) ezen a honlapon található. Ennek tanúsága szerint 2011 áprilisában Romániában Jászvásár közelében több tucat, a II. Világháború alatt meggyilkolt zsidó földi maradványait helyezték át. Az eseményre rabbik érkeztek Amerikából is, akik saját maguk is fizikailag részt vettek a kihantolási és újratemetési munkálatokban.
Ha várható volna, hogy a sírok föltárása Treblinkában is végre igazolná a holokausztot, a világ összes rabbija jelentkezne a munkálatokra. De mint jól tájékozott és intelligens emberek, a zsidó vezetők tudják, hogy Treblinka átmenőtábor volt, és a tömegsírok föltárása, a halottak várható – tízezres nagyságrendű – száma ezt erősítené meg. Ezért jön jól a hivatkozás a „zsidó vallási törvényekre”. A lényeg a mítosz fenntartása a buta gójok gúzsbakötéséhez.
Búcsúzóul szeretném megköszönni Rennek Andrásnak fáradozását, hogy foglalkozott és foglalkoztatott engem is a témával. Nem találkoztam még holokauszt-állítóval, aki ennyire belemélyedt az anyagba. Neki köszönhetem, hogy megismerkedtem néhány részlettel, mint pl. a Himmler-beszédek, az átmenőtáborok, Höfle, Kramer sorsa, és hogy újraolvastam néhány könyvet. Neki köszönhetően tudatosult bennem, hogy aki a tettesek közül tagadta a gázkamrákat, azt mind meggyilkolták még a bírósági tárgyalás előtt. Az más kérdés, hogy a megtárgyalt pontok mindegyikénél csak megerősítést nyert álláspontom.
Amennyiben Rennek úr továbbra is, a tények ellenére is holokauszt-állító marad, legyen ez az ő privát ügye. Egyet azonban nagyon kérek tőle és minden holokauszt-állítótól:
A leghatározottabban tiltakozzanak az ellen, ha bárki ebből a hitből kifolyólag bármiféle kártérítésre, gyarmatosításra, hazánk fölvásárlására jogot próbálna formálni.
Az olvasóknak pedig ajánlok egy összefoglaló videót Faurissontól (francia nyelven német feliratokkal):
További revizionista tartalmú videók itt találhatók:
És legeslegutoljára néhány auschwitzi kép. Persze tudom, ez egyáltalán nem bizonyíték. Így néztek ki a németek Auschwitzban 1944-ben. Milliós tömeggyilkosok így nem viselkednek, még ha németek is.
Richard Baer (balról), auschwitzi parancsnok 1944-ben (A frankfurti Auschwitz-perek során a vizsgálati fogságban tagadta, hogy parancsnoksága alatt történtek volna gázkamrás kivégzések, ezért a tárgyalás megkezdése előtt meggyilkolták.)
Mengele, Höß, Kramaer
Josef Kramer birkenaui táborparancsnok 1944. májustól decemberig. Angol fogvatartóinak tett részletes vallomásában 1945 májusában határozottan tagadta, hogy Birkenauban parancsnoksága alatt működtek volna gázkamrák. Az angolok ezért 1948 decemberében fölakasztották. A mindent, még a nem létező dolgokat is bevalló Höß néhány évvel tovább élhetett.
Az auschwitzi SS-személyzet kiránduláson 1944 júliusában, amikor állítólag éjjel-nappal működtek a gázkamrák
Bálint József