Bálint József és Rennek András vitájának előzményei:

- Holovita: Rennek András válasza Bálint Józsefnek

- Újabb holovita: összecsapnak a "hivatalos" és a revizionista érvelések

- Olvasónk "kézikönyve": Néhány alapvető bizonyíték a hivatalos holokauszt-ábrázolás cáfolására

A tanulmány első része itt olvasható: Holovita: Bálint József viszontválasza Rennek Andrásnak - 1. rész

Írásomban Rennek András szó szerinti idézését így jelölöm: [RA:]

6/A. Dokumentumok

Rennek úrnak igaza van, vannak dokumentumok, melyek (a naiv és a témához előítélettel közelítők számára) alátámasztják a holokausztot. Ezek azonban hamisítványok, mely opciót ő is meghagyja nekem.

6/B. Korherr-jelentés

a, [RA: Ha az „evakuálás” nem népirtást jelent, akkor mit? Felteszem egyetértünk, hogy nem a szó szoros értelmében „evakuálás”-t (azaz kimenekítést), tehát ez mindenképp egy kódszó, amit valami más helyett használt Korherr.]

Evakuálás = szerény véleményem szerint kitelepítés.

b, [RA: Hasonlóképp: vajon mit jelent a „különleges kezelés”, és ha valami ártalmatlan dolgot, akkor miért kellett egyáltalán „különleges kezelés”-nek nevezni, és nem annak, ami?
Később azt írja Bálint úr, hogy a Sonderbehandlung alatt a fertőtlenítés értendő, de remélem ő is csak viccnek szánta, hogy Korherr szépen összeírja, hogy hol, mennyivel csökkent a zsidók lélekszáma (hogy így kapjunk képet arról, hogy hogyan haladunk a zsidókérdés végső megoldása felé vezető úton, ugyebár), leírja, hogy melyik táborba hány zsidót deportáltak, ez egyes országokban mennyi volt a háború előtt a zsidók száma, és ebből mennyi maradt,mekkorára nőtt a halálozási arány… majd egyszer csak leírja, hogy hányat fertőtlenítettek. Abszolút életszerű.]

A Sonderbehandlung más német szóhasználatban, összefüggésben jelentett fertőtlenítést, én ezt itt csak példaképp hoztam. Hogy megnyugtassam Rennek urat: ismerünk a német dokumentumokból olyan szöveget, melyben a Sonderbehandlung kivégzést jelentett (Sonderbehandlung durch Erschießung = különleges kezelés főbelövés által). De pl. a zsidók kivételezett kezelését Theresienstadtban ugyancsak Sonderbehandlung névvel illették. Hogy a Korherr-jelentésben mit jelentett, ezt közölte Korherr Spiegelnek írt levelében (zsidók letelepítése a Lublini kerületben).

c, [RA: Továbbá: amennyiben a Sonderbehandlung valami ártatlan dolog, akkor miért volt egyáltalán rá szükség, hogy Himmler utólag levélben utasítsa Korherr-t, hogy ne is szerepeltesse ezt a szót?]

Valószínűleg zavarta Himmlert a szó többféle jelentése. De Korherr ennek ellenére szerepelteti a szót a második változatban. Erre csak egy feltételezésem van. Korherr mint lelkiismeretes statisztikus mindenképp külön rovatban akarta szerepeltetni a lublini körzetben letelepített zsidókat a keletre kitelepítettektől.

[RA: Apropó szállítás. Jelezném, hogy az ominózus rubrikában („Transportierung”) majdnem 1,5 millió ember szerepel, az evakuálás alatt összesen 2,4 millió – felteszem Bálint úr sem akarja azt mondani, hogy a németek fű alatt elszállították több mint egy Budapestnyi embert pár ezer kilométerrel odébbra, de ez senkinek nem tűnt fel… Erre azt hiszem nem is érdemes több szót vesztegetni, így azt sem kérdezem meg, hogy ha az „orosz területekre szállítás” csakugyan orosz területekre szállítást jelent, akkor vajon miért alkalmazza hajszálpontosan ugyanezt a kifejezést Korherr az orosz területek zsidóira (V. pont 6. tétel) is, akik ugyebár eleve ott voltak, mindenféle szállítás nélkül is…]

Nyilván a 6. pont azokat a zsidókat fogta össze, akiket kiszakítottak saját oroszországi otthonaikból és lágerekbe szállították őket. Revizionista szerzők szerint egyébként ebben a 633 ezres számban azok a zsidók is benne vannak, akiket nem a német, hanem a szovjet hatóságok telepítettek ki az adott területről.

A kérdéssel foglalkozik Hackert: „Ein Standardwerk zum Holocaust? = Standardmű a holokauszthoz?” c., az internetről letölthető műve.

Innen idézek:

„In dem Teil »Auswanderungen, Sterbeuberschuß und Evakuierungen« hat er die Zahlen der sowjetischen Deportierungsmaßnahmen mit denen der Deutschen zusammengeworfen. = Ebben a fejezetben »Kivándorlások, elhalálozási többlet és kitelepítések« Korherr a szovjet deportálások számait hozzáadta a németekéhez.”

A Korherr-jelentést egyébként revizionista oldalról manipuláltnak tekintik. Challen, illetve az ő nyomán Rudolf, valamint az imént idézett Hackert arra a megállapításra jutnak, hogy a jelentés kb. 1 millió fővel eltúlozza a Keletre evakuált zsidók számát, ill. ugyanennyi fővel lefelé hamisítja az emigrált zsidók számát. (RUDOLF: Statistisches über die Holocaust-Opfer – W. Benz und W.N. Sanning im Vergleich = RUDOLF: Statisztika a holokauszt-áldozatokról — W. Benz és Sanning összehasonlítása, 6.2 fejezet)

„Challen végső soron arra a meggyőződésre jut, hogy Korherr Himmler megbízásából az emigrált zsidók számát egymillióval redukálta, a Keletre evakuált zsidók számát egy millióval megnövelte. Egy levélben meg is jegyzi Himmler, hogy ez a tanulmány alkalmas álcázási célokra alkalmas. Challen ezt úgy értelmezi, hogy Himmler Hitler elől akarta eltusolni, hogy Keleten úgy a lengyel, mint az orosz zsidók nagy részének el sikerült menekülnie a németek elől, illetve a szovjetek áttelepítették (evakuálták) őket. Challen számításai szerint, melyek a Korherr-jelentésen alapulnak, a zsidók vesztesége a II. Világháborúban 1,2 millió fő volt, ebből 750 ezer ember esik a német fennhatóság illetve megszállás rovására.”

[RA: Ha már itt tartunk: mivel magyarázza Bálint úr, hogy Korherr egyetlen mondat erejéig tér csak vissza később az említett V./6-ban szereplő „evakuált” oroszországi zsidókra, ahol ezt írja (X. pont): „Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az elfoglalt keleti területeken a szovjetorosz zsidók halálát csak részben jegyezték fel.]

Tovább kellene olvasni Korherrt:

„…während diejenigen im übrigen europäischen Rußland und an der Front überhaupt nicht enthalten sind.

ennek értelme: a Korherr-jelentés nem tartalmaz adatokat a németek által meg nem szállt európai szovjet területeken és a fronton meghalt zsidókról.”

[RA: És ha már a keleti területeknél vagyunk: nem furcsa egy kicsit, hogy Korherr még azt is összeszedi, ha egy koncentrációs táborban 10 (azaz tíz) fő zsidó van (Natzweiler), de az Einsatzgruppék által a keleti területen meggyilkoltak egyáltalán nem szerepelnek sehol sem a jelentésben? (Tudtommal a holokauszttagadók is elfogadják, hogy az Einsatzgruppék gyilkoltak keleten zsidókat (is), és „némileg” többet is, mint 10 fő.) Vajon hogyan lehet ez Bálint úr szerint? Korherr egyszerűen elfelejtette volna, pedig máskor 10 főre is figyelt? Vagy csak nem arról van netán szó, hogy ezek az áldozatok már szerepelnek valamelyik rovatban...? Netán az „evakuálás”-nál...?]

Hogy ezt megválaszoljuk, vissza kell térni az imént idézett mondathoz:

„Dabei darf nicht übersehen werden, daß von den Todesfällen der sowjetrussischen Juden in den besetzten Ostgebieten nur ein Teil erfaßt wurde. „…während diejenigen im übrigen europäischen Rußland und an der Front überhaupt nicht enthalten sind.”

 = „Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az elfoglalt keleti területeken a szovjetorosz zsidók halálát csak részben jegyezték fel…” Ez a félmondat az utalás az Einsatzgruppe-k által meggilkolt zsidókra. Korherr vagy nem akarta kihangsúlyozni a náci vezetők iránti lojalitásból, ennyit és ennyit megöltek a nácik, vagy nem álltak rendelkezésére adatok.

Mindamellett a mondat igazolja, Korherr igenis éles különbséget tesz az evakuált és meggyilkolt zsidók között.

[RA: Tehát azok, akik más kontinensre menekültek, a nem Európában túlélők kb. felét (a számot nem részletezi pontosan Korherr, valószínűleg csak becsülte) adják. Akkor vajon mi adja a másik kb. felét (ez viszont pontosan összeadódik: 2,4 millió fő), akik úgy tűntek el Európából, hogy közben más kontinensen sem jelentek meg…?]

Korherrnek ez a mondata nincs összhangban az általa leírt számokkal. Erre lásd a fenti utalást Hackertre és Challenre, illetve Korherr maga is bizonytalanná teszi saját statisztikáját:

„Die Zahlen über Auswanderung und Sterbeüberschuß(Kriegswirren!) der Ostgebiete und des General-gouvernement sind nicht nachprüfbar. Sie sind das berechnete Ergebnis aus Anfangs- und Endbestand und Evakuierungen der Juden.

Magyarul: A Keleti Területek (Ukrajna, Balti Államok, Oroszország megszállt része) és a General Gouvernment (megszállt Lengyelország) kivándorlási és elhalálozási adati nem ellenőrizhetők. Erre csak következtetni lehet a kezdeti és jelenlegi (1943. I. n.év) adataiból, valamit az evakuálás számaiból. Egyébként itt van elrejtve Korherr hamisítása, amelyre rámutatnak a revizionista szerzők.

[RA: Arról nem is beszélve, hogy Korherr szisztematikusan felsorolja az összes létező gettóban (VI. pont), koncentrációs táborban (VII. pont) és börtönben (VIII. pont) a zsidók létszámát, márpedig ezek még együtt sem érik el az „evakuált” létszám töredékét sem – holott gondolom azt Bálint sem gondolja, hogy az „evakuálás” után a zsidókat szélnek eresztették. Akkor miért nem szerepelnek sem a gettóknál, sem a koncentrációs táboroknál, sem a börtönöknél…? A jelentés szerint tehát az érintettek már egyáltalán nincsenek is német fennhatóság alatt. Bálint úr szerint vajon hogyan lehetséges ez? Csak nem úgy, hogy egyáltalán nincsenek is már életben…?]

Korherr többször utal a statisztikai adatok megbízhatatlanságára. A megszállt keleti területekre telepített zsidók egy külön kategória volt. Arra viszont nem lehet a Korherr-jelentésből következtetni, hogy az érintettek nincsenek német fennhatóság alatt. Az evakuált zsidókra vonatkozólag a Korherr-jelentésnek mind az első, mind a második változata ad számokat. Első változat: 1,786 millió + 0,633 millió, Második változat: 1,714 millió, ebből 1,5 millió Lengyelországból és a Keleti területekről.

Revizionista szerzők elismerik, hogy nem rendelkezünk pontos és teljes körű információkkal az evakuált zsidókról. Ennek oka, hogy a szovjet hatóságok szisztematikusan visszatartottak minden erre vonatkozó információt. Egyrészt ez szükséges volt a mítosz fölépítéséhez a háború után, másrészt a sztálini Szovjetunió nem szívesen engedett kártyáiba pillantani, hány zsidót és lengyelt szállítottak a GULAG-ba.

De némi információval azért rendelkezünk. Rennek úr számára is köztudott, a Keletre történő evakuálás felváltotta a Madagaszkár-tervet. Nos, remélhetőleg ő sem feltételezi, hogy a Madagaszkár-terv a zsidók meggyilkolásának fedőneve volt. Erről az irányváltásról dokumentumok tanúskodnak.

·         Rademacher külügyminisztériumi legációs tanácsos a "Wannsee-Konferencia" után írt levelében közli Bielfeld franciaországi követtel:
A Szovjetunió elleni háború lehetővé teszi, hogy a zsidókat nem Madagaszkár, hanem Kelet felé evakuáljuk. Így Madagaszkárral már nem kell számolnunk a végső megoldást illetően (Ingrid Weckert, "Tűzjelek", Grabert, Tübingen, 269. o.).

 

·         ’Teilnehmer der "Wannsee-Konferenz" (20.1.1942) versicherten, Heydrich habe über die Verbringung der Juden nach Osten referiert. Von "Vernichtung" sei keine Rede gewesen, auch nicht von "Vernichtung durch Arbeit". (Cedric Martel: Der Holocaust - Korrektur eines Mythos) Magyarul: A Wannsee-konferencia résztvevői egyöntetűen vallották, Heydrich a zsidók Keletre történő deportálásáról referált. Nem volt szó megsemmisítésről, munka általi megsemmisítésről sem.’ (Cedric Martel: A Holokauszt - Egy mítosz korrektúrája)

 

·         1942 szeptember 1-én Horst Ahnert SS-hadnagy a következő feljegyzést készítette a Birodalmi Biztonsági Főhivatalban a zsidók evakuálásáról tartott megbeszélésről:
„A szállítmány részére takarókat, cipőket, evőeszközöket adni. Az auschwitzi internálótábor parancsnoka fel lett kérve, hogy a szállítmányok számára biztosítsa a takarókat, munkacipőket és evőeszközöket. Amennyiben ez eddig elmaradt, a láger után kell küldeni. Eichmann SS-őrnagy sürgette a Deh Haag-i Biztonsági Rendőrség parancsnoka által megrendelt barakkok azonnali leszállítását. A lágert Oroszországban kell létrehozni. A barakkok úgy szállíthatók el, hogy minden transzportvonat 3-5 barakkot szállítson magával.”

 

·         A lengyel ellenállás egyik 1942 II. félévből származó jelentése írja:
A közelmúltban belgiumi zsidókat szállítottak Grodnoba. Egyéb forrásokból tudjuk, hogy az összes belgiumi zsidót közvetlenül Auschwitzba szállították. Számukra Auschwitz tehát csak közbenső állomás volt Grodno (Belorusszia) felé. Az Israelitisches Wochenblatt 1942. október 16-i száma említést tesz a Rigába deportált belgiumi zsidókról.

 

·         1942 július 29-én Monsignor Valerio Valeri pápai nuncius a következőket írja Luigi Maglione bíboros államtitkárnak:
’Július 20-a körül a megszálló hatóságok a francia rendőrséggel együtt 12.000 zsidót (többségükben külföldieket) tartóztattak le, akiket Ukrajnába fognak szállítani.’ Az illetőket először Auschwitzba szállították. A nuncius nyilván francia forrásokból tudta, hogy tovább fogják őket szállítani.

 

·         A Notre Voix francia kommunista illegális lap 1944. áprilisi 71. sz. kiadványa a következőket jelenti:
„Köszönjük! A Moszkvai Rádió olyan hírt közölt, amely Franciaország minden zsidóját örömmel fogja eltölteni.8000 párizsi zsidó tartózkodott Ukrajnában, amikor a dicsőséges Vörös Hadsereg megkezdte legutolsó offenzíváját. Az SS-banditák le akarták őket lőni, mielőtt az országot elhagyják. De mivel a deportált zsidók tudták, milyen sorsot szánnak nekik a németek, és a szovjet csapatok nem voltak már messze, elmenekültek. A Vörös Hadsereg azonnal fogadta őket, jelenleg is mind a Szovjetunióban tartózkodnak. A hős Vörös Hadsereg ismét számíthat Franciaország zsidó közösségeinek hálájára.
Forrás: „Az antirasszista sajtó a Hitler-megszállás alatt, 1950.”

 

·         Otto Rasch SS-brigádvezető, a C Bevetési Csoport vezetője 1941 augusztus 14-én a következőket javasolja Berlinben:
„A fölös zsidó tömegeket a nagy Pripjet-mocsarak kultiválásánál, valamint az északi Dnyeper és a Volga mocsarainál kiválóan felhasználhatjuk.” A deportált zsidók fölhasználását a Pripjet-mocsarak lecsapolásánál Stefen Werner is említe „A második babiloni fogság ” c. könyvében.

Hogy a szovjetek általi felszabadítás után a zsidók azonnal és teljes számban visszatérhettek-e saját országukba, erről nincs tudomásunk. Mindenesetre a háború után, a nürnbergi perek előtt és annak során nyilván mindent megtettek a győztesek azért, hogy efféle híresztelések ne zavarják a manifesztálódó történelemírást.

[RA: Ezenkívül hadd kérdezzem meg, hogy vajon az V. pont elején miért írja azt Korherr, hogy „Az evakuálás, legalábbis a birodalom területén, felváltotta a kivándorlást. Az előkészítése a zsidók kivándorlásának 1941 őszi megtiltása óta nagy erőkkel zajlott, és 1942-ben birodalom egész területén folyamatosan végrehajtás alatt van” („Die Evakuierung der Juden löste, wenigstens im Reichsgebiet, die Auswanderung der Juden ab. Sie wurde seit dem Verbot der jüdischen Auswanderung ab Herbst 1941 in großem Stile vorbereitet und im Jahre 1942 im gesamten Reichsgebiet weitgehend durchgeführt.”). Vajon miféle „evakuálás”-hoz kell kifejezetten megtiltani, hogy az érintettek saját maguktól távozzanak?!]

A III. Birodalomban az a felfogás győzött, mely szerint nem engedik a zsidókat kivándorolni, mert evvel csak az ellenséget erősítenék, hanem a saját megszállás alatt tartják őket, illetve használják munkaerejüket.

[RA: Megkérdezném továbbá, hogy ha a dokumentum egyébként sem tartalmaz semmi kompromittálót, akkor Himmler miért írta azt Ernst Kaltenbrunnernernek (a SIPO-SD vezetőjének) róla, hogy az „anyagot rendkívül jónak találom álcázási célból” („Ich halte diesen Bericht […] zwar zu Tarnungszwecken für recht gut”)? Mégis, milyen „álcázási célról” („Tarnungszwecken”) beszél Himmler, ha a dokumentum tartalma őszinte??]

Fentebb utaltam rá, hogyan értelmezik revizionista szerzők az álcázást.

[RA: Bálint úr vagy nem tud olvasni, vagy szimplán hazudik. Korherr tökéletesen egyértelművé tette, hogy miért ért „eltávozásként számolás” („Abgang”) alatt. A II. pontban, amikor összeállítja a mérlegeket, kétféle rovatot használ: Abgang („eltávozás”) és Zugang („növekedés”). Az Abgang alá a következő három kategóriát sorolta: Sterbeüberschuß („többlet-halálozás”), Auswanderung („kivándorlás”) és Abwanderung (Evakuierung) („Elvándorlás (Evakuálás)”). Most akkor Bálint úr nekiáll megmagyarázni azt is, hogy a „többlet-halálozás” is valahol növekedést jelent?! (Ha konzisztens ember, akkor ezt kell tennie, hiszen azt állította, hogy az Abgang az valahol csökkenés, de máshol növekedés.)

Bálint úr felvetését pedig az teszi vitát lezárva kizárttá, amit Korherr a rövid változatban írt, hiszen ott – amint már utaltam is rá – explicite leírta, hogy a „csökkenés” mekkora része távozott szerinte más kontinensre. A másik része (kb. 2,4 millió fő – és még csak 1942 vége van!) tehát nem távozott más kontinensre… Ez értelemszerűen eldönti a kérdést.]

Most ha olyan lennék, mint Rennek úr, azt mondanám: Rennek úr vagy nem tud (németül) olvasni, vagy szimplán hazudik. A jelentés idézett részében ott szerepel a hier = itt szó. Csak ismételni tudom: Korherr az evakuálásokat Közép- és Nyugat-Európában itt (a statisztikában) csökkenésnek tekinti, bár azok nem tényleges csökkenések a kivándorlással és az elhalálozási többlettel ellentétben, mert az evakuáltak itt maradtak Európában, még ha a megszállt Ukrajnában, Belorussziában, Oroszországban is.

Még egy szubjektív megjegyzés a Korherr-jelentésekkel kapcsolatban. Korherr egyrészt igyekszik minden zsidót belefoglalni statisztikájába. A következtetéseknél azonban hirtelen bizonytalanságot, következetlenségeket mutat. Kicsit olyan a számítása, X+Y=12, hogy mennyi az X, arra az Y-ból következtetünk, hogy mennyi az Y, arra az X-ből. Ezért érzem azt, hogy Korherr többször túllőtt a célon, és erre egy kiváló példa Korherrnek ez az első olvasásra nehezen értelmezhető mondata. Ezt a túllihegést számszerűsítik az említett szerzők, Challen és Sanning. Az ún. megsemmisítő táborokkal kapcsolatban alább fogok idézni néhány adatot, amely bizonyítja, a táborokban egyszerűen képtelenség lett volna az evakuált személyek számának megfelelő személyt meggyilkolni és eltüntetni. Fogok továbbá utalni Grafnak egy friss írására a témával kapcsolatban.

Rennek úr kifogásolja számításaimat a Sonderbehandlungról a Korherr-jelentés alapján. A kifogás jogos. A Korherr-jelentés számait a Vierteljahreshefte für freie Geschichtsforschung - 1997 2. számából vettem. Rennek úr írásának elolvasása után vettem csak észre, hogy a rendelkezésemre álló változatban a kérdéses adathalmaz egyszer 87193 fővel, egyszer 8193 fővel szerepel. Első olvasásra nem ugrott be, hogy itt egy egyszerű számjegyhibáról van szó, ez okozta a 79 000 fős eltérést és az én téves következtetésemet a Sonderbehandlung-ban részesítettek számáról. E tévedés mindenesetre nem érinti azon megállapításomat, mely szerint sem a Sonderbehandlung, sem az evakuálás nem lehetett a népirtás kódja.

Az evakuált zsidók további sorsát tárgyalja Graf-Kues-Mattogno: Die Akte Sobibór - A sobibóri akta c. tanulmányának 20. fejezete: A keleti területekre deportált zsidók sorsa

A szerzők itt hivatkoznak egy kanadai demográfusra, Eugene M. Kulischerre, aki 1943-ban meglepően hasonló következtetésekre jut, mint a Korherr-jelentés, anélkül, hogy ismerte volna azt, a keleti területekre deportált zsidókat is beleértve.

[RA: Nem tudom Bálint úr hallott-e már a „szelekció” fogalmáról Auschwitz esetében. Azt hiszem a középiskolai tananyagban is szerepel…

Egyébként az „ezreket pedig gyógyítottak” kifejezésben van egy kis költői túlzás: természetesen csak az érkezéskor munkára szelektáltaknak volt egyáltalán esélyük gyógyulni, és nekik sem korlátlanul: az SS rendszeresen járt szelektálni a gyengélkedőbarakkokba, és ha valakinél felmerült, hogy nem lesz belátható időn belül újra munkaképes, akkor természetesen gondolkodás nélkül gázba küldték. (Hogy egyértelmű legyen: azokat gyógyították, akiknél ez a befektetés kevesebbe került, mint amennyit az illető munkaereje ért. Kíváncsi vagyok, hogy ez a magyarázat miért nem merült fel Bálint úrban…)]

Szelekció természetesen volt. Valószínűleg már a rámpán érkezéskor. Kit milyen munkára osztanak be képességei, erőnléte, neme, kora alapján. Ki marad Auschwitzban, kit küldenek más táborba. Minden egyéb szelekció, kit ölünk meg, ki marad életben, a fantázia szüleménye. Rennek úr, nem tartja egyébként logikátlannak, hogy az SS úgymond a rámpán eldöntötte, hogy ki marad életben, és kit küldenek halálba, miközben folyamatosan gyógyították a súlyos betegeket is? Alább olvashatja a hivatkozást: az Auschwitzban szűk két év alatt több, mint 10 ezer betegen hajtottak végre operációt.

Az meg megint nem érv, hogy mi szerepel a középiskolai anyagban. Valamikor a tusolófejeken történő gázbevezetés is a középiskolai anyag része volt.

Természetesen nem cserkésztáborok voltak a náci táborok. De vitánk nem is erről szól. A lényeg: A nemzetiszocialista vezetés idővel felfogta, a fogoly értékes munkaanyag, és ennek megfelelően kell vele bánni, vigyázni kell életükre és egészségükre. Még ha ez nem is humanista meggondolásokból történt.

6/C. Az anyagszállítás engedélyezése

[RA: Bálint úr megint olyan dolgokon kötözködik, amit (1) részben magától is tudnia kéne, (2) részben könnyen kideríthetné maga is, (3) részben maga a dokumentum is választ ad rá, csak el kéne olvasni.

Először is, a dessaui üzemben természetesen a hadsereg saját irodát tartott fent, ez a katonai adminisztráció intézte a fuvarok papírmunkáját. Másodszor, a „dessaui szállító cég” az az SS, ugyanis a közvetlen teherautós fuvarokat az SS legénysége végezte. Összességében tehát elvileg akármilyen árulkodó dolgot is ráírhattak volna arra a papírra, csak SS-ek látták. Harmadszor, mivel több más szükséges papír valóban sok kézen átment, a számlán és a szállítólevelen „Zyklon-B” megnevezés található, ld. például ezt itt: http://www.h-ref.de/vernichtung/zyklon-b/ohne-warnstoff.jpg. (Az első mondatból az is kiderül, hogy ez a szállítólevél alapján került kiállításra.) Negyedszer, maga az idézett dokumentum is választ ad arra a kérdésre, hogy ki láthatta (tehát Bálint vagy arra sem vette a fáradságot, hogy egyáltalán elolvassa, vagy direkt arra játszik, hogy az olvasók nem veszik ezt észre), ugyanis így fogalmaz: „Fahrgen.[ehmigung] ist den Kraftf.[ahrer] mitzugeben”, azaz az engedélyt a járművezetőnek kell adni.

Végül pedig csak apró kiegészítésként teszem hozzá, hogy annyira egetrengető újdonságnak azért azt sem nevezném, hogy 1942 végén – legalábbis ezekben a körökben – már világos volt, hogy mi zajlik Auschwitzban – emlékeztetem Bálint urat, hogy mindössze fél évvel e dokumentum kiállítása után kellett Himmler-nek figyelmeztetnie Korherr-t, hogy ne használja a jelentésében a „Sonderbehandlung” kifejezést (nyilván mert már így is túl közismert volt, hogy mit takar).]

Szegény Rennek úr már annyira belecsavarodott a dolgokba, hogy olyan tényekkel érvel, melyekkel én érvelhetnék. De fogalmazhatnék úgy is, Rennek úr olyan dolgokon kötözködik, amit (1) részben magától is tudnia kéne, (2) részben könnyen kideríthetné maga is, (3) részben maga a dokumentum is választ ad rá, csak el kellene olvasni.

Ő maga írja le, hogy általában Zyklon-B szerepelt a szállítási dokumentumokban. Akkor mi értelme van a szállítási engedélyen a ködös gyanús, nem konkrét megnevezésnek? Olyan ez, minta én a menetlevélen szappant, a szállítási engedélyben „fürdéshez való anyagot vagy különleges művelethez szükséges anyagot” írnék. A szappanon senki nem akad fönn, a körülírt megnevezésen mindenki. Amúgy hogy szerepelhet a menetlevélen Zyklon-B, ha az engedélyen Stoff für Sonderbehandlung szerepel? És még egyszer: A Zyklon-B-nek a holokauszt-állítók szerint is volt egy teljesen legális felhasználása, a ruhafertőtlenítés. Pressac szerint a legális fölhasználás a teljes fölhasználás 95-98 %-át tette ki, csak a maradék 2-5%-ot használták gyilkolásra. Könyörgöm, akkor nem az lett volna a világon a legkézenfekvőbb, hogy minden engedélyen, menetlevélen, levelezésben ilyen néven nevezik az anyagot??? És akkor nincs ködös megnevezés, kódolás stb.

Másodszor: Még ha saját irodát tartott fenn az SS Dessauban, akkor is kellett lennie egy átfordító részlegnek, ahol az addigi Zyklon-B-t már gyanúsan körülírták. És ez igenis növelte volna a lebukás veszélyét. És a dolog szempontjából nincs jelentősége, ki láthatta csak az ominózus engedélyt.

Fenntartom állításomat: az ominózus engedély vagy egy olyan papír, melynek kiállítója a fertőtlenítést nevezte Sonderbehandlungnak, vagy egy otromba hamisítás.

És ha esetleg eredeti a papír, akkor ez csak igazolja Himmlert, hogy ne nevezzünk ugyanavval a szóval teljesen eltérő dolgokat, egyszer a zsidók lublini letelepítését, egyszer a fertőtlenítést, egyszer a zsidók kivételezett kezelését Theresienstadtban.

6/D. A Wetzel-levél

[RA: Hogy megírta, arra nagyon is van bizonyíték: a megírt levél… Bálint úr persze mondhatja, hogy az hamisítvány, viszont ezt az állítást már neki kell bizonyítania.]

Foglaljuk össze, mi szól amellett, hogy a Wetzel-levél tervezete hamisítvány.

·         A levél eredetije nem került elő

·         Wetzelt nem ítélték el az 1961-es perbefogása alkalmával, hanem pere abbamaradt, pedig ha a levél valósnak bizonyul, annak óriási propagandisztikus hatása lett volna. Pedig Wetzel pere során „elismerte” szerzőségét a levelet illetően.

·         Rigában nem épült gázkamra.

·         Wetzelnek hivatalból az égvilágon semmi köze nem volt a zsidók kiirtásához. Rosenberg „Keleti Területek Minisztériumában” a Fajpolitikai Hivatal vezetője volt.

·         A levélben említett Brack, aki Nürnbergben beismerte részvételét a T4 akcióban, vitatta, hogy a levélben hivatkozott, vele folytatott beszélgetés megtörtént volna, evvel együtt természetesen vitatta a levél valódiságát is.

·         Rosenberg, aki gondolkodás nélkül beismerte, ő a szerzője a számos antiszemita írásnak, és inkább védte álláspontját, mint megpróbált volna valamit eltagadni, határozottan tiltakozott ellene, hogy a vezetése alatt álló minisztériumban erőszakos dolgokat terveztek volna. (Franz J. Scheidl: Geschichte der Verfemung Deutschlands = Németország meghurcolásának története).

Revizionista szerzők (Scheidl) úgy vélik, ha a levél eredeti, akkor csak arra vonatkozhat, hogy egyes kivégzésekhez és nem népirtáshoz terveztek gázkamrákat az USA-ból már ismert egyszemélyes hidrogéncianidos gázkamrákkal analóg módon.

Samuel Crowell szerint a levél dezinfekciós (ruhafertőtlenítő) gázkamrák építéséről szól (http://www.codoh.com/library/document/881).

Mindent egybevetve: A Wetzel-levéltervezet nem bizonyíték a tömeges kivégzésre alkalmas gázkamrák mellett. Ha Rennek úrban van egy szikrányi tárgyilagosság, erre a megállapításra kell, hogy jusson.

6/E. Himmler poseni beszéde

[RA: Nem érzem túl erős érvnek azt, hogy a németeknek már volt magnetofonjuk, ezért onnantól biztos mindent azzal rögzítettek. Ezernyi technikai okuk lehetett az ellenkezőjére, én sem helikopterrel közlekedek mindenhová, pedig már feltalálták, és sokkal gyorsabb, mint a tömegközlekedés.]

Ez most megint a kabaré kategória, ugye? Fenntartom állításomat, ha a németek rögzítették volna Himmler poseni beszédét, akkor azt nem sellak lemezre, hanem magnetofon szalagra tették volna. Természetesen a helikopter föltalálása után is gyalog közlekedünk a lakáson belül. De ha ez a helikopter hasonlat érv a holokauszt megtörténte mellett, akkor jó éjszakát.

[RA: Végezetül megjegyzem, hogy a beszédet nem csak ez a hangfelvétel dokumentálja. Rendelkezésre áll az eredeti német gépelt változata, összesen 115 oldal (példaként a zsidók kiirtásáról szóló rész: http://www.historyplace.com/worldwar2/holocaust/hol-pix/page.jpg), továbbá Himmler KÉZÍRÁSOS feljegyzései, amit a beszéd előtt készített (példaként ugyanez a rész így: http://www.historyplace.com/worldwar2/holocaust/hol-pix/note.jpg). A kézírásos jegyzetek egybecsengenek a hangfelvétellel, ami pedig egyezik a gépelt változattal. (Mindemellett a gondolatok konzisztensek azzal is, amit Himmler a későbbi beszédeiben is elmondott, erre több példát hozott Ungváry Krisztián is.) És ráadásul bőven vannak tanúvallomások olyanoktól, akik a beszédet személyesen hallották is.]

Himmler Poseni beszédei körüli anomáliákat tárgyalja Walendy rövid tanulmánya a „Historische Tatsachen = Történelmi tények” sorozatban. A tanulmány címe: „Lügen um Heinrich Himmler (1991) = Hazugságok Heinrich Himmler körül”. Foglalkozik vele Stäglich is az Auschwitz-mítosz c. könyvében. Az alábbiakban ezekből idézek.

 

·         Kinek a számára íratta volna le Himmler a titkos beszédeket? Kinek a számára vetette föl azokat? Titkos magnófölvételekhez akkoriban nem volt még technika. Himmler mindkét beszédben hangsúlyozza a titoktartás fontosságát, felszólítja hallgatóságát, hogy vigyék magukkal sírba ezt a rettenetes titkot. Evvel szemben olyan emberek előtt fecseg, akiknek a kérdéshez semmi közük, leíratja és magnóra fölveteti a beszédeket (a sírba vitel helyett). Több, mint furcsa.

 

·         Az első beszédben Himmler egyenlőséget tesz a kiirtás és evakuálás közé. Evvel a birodalom legféltettebb titkát árulja el egy nagyszámú közönség és magnetofon előtt. Csak emlékeztetünk rá, Höß szerint Himmler négyszemközt adta tovább a parancsot a zsidók kiirtásáról.

 

·         Az NSDAP programjában szó sem volt a zsidók kiirtásáról. Ilyen marhaságot nem mondott volna Himmler a párttagok és vezetők előtt.

 

·         Himmler úgy beszél a zsidók kiirtásáról, mint befejezett dologról. Pedig a német hegemónia alatt még több, mint egy millió zsidó élt 1943 októberében. Magyarországról 1944-ben kezdődtek a deportálások. A franciaországi zsidók 80%-ának a háború végéig nem esett bántódása.

 

·         Többen a résztvevők közül tagadják, hogy Himmler ilyeneket mondott volna. Gauleiter Wahl: „Nem emlékszem, hogy Himmler ilyesmit mondott volna szó szerint vagy értelemszerűen. 17 éven keresztül voltam Gauleiter, ez idő alatt se nem láttam, se nem hallottam olyat, ami morálisan nem lett volna képviselhető. Annyira nem tartom Himmlert hülyének, hogy ha ilyet mondott volna, azt rögzítette volna.” Gauleiter Jordan: „Nem emlékszem, hogy szólt volna a zsidókon elkövetett tömeggyilkosságról.” Jordan hallott a partizánokkal szembeni kivégzésekről (Einsatzgruppe?), de ezek harcászati-taktikai megfontolásból és nem népirtás céljából történtek.

 

·         Himmler poseni beszédei kimaradtak a Nürnbergi perekből. Az 1948-as „XI. ügy (Wilhelmstraße per)” tárgyalása során kerültek napirendre. Fontosnak tartom, hogy néhány szót idézzek a perből, mert azóta többen úgy írnak róla, mintha ott Berger, Himmler törzsparancsnoka (Chef vom Stabsamt) megerősítette volna a Himmler-beszédeket.
„Berger: Ilyenre, hogy zsidók likvidálása, nem emlékszem. Ugyancsak nem emlékszem, hogy Himmler ilyeneket mondott volna: Nem érdekel, hogy az egyéb (keleti) népek megdögölnek, sorsuk csak annyiban érdekel, amennyiben rabszolgaként van szükségünk rájuk kultúránk számára. (A gramofon-hang bejátszása után:) Ez a hang még nem Heinrich Himmleré. Bár még nem hallottam gramofon-hangját. De ilyen szonor hangja nem volt.”
(Egy másik gramofon lemez lejátszása után:) „Ez lehet Himmler hangja.”

 

·         A védőügyvéd kérdésére az amerikai vádló azt nyilatkozza:
Olyan eredeti lemezről van szó, amely fent a Signal Office-ben készült. Egy affidavit (eskü alatt tett vallomás) bizonyítja, hogy ez az eredeti lemez pontos mása. Kb. 40-50 ilyen lemez van. Ezek a Rosenberg-aktákból származnak.
 [Rosenberg-akták: A szovjetek zsákmánya Rosenberg Keleti Területek Minisztériumából, Rigából] Az aktákat 1945-ben találták meg. A lemezek a Nürnbergi Perek során ismeretlenek voltak, csak 1948-ban bukkantak föl A szovjeteknek tehát 3 évük volt a hamisításra.

Rákattintottam a kézírásos linkre. A lefényképezett papír néhány szót tartalmaz régi német kézírással, sajnos egyetlen szót nem tudok belőle elolvasni. Szerencsére Walendy utánajárt a dolognak (US-Mikrofilm T 175/85), és a következő feljegyzéseket olvashatjuk a papíron (Himmler vázlata a poseni beszédhez):
1, Keleti Front, partizánbandák. Vlaszov tábornok, szláv karakter
2, Szabotázs, kémkedés. Világnézeti ellenfelek: Zsidók, szabadkőművesek, bolsevikok. demokrácia, plutokrácia. Nemzeti népek, ejtőernyősök, nem túlbecsülni a veszélyt, Biztonsági Rendőrség (Sipo) munkája, bűnözők a KZ-ben, hadimunkások, városőrség, vidékőrség, gau-divíziók, rendőrség és Waffen-SS vezénylése, semmi túl- és keresztbeszervezés.
3, Zsidókérdés. Egyes [a birodalomban ott maradt] zsidók, [nem zsidókkal] megházasodottak és félzsidók
4, Defetizmus. Duce letartóztatva, fasizmus elintézve. Waffen-SS cselekedetei, örökös elégedetlenkedők, halálos ítéletek.
5, A pártnak példaképnek kell lennie. Rémhírterjesztő esete. Katonai szolgálatra alkalmatlan, de vadászni jár. Büntetés közzététele. Az embereket megnyerni, nem terrorizálni. Alkalmatlan embereket nem tartani, csak azért, mert párttagok. Pártot és közigazgatást el kell különíteni.
6, Kinevezésem belügyminiszternek. Tekintély helyreállítása. Tartományokból egy birodalom létesülése. Centralizáltság túl erős apróságokban, ezért birodalomellenesség.
7, Feladatok megoldása.
a, Egyszerűsítés a minisztériumokban, 2 osztály és egy államtitkár eltávolítása.
b, Tiszta felelősség, semmi anonimitás
c, Állásfoglalás a hivatalnokok testületi szellemével kapcsolatban. Párt és közigazgatás maradjanak szétválasztva.
d, személyzeti politika alapjai. Helyettes ne legyen utód. Sohasem rokonokat. Semmi Gau- és tartományi szempontok. Decentralizálás az önigazgatásban.
8, Waffen-SS
(Az egyes európai divíziók felsorolása). A szellem sohasem inoghat. Jó humor. A szív a fontos, hogy megnyerjük a háborút. Egység, engedelmesség, tartás, hűség, méltóan a Führerhez, jövő, település, germán birodalom.
A mikrofilmen rajta van az ismert kéziratoknak két változata, egyszer német írógépen, egyszer külföldin leírva. Egyiken sincs sem kézjegy, sem aláírás.

Evvel gondolom, Rennek úr számára is egyszer és mindenkorra elintéződött Himmler poseni beszédeinek kérdése. A kézírásos vázlat szöges ellentétben van a gépelt anyaggal és gramofonfölvétellel. Mivel a sonthofeni beszédek ugyanilyen kaptafára készültek (lettek hamisítva), azaz hamisított gramofonlemez, kézjegy nélküli gépelt oldalak, 1946-ban még semmi, majd fölbukkanás 1948-ban, kár egy szót is vesztegetni tovább a témára.

6/F. Dr. Becker Untersturmführer levele Walter Rauff Obersturmführerhez

[RA: Bálint úr nem részletezte, hogy ez alatt mit ért, így erre nem tudok válaszolni.]

Durva tárgyi tévedések:

Becker levele szerint a Sauer-Művek, ahol úgymond a gázautókat előállították, Berlinben voltak, noha azok a valóságban Bécsben voltak, és ezt Rauffnak, mint vezető SS-járműspecialistának tudnia kellett volna. Arról már nem is beszélve, hogy a Sauer-Művek csak dízelmotoros autókat gyártottak.

További furcsaság a levélből: a Sauer-művek járművei csak jó időben menetképesek. És akkor itt megint a kabaré műfajához érkeztünk el. Legalább most már tudjuk, miért vesztették el a németek a világháborút. Szól továbbá a levél megvesztegetésről a javítás érdekében, ami ugyancsak furcsa lenne egy hivatalos levélben.

6/G. Ellentmondó dokumentumok – az auschwitzi kórház irattára

Rennek úr hivatkozik a szelekcióra, mint középiskolai tananyagra. Továbbra is állítja, az SS csak azokat gyógyította, operálta, akiknél érdemesnek ítélte meg a befektetést, a többi beteget küldték gázba.

A szelekcióra reagáltam a 6/B. pontban. A gyógyításra vonatkozó megjegyzésére, mely szerint csak azokat gyógyították, operálták, akiknél érdemesnek ítélték meg a befektetést:

Beképzelések, fikciók vég nélkül. Mint fentebb említettem: Semmi logika nincs abban, hogy gyengélkedőket/zsidókat gázba küldjenek, súlyos betegeket pedig megoperáljanak.

Rennek úr ezután idézi Pohl 1942. április 30-i levelét, mellyel a Vernichtung durch Arbeit = Munka által megsemmisítés politikáját igazolja. Megjegyzéseim ehhez: 

A KL-orvosoknak legfőbb kötelességévé lett téve a foglyok egészségének és munkaerejének megőrzése. Erről tanúskodik pl. a WVHA (Pohl) 1942 december 28-i körlevele, valamint ugyanannak a hivatalnak (szintén Pohl) 1943. okt. 26-i körlevele minden lágerparancsnok számára.

A másik: ha komolyan veszem Pohlnak 1942. április 30-i levelét, akkor ez kényszerítően utal arra, hogy sem Auschwitzban, sem máshol nem volt gázkamra, nem voltak sem vegyes, sem tiszta megsemmisítő táborok és még csak nem is terveztek ilyeneket. Ha ugyanis ilyenek lettek volna, akkor értelmetlen lett volna Pohl részéről a munka általi megsemmisítést forszírozni.

Ugyancsak ellentmond a munka általi megsemmisítés politikájának, hogy minden SS-tagnak alá kellett írnia, mielőtt megkezdte szolgálatát a koncentrációs táborban, hogy

 „Mir ist bekannt, dass nur der Führer allein über Leben und Tod eines Staatsfeindes entscheidet. Ich darf keinen Staatsfeind (Häftling) körperlich schädigen oder zu Tode bringen. (...) Ich bin mir bewusst, dass ich bei Zuwiderhandlung gegen diese Verpflichtung unnachsichtig zur Rechenschaft gezogen werde.“

Tudomásul veszem, hogy csak a Führer dönthet az állam ellenségének életéről. Nem szabad az állam ellenségének (fogolynak) testében kárt okozni, vagy halálát okozni. Tudatában vagyok, hogy ezen kötelezettség megszegését szigorúan számon kérik rajtam.

449 GARF, 7021-107-11.   [Orosz föderáció Állami Archívum]

Természetesen nem vitatom, hogy a táborok nem cserkésztáborok voltak, és a német vezetés hozzáállása is változhatott idővel a kérdéshez. De hogy milyen komolyan vette a rendet és fegyelmet a német vezetés az SS-en belül, igazolja két KL-parancsnok kivégzése többek között a foglyokkal szembeni kegyetlenkedés miatt (Hermann Florstedt [Majdanek] és Karl Koch [Buchenwald]).

Bálint József

(Folytatjuk)