Jónéhány hete kereng az interneten az alábbi figyelemreméltó kép: Szoknyás káld-sumir férfialak mintha egy-egy számítógépfélét kezelne. A felületes szemlélő felujjong: Minő felfedezés! A Kr. e. 3400-2400 táján Mezopotámiában élt káld-sumirok ismerték és használták a számítógépet!?

1. kép: A mezopotámiai UR városának a Kr. e. 2500 tájára datált királysírjából előkerült világhírű mozaikzászló (Standard of UR) részlete¹

”A sumerokhoz számos találmány köthető, de azt tudtad-e, hogy ők találták fel az első computert?”² – írja a képhez tartozó angol nyelvű magyarázó szöveg.

Nem, ezt bizony senki nem tudta.

Álló férfialak figyeli az 1. sz. képen a számítógépfélét kezelő szoknyás ülő férfialakot. Az ötlábú asztalkán levő „számítógép” ívelt formája szinte megszólalásig hasonlít az USA kereskedelmi forgalmában 1977-ben megjelent ADM-3A típusú³ számítógéphez.

Vajon az amerikai formatervező ismerte a fenti képet, vagy más lappanghat a háttérben?

Látván a képeket eleinte jómagam is bedőltem; s mindent elsöprő heuréka-érzés kerített a hatalmába; miközben azon töprengtem, miként kerülhette el a figyelmemet e „számítógépes” ábrázolás, holott igazán jól ismerem az ÚR-i mozaikzászló minden részletét. Az alul-felül húzódó mozaikcsík, a lazúrkő-berakásos háttér, a kagylóberakásos alakok ugyancsak hasonlítanak egymáshoz. Tehát joggal vélhető, hogy a számítógépes kép a jelenetekben bővelkedő zászló egyik vagy másik oldaláról való.

A sumirok és a kortársaik, továbbá a jóval előttük és a jóval utánuk élt népek egyike-másika valóban fejlett műszaki ismeretekkel rendelkezett. Tanúsítják ezt „a különféle földtani rétegekből egyre-másra (előbukkanó) megmagyarázhatatlan eredetű és meghatározhatatlan korú leletek... A kivitelezésük… felülmúlja azon ősi népek tudását, amelyeknek az emlékei között rájuk találtak. A tudomány mai állása szerint nem is lehetnének ott. E korszakolhatatlan tárgyak készítői… eltűntek a föld színéről.”⁴ A megmaradt tárgyi emlékeiket a késői, az elődeik magas műveltségét feledő, alacsonyabb műveltségű népek szent ereklyeként tisztelték, és sok esetben tisztelik ma is.

2. kép: A „Béke” jelenete UR város jelképén (British Museum, London)

E dobozszerű, mind a négy oldalán mozaikberakásos jelenetekkel borított királyi jelvényt UR városában jeles ünnepeken hordozták körbe-körbe. Pontosan úgy, mint manapság az egyházi körmeneteken a szent zászlókat, szent ereklyéket, pl. Szt. István király jobbját.

1927-28-ban a mezopotámiai UR városában feltárt királysírok egyikében Sir Leonard Woolley, angol régész fedezte fel a város felségjelvényét. A hosszas és aprólékos restaurálás teljes szépségében varázsolta elő a két négyszögletes 55 cm hosszú, 22,5 cm magas táblából és egy-egy trapéz alakú oldaldarabból álló jelvényt. A tetejét egy keskeny, díszítetlen téglalap fogta össze. Az egészet tartórúdra szerelték, hogy a körmenetben hordozni lehessen.

Valóban hordozható lehetett, hiszen a jelvény egy férfi csontváz válla mellett feküdt. Minden bizonnyal az uralkodó jelvényhordozója volt ő. A mozaik itt-ott pirossal élénkített lazúrkő lapocskákra erősített kagylóberakásos alakokból áll. A kivágott kagylóformákra rárótták a részleteket, az arcvonásokat, a ruhák cakkját stb, majd szurokkal ráragasztották a lazúrköves mozaikalapra.

A trapéz alakú oldallapokat mitológiai állatjelenetekkel díszítették. A baloldali középső képen bongyorhajú szemita pásztor és ágaskodó rackajuh jelenete, továbbá az öltözékéből ítélve sumir fiúcska látszik.

A nagy táblák a Háború, illetve a Béke jeleneteit mutatják.

A Béke-jelenet az ünneplő királyt és a családtagjait ábrázolja. A báránybőr szoknyás alakok széken ülnek. A felsőtestük csupasz. Álló alakok, talán a cselédek szolgálják ki őket. A kép jobb szélén egy zenész kis hárfáját pengeti, mellette egy fekete hajú szemita nő, kezét mellére téve talán énekel.

A második és a harmadik sorban a szolgaszemélyzet az ellenségtől elragadott zsákmányt, és ízes falatokat hordja a lakomához. Az egyik kecskét hajt, a másik két halat cipel, a harmadik a hátára nehezedő teher alatt görnyed. A második sorban a rackajuhot noszogató férfialak, mind a haját, mind a viseletét tekintve szemita.

Tehát e korban (Kr. e. 3000 táján⁵) már beszivárogtak Sumerba a szemita nomádok, a "feketefejűek", ám akkor még csak szolgasorig jutottak. Néhány száz évvel később, amikor már kellőképp megsokasodtak, került sor a szemita-akkád hatalomátvételre.

E jelvény történelmi dokumentum. Rajta van a korabeli teljes királyi udvartartás, a szolgák és a pásztorok. Kiváló képet ad a korabeli mindennapokról és a szemmel láthatóan jól szervezett, a lakosságnak biztonságot nyújtó hadseregről.

Egyvalami hiányzik a képekről: a számítógép. Nincs és nem is volt.

Aki részletesen nem ismeri az ÚR-i felségjelvényt, jóhiszeműen bedől, s fennen hirdeti: „Lám, lám, már a sumirok is ismerték és használták a számítógépet!

Csakhogy a számítógép formának se híre, se hamva. Valaki szórakozott és kihasználta a számítógép adta lehetőséget, hogy létrehozza a sokakat megtévesztő képsort, s az ÚR-i felségjelvény elemeiből összeállítson egy nemlétező számítógépes idillt.

Olyannyira sikerült neki, hogy e „hírlapi kacsa” szaporodásnak indult.

Felbukkant egy spanyol nyelvű portálon, továbbá angolul egy sumir irodalmi alkotásokat reklámozó hirdetés részeként.⁶ (3. kép) Ezen már két férfialak nyomogatja nagy-nagy figyelemmel az ókori számítógépet (a billentyűzetet?).

A „kacsa” szaporodását megelőzendő érdemes egybevetni az ÚR-i felségjelvény eredeti képeit és a kreált számítógépes montázst.

Vajon kiderül-e, a hamisító mely elemeket használta?

3. kép: Az 1. sz. kép tükrözött változata

A dupla számítógépes kép az 1. sz. kép tükrözése. A British Museum-ban található ÚR-i felségjelvény eredeti, Békének nevezett képének első sorában levő három álló alak minden változtatás nélkül át lett másolva a számítógépes változatra. Az ülő alakok szintén, bár a jobboldalinak kissé „megformálták” a fejét.

A „számítógépek” dobozát, házát könnyedén ki lehetett alakítani az eredeti kép valamelyik, bizonyára a középső ülő alak ülepéből, kissé több munkával esetleg valamelyik térdhajlatból.

Az ülőkék térd felőli oldala teljesen egyenes; bizonyára le lett vágva. Ti. az eredeti képen egyetlen olyan ülőke sincs, amelyiknek az állatlába után két lába lenne. Lehetett válogatni, hogy a hét ülőke közül melyik légyen e csonkításra a legalkalmasabb.

A „számítógép” tartóasztalkájához az uralkodó eredeti ülőkéjét kissé meg kellett bolygatni, s a lábak közti hézagokat pedig bebarnítani.

S az eredmény, egy „tökéletesnek” tűnő, szinte olyan kép lett, mintha az ÚR-i királysírokból előkerült uralkodói jelvényről, zászlóról származna, csak éppen az a baja, hogy nem igaz. Arra viszont jó, hogy sokakat megtévesszen, bolonddá tegyen, s közben az alkotója vidáman kuncoghat „tréfája” idétlen sikerén.

Marton Veronika

Megjegyzés: A hamisítást bizonyító képek és a vonatkozó szövegrészek martonveronika.freeblog.hu oldalon láthatóak!

1 ancienttimes.net/ikonboard/upload/sumercomputerA

2 L.m.f.

3 Gyártó: Lear-Siegler, Inc of Anaheim, California, USA.

4 Marton Veronika: Világkatasztrófák, Matrona, Győr, 2011., 1. p.

5 Wolley adata. A mai hivatalos számítás szerint Kr. e. 2600-2400 között készülhetett. (MV)

6 The Electronic Test Corpus of Sumerian Literature.