Győri Nemzeti Hírlap, 1944. június 1.

A zsidóságot a magyarság testéből eltávolító törvények igen nagy ajándékot adtak azoknak, kik, bár zsidó fajúak, de megkeresztelkedtek, és, keresztény házastársat véve maguknak, gyermekeiket is kereszténynek nevelik. Ezeknek a vegyesházasoknak nem kell viselniök a sárga csillagot, nem kell a gettóba vonulniok, és, próbaidőre engedve, befogadta magába őket a keresztény magyar társadalom.

Ez a befogadás, ez a sárga csillagtól és gettótól való megmentés olyan emberi cselekedet, melyért ezeknek a zsidó származású egyéneknek egy életen át hálásaknak kell lenniök.

Mi indíthatta a magyar kormányt arra, hogy őket kivegye a zsidók közül? Az ok érthető és világos. Ezek a keresztény vallású zsidó fajú házasfelek egy keresztény férfit, illetve nőt az Isten adta érzések hatása alatt megszeretve, elhagyták vallásukat, kereszténnyé lettek. Zsidó részről igen kicsi kis százaléka jöhetett létre ezeknek a házasságoknak azért, mert a keresztény lány gazdag volt, igen kevés keresztény család fogadott be olyan zsidó kérőt, aki a lánynál szegényebb volt. Mi ilyent nem is ismerünk. Tehát elhihető a kereszténnyel házasságot kötő zsidó férfi őszinte szándéka. Ha pedig keresztény férfi vett el zsidó nőt – ebben az esetben sokszor ugyan a vagyon csábította –, a törvény mégis mentesíti a nőt a zsidó fajisághoz tartozás következményeitől, ez pedig a gyermekért történt, hiszen csak akkor mentesül a zsidó származású nő, ha gyermeke van, azt megkereszteltették, és kereszténynek nevelik. Tehát akár a férfi, akár a nő a zsidó származású, ha gyermekük van, és a gyermek is keresztény, akkor közöttünk maradnak, a magyar társadalom között. Tudjuk, befelé a lélekben szomorú volt a sorsuk ezeknek a vegyesházasoknak. Mióta az első zsidótörvény megszületett, sohasem tudták, mire ébrednek, mi lesz velük, nem arra ébrednek-e, hogy gyermekeikkel együtt holnap zsidónak számítanak?

A keresztény társadalom, különösen a középosztály és a nép, sohasem vette be a zsidót. Ha uraink egy kaszinóba jártak is vele, ha bridzsre, teára össze is ültek, a zsidó sohasem érezhette, hogy felszabadult származása átka alól. A vegyesházasságok így azután a magukhoz illők társaságát keresték ott, érezték csak jól magukat. Láttuk ezt Győrött is. Egész kis klikkek voltak jó barátságban és minden családból egyik fél zsidó származású volt.

E rettegők, mert azoknak lehet őket nevezni, sohasem lelkesedtek nagyon a jobboldali eszmék győzelméért. Legjobb melegágyai voltak a suttogásoknak. Nem állítjuk, hogy a bolsevizmus győzelmét várták, hiszen ettől ők is féltek, de valami angolszász segítséggel kialakuló enyhe liberális, de feltétlenül olyan háborúutáni állapotokban reménykedtek, amely eltöröli a zsidótörvényeket és sem maguk, sem gyermekeik nem lesznek kitéve annak, hogy a polgári életben hátrányukra legyen a zsidó származás, a félzsidó vérség.

Hogy reszkettek a zsidótörvények erősebb megszorításától, ez érthető. Hogy a szülő féltette a félzsidó gyermeke jövőjét, ez is természetes. Volt sok ilyen férj, aki kiválóan harcolt künn az új világháború tűzvonalában, de félszíve mindig hazafájt: nem olyan győzelmet segít-e elő, mely a saját gyermekét és saját házastársát fogja kivetni a magyar közösségből! Most a vegyesházasok szívéből elszállt a félelem. Míg eddig azt láttuk, hogy a vegyes házasságban nem a zsidó fél lett jó magyar, hanem a keresztény fél lett zsidóbarát, most azt várja a magyar társadalom, hogy elfordulva eddigi vágyaiktól, megtérjenek abba a társadalomba, melyben eddig félve és egy kicsit kivetetten éltek, ha gazdagok voltak is.

Nem mondjuk, hogy most már minden fenntartás nélkül fogadja be őket mindenki. De mert gyermekeik sorsán nem kell aggódniok, a sárga csillagtól megszabadultak, azt várjuk tőlük, hogy változzanak meg.

Zsidó barátaiktól nem tudtak elválni, de most ezen a kérdésen segített a gettó. Nincs többé tea, bridzs, vacsora, melyen zsidó is részt vesz. A zsidó előtt kora délután bezáródik a gettó ajtaja. Ha a vegyesházasok a társadalom szélesebb köreiben, vagy bizonyos hivatali állásokban ezután is érezni fogják, hogy a magyar társadalom minden tagja nem tud velük összemelegedni, viseljék el ezt, mint áldozatot gyermekeikért és viseljék zúgolódás nélkül, viseljék hálásan a magyar nemzet iránt, mely nagy ajándékot adott nekik. Igen rövid szavakkal megmondható, mit vár tőlük a magyar társadalom: Legyenek becsületesen magyarok és gyermekeiket neveljék kereszténynek és magyarnak. Ha nem így lesz, az ő sorsuk is beteljesedik. Ezer szem és ezer fül figyeli őket!

p–j–.