Bolsevista rémuralom egy Veszprém megyei faluban
Győri Nemzeti Hírlap, 1945. március 22.
Azoktól a förtelmes garázdálkodásoktól – amelyek a magyar haza megszállott vidékeiről bosszúért az égbe kiáltanak – nem menekültek meg a legkisebb és a legfélreesőbb falvak és tanyák sem. A kegyetlenkedési ösztönük kielégítésében fékezhetetlen bolsevista hordák így a Veszprém megyei Ősi községben is a minden emberi méltóságérzetet lábbal taposó alávalóságok beláthatatlan tömegét követték el.
1944. december 31-én 60–70 főnyi orosz katona hatolt be Pető János ősi földmíves portájára. A ház gazdáját szó nélkül ismeretlen helyre hurcolták. Fiát, ifj. Pető Jánost pedig a református lelkész kertjébe kísérték, ahol már ott volt András József két fia is. A három leventét – anélkül, hogy erre a legcsekélyebb okot is szolgáltatták volna – irgalmatlanul agyonlőtték. A szerencsétlen sorsú magyar fiúkat meggyilkolásuk előtt a legállatiasabb módon megkínozták. Többek között ujjaikat és kezefejüket szuronnyal összeszurkálták. A meggyilkolt leventék holttesteit a helyszínen hagyták és azok ott feküdtek temetetlenül három hétig, a község felszabadulása napjáig. A család tragédiáját betetőzte az, hogy a bolsevista katonák háromhetes ott tartózkodásuk alatt Petőéket mindenükből kifosztották, minden ruhaneműiket és élelmiszerüket elrabolták s bútoraikat összetörték.
Hasonló sors lett osztályrésze a község többi családjának is. Így többek között meggyilkolták Spányi Géza 19 éves gyárimunkást. Verebi Lajos gyárimunkást, Pákozdi Jánosnét és Tompa István gazdálkodót. Valamennyiüket kivégzésük előtt állatias kegyetlenséggel bántalmazták, összeverték és megnyomorították. A kivégzés után pedig a hullákat teljesen kifosztották. Megdöbbentő körülmények között szenvedett vértanúhalált Hári István, a falu egyik legjózanabb életű, dolgos kezű legénye. Hári István egy orosz katona erőszakoskodásával szemben nővére védelmére sietett, mire a megvadult bolseviki géppisztolysorozatot lőtt rá. Az egyik golyó szívén találta a nővére meggyalázását nyugodtan végignézni nem tudó magyar fiút.
Csak néhány fejezetet sorakoztattunk fel Ősi község háromhetes megszállásának véres krónikájából. Oldalakon át folytathatnók a megrázó tragédiák ismertetését. Azonban nincs erre szükség. Ez a néhány adat is elegendő ahhoz, hogy egyetlen egy magyar falu tragédiájából újból lássuk: miért jelent Mohinál, Mohácsnál, Világosnál és Trianonnál is nagyobb veszedelmet nemzetünk részére a bolsevizmus!...
Vajna Gábor belügyminiszter fel hívása a magyar társadalomhoz
A szovjet elleni háború történelmében Budapest székesfőváros lakossága hősies ellenállásával aranybetűkkel írta be nevét. A sokszoros túlerővel szemben fővárosunk elesett, de áldozatával sikerült feltartóztatnia a szovjet hordák nyugati irányba való előretörését.
Budapest hős lakosságának egy része a város eleste után is vállalta az utolsó kockázatot. Átvágta magát a szovjet zárógyűrűn, hogy itt élő véreivel egyesülve tovább folytathassa a harcot nemzetünk jövő boldogulásáért.
Az ellenséges zárógyűrűn való áttörés vérben és életben nagy áldozatot kívánt, de azok is, akiknek sikerült vonalainkat elérniök, pusztán életüket tudták megmenteni és ma itt állnak a harcoktól és nélkülözésektől megtépett, lerongyolódott egyetlen ruhájukban, minden nélkül.
A magyar kormány elsőrendű kötelességének tartja a Budapestről elmenekült polgári lakosság minden tekintetben való támogatását és megsegítését, de alkalmat kíván nyújtani a hazafiasan gondolkozó magyar társadalomnak is, hogy áldozatkészségével közvetlenül is részt vállalhasson ebből a nemzeti kötelességteljesítésből.
Ezért Magyarország Nemzetvezetőjétől kapott felhatalmazásom alapján országos gyűjtést indítok Budapest elmenekült lakosságának megsegítésére és felhívást intézek a hazafiasan gondolkozó magyar társadalomhoz, hogy ki ki anyagi erejéhez és a magyar feltámadásba vetett hitéhez képest vállaljon részt a megindítandó gyűjtésből.
Nem kívánom megállapítani, hogy ki milyen mértékben vállalja az áldozatot, de példaképpen kell megemlítenem Kiss Lajos egyszerű szombathelyi asztalosmestert, aki elsőként sietett 500 pengős adományával elősegíteni a gyűjtés eredményességét.
Kiss Lajosnak ezért az adományáért ezen a helyen is hálás köszönetet mondok.
A gyűjtés céljára szolgáló pénzbeli adományokat a „Budapesti menekültek” című 200.000 számú postatakarékpénztári csekkszámlára kell befizetni, az egyéb adományokat pedig a polgármesteri hivatalokban, illetőleg községi elöljáróságoknál lehet elismervény ellenében átadni.
Meggyőződésem, hogy a nemzet minden tagja meg fogja érteni kérő szavam és hungarista szellemben fog segítségükre sietni azoknak, akik mindenüket készek voltak feláldozni hazánkért.
Kitartás! Éljen Szálasi!