Varsó, február 20., 16:30 (Magyar Távirati Iroda) Bizalmas értesítések. A félhivatalos Gazeta Polska vasárnapi számában „Imrédy miniszterelnök bukása” cím alatt foglalkozik a magyar politikai helyzettel és többek között a következőket írja: Imrédy Béla miniszterelnök hirtelen kénytelen volt elhagyni a miniszterelnöki széket, mert kiderült, hogy egyik távoli őse zsidó volt. Ez az esemény nagy szenzációt keltett Magyarországon, mert Imrédy elődje, Darányi Kálmán által megkezdett reformpolitika folytatásaképpen nagy súlyt helyezett a zsidók jogainak megszűkítésére úgy társadalmi, mint politikai és gazdasági téren. A lap ezután részletesen ismerteti azokat az intézkedéseket, amelyek a zsidó törvényjavaslatban foglaltatnak. A zsidó törvényjavaslatot Tasnádi Nagy András igazságügy-miniszter indokolta meg kifejtve, hogy Magyarország kénytelen volt a zsidókérdés ilyen rendezésére. Ma Európában 200 millió főt kitevő népek kénytelenek óvóintézkedéseket hozni a zsidóság ellen. Többhetes vita után a parlamenti bizottságok elfogadták a törvényjavaslatot; azonban az Eckhardt Tibor vezetése alatt álló kisgazdapárt és Bethlen István gróffal az élen a jobboldali ellenzék lépett síkra a zsidók polgárjogainak megszűkítése ellen. A zsidótörvény legélesebb ellenzője – írja a lap – a magyar mágnáscsaládból származó gróf Bethlen István volt, aki a magyar hagyományban gyökerező magyar toleranciára és nagylelkűségre hivatkozott. Éppen a Bethlenhez közeleső körökben mutatták fel Imrédy Béla geneológiáját és kényszerítették őt a lemondásra. Imrédy Béla búcsúbeszédében beismerte, hogy egyik dédőse 125 évvel ezelőtt zsidónak született. Meg kell azonban jegyezni – fűzi tovább a lap, – hogy Imrédy pozíciója már abban a pillanatban megrendült, amikor a Nemzeti Egység Pártjában hasadás állott be. Imrédy Bélának szemére vetették, hogy politikájában a harmadik birodalom példáját követi. Ami a zsidótörvényt illeti – írja a Gazeta Polska – az a legközelebbi napokban a parlament elé kerül, amely a többség nézete szerint gyorsított módon fogja azt letárgyalni. Teleki Pál gróf miniszterelnök kijelentette, hogy úgy a zsidókérdés tekintetében, mint a kormány programjának más pontjaiban is elődjének irányát követi.

Imrédy Béla a kivégzőosztag előtt

Varsó, február 20. (MTI) A zsidó nemzeti irányú ellenzéki Nash Przeglad Magyarországról irt rosszindulatú cikksorozatának második részét közli Búcsú címen. A cikket a lap vezércikkírója, Regnis (Singer) jegyzi. A miniszterelnök – írja – a keserűség poharát fenékig kell hogy ürítse, Tudniillik gróf Teleki lett a miniszterelnök, akit a pártklubban nagy ünnepélyességgel üdvözöltek. Imrédy is felvette a frakkot és megjelent ezen a búcsúünnepélyen. Az ülés bankettel végződött, de beszédeket nem mondottak. A magyar sajtó szintén elbúcsúztatta a miniszterelnököt. Meg kell azonban jegyezni, hogy az utóbbi időben a sajtó hangja gyökeres változáson ment át. Papírhiány ürügye alatt a lapok számát csökkentették, átvizsgálták az engedélyeket, népszerű hetilapokat tönkretettek, hogy ugyanazokat az engedélyeket ugyanolyan külsejű, de radikális jobboldali kezekben levő vállalatoknak adják ki.

Az engedélyek felülvizsgálása még mindig nem ért véget. A korbács még a levegőben lóg. Néhány lapot még beszüntethetnek törvényszéki ítéletek vagy közigazgatási döntvények útján, egy jobboldali radikális lapot gyilkosságra és lázadásra való felbujtás miatt a kormány felfüggeszt, az egyensúly kedvéért fel kell függeszteni a szocialista Népszavát is. A magyar sajtó barátságos hangon ír Imrédyről, de ez nem csodálatos, mert a kormány kibérelte a jobboldali radikálisokat és Szálasi versenytársaként Rajniss képviselő nagy kétségbeesés hangján írt erről az eseményről. Ő a szerkesztője a kormány pénzén megjelenő Új Magyarságnak.

A cikk szerzője aztán idézi a Pesti Napló és a Magyar Nemzet néhány mondatát s ezeket írja: Imrédy távozása még az egységes párt klubjában is pánikot keltett. Megállapították, hogy a radikális jobboldalon, amely a zsidótörvény feltétlen híve, 26 képviselő zsidó származású, akik szintén a fajbiológiai elv áldozataivá lehetnek s akiket Imrédy magával ránthat. Mikor a volt miniszterelnök Darányi hivatalát átvette, mindenki azt várta, hogy a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke tájékozva van a helyzetet illetőleg s az első zsidótörvény rendelkezéseit tompítani fogja. Ilyen szellemben üdvözölték a parlamentben. Úgy vélték, hogy elérkezett a józanság ideje. De éppen ellenkezőleg történt. Á hungarista párt vezetőinek árnyéka ráesett Imrédy politikájára Szálasit elítélték, de a párt jobbszárnya fokozta antiszemita agitációját. Az antiszemita kormánypárti újságok cselekvést követeltek. Néhány nappal később antiszemita tüntetés tört ki s a miniszterelnök az utca hangulatára hivatkozva rámutatott a további zsidóellenes megszorítások szükségességére a közvélemény megnyugtatása érdekében. Imrédy azonban tovább tört a dicsőség felé. A rosszul megalapozott magyar parlament megtűri a politikai pártokat. Hetenként egyszer interpellációs vita van, a miniszterek a szószékről válaszolnak, s az interpellánsok viszonválasszal élnek. A választásoknál sok a visszaélés, ami Volosin módszereire emlékeztet. Volosin valaha magyar állampolgár volt s most él a jó iskola tanulságaival. A független bíróság néha ugyan érvénytelennek mondja a választási eredményeket, ha a korrupció már nagyon feltűnő. A parlament azonban a régi módszerek uralkodnak.

Néhány hónappal ezelőtt – folytatja a cikkíró – Imrédy többek között azt kérte a parlamenttől, hogy rendeletekkel kormányozhasson. Ez a féldiktatórikus szándék azonban az egységes pártban nagy mozgalmat eredményezett s a kormány kénytelen volt lemondani. A kormányzó nem fogadta el a lemondást. Közben Imrédy mozgósította az utcát. Hazafias húrokat pendítettek meg. Az elégedetlenek éppen akkor buktatták meg a kormányt, amikor a parlament a visszatért Felvidék beillesztését akarta véghezvinni s a felvidéki képviselőket akarta a parlamentbe felvenni. Ezek az új képviselők Imrédy ügynökei voltak s szavazataik Imrédy számára döntő jelentőségűek lettek volna. A miniszterelnök azonban tovább tervezett. A földreform árnyékával a disszidensekre sújtott le, az utcát a zsidótörvénnyel nyerte meg, néhány nappal később pedig a parlament feloszlatása következett volna. Az ellenőrzött és cenzúrázott sajtó semmit sem ír a pénzügyi nehézségekről, a fokozott bankjegykibocsátásról, azokról az új öt pengős bankjegyekről, amelyeket állítólag a lakosság szaporodása miatt kellett kibocsátani. Semmit sem ír az ungvári és munkácsi nehézségekről s a magas átszámítási kulcs miatti drágaságról.

A német nyomás egyre éreztetőbbé vált. A Hitler-sajtó magyarellenes támadásai, valamint annak kifejezésre juttatása, hogy Németország a szlovákokat és ruszinokat állítja Budapesttel szembe, nagy nyugtalanságot kelt Magyarországon. Imrédy nyugtalanságában, hogy megelőzze Cseh-Szlovákiát a Németországgal szembeni behódolásban, s maga arassa le a vezér babérait, elhatározta, hogy a külpolitikában a szomszédhoz hasonló s annak rokonszenves módszerekkel fog dolgozni. Semmit sem használt a volt miniszterelnökök figyelmeztetése. Imrédy hódolni küldte külügyminiszterét Németországba s maga olyan szervezet megalapítására törekedett, amely nemcsak a parlament, de az egységes párt létét is fenyegette. A csodaszarvas jegyében akart győzni, de a csodaszarvas csődöt mondott. Még a kormányzó búcsúlevele sem okozott örömöt Imrédynek. A szégyenfolt rajta maradt, s a becézett sajttó szűkszavúan búcsúzott el tőle. Bel- és külpolitikájával nem mentette meg a helyzetet. A németektől való, félelem egyre szélesebb körben terjed s a visszacsatolt területekről érkező hírek szintén aggodalmat keltenek.