Lakatos cigányvajda: Nem loptam én életemben…

Bírósági iratok: Csak 23-szor

Héthónapi fogház egy vásári ölelésért

Győri Nemzeti Hírlap, 1939. január 24.

Júniusban országos vásár volt Komáromban. A vásár híre megmozgatta a Lakatos dinasztiát is, és „echós-szekerén” felkövetkezett az egész pereputty a felszabadított városba. A szekeret, tisztes távolságra a közrendtől, leállította a vajda, Lakatos József és sokráncú szoknyás nejével, két szurtos fiával bandukolt a város felé. Útközben összetalálkozott e díszes karaván Molnár Ambrus kocsijával.

– Olyan fáradtak vagyunk – panaszkodott a vajda –, hadd üljünk fel egy kicsit a kocsira.

Molnár gyanúsan végignézte a cigányokat, de megesett a szíve rajtuk, és helyet csinált a kocsin. Lakatos Józsit maga mellé ültette, az asszony és a gyerekek a kocsi hátsó részében kaptak helyet. Alig haladtak pár métert, amikor Lakatos a lóra ütött. Szegény állat nagyot ugrott a váratlan és szokatlan ütéstől, és megrántotta a kocsit.

Lakatos „ijedtében” belekapaszkodott Molnárba, átölelte őt, és közben ügyesen kilopta zsebéből a 130 pengőt tartalmazó pénztárcáját.

Lakatos ezután villámgyorsan leugrott a kocsiról, és menekülni próbált. Molnár és gyermeke kiabálására rendőr jött elő, aki a közben odacsoportosuló nézőkkel a vajda és „családja” után vetette magát. Lakatos a pénztárcát nyomban odaadta egy Dudás nevezetű asszonynak, akitől csakhamar visszaszármazott az gazdájához. Lakatost és famíliáját bevitték a rendőrségre, majd a kir. ügyészség lopás vétsége miatt eljárást indított a vajda ellen. A komáromi törvényszék hét hónapi fogházra ítélte Lakatos Józsefet. Fellebbezés folytán került az ügy a győri tábla Schannen tanácsa elé.

A vádlott személyesen megjelent a csütörtöki tárgyaláson, vele volt szipogó neje és két fia is.

– Miért nem ismeri be tettét, – kérdezte Schannen tanácselnök Lakatostól –, amikor a tanúk egyöntetűen azt vallották, hogy csak azért ölelte át Molnárt, hogy ki tudja lopni zsebéből a pénztárcát?

– Nem loptam én életembe' – idézi Lakatos a jól ismert nótát. Az iratokból azonban hamar kiderült, hogy a dalszöveg ebben az esetben nem fedi a valóságot, mert Lakatos immár 23-szor áll a törvény előtt lopásért és sikkasztásért.

– A feleségem a tanú, – mondja rendületlenül tovább Lakatos – hogy nem öleltem át a gazdát. Nem nyúltam én soha más zsebébe, arra esküszöm. A jegyzőkönyvek azonban mást mondanak. Ezek szerint Lakatos a rendőrségen beismerte, hogy ellopta a pénztárcát. – Csak az erőszaknak engedtem, – vallja Lakatos – én ilyent nem szoktam csinálni.

Zobay Ferenc dr. főügyész vád- és Gemmel Aurél dr. védőbeszéde után meghozta a tábla ítéletét, amelyben jogerősen helybenhagyták a komáromi törvényszék marasztaló ítéletét.

Lakatos József megnyugodott az ítéletben, csupán azt kérte a „tekintetes” bíró uraktól, hogy Sopronban tölthesse a még hátralévő hat hónapot. – Ott van a „famíliám”, – mondotta – mégis közelebb leszek hozzájuk. A bíróság felvilágosította Lakatost, hogy ezt a kérelmét csak Komáromban tudják elintézni, oda terjesszen be ilyen irányú kérelmet.

A zsinagógában

1942. január 24.

Rembrandt: Zsidók a zsinagógában – 1648

A zsinagógában súgott össze a síber a megbízóival, a zsinagógában, hova imádkozni járnak a vallásos zsidók. De úgy látszik, Mózes ismét összetörhetné a tízparancsolatot, mert lejövén a hegyről, javíthatatlan hitsorsosai közül nem egyet lát az aranyborjú körül táncolni, pont a zsinagógában! A Lébi miatt vérezhet egész Európa, fogához verheti a garast, aki akarja, hirdethetünk lemondást, önzetlenséget, takarékoskodást, szerénységet és vállalhatnak milliók a jobb jövőért most megszorítottságokat, a Lébi csak utazik át a határokon és hoz, visz, aranyat, ékszert, valutát és viszi ki a pengőt, hogy odakünn külföldön rontsa értékét. Öt évet vert rá a magyar bíróság a megjavulni nem akaró síber zsidóra, aki egy-egy útján 25.000 pengővel károsította meg Magyarországot és gazdagította önmagát és fajrokonait. Megígérjük: már nem sokáig!