Győri Nemzeti Hírlap, 1944. január 23.

Nagyvárad, január hó

Január huszonhetedikén lesz 25 esztendeje annak, hogy a magyar irodalom egyik kiváló egyénisége, az élete delén kettétört Ady Endre tragikus hirtelenséggel elhunyt. Kedvenc tartózkodási helyén, Csúcsánál akkor már harcok dúltak, Adyék feladták otthonukat és Ady tragédiája az „ember az embertelenég korszakában” a fővárosi Fasor-szanatóriumban beteljesedett.

A huszadik század irodalmának legnagyobb költője halálát kegyeletes emlékezéssel készül megülni a nagyváradi újságírók egyesülete köré tömörült újságírók és művészek köre. Az Ady-emlékünnepélyt Árvay Árpád országgyűlési képviselő, főszerkesztő nyitja meg. Bejelentette részvételét Dutka Ákos, az országos hírű költő, az egykori „holnap társaság” tagja, akinek „őszinte szava a holnaposokról” című előadása valóságos hitvallás lesz a békeévek irodalmi és társadalmi viszonyairól. Ady Endre verseiből Kemény Gizi és Horváth Jenő, a váradi színház tagjai adnak elő, Ady megzenésített költeményeit pedig a Győrben is ismert Antal Erzsi interpretálja. Tabéry Géza „Költő, asszony és halál” címen beszél, végül az ottani színház drámai együttese adja elő először Ady egyetlen egyfelvonásos színdarabját: „A műhely”-t.

Most, amikor ilyen aktualitással bír Ady Endre élete és halála, Nagyváradon felkerestük Pásztor Bertalan ny. városi tanácsost, aki egyébként ötven éve újságíró, hogy mondja el, miként hozta Ady Endrét Debrecenből Nagyváradra, mint fiatal és tehetséges újságírót.

– A nagyváradi „Szabadság” szerkesztője voltam akkoriban – meséli Pásztor Bertalan, aki egyébként legjobb ismerője Ady Endrének, hiszen hosszú időn át vele dolgozott, – amikor feltűnt a debreceni lapok olvasása közben, hogy ott egy fiatal, tehetséges újságíró művészkedik. Remek cikkei figyelmet keltettek, emellett verseket is írt különböző jelzések alatt. Írásai annyira jellegzetesek voltak, hogy rögtön ráismertem, csak egy kéz írhatja a „Bandi”, a „Dyb”, az „A” és „Ady” című cikkeket, verseket.

– Egy alkalommal azután Debrecenbe utazva felkerestem a „Debrecen” című lapnál dolgozó Ady Endrét, akit akkor ismertem meg. Tény, hogy igen rossz helyzetben volt szegény – mondja Pásztor Bertalan. Akkor adta ki első verseskötetét, de a nyomdánál kifizetni nem tudta az egészet. Megemlítettem neki, hogy áthoznám Nagyváradra újságírónak, aminek szerfelett megörült, mert jobb anyagi helyzetet remélt, meg nagyobb lehetőséget karrierjét illetően. Nagyváradon ugyanis mindig is élénk újságírói és művészi élet folyt és ez kétségkívül jó hatással volt Adyra is.

Pásztor Bertalan elmondotta, hogy éppen kapóra jött, véletlenül megüresedett egy hely a szerkesztőségben és a lap kiadója beleegyezett, hogy felvegye munkatársként Adyt, akinek 1899 november elején kellett volna belépni a nagyváradi Szabadság szerkesztőségébe.

– De ki nem jött el, mint Ady! Lapkiadóm feldühödött, azt mondta, hogy: aki mindjárt így mutatkozik be, azt nem érdemes támogatni, most már ne is jöjjön! – és így tovább.

– Ezekután történt – folytatja Pásztor Bertalan –, hogy november végén kapok egy levelet Adytól, amelyet mostanáig őriztem, majd a váradi Ady-múzeumnak adományoztam. Ebben a levélben az állott, hogy Ady elnézést kér, hogy nem jöhetett, de nem rajta múlt, anyagi helyzete nem engedte. Ugyanis kiadott első verseskötete költségei egy részével még tartozott a kiadónak, aki „betudta” fizetéséből a tartozást, így nem maradt útiköltségre egy vasa sem...

– Előlegezzen tíz forintot – könyörgött Ady a levélben –, hogy itt hagyhassam ezt a várost, hogy el tudjak utazni Váradra... Mit volt tenni, a magaméból küldtem neki tíz forintot és Ady jött. Boldogan, szívrepesve és másfél évig nálunk, a „Szabadság” szerkesztőségében dolgozott. Nagyon megszerettem, hisz naponként állandóan együtt voltunk.

Adyra igen jó hatással volt a nagyváradi levegő. Pásztor Bertalan meggyőződése szerint sohasem futotta volna ki magát annak, amit Ady Endre elért. Főleg Bíró Lajos hatott rá, aki Pásztor Bertalan utódja lett a „Szabadság”-nál. Bíró Lajos akkor jött haza Párizsból újságírói tanulmányútról és igen nagyműveltségű, széleslátókörű ember lévén, hamar felismerte Ady tehetségét és felkarolja őt.

Ady első támadó cikke

Nagyváradon volt akkor egy szabadelvű lap is, a „Nagyváradi Napló”. Ebben Horváth Amadeusz irgalmasrendű pap írt egy verset, de emiatt az aulában rápirítottak.

Ezt megtudta Ady, mire írt egy éles cikket az aula ellen. Nosza lett is ebből megyére szóló riadalom, izgalom. A támadó cikk éles hatást keltett és másnap ugyanannak a lapnak felelős szerkesztője, Hegyi Márton nyilatkozott a „Szabadság”-ban, hogy tudta nélkül jelent meg a támadó cikk, azzal nem ért egyet.

Ady önérzete nem hagyta annyiban a dolgot, hanem gyorsan csomagolt és azonnal kilépett a laptól, hogy átmenjen a „Nagyváradi Napló”-hoz, ahol szívesen fogadták. Innen már gyorsan emelkedett írói, költői szárnyalása. Cikkei egymásután jelentek meg a pesti lapokban is. Osvát Ernő, a „Nyugat” szerkesztője is figyelmes lett rá, így vitték hamarosan Pestre.

Kiváló újságíró, igen lelkes és munkabíró ember volt, csak éppen az itallal nem bírt. Nem tudott határt tartani és ez lett a veszte...

Nagyváradon bontakozott ki írói géniusza. Ott tűnt fel élete mindene, szerelme, reménysége, boldogsága: Léda asszony.

Ady Endre többször járt külföldön, egészsége azonban egyre romlott és előrevetette árnyékát a sors döbbenetes tragédiája, amely a magyar fővárosban teljesedett be 1919. január 27-én, egy sötét, ködös téli napon, amikor a pesti Fasor-szanatóriumban cserélt helyet Ady Endre halhatatlan lelke a Pantheonnal.

...Olykor, még mintha visszaemlékezném

Egy szép életre, mely el, tovaszállt,

Melyben még volt hatalmas, izzó eszmém

Megostromolni magát a Halált,

S azután... megtörve, éjjeltől borítva

Járom tovább a kiszabott utat;

Mi lett belőlem? Temetői fejfa,

Mely a világnak egy nevet mutat...

– írja „Temetetlenül” című csodás költeményében Ady Endre.

Negyed százada immár, hogy a nagy költő örök álomra hunyta szemét. Ady Endre szelleme tovább járja a kiszabott utat, temetői fejfája pedig a világnak egy halhatatlan nevet mutat.

Liszy Lajos

Megverték a lapkihordógyereket és összetépték újságjait a cigánylaposon

Megdöbbentő és a rendőrségen folytatódó esemény színhelye volt csütörtök reggel az újvárosi cigánylapos, ahol Lovas Lajos újságkihordó fiú, a Danubiusz hírlapbizományos cég alkalmazottja, szokás szerint újságot kézbesített.

Közben éretlen suhancok kutyát uszítottak rá, majd nekirohantak és ütni kezdték a szerencsétlen, védtelen fiút, azután kikapták kezéből a nála levő újságokat és összetépték azokat, aztán elmenekültek. A károsult cég és a fiú fel jelentést tettek a rendőrségen a tettesek ellen, akik elveszik méltó büntetésüket az amúgy is nehéz munkát végző lapkihordó bántalmazása miatt.

Ezzel kapcsolatban említjük meg azt is, hogy az utóbbi időben ismeretlen egyének azzal szórakoznak, hogy ellopkodják a kapuk aljából, a levelesládából, az üzletek redőnye alól az újságokat, amelyet ilyenformán nem kap meg a lap előfizetője. Most a rendőrség is felfigyelt már ezekre a panaszokra és közegeivel figyeltetni fogja az utca hajnali járókelőit, hogy elcsípjék a lelkiismeretlen tetteseket, de figyelik maguk az újságbizományos, illetve lapkihordó vállalatok emberei is. Itt hívjuk fel a közönség figyelmét arra, hogy aki hasonló dolgot észlel, értesítse a legközelebbi rendőrt, hogy az újságtolvaj elvegye méltó büntetését.