Leszámolás

Győri Nemzeti Hírlap, 1945. január 13.

Dörögnek az ágyúk, fütyülnek a golyók, a véráztatta föld felnyög mélységes fájdalmában és Istenhez kiált a haldokló, hogy kínjaitól szabaduljon. Ebben a hangkáoszba belesivít egy érces erőteljes hang, amelynek hallatára felfigyel mindenki és lelkiismerete szerint, vagy gyáván elbújik, vagy örömmel tekint a hang felé, amely azt mondja: jön a leszámolás!

Igen, jön a leszámolás! Mert mindenért felelni kell. Nem a bíró előtt kell vallani, nem a büntető törvénykönyv száraz paragrafusai előtt kell reszketni, hanem a magyar közösség, a szenvedő nép, a szétrombolt házak, a meggyalázott asszonyok és megölt csecsemők előtt kell nyíltan, szemrebbenés nélkül bevallani, hogy eleget dolgoztunk-e.

Eleget dolgoztál-e, hivatalnok testvérem, akit a liberális szellem nevelt fel, le tudtad-e vetni magadról a nemtörődömség fekete palástját, hogy minden erődet belevesd ebbe a gigászi küzdelembe? Eleget termeltél-e, paraszt testvérem, és nem éppen rajtad múlott-e, hogy harcoló katonáink egy parányival kevesebbet kaptak? Teljesítetted-e kötelességedet Te, magyar munkás testvérem, adtál-e elég és megfelelő fegyvert a honvéd kezébe, hogy megvédhesse a Hazát, a Családot? Számolj le a tetteiddel Te is, Hungarista testvérem, és lelkiismereted szerint valld be, hogy mennyit dolgoztál! Hogy többet dolgoztál-e, mint amennyit Rád mért a haza parancsa és becsületesen végezted-e el a rád bízott feladatot? Mert tudd meg, Hungarista testvérem, hogy nem elég hungaristának lenni, hogy nem elég a mellett dönteni és közben semmit sem cselekedni, hanem dolgozni kell, mert Tőled többet vár a haza, a közösség. Tőled várja a felemelkedést. Tőled várja a több munkát és Tőled várja a végsőkig menő harcot, ha mindjárt az életed árán is. Dolgozzunk, Testvéreim éjjel és nappal, mert számot kell adnunk arról, hogy mennyit végeztünk. Ha nem kielégítő az eredmény, még mindig jóvá tehetünk minden hibát, hogy a leszámolás órájában tiszta lelkiismerettel állhassunk nemzetünk ítélőszéke előtt.

Kitartás! Éljen Szálasi!

Horváth János

 

Búcsúszó

Nemsokára elindul a vonat, mely pár száz utast visz a baráti Németországba. Néhány férfi, velük asszonyok, lányok, gyermekek indulnak a Führer által megnyitott kapun át, hogy míg itt a bolseviki veszedelmet feltartják, visszaverik, és Magyarország vérző testét ettől a borzalomtól örökre megszabadítják a Führer hős csapatai és a honvédek, addig asszonyaink, lányaink, gyermekeink védelem alatt legyenek.

Akik mennek, azok egyrészt már sok szenvedésen átment menekült magyar testvérek, nagyobbrészt pedig kedves győri ismerősök, testvérek, rokonok.

Tudjuk, átmentek már a lélek fájó belső búcsúzkodásán. Voltak a temetőben elbúcsúzni a kedves halottaktól, voltak a még ittmaradóknál egy csókra és egy kézfogásra. Utolsó útjuk a templomba vezet majd szombat reggel, Istenhez fohászkodni... Velük együtt kérjük mi is az Istent, hogy vigyázzon rájuk utazásuk alatt, vigyázzon rájuk odakünn Németországban és segítse őket nemsokára haza! Segítse meg őket, hogy nemcsak odakünn élhessék szerény, dolgos napjaikat nyugodtan, hanem mikor hazatérnek, mint a tavasszal visszatérő vándorfecskék, találják meg itthon otthonukat épen, sértetlenül. Jöjjenek haza az őket remegő szívvel visszaváró öregekhez, hogy a családok, melyeket most szétszakít a mostoha magyar sors vihara, ismét találkozzanak, könnyes, boldog örömmel egy szebb, egy új magyar életre.

Kérésünk is van a távozókhoz:

Vigyázzanak odakünn a magyar becsületre! Legyenek szorgalmasak, szerények. Legyenek tiszták és rendesek. A német háziasszonyok, ezek a szorgalmas, rendszerető, hős asszonyok lássák meg, hogy nem cigányok vagyunk, mint azt régebben az osztrák udvar cseh körei hirdették. Lássák meg a német férfiak és asszonyok, hogy a mi fajtánk erkölcsös, dolgos, tiszta. És a nehéz időkhöz méltóan tud élni. Viselkedésükké a vendéglátó német néppel kovácsolják erőssé és méllyé azt a barátságot, melyből meg kell születnie az új Európának, benne a megbecsült, erős és boldog Magyarországnak!

Az indulás órája közeleg. Néma kézszorítással búcsúzunk: Isten velük! Isten veletek!

A haza, a város, a testvér és a rokon nehéz szívvel, de abban a biztos tudatban bocsájt útra Titeket, hogy nemsokára örömkönnyek közt találkozunk. Isten veletek!

p–j–.

 

Orosz ígéret és valóság

Az ígéret: Az összes foglyokat és szökevényeket hazaengedjük, és békésen élhetnek otthon. (Bolsevista hangszóró- és röpcédula-propaganda.)

A valóság: A magyar hadifoglyokat öt évi kényszermunkára ítélik, Szibériába szállítják, vagy kivégzik. (Szovjet fogságból megszökött magyar hadifoglyok hivatalos vallomása a VI. magyar hadosztálynál.)

Ígéret: Mindenkit meghagyunk foglalkozásában és békésen dolgozhat. (A szovjet belső szövetségesei által terjesztett suttogó propaganda.)

Valóság: A lakosságot 15 éves kortól 65 éves korig reggel 6 órától este 7 óráig kényszermunkára hajtják állásokat ásni, lőszert szállítani. (Menekült magyarok hiteles vallomásai.)

Ígéret: Senkit nem bántunk, minden magyar szabadon, függetlenül, békésen fog élni. (Pravda, 1944. szeptember 28.)

Valóság: A magyar férfiakat agyonlövik, vagy kényszermunkára Szibériába szállítják. Asszonyainkat, leányainkat megbecstelenítik és agyonlövik. Gyermekeinket a Szovjetbe hurcolják. (A magyar hatóságok által a menekültekkel felvett hivatalos jegyzőkönyvek.)

Ígéret: Mindenkinek meghagyják tulajdonát, a paraszt tovább művelheti földjét. (Szovjet röpcédulák.)

Valóság: A szovjet a megszállt magyar területen bevezette a kolhoz-rendszert. A parasztoktól elveszik a földet és ezután mindent be kell szolgáltatni a szovjet hatóságoknak. (Hivatalos jelentés.)

Ígéret: A magyarok ezután boldogan, békében és szabadságban élhetnek szovjet uralom alatt. (A szovjet Izvesztija írta 1944. október 12-i számában.)

Valóság: „A háború után, ha győzünk, a magyarokat, ezt a maroknyi békétlen, idegenfajú népet majd áttelepítjük Ázsia felé, a turkesztáni pusztákra, ahogy majd a finneket is áttelepítjük Észak-Szibériába!” – (Losovszkij elvtárs, a moszkvai rádió zsidó igazgatója jelentette ki a szovjet rádióban 1944. okt. 22-én.)

Gondolkozz! Megmenekülsz-e, ha megadod magad?

 

Pánikszerűen menekülnek a kaukázusi német csapatok

Moszkva, január 13. 17 óra 15 perc (Reuter)

Harold King jelentése szerint a németek az észak-kaukázusi arcvonal valamennyi szakaszán pánikszerűen menekülnek. (MTI)