Ez is propaganda?

Győri Nemzeti Hírlap, 1945. január 11.

Ferenciek tere – 1945

Egy győri tanítónő érkezett haza egy Buda környéki faluból. Arca, lelke feldúlt. Ő mesélte hosszú kérlelés után:

– Hittem a szóbeszédnek, hogy a bolsevisták nem bántanak, hiszen sohsem politizáltam. Imádkoztam, tanítottam, sok-sok szegényen segítettem.

– Ott maradtam a faluban. Az orosz csapatok szörnyű dolgokat műveltek. Előhúztak engem is a pincéből…

Zokog szegény lány. Szemében vad borzalom. Nagy nehezen folytatja:

– Mikor aztán félrerúgtak, meggyötört, meggyalázott testtel, az őrület határán a plébániára vánszorogtam: plébános úr, ugye nem bűn, hogy öngyilkos leszek ezek után?! – sikoltottam, és elájultam újra.

Ápolás alá vettek. Egy idős orosz tiszt lakott a plébánián. A plébános, aki tud szlávul, akkor már látta, hogy milyen borzalmon mentek át szerencsétlen hívei, akiket ő ott maradni bátorított.

Az idős orosz tisztre váddal rontott:

– Hogy engedheti ezt?! Hiszen mikor szállást foglalt nálam, megmutatta, hogy aranykeresztet visel az inge alatt. Talán lopta ezt is?

Az orosz tiszt ezt válaszolta:

– A keresztet nem loptam. Még anyámtól kaptam. Én istenhívő vagyok.De Magyarországra Sztalin parancsával jöttünk be, és a parancs így szól: a bolsevista katonának szabad préda a magyar vagyon és a magyar nő!

Plébános úr – mondta az orosz tiszt –, ha azt mondanám katonáimnak, hogy tilos a rablás, tilos ölni és nőket gyalázni, akkor bármelyik katona lelőhet, mert Sztalin parancsa ellen beszéltem. Ilyent én nem tehetek, én is élni akarok.

Így volt. Egy meggyalázott, sokat szenvedett lány mondta el. Búcsúzóra azt kérdeztük: mit csinálna, ha az orosz közeledne Győrhöz?

Szemében ismét borzalom jelent meg:

– Én futok, megyek, gyalog, akárhogy! Inkább megfagyok valami árok szélén, de elmegyek!

– Kedves olvasóink, ez nem propaganda, hanem, sajnos, véres, borzalmas valóság.

p–j–.

 

Itt akar letelepedni az elfogott bolseviki

Sztalinék ördögi propagandája húsz éven át elhitette az orosz néppel, hogy azért kell állati módon dolgoznia, darócban járni, hogy legyen elég fegyver a szörnyű sorsban élő európai népek felszabadításához.

– Kultúrát viszünk az elnyomott rabszolgáknak! – ezt hitte a barommá süllyedt orosz nép, aki a maga életét hitte kultúréletnek „kultúrának”.

Benyomultak az orosz hadak hazánkba. Sok fogoly vallomása egyöntetűen mondja:

– Becsapott minket Sztalin! Nem rabszolgák élnek itt! Olyan lakásuk, ágyuk, ágyneműjük, birtokuk, házuk, jószáguk és konyhájuk van itt a parasztoknak, amilyen szépet álmunkban sem láttunk!

Kitört itt a mi földünkön a bolsevikiből a szerzési láz. Soha nem remélte, hogy órát, töltőtollat vásárolhat! Hogy aranyfoga lehessen!

Elrabol tehát mindent. Kiveri az aranyfogakat. Egyik bolseviki egyik falu kovácsát géppisztollyal akarta kényszeríteni, hogy szerkessze be a szájába a szép aranyfogakat, melyeket egy meggyalázott falusi gazdalány szájából vert ki.

A bolseviki foglyok nem hiszik, hogy Sztalin itt tartósan befészkelhet. Tudják, hogy megfordul a szerencse, és kiverik őket a német és magyar csapatok.

Ezért az őket kihallgató tisztektől sokan kérik, hogy itt maradhassanak, ha béke lesz. Itt akarnak élni, ahol szerintük gyönyörű az élet, boldogok az emberek.

Természetesen ismét szép lesz a magyar élet, de Sztalin vadállatainak itt nem kenyér, hanem halál terem!

 

Az első világháború számokban

A központi hatalmak hadi létszáma 3.358.000, az antanté 5.604.000 ember volt

1941. január 11.

Január 9-én volt tizenkét esztendeje annak, hogy a washingtoni történelmi társaság kiadta az első világháború hadierejének és veszteségeinek részletes statisztikáját. Adatait éveken át gyűjtötte össze pontosságra való komoly törekvéssel, így azok megbízhatóknak tekinthetők.

A világháború kitörésekor, 1914-ben Németország hadseregének hadi létszáma 2.020.000 ember volt.

Ausztria-Magyarországé 1.338.000, összesen tehát a központi hatalmaké 3.358.000, ezzel szemben az antanté 5.604.000 volt, még pedig Oroszországé 3.420.000, Franciaországé 1.650.000, Szerbiáé és Montenegróé 285.000, Angliáé 132.000, Belgiumé 117.000.

Az osztrák–magyar monarchia embervesztesége volt a világháború alatt 2.138.496 magyarországi, köztük 660.821 hősi halott. 2.777.453 ausztriai, köztük 819.810 hősi halott; 144.577 bosznia-hercegovinai, köztük 43.425 hősi halott; hadifogoly volt 734.316 magyarországi, 927.921 ausztriai, 35.772 boszniai; sebesült 743.359 magyarországi, 1.039.716 ausztriai és 65.375 boszniai. Magyarországon a kimutatás szerint 66.300 hadirokkant volt, 43 ezer hadiözvegy, 4580 szülőtlen hadiárva részesül segélyben, 100 százalékos hadirokkantunk 2100 van (200 tiszt, 600 altiszt, 1300 közlegény); 75 százalékos hadirokkantunk 8180: 50 százalékos 30.000.

Ebből a statisztikából kitűnik, a ravasz kártyakeverő Anglia az első világháborúban is igen takarékosodott a maga embereivel, mert csak 15.000 katonával adott többet az antant haderejéhez, mint a kis Belgium.

 

Hazakerülnek zászlóink Oroszországból

Berlin, jan. 10. MTI. A Berliner Börsenzeitung jelenti Budapestről, hogy az orosz kormány visszaadja Magyarországnak a szabadságharc folyamán zsákmányolt magyar zászlókat. Budapesti vélemény szerint – írja a lap – ebben a cselekedetben is a Magyarország és a Szovjetunió közötti barátsági kapcsolatok jutnak kifejezésre.