Győri Nemzeti Hírlap, 1938. október 13.

Ókomárom, október 12. – A Gy. N. II. kiküldött tudósítójától.

A komáromi tárgyalások szerdai napja – a jelekből ítélve – nagy lépéssel hozta közelebb a két delegációt a megértés útján. Ellentétek még vannak, ezek azonban már kétségtelenül nem olyan természetűek és főként nem olyan mérvűek, hogy azokat áthidalni ne lehetne egy kis jóakarattal. Itt pedig a jóakarat nemcsak kis, de igen nagy mértéken megvan mindkét tárgyaló fél részéről.

A helyzet azonban nem könnyű. Igaz, a magyar delegáció munkáját megkönnyíti, hogy az egész magyar nemzet közvéleménye egységesen áll mögötte, de ugyanakkor meg is nehezíti az a körülmény, hogy a magyarság lelkében a határok revíziója összeforrt az integer Magyarország gondolatával. A rendkívüli események által felcsigázott érdeklődés és a fölgyullasztott reménységek totális megoldást követelnek.

Ez az izzó hazafias érzés diktálta álláspont igen tiszteletreméltó és nemcsak teljességgel érthető, de igazolt is. Azonban más az érzelem és más a politikai realitás. Ha a benesi Csehországgal állanánk szemben, jogosult is lenne, hegy diplomáciánk száz százalékosan a nemzeti közóhajhoz ragaszkodjék.

A zsolnai paktum óta azonban a helyzet lényegesen megváltozott a szomszéd államban: dualisztikus alapon, mint teljesen önálló állam alakult meg Szlovákia, amely természetszerűen jogot formál ahhoz, hogy megállapítandó új határai közé zárja a szlovákság egész néptömegét, azokat is, akik a régi Nagy-magyarország legészakibb vármegyéiben: Árvában, Liptóban és Túrócban laknak. A nemzeti önállóságot szerzett tótságnak ezekkel az igényeivel számolnia kell a magyar delegációnak is. Ezért szükséges, hogy a magyar közvélemény megértse, miszerint a most folyó tárgyalásokon a reális lehetőségek határain belül kell maradni és míg egyrészt egy jottányit sem szabad engedni a magyarok által lakott területek visszaköveteléséből, másrészt viszont, már csak a kiépítendő és sok gazdag lehetőség csiráját magában hordozó jószomszédi viszony kiépítése érdekében is, segíteni és erősíteni kell nekünk is a velünk egy évezreden át összeforrt tótságnak a cseh járom alóli felszabadulására irányuló erőfeszítéseit. Mert nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy minél nagyobb megértést tanúsítunk most, a tótságnak ezekben a sorsdöntő óráiban, annál inkább számíthatunk a jövőben, úgy lehet már az egészen közel jövőben arra, hogy ez a múltban annyi sok szállal hozzánk kötött nép keresni fogja és meg is fogja találni a szorosabb együttműködés útjait és lehetőségeit.

Igen jellemző ebből a szempontból, hogy a mai tárgyalások befejezése után, amikor már nyilvánvaló volt, hogy a magyar delegáció nem hajlandó eddigi álláspontjából engedni és változatlanul ragaszkodik előterjesztett követelései haladéktalan teljesítéséhez, a csehszlovák sajtó kiküldöttek egyike feldúlt arccal hozzám rohant és magából kikelve kiáltotta:

– Miért nem tudtunk mi egymásra találni a zsolnai gyűlés előtt? Mi örömmel fogadtunk volna minden lehetőséget, mely az önök országával való együttműködést biztosította volna. De így most kénytelenek leszünk az ultimátumszerű követelések előtt deferálni, ami keserűséget vált ki a mi népünkből.

Ez a keserű nyilatkozat, amelynek fültanúja volt a magyar sajtófőnök és a csehszlovák delegáció sajtófőnöke is, jellemző á helyzetre és Kánya külügyminiszter és társai fáradozásainak legszebb dicsérete.

Ebben benne van a beismerése annak, hogy a magyar delegáció nem kér és alkudozik, hanem követel. És benne van az is, hogy a magyar igazság morális nyomása elől nem tudnak tovább kitérni semmiféle halogató taktikával. A helyzet valóban ez: a csehszlovák delegációnak csütörtökön nyilatkoznia kell, hajlandó-e teljesíteni a magyar követeléseket, vagy pedig vállalja a felelősséget azokért a következményekért, amelyeket elzárkózásával esetleg úgy nálunk, valamint a felháborodott világközvéleményben felidézhet.

Ezek szerint tehát a beavatottak úgy kombinálják, hogy csütörtökön vagy létrejön a teljes megegyezés vagy megszakadnak a tárgyalások. Az első esetben számítani lehet a magyarlakta területek azonnali, de természetesen folytatólagos visszacsatolására, a második esetben azonban tág tere nyílik a kombinációknak. Ezeknek a kombinációknak azonban egyike sem lehet kedvező a csehszlovák államra.

Nem lehet eléggé nyomatékosan hangsúlyozni ezekben a komoly órákban, hogy nem szabad túlzottan vérmes reményekkel tekinteni a tárgyalások esetleges eredményei elé. Ha sor kerül holnap, vagy a közeli napokban valamelyes megállapodásra, egészen bizonyos, hogy annak tartalma a maximumát jelenti majd annak, amit a mai helyzetben békés úton és közös megegyezés alapján elérni lehet. Ha pedig nem jönne létre ilyen egyezség, akkor is bizonyos, hogy a magyar delegáció mindent elkövetett és elment a megértés útjainak keresésében a legvégső határig, ameddig elveinek és szempontoknak szem előtt tartása mellett elmehetett. Ha tehát nem jönne megállapodás mégsem, ezért semmi esetre se a magyar kormány kiküldöttei lesznek felelősek. A pillanatnyilag fölmerült nehézségek kiküszöbölésére megvan minden remény, de mindenestre nem keltett jó benyomást magyar részen az a körülmény, hogy míg vasárnaptól keddig folyton az önálló Szlovákia képviselőivel tárgyaltak, szerdára már a prágai cseh kormánynak a tárgyalások húzására irányuló és a magyar előterjesztésekkel szembeni ellenállásra buzdító gesztusai szorították háttérbe a szlovák delegáció tárgyalásait eddig jellemző megértő szellemet. Bármit is hoz a csütörtöki nap és az utána következők, egy bizonyos: a magyar nemzet tudni fogja, mivel tartozik azoknak a férfiaknak, akik ezekben a sorsdöntő napokban vállalták a nemzeti küldetést és a bajvívást a magyar igazságért.

A legkevesebb, amivel ezért tartozunk az, hogy feltétlen fegyelmezettséggel álljunk mögöttük. A többit meghozza, egészen bizonyosan meghozza az idő.

Kozma Béla

A szerdai tárgyalásokkal kapcsolatban a Magyar Távirati Iroda a következő jelentést adta ki:

Komárom, október 12. MTI. A magyar küldöttség tagjai szerdán délben gépkocsin hajtattak át Ókomáromba a vármegyeházán a cseh delegációval folytatandó tárgyalásokra. Útközben a lakosság meg-megújuló lelkesedéssel üdvözölte a magyar küldöttség tagjait.

A tanácskozások kevéssel 12 óra után kezdődtek meg, 12 óra 35 perckor a tanácskozásokat felfüggesztették és a csehszlovák delegáció kivonult külön tanácskozásra. Tisó miniszterelnök felkérte a szomszéd szobában helyet foglaló magyar szakértő bizottságot hivatalos kiküldötteket arra, hogy tíz percre adják át a szobát, mire a magyar urak a szomszédos titkári terembe mentek, ahol rengeteg magyar, szlovák és külföldi újságíró várt. Még tíz percig sem tartott a csehszlovák bizottság külön tárgyalása és utána ismét visszatértek a bizottság tagjai a közös tanácskozó terembe.

A mai megbeszéléseken részt vett Bacsinszky ruszin miniszter és Zidovszki István csehszlovák agrárpárti képviselő is. Zidovszki hétfő óta részt vesz a megbeszéléseken, ő képviselte Bacsinszky megérkezéséig Párkány dr.-t, akit fődelegátussá szemeltek ki, de akit közben Ruszinszkó kormányzójává is kineveztek, ezért nem vehet részt a tárgyalásokon. Ezenkívül még három új kiküldött is megjelent a megbeszéléseken, a ruszin földről. Husznay Gyula tanfelügyelő, Wiesner mérnök s Mahacsek mérnök az ungvári földmívelésügyi referátus főnöke. Egy órakor Bacsinszky és Zidovszki egy-két percre kivonultak a teremből közös megbeszélésre.

A mai tanácskozásokról a következő hivatalos jelentést adták ki:

A magyar és csehszlovák delegációk október 12-én, szerdán déli 12 órakor együttes ülést tartott, amely 14 óra 30 perckor ért véget. Az ülésen a csehszlovák delegáció a magyar területi követelések egy részére vonatkozó ellenjavaslatait terjesztette elő. A két delegáció szakértői még szerdán délután külön tanácskozáson megvitatják a kérdést. A két delegáció legközelebbi együttes ülése holnap, csütörtökön reggel 9 órakor lesz.

Prága, október 12. MTI. A cseh kormány Bródy képviselőt a ruszinszkói ügyek miniszterévé, Bacsinszky szenátort és Révay képviselőt miniszterekké nevezte ki. Bacsinszkyt megbízta a komáromi tárgyalásokon való részvétellel. A cseh kormány Fencik képviselőnek a meghatalmazott miniszteri címet adományozta és megbízta a Szlovákia és Ruszinszkó közötti határviszonyokra irányuló tárgyalások vezetékével.

A nemzeti Spanyolország ünnepe

1937. október 13.

Burgos, okt. 12. MTI. A spanyol fajvédelmi ünnepet a Serna mezőn tartották meg. Franco tábornok ez alkalommal nagy beszédet mondott. Azokhoz az országokhoz és kormányodhoz fordulok – mondotta a többi között, amelyek nem ismerik a nemzeti Spanyolország szellemét. Mindazok a hírek, amelyek arról szólnak, hogy Spanyolország területéből átengedjünk, légből kapottak és eredetük a szabadkőművesekhez és nemzetközi titkos szervezetekhez nyúlik vissza. Spanyolország megtartja minden kis területét. Spanyolország önállóságát sem fogja soha feladni. Végül Franco utalt arra, hogy a spanyol ifjúság felébredésével megszűnt Spanyolország hanyatlása, mely az elmúlt évtizedekben olyan szomorúan volt tapasztalható. Az új nemzeti Spanyolország életében új történelmi korszak kezdődik. Beszéde végén Franco tábornokot lelkesen ünnepelték.