Orel német kézen

Győri Nemzeti Hírlap, 1941. október 11.

Mussolini budapesti napjai

Rádióélet, 1941. október 2.

A háromnapos, nemzetközi ökölvívó viadalnak, amiben a magyar, az olasz és a német válogatott csapat vett részt, egyik legérdekesebb vendége Vittorio Mussolini, a Duce fia volt. Vittorio Mussolini, mint az olasz ökölvívó szövetség elnöke, az olasz csapat legfőbb vezetője első ízben látogatott el Budapestre.

Vittorio Mussolinit Budapestre érkezésekor a repülőtéren bárciházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár üdvözli. Balról: bárciházi Bárczy István, Vittorio Mussolini, mögötte vitéz Kudriczy István vk. ezredes, a leventék országos parancsnoka (MFI felv.)

Sportvezetői tevékenysége mellett társadalmi kötelezettségeknek tett eleget. Egyik legelső útja a Várba vezette, ahol Kormányzó urunk magánkihallgatáson fogadta. A budapesti olasz követnek, Anfusónak társaságában negyedóráig időzött Kormányzó urunknál. A kihallgatás után valósággal meghatottan beszélt mély benyomásairól, amit reá a kormányzói kihallgatás tett. Az igaz megbecsülés és tisztelet érzett rajta, amikor Kormányzó Urunk nemes egyéniségéről emlékezett meg s nagy örömmel állapította meg, hogy a Főméltóságú úr daliás, katonaalakján sem az idő, sem a csapások súlya nem hagyott észrevehető nyomokat.

Vittorio Mussolini nem tartozik a sokat beszélő emberek közé. Tartózkodó modorú. Előbb szereti megismerni az embereket és a dolgokat s csak azután beszél. Köztünk minden bizonnyal jól érezte magát, mert még a rádiónak is szívesen szolgálatára állott s meggyőződéssel mondotta el budapesti benyomásait, amik mind igen jók voltak.

Vittorio Mussolini igazi sportember. Kedvenc sportjai közé tartozik a labdarúgás, a lovaglás, tenisz, repülés, ökölvívás, de Svábhegyen tett kiránduláson kitűnt, hogy kitűnő golfozó is. A sokszoros bajnok, európai hírű játékosunk, Lauber Dezső valósággal elragadtatással beszélt nagyszerű ütéseiről, kitűnő érzékéről. Amikor meg a Hármashatár-hegyen a vitorlázó repülők közé vegyült, nem állta meg repülés nélkül. Ez már harmadik budapesti napján volt s ekkor jelentette ki, hogy még ennek az évnek a folyamán, újra ellátogat hozzánk a magyar sportviszonyok és különféle intézmények tanulmányozására.

Vittorio Mussolinit, a sportembert jellemezte más két cselekedete is. Mind a három estén ott ült a szorító mellett vitéz Kalándy Imrének, a magyar szövetség elnökének a jobbján s szakértő szemmel figyelte a mérkőzéseket. Egyetlen mérkőzésen sem mutatta egyetlen arcrezdülése sem, hogy az olasz fiúkért hevesebben dobog a szíve, az öröm pírja is alig ülte meg komoly, nyugodt arcát az olasz győzelmek után. De meg-megtapsolt minden szép mérkőzést, minden megérdemelt sikert. Legkitartóbban s legtüntetőbben talán éppen akkor tapsolt, amikor a magyar Miriszlay az olasz Európa-bajnok Paesanit győzte le.

A magyar sport meghódította őt, Budapest szépsége lenyűgözte s láthatóan jól érezte magát köztünk. Vitéz Béldy Alajosnál tett látogatásakor hangoztatta, hogy a magyar ifjúsági vezetőnek a bécsi kongresszuson mondott beszédét teljes mértékben magáévá teszi, mert az olasz ifjúság nevelésének alapjául is a keresztény erkölcs, a haza és a család eszményeinek hármas egységét kell tenni.

Amint a fiatal, igazi Mussolini-alakú Vittorio a versenynapokon a közönség ezreinek figyelmét akarva, nem akarva magára vonta, itt is, ott is sok szó folyt róla. A hölgyek hamar megállapították, hogy szőkés haja, bajusza, szelíd tekintete magyar földbirtokosra vall. Azt azonban kevesen látták, amikor az egyik szünetben a körülötte állókkal a családjáról beszélt egy-két szót s ahogy a jó családapák szokták, büszkén húzta elő tárcájából kislányának és kisfiának fényképét. Bizonyára a bájos gyermekarcok voltak azok, amik merengése közben meg-megjelentek előtte s bizonyos, hogy a Duce unokái Budapestről azóta már sok szépet hallottak papájuktól, akit meg Budapest nem fog elfelejteni.