Nem lesz háború

Győri Nemzeti Hírlap, 1938. szeptember 30.

Pénteken hajnali két órakor jelenti a Magyar Távirati Iroda: Most vett müncheni híradás szerint Hitler, Mussolini, Chamberlain és Daladier éjjel fél egy órakor aláírták a megegyezést a szudétanémet vidék átengedésének feltételeiről és módozatairól. A négy államférfi tanácskozása még ezután is tovább folytatódott és éjjel fél kettő után ért véget.

A tanácskozásokról szóló hivatalos záróközleményt a hajnali órákra várják. Mussolini olasz miniszterelnök a tárgyalások befejezése után különvonaton visszatér Rómába.

A megegyezés szövege

München jelenti hajnali három órakor: A négyhatalmi tanácskozáson hozott határozatokat az alábbi szövegű okmányokban fektették le:

Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország és Olaszország a szudétanémet területek átengedésére vonatkozó, elvben már létrejött megállapodás figyelembevételével megállapodott az átengedés feltételeiről és módozatairól és az e célból megteendő rendszabályokról. Az aláírók egyébként egyenként felelőseknek jelentik ki magukat az egyezmény által a teljesítésnek biztosítására szükséges lépésekért.

1. A német többségű szudéta területek kiürítése október 1-jén kezdődik.

2. A területek kiürítése október 15-ig megtörténik, mégpedig bármiféle berendezés szétrombolása nélkül.

3. A kiürítés módozatait részleteiben nemzetközi bizottság állapítja meg.

4. A túlnyomórészt német lakosságú területeknek német csapatokkal való szakaszonkénti megszállása október 1-jén kezdődik.

5. A nemzetközi bizottság megállapítja, mely területeken kell népszavazást, tartani. A népszavazásnak november végéig meg kell történnie.

6. A végleges határok megállapítását nemzetközi bizottság végzi.

7. Optálási jogot fognak biztosítani az átengedett területekre való átlépésre és az e területekről való kilépésre.

8. A csehszlovák kormány négyheti határidőn belül a katonai és rendőri kötelékből elbocsátja mindazokat a szudétanémeteket, akik ezt óhajtják. Elbocsátja továbbá mindazokat a szudétanémet foglyokat, akik politikai vétség miatt szabadságvesztés büntetést töltenek ki.

München, 1938. szeptember 30., 00:30 óra

A magyar kérdés

Chamberlain angol miniszterelnök beszéde rövid és drámai volt. Nem is lehetett más, csak drámai ezekben a napokban, amikor a háború, vagy a béke kérdése fordul meg azon, hogy Prága józan belátásra tér-e vagy sem?

Chamberlain szóról-szóra a következőket mondotta: „Bármennyire rokonszenvezünk is egy kis nemzettel, amely nagy és hatalmas szomszéddal áll szemben, nem vállalkozhatunk minden körülmények között arra, hogy az egész angol birodalmat háborúba keverjük, pusztán e kis nemzet kedvéért”. Olyan ez a mondat, mintha a magyar állásfoglalást és a magyar érzést fejezné ki. A magyar közvélemény értetlenül áll Csehszlovákia vonakodása előtt, hiszen a cseheknek maguknak is tudniok kell, hogy országuk néprajzi összetétele, geográfiai határai lehetetlenek s hogy húsz esztendeig fent maradhatott Csehszlovákia, az csak az egészen különleges európai erőviszonyoknak volt köszönhető. Megdöbbenve kérdezzük: ennyire vakok voltak a békeszerződések rossz művének létrehozói, hogy gyűlöletükben és elfogultságukban győztes, nagyhatalmi presztízsükkel támogatták egy olyan állam születését, amelynek puszta léte íme nem is húsz esztendővel az ágyúk dörgésének, a fegyverek zajának elhangzása után ismét világháború rémével fenyegeti a népeket.

Sehol a történelem könyvében nincs megírva annak a szükségessége, hogy hétmilliónyi cseh kisebbség, nyolcmilliónyi nemzetiséget nyomjon el. Elnyomjon pedig olyan eszközökkel, s olyan kegyetlenséggel, amely most a legsúlyosabb válsághoz vezetett.

Az egész világ hálás Chamberlain miniszterelnöknek a béke ügyéért tett fáradozásaiért. Tudjuk, mire kell értékelnünk azt a tényt, hogy az angol világbirodalom hetven éves miniszterelnöke két alkalommal is személyesen kereste fel Hitler vezért és kancellárt. De ha ez így van, miért nem gyakorolt Anglia és Franciaország nagyobb nyomást Csehországra Hitler feltételeinek és a többi jogos kisebbségi követelésnek elfogadása érdekében, miért nem adták kérlelhetetlenül és világosan Benes tudtára, hogy az angol és francia anyák nem azért szültek fiakat, hogy Prága brutális elnyomó politikájának további fennállása kedvéért nyomorúságosan elpusztuljanak? Az angol népben nagyon fejlett a nemzeti öntudat érzése s így meg kellene értenie, hogy egy olyan nagy nép, mint a német, nem nézheti tétlenül három és félmillió testvérének ölését, gyilkolását s amíg idáig nem fajulnak a dolgok, a gazdasági tönkretevésnek azt a rendszeres munkáját, amely az egykor virágzó szudétanémet területet temetővé változtatta.

A magyar közvélemény mindig nagy tisztelettel nézett Anglia felé. Csodáltuk ennek a hatalmas népnek politikai nyugalmát, bölcsességét. Igazán humanitárius gondolkodásmódját, a béke iránti őszinte szeretetét. Hogy történhetett meg mégis, hogy ennek a népnek miniszterelnöke cseh befolyás alá került? Bármennyire emelkedett szellemű is volt Chamberlain beszéde, lényege mégis az a kijelentés, hogy adott alkalommal Anglia hajlandó Franciaországgal az oldalán, Csehország védelmére kelni.

A brit világbirodalom miniszterelnökének az utolsó szavai a békéről szólottak. Megmondotta, hogy a békéért fog dolgozni az utolsó pillanatig. Kérdezzük azonban, milyen békéért? Vannak békék, amelyek elfogadhatók s amelyek elfogadhatatlanok. Még mindig hinni akarjuk, hogy Chamberlain erőfeszítései az elfogadható békének szólnak. Olyan békének, amely Németországot, Magyarországot és Lengyelországot egyaránt kielégíti. Várunk csendben és törhetetlen fenntartással és elszántan a Felvidékre vonatkozó igényeinkért. Reméljük, hogy ezek az igények békés úton nyernek kielégülést. De ha nem így lenne, akkor a magyar nép tudni fogja kötelességét.

MTI - Bizalmas értesítések

1938. szeptember 30. 1 ó. 55 p. 1467. szám.

Párizs, szeptember 30. (MTI) A kommunista párt vezetősége közleményt adott ki, amelyben megállapítja, hogy Chamberlain és Daladier kiszolgáltatta Prágát a diktátoroknak, a négyhatalmi értekezlet pedig ellentétben állott a népszövetségi alapokmánnyal, az egyetemes biztonság elvével és a népfront programjával. Az értekezlet jóváhagyta Hitler diktátumát és szentesítette Csehország feldarabolását.

Varsó, szeptember 30. Varsó utcáin és terein pénteken este nagy tüntetések voltak. A beszédekben, amelyeket hangszórók is közvetítettek, hangoztatták, hogy a lengyel türelem végére ért. Csak néhány nap, vagy talán néhány óra kérdése lehet, hogy az Olsa-vidék községeiben és falvaiban a lengyel lobogó lengjen. A prágai kormánynak meg kell értenie, hogy lengyel területet vagy önként visszaadja Lengyelországnak, vagy pedig, mint a lengyel nemzeti himnusz mondja, Lengyelország erőszakkal visszaveszi, amit erőszakkal ragadtak el tőle.

A legújabb tescheni jelentések szerint az Olsa-vidéken már nem egyesek harcolnak, hanem az egész lengyel népcsoport felkeléséről van szó, amely előkészíti az utat a lengyel csapatok győzelmes bevonulásához. (MTI)

Washington, szeptember 30. (Havas) A német nagykövet pénteken látogatást tett külügyminisztériumban és kijelentette, hogy semmiféle összejátszás nem volt a German-American Bund nevű nemzetiszocialista szervezet és az amerikai német diplomáciai képviseletek közt. Ez a lépés azért történt, mert tegnap a külföldiek tevékenységét vizsgáló parlamenti bizottságban elhangzott az a vád, hogy ilyen titkos kapcsolatok álltak fenn. (MTI)

A galíciaiak

1937. szeptember 30.

A galíciaiak bevándorlásának megakadályozására erélyes intézkedéseket léptetett életbe Széll József belügyminiszter. Félre nem érthető módon kifejezést adott a belügyminiszter annak az álláspontjának is, hogy a névmagyarosításra bizonyos érdemesség nélkül nem adnak engedélyt. Ezt a tendenciát nem tagadom, mondta Széll József, mert sok ember arra használja fel a névmagyarosítást, hogy őt meg nem illető környezethez jusson. Arra is rámutatott a belügyminiszter, hogy a galiciánerek beszivárgásának ellenőrzését az ország gazdasági érdekeinek hatékonyabb védelme és az ügynek nemzetvédelmi súlya kívánja meg. Erélyes szavak, félre nem érthető tisztogatási szándék és a szándékot kísérő erélyes cselekedetek, ezek azok a tények, amelyeket megnyugvással és örömmel vesz tudomásul az ország keresztény közvéleménye. – Megnyugvásnál látjuk, hogy a magyar belügyminiszteri székből éber figyelemmel kísérik azokat a veszedelmes jelenségeket, amelyek alkalmasak arra, hogy a nemzet erkölcsi és gazdasági érdekeit veszélyeztessék. Megnyugvással látjuk, hogy a galíciai zsidók beszivárgásának vége lesz, hogy nem sokasodnak titokzatos módon utcáinkon a kaftános, pajeszes galiciánerek, akik az utóbbi időben, esti órákban, bizonyos győri jellegzetes városrészben is gyakorta láthatók voltak. Kik ezek, honnan jöttek, mit keresnek itt, miből élnek? Ezek a kérdések úgy látszik, joggal aggasztották a keresztény közönséget, mert íme az ország rendjének legfőbb őre, maga a belügyminiszter látta szükségét, hogy ebben az ügyben erélyesen intézkedjék és intézkedéseit a nyilvánossággal megértesse. Magyarországon, Szent István birodalmában élünk, azt akarjuk, arra törekszünk makacs kitartással, hogy ne idegenből beszivárgó alakok, hanem a mi fajtánk boldoguljon ezen a földön. A napos oldalon mi akarunk élni és onnan nem hagyjuk kiszorítani magunkat.

Zsidó hatalmaskodás a légoltalmi pincében

1942. szeptember 30.

Az Új Magyarság keddi száma felháborító esetről számol be. Egy pesti bérházban, zsidó családnál szolgáló keresztény cselédlány maga jószántából felakasztotta a keresztet a légoltalmi pincében. A zsidó légoltalmi parancsnok levetette a keresztet azon a címen, hogy az bántja a zsidó lakók érzékenységét. Nagy kegyesen megengedte azonban, hogy minden keresztény lakó vihet le magával keresztet, persze elrejtve, hogy ne bántsa a zsidókat. Hát kérdezzük az Új Magyarsággal: Szabad tűrni ilyen zsidó légoltalmi parancsnokokat? Szabad tűrni, hogy ilyen családoknál keresztény cselédlányok szolgáljanak? És egyáltalán szabad tűrni annyi mindent 1942-ben?