Győri Nemzeti Hírlap, 1938. szeptember 25.

Tekintélyt

Európa halálos tempóval zuhan a kétségbeesésbe. Érezzük az órák kábult feszültségét és a kimerült idegek fásultságával várunk. Évtizedek minden forrósága, ereje, izzó lávája, belső sűrítettsége robbant ki ezekben a napokban és már számolni sem tudunk, már tisztán látni sem tudunk, csak az érzések ösztönös húzása után botorkálunk. Felőrölte józanságunkat az elviharzott huszonnégy órák visszatarthatatlan irama és a hétköznapi embert kiölte belőlünk a minden órák kiszámíthatatlansága. Szemünk előtt játszódik le Európa történelmi nagy színjátéka és kábult magunkba ébredésünkkor döbbenünk rá, hogy ennek a nagy drámának a szerves részesei lettünk. Kimerülten az események sodrától kell látnunk, hogyan hullanak el névtelenül és ismeretlenül, hogyan sodródnak a halálba felvidéki testvéreink és lesznek halottjai a feltámadásnak: szemünk előtt erősítik meg a határokat, aknázzák alá a Csallóköz partvonalát, beton fedezékek kilométerjeit húzzák fel a felvidéki határvonalakra és óránkint halljuk a cseh terroristák vérszopó haláldáridóját. Európa megdöbbenve szemléli a háborús készületeket és felháborodva regisztrálja a terrorbandák rémhíreit. Egyetlen hatalmas érthetetlenség ma Európa és felettünk ütemes zuhanásokkal forr egy világfelfordulás rémképe. Mintha megnémult volna és a rémület mintha tehetetlenné tette volna Európát. És lázasan tanácskoznak, próbálnak gátat vetni a hullám zuhogó sodrának és mind közelebb a hullám és nem nő a gát. Döbbenetes órák és kétségbeejtő a tehetetlenség.

Mindenkiben nő valami szorongó érzés és nincs kiút. Európa tehetetlen? London arisztokrata tekintélye, Párizs mindenek feletti tekintélye semmi? Szemet hunyva tűrik, hogy lángba boruljon Európa, hogy milliók hulljanak a halálba és mindennapiak legyenek a sebesülteket szállító vonatok, árvák, maradjanak kicsinyke fiúk, özvegyek az asszonyok! Siralommá váljanak családi porták és egy nagy-nagy könnytenger legyen Európa! Hát a büszke mindenek felettiség csak ennyi a nagy világbirodalmakban. Prága diktál és ők félreállanak? Benes parancsol és ők engedelmeskednek! Hát ez lett volna a nagy párizs-környéki cézárokból, a mindeneken és mindenkiken lábbal tipró hatalmasok tekintélyéből? Így adták fel elsőbbségüket, mindenek felettiségüket? Csehország tervez és ők félreállanak? Tekintélyüket sutba dobják és felrúgják a történelmi számadás felelősségérzetét? Vagy arra a fantasztikus elvre és álláspontra helyezkedtek, hogy a politikában mindent lehet, ott nincs tekintély, felelősség és lelkiismeret?

Ezekre a kérdésekre kell választ adni Európának és a párizs-környéki tekintély-államoknak, akik létrehozták a benesi államszörnyet és most nem tudnak diktálni a felnevelt fenegyereknek? Felelősségre vonja a mestert még a fércműve is? Londonnak és Párizsnak ezen a nagy téren múlik tradíciós tekintélye és felsőbbsége. Ezekben az órákban rájuk szegeződik Európa szeme és tőlük vár, követel döntést, a felizgatott kedélyek lehűtését és a közép-európai húszesztendős kór feletti utolsó konciliumot. Nem ismerjük London és Párizs szándékát, mint ahogy nem ismertük húszban sem. Egy hete forr a nagy kérdés és ők mind nagyobb kérdőjelek lesznek. Valamit titkolnak, vagy tervük van ezzel? Európa közvéleménye már belefáradt a várakozásba és lelkiismeretlenség lenne továbbhúzni az idegeket és órákra is kitolni a választ. Közép-Európa egyetlen nagy felfordulás előtt áll és az esetleges következményekért, ezrekért és milliókért, jogtalanságért és történelmi cselszövésekért a felelősség egyedül Londoné és Párizsé.

(sz. s.)

1937. szeptember 25.