Trianon

Győri Nemzeti Hírlap, 1937. június 4.

Tizenhét esztendő óta virrasztunk a csonka határokon. Tizenhét esztendeje szólalnak meg június negyedikén a lélekharangok, hogy a föltámadásra figyelmeztessenek.

Tizenhét évfordulón tűztük ki a gyászlobogót, hogy Nyugatmagyarországot, az északi területeket, Erdélyt, Bánátot a Keletalföldet, Nyugatbánátot gyászoljuk. Újból fölszakadnak a sóhajtásaink amiatt, hogy kevés a katonánk, elveszett a tengerünk, nincsenek repülőrajaink, de vannak hősi sírok százezrével idegenben. Felsoroljuk emlékezetünkben, hogy elvették hajóinkat, vasúti fölszerelésünk nagy részét, műkincseinket, kultúrépületeinket. Feldúlták gazdasági berendezkedésünket és széjjelszaggatták szerződéseinket. Magán- és közjavak mentek tönkre, egyházak és állam jutott szegénységre. A közlekedés rendjét összekuszálták s a Dunából politikai préda lett.

Mindinkább szaporodó ellenségek vettek körül bennünket.

A Trianon után következő események mindjobban kirívóvá teszik a békeszerződések botrányosságait.

Itt vannak az események közöttünk. Bár köd üli még őket s mi tizenhét év óta törekszünk a napsugaras magaslatra, hogy tisztán lássunk, - de még ma sem tudjuk, hogy mikor érünk célhoz!

A szomszédos és távolabbi államok szándékait se ismerjük a revízió ügyében, csak előharcosok mozognak az előtereken.

Hazánkban a meg nem szervezett keresztény társadalom még mindig nem tud erőteljeset dobbantani, hogy a szabadelvűség és bolsevizmus mesterkedéseit eltiporja s a magyar történelem szégyenfoltjait eltörölje.

A nemzet tehetetlensége, szétszórtsága nem tudott helytállani az állami mechanizmus széthullásával.

Áment kellet mondani mindenre, amit elibénk adtak.

Ma megint van magyar állam, amelyik összefog bennünket, vágyainkat képviseli.

Ha Trianon idejében a nemzet megszervezése megtörténhetett volna, az öntudatos, politikailag ítéletképes, anyagilag biztosított társadalmat a szabadelvű fertőzés nem bomlasztotta volna széjjel, akkor ma nem kellene országszerte a fájdalmak szobrait közterekre állítani.

Most már elérkezett az idő, hogy keresztény egyakarással határozottabban követeljük a revíziót, Trianon megrozsdásodott bilincseinek megsemmisítését s tőlünk elszakított testvéreink visszaadását.

Hangoztatjuk, hogy a trianoni szerződés nem más, mint óriási tévedés, hogy közönséges kényszerítés, hogy jog- és igazság ellen való erkölcstelen tartalma van, hogy lehetetlenségeket kíván, hogy megkötésénél nem voltak tárgyalások, ennélfogva nem is szerződés, hanem diktátum, hogy minden rendelkezése sérelem, hogy minden föltétele igazságtalan.

Odaállunk a nemzetközi közvélemény elé s egységes akarattal követeljük az igazságnak megvirradását.

(Kuruc.info)