/Eredetiben - a Felbomlott a kommunistafront Spanyolországban című cikkel együtt - itt olvasható./

Zsidótörvény

Győri Nemzeti Hírlap, 1939. február 7.

Hetek óta foglalkoztatja az ország közvéleményét a zsidójavaslat. Különböző beállításokban tárgyalták ezt a nagyfontosságú kérdést sokszor olyan beállásokban, amelyek nem szolgálták az ország nyugalmát. Mindenki kíváncsian várta, mi a kormány végleges álláspontja a zsidókérdésben? A pénteki nap folyamán választ kaptunk. Imrédy Béla miniszterelnök nagy beszédben indokolta meg a zsidójavaslat szükségességét s egyben válaszolt bizonyos aggodalmakra, amelyek a gazdasági élet zavartalanságát féltették a javaslattól.

Nem akarunk részletesen kitérni arra a néhány módosításra, amelyeket az igazságügy-miniszter terjesztett elő, inkább azzal az elvi jelentőségű megokolással foglalkozunk, amelyet a miniszterelnök adott.

Nyíltan és egyenesen megmondotta, hogy a javaslat a leszármazási elvhez ragaszkodik s a kormánynak nem volt módjában a kereszténypárt egyébként tiszteletreméltó álláspontját honorálni, amely a kereszténység tényének érvényesítését szerette volna megvalósítva látni. A kormánynak nyomós okai voltak, hogy a zsidókérdés rendezésénél ragaszkodjék eredeti elgondolásához. A zsidókérdést három okból kell feltétlenül rendezni: gazdasági, szellemi és politikai okból. Hogy azonban egyáltalán a rendezés kérdéséhez hozzá lehessen fogni, természetesen szükséges a zsidó faj félreérthetetlen meghatározása. A módosított javaslat ebben a kérdésben kétséget nem hagyó módon mondja meg, hogy kit kell zsidónak tekinteni. Ennek az alapvető ténynek a tisztázása után a javaslat intézkedik az előbb említett három szféra rendezése iránt. Szükségtelen az ország népe előtt újból vázolni, hogy a gazdasági, szellemi és politikai élet terén, különösen azoknak egyes vonatkozásaiban számarányát mennyire meghaladó módon érvényesül a zsidóság befolyása. A miniszterelnök nyíltan megmondotta, hogy mindhárom területen a javaslat a zsidóság szerepét országos számarányával akarja egyensúlyba hozni. Egyáltalán nem titkolta, hogy a zsidókérdés revízióját igen súlyos tapasztalatok tették szükségessé. Az első: védekezés újabb zsidótömegek Magyarországra tódulása ellen. Itt azért kellett preventíve fellépni, mert Európának ma már számos országa van, ahol többé-kevésbé megnehezítették a zsidóság életkörülményeit. Attól lehetett tartani, hogy ha Magyarország idejében nem gondol védekezésre, újabb zsidótömegek idetódulása következtében a jelenlegi hallatlanul magas arányszám, amelyet a Felvidék visszatérése még csak rosszabbított, még kedvezőtlenebb lesz. A második ok, a közelmúlt bizonyos szomorú tapasztalataiban rejlik. Mikor a csehszlovák váltsággal kapcsolatban az általános európai háborús feszültség kisugárzását természetesen Magyarország is megérezte, az itteni zsidóság viselkedése egyáltalán nem felelt meg a komoly helyzet követelményeinek. Imrédy Béla miniszterelnök őszintén megmondotta, hogy ezek a tapasztalatok bebizonyították, hogy a zsidóság idegalkatánál, egész lelki és testi konstitúciójánál fogva bizonyos kérdésekre másként reagál, mint a lakosság nem zsidó része. A harmadik ok, amely a kérdés rendezését sürgette: a Felvidék visszatérése, amellyel nemcsak nagyszámú, de bizony politikailag is meglehetősen megbízhatatlan zsidó tömeget kaptunk vissza.

A "népbíróság" előtt

Részletesen foglakozott a miniszterelnök azokkal a bizonyos körökben hangoztatott aggodalmakkal, hogy a zsidótörvény végrehajtását az ország gazdasági állapota fogja megsínyleni. Amit ezen a vonalon Imrédy Béla mondott, az a legnagyobb mértékben megnyugtathatja az országot. Anélkül, hogy lekicsinyelte volna az esetleges kihatások mérvét, az összes lehetséges aggodalmakra a tapasztalt közgazdász s pénzügyi politikus nyugalmával válaszolt. Rámutatott arra, hogy elég tartalék áll az állam rendelkezésére, hogy esetleges megrázkódtatások hullámvölgyén keresztülvágjuk magunkat.

Péter Gábor börtönében

A zsidótörvény végrehajtása szerves része annak a reformpolitikának, amelyről a miniszterelnök nyíltan megmondotta, hogy az egyedül járható helyes útnak tartja. A nemzet lelkét meg kellett gyógyítani s ennek a gyógyítási folyamatnak az első állomása: a magyarországi zsidóság helyzetének kielégítő rendezése. Ezután következnek a többi állomások, amelyek gazdasági, politikai és szellemi erődövet vonnak az új Magyarország köré. Ennek a reformpolitikának a megvalósítása annál könnyebb, eredménye annál nagyobb lesz, minél józanabbul, minél nagyobb alkalmazkodással fogadják az érdekeltek.

Beszédét a keresztény, dolgozó Magyarországra való utalással fejezte be Imrédy Béla miniszterelnök, amelyért élünk, s amelynek kiépítéséért mindannyian dolgozunk.

A végére egy kis érdekesség: Imrédy Béla miniszterelnök beszéde a Magyar Élet Mozgalom gyűlésén, 1939. január: