/English version below/
Az iráni választási eredmények az irániak óhaját tükrözhetik. Sok szakértő állítja, hogy a hivatalban levő Mahmud Ahmadinezsád elnök győzelmének foka csalás vagy manipulálás következménye, de a szavazás előtt három héttel az irániak körében végzett, egész nemzetre kiterjedő közvélemény-kutatásunk eredménye, hogy Ahmadinezsád több mint kettő az egyhez arányban vezetett – ami nagyobb, mint a tényleges, jelek szerinti győzelme a pénteki választáson.
Míg a szavazást megelőző napok nyugati, teheráni beszámolói egy, Ahmadinezsád fő ellenfele, Mir Husszein Muszavi iránt lelkesedő iráni népet mutatnak be, tudományos mintavételünk Irán 30 tartományának mindegyikében jókora Ahmadinezsád vezetést mutatott.
A független és cenzúrázatlan, egész nemzetre kiterjedő felmérések ritkák Iránban. Tipikusan, a választásokat megelőző felméréseket vagy a kormány végzi vagy az tartja szemmel, és hírhedten megbízhatatlanok. Ezzel szemben, a non-profit szervezetünk által május 11. és május 20. közt végzett felmérésünk az elmúlt két év sorozatának harmadika volt. Az egyik szomszédos országból telefonon végzett terepmunkát farsi nyelven folytatta le egy közvélemény kutató társaság, melynek a térségben, az ABC Hírek és a BBC számára végzett munkáját Emmy díjjal tűntették ki. Szavazati mintavételünket a Rockefeller Testvérek Alapítvány (Rockefeller Brothers Fund) finanszírozta.
Ahmadinezsád támogatottságának terjedelme nyilvánvaló volt a választást megelőző felmérésünkben. Például a kampány folyamán Muszavi hangsúlyozta azeri identitását, amelyik a második legnagyobb nemzetiségi csoport Iránban a perzsa után, csak hogy hízelegjen az azeri szavazóknak. Mégis felmérésünk azt jelezte, hogy az azeriek 2 az 1 arányban Ahmadinezsádot támogatták Muszavival szemben.
Sok beszámoló úgy ábrázolta az iráni ifjúságot és az internetet mint a változások beharangozóját ezen a választáson. De mintavételünk szerint az irániaknak csak egy harmada fér hozzá az internethez, míg a 18 és 24 közöttiek képezték a legerősebb Ahmadinezsád-párti szavazati blokkot az összes korosztályban.
Az egyetlen demográfiai csoport, melyben felmérésünk vezetni vagy versenyképesnek látta Muszavit Ahmadinezsáddal szemben, az egyetemistáké és diplomásoké és a legmagasabb keresetű irániaké. Úgyszintén, mintavételünk idején az irániaknak mintegy harmada még nem döntött, kire szavaz. Mégis az akkor kapott alapvető elosztás az iráni hatóságok által mondott eredményeket tükrözi, ami annak valószínűségét mutatja, hogy a szavazás nem a széleskörű csalás eredménye.
Van, aki azzal érvel, hogy az általunk észlelt, Ahmadinezsád iránt kinyilvánított támogatás egyszerűen az aggódó válaszadók vonakodását tükrözi, hogy őszinte válaszokat adjanak a felmérést végzőknek. Azonban eredményeink integritását megerősítik a politikailag kockázatos válaszok, melyeket az irániak egy sor kérdésre hajlandóak voltak adni. Például, öt iráni közül csaknem négy – beleértve a legtöbb Ahmadinezsád támogatót -, azt mondta, hogy meg akarják változtatni a politikai rendszert abban az értelemben, hogy joguk legyen Irán legfelső vezetőjének (supreme leader) megválasztására, aki jelenleg nem tartozik a közvélemény szavazatának hatáskörébe. Hasonlóképpen, a megkérdezett irániak a szabad választásokat és szabad sajtót választották, mint a legfontosabb prioritásokat kormányuk számára, gyakorlatilag szervesen együtt a nemzetgazdaság javításával. Ezek aligha voltak egy meglehetősen autokratikus társadalomban nyilvánosan hangoztatott „politikailag helyes” válaszok.
Valójában és következetesen az elmúlt két évben végzett mindhárom felmérésünkben, az irániak több mint 70%-a úgyszintén egyetértett a fegyverzetellenőrőknek adandó teljes körű vizsgálati lehetőséggel, és azzal, hogy Irán garantálja, nem fejleszt és birtokol atomfegyvereket, cserébe a külföldi segélyekért és beruházásért. És az irániak 77%-a az Egyesült Államokkal való normális viszony és kereskedelem pártján áll, ami egy másik, a korábbi válaszokkal összevágó kutatási eredmény.
Az irániak összeegyeztethetőnek látják egy demokratikusabb rendszer és az Egyesült Államokkal való normális viszony támogatását, Ahmadinezsád iránti támogatásukkal. Nem akarják, hogy a keményvonalas politikát folytassa, mégis az irániak láthatólag inkább őt tekintik a legkeményebb tárgyalófélnek, olyan személynek, aki legjobban helyezkedik, hogy egy kedvező alkuval térjen haza – egy perzsa Nixonnak, aki Kínába megy.
A csalásnak és választási manipulációnak a bizonygatása csak Irán további elszigetelést szolgálja, és a külvilág iránti harciasságát és hajthatatlanságát növelheti. Mielőtt más országok, beleértve az Egyesült Államokat, arra a következtetésre jutnak, hogy az iráni elnökválasztás hamis volt, a súlyos következményekkel, amit az ilyen vádak okozhatnának, minden független információt tekintetbe kellene venniük. A valóság egyszerűen az lehet, hogy Ahmadinezsád elnök újraválasztását akarták az iráni emberek.
Ken Ballen elnöke a Terrormentes Holnap: Közvélemény Központ nevű non-profit intézetnek, amelyik az extrémizmus attitűdjeit kutatja. Patrick Doherty az Új Amerika Alapítvány Amerikai Stratégia Programjának igazgatóhelyettese. A csoport május 11. és 20. közötti közvélemény kutatása, Irán egészére kiterjedve, 1001 interjút foglalt magába és 3.1 %-os hibaszázalékkal bírt. Többet az iráni közvélemény kutatásról John Cohen A számok mögött c. írásában.
(Ken Ballen és Patrick Doherty, Washington Post) Fordította: Balla József
The Iranian People Speak
By Ken Ballen and Patrick Doherty
Monday, June 15, 2009
The election results in Iran may reflect the will of the Iranian people. Many experts are claiming that the margin of victory of incumbent President Mahmoud Ahmadinejad was the result of fraud or manipulation, but our nationwide public opinion survey of Iranians three weeks before the vote showed Ahmadinejad leading by a more than 2 to 1 margin -- greater than his actual apparent margin of victory in Friday's election.
While Western news reports from Tehran in the days leading up to the voting portrayed an Iranian public enthusiastic about Ahmadinejad's principal opponent, Mir Hossein Mousavi, our scientific sampling from across all 30 of Iran's provinces showed Ahmadinejad well ahead.
Independent and uncensored nationwide surveys of Iran are rare. Typically, preelection polls there are either conducted or monitored by the government and are notoriously untrustworthy. By contrast, the poll undertaken by our nonprofit organizations from May 11 to May 20 was the third in a series over the past two years. Conducted by telephone from a neighboring country, field work was carried out in Farsi by a polling company whose work in the region for ABC News and the BBC has received an Emmy award. Our polling was funded by the Rockefeller Brothers Fund.
The breadth of Ahmadinejad's support was apparent in our preelection survey. During the campaign, for instance, Mousavi emphasized his identity as an Azeri, the second-largest ethnic group in Iran after Persians, to woo Azeri voters. Our survey indicated, though, that Azeris favored Ahmadinejad by 2 to 1 over Mousavi.
Much commentary has portrayed Iranian youth and the Internet as harbingers of change in this election. But our poll found that only a third of Iranians even have access to the Internet, while 18-to-24-year-olds comprised the strongest voting bloc for Ahmadinejad of all age groups.
The only demographic groups in which our survey found Mousavi leading or competitive with Ahmadinejad were university students and graduates, and the highest-income Iranians. When our poll was taken, almost a third of Iranians were also still undecided. Yet the baseline distributions we found then mirror the results reported by the Iranian authorities, indicating the possibility that the vote is not the product of widespread fraud.
Some might argue that the professed support for Ahmadinejad we found simply reflected fearful respondents' reluctance to provide honest answers to pollsters. Yet the integrity of our results is confirmed by the politically risky responses Iranians were willing to give to a host of questions. For instance, nearly four in five Iranians -- including most Ahmadinejad supporters -- said they wanted to change the political system to give them the right to elect Iran's supreme leader, who is not currently subject to popular vote. Similarly, Iranians chose free elections and a free press as their most important priorities for their government, virtually tied with improving the national economy. These were hardly "politically correct" responses to voice publicly in a largely authoritarian society.
Indeed, and consistently among all three of our surveys over the past two years, more than 70 percent of Iranians also expressed support for providing full access to weapons inspectors and a guarantee that Iran will not develop or possess nuclear weapons, in return for outside aid and investment. And 77 percent of Iranians favored normal relations and trade with the United States, another result consistent with our previous findings.
Iranians view their support for a more democratic system, with normal relations with the United States, as consonant with their support for Ahmadinejad. They do not want him to continue his hard-line policies. Rather, Iranians apparently see Ahmadinejad as their toughest negotiator, the person best positioned to bring home a favorable deal -- rather like a Persian Nixon going to China.
Allegations of fraud and electoral manipulation will serve to further isolate Iran and are likely to increase its belligerence and intransigence against the outside world. Before other countries, including the United States, jump to the conclusion that the Iranian presidential elections were fraudulent, with the grave consequences such charges could bring, they should consider all independent information. The fact may simply be that the reelection of President Ahmadinejad is what the Iranian people wanted.
Ken Ballen is president of Terror Free Tomorrow: The Center for Public Opinion, a nonprofit institute that researches attitudes toward extremism. Patrick Doherty is deputy director of the American Strategy Program at the New America Foundation. The groups' May 11-20 polling consisted of 1,001 interviews across Iran and had a 3.1 percentage point margin of error.
For more on polling in Iran, read Jon Cohen's Behind the Numbers.