(Országgyűlési Sajtóiroda) 1918. augusztus 7. (Tisza István az antiszemitizmus ellen)

Tisza István gróf: A baj tulajdonképpen nálunk az, hogy azoknak a társadalmi vagy foglalkozási ágaknak, amelyeknél a háborúval kapcsolatos visszásságok legtöbbször előfordulnak, igen nagy része a zsidóságból került ki, ennek folytán azoknak a visszataszító cselekményeknek, amelyek elkövettetnek, aránylag nagy részét zsidók követik el. (Úgy van! jobb felől)

Ebből kifolyóan tagadhatatlanul azzal a veszedelemmel állunk szemben, hogy a nagyon is jogosult felháborodás és elkeseredés, amely ezek ellen a cselekmények és azok elkövetői ellen irányul, felekezeti jelleget ölt magára. Ez ellen a veszedelem ellen nézetem szerint állást kell foglalni, és küzdeni kell mindenkinek. A nép felvilágosítása által is oda kell hatni mindnyájunknak, hogy ezekben ne felekezeti, ne faji kérdést lásson és hogy az a jogos felháborodás, amely ezek ellen a bűncselekmények és ezek ellen a gyalázatos és gyáva viselkedés ellen irányulnak, ne egy felekezet és ne egy faj ellen irányuljon. (Élénk helyeslés) Azt hiszem, ebből a munkából mindenekelőtt ki kell vennie a részét magának a zsidóságnak is.

Farkas Pál: Bocsánat, én mindent megtettem!

Tisza István gróf: Ahogy azt Farkas Pál tisztelt barátom is nemcsak most, hanem a háború kitörése óta mindig megtette. Tisztelt barátom nemcsak kivette részét a háborús nagy veszedelmekből is, de éppen bizony a visszaélések üldözése terén is, mondhatom, túlságig ment el és az ő szempontjából értem is, mert meggyőződésem szerint elsősorban éppen a zsidóság érdeke az és a zsidóknak kellene a legkeményebb eljárást követelniök minden ilyen visszaéléssel szemben, mert elsősorban az ő érdekük az, hogy itt annak a lehetőségét is kizárassék, hogy ezeket a visszaéléseket bárki a zsidó jellemnek, a zsidó felfogásnak, a zsidó gondolkozásnak tulajdonítsa. (Úgy van! Úgy van! jobb felől)

Mondom tehát, ebben az antiszemitizmus elleni küzdelemben elsősorban jöjjön segítségünkre a zsidóság. Másodsorban jöjjön segítségünkre a kormány is mindazok az intézkedések által, amelyek szükségesek, hogy a háborúval kapcsolatos visszaélések és visszásságok a lehető minimumra szoríttassanak (Helyeslés) és ahol előfordulnak, lehető szigorú megtorlásban részesüljenek. (Általános élénk helyeslés) Hiszen az antiszemitizmus igazi terjesztői ezek a visszaélések és a hangulat, amelyet ezek a visszaélések előidéznek. Minél szűkebb térre szorítjuk és minél krudélisebb szigorral toroljuk meg ezeket (Úgy van! Úgy van!) annál jobban elvonjuk az antiszemita izgatás alól a talajt. (Úgy van! Úgy van!)

Ebben a tekintetben az itt levő alkalmatlan idegenektől csakugyan mentől előbb meg kell szabadulni. (Úgy van!) Amellett a kellő szigort kell tanúsítanunk a visszaélések megtorlása tekintetében. Itt nemcsak a büntető bíráskodás terén kell tartózkodnunk minden olyan kedvezéstől, amely csakugyan a legrosszabb benyomást teszi – joggal – az egész ország közvéleményére, hanem gondoskodnunk kell arról is, hogy a törvényben lefektettet büntetések a kellő szigorral alkalmaztassanak. (Helyeslés)

Ebben a tekintetben csak röviden utalok a pénzbüntetésre. Ebben valamit igazán tenni kell a tisztelt kormánynak, ha lehet, rendeletek, vagy utasítások útján, legrosszabb esetben törvény útján, de valamit tenni kell, mert az mégis abszurdum, hogy a mi hatóságaink nem tudnak szabadulni a magyar pénzbüntetési rendszernek azoktól a régi korlátolt kereteitől, amelyek nevetségesen alacsony színvonalon mozognak. Így látjuk a legutóbbi időkig azt, hogy hozattak pesti nagy üzletek tulajdonosai ellen árdrágítási dolgokért 50-100 koronás pénzbüntetéseket. (Igaz! Úgy van!)

Harmadszor, úgy a polgári közigazgatás, mint a katonai közigazgatás terén gondoskodnunk kell arról is, hogy azok a visszaélések a minimumra szoríttassanak, amelyek a fölmentések körül és a menetalakulatokba való beosztás körül történnek. (Helyeslés) Ez az utolsó része a dolognak, különösen kizáróan a katonai igazgatásra tartozik. Én azt hiszem, hogy mélyen tisztelt barátom, a honvédelmi miniszter úr, igen nagy szolgálatot tenne az ország hangulatának, ha a legnagyobb szigorral odahatna, hogy a póttesteknél a menetalakulatokba való beosztást maguk a magasabb állású s olyan tisztek teljesítsék, akiknek karraktere abszolút fölül áll minden meggyanúsításon, (Helyeslés) és akik ebben a tekintetben minden altiszti mesterkedést egyszer s mindenkorra lehetetlenné tesznek. (Helyeslés) Tisztelt Ház! Én azt hiszem, hogy ezeken a tereken megtörténik minden lehető és különösen, ha ismétlem, a zsidóság maga is segítségünkre jön azzal, hogy a kellő szigort tanúsítja, és helyesen ítéli meg azokat a rendelkezéseket, amelyek ezt a szigort a bűncselekményekkel szemben megmutatják, akkor egyesült erővel sikerülni fog az antiszemitizmus veszedelmével megbirkóznunk.