Olvasóink bizonyára emlékeznek rá, hogy 2007 novemberében a Batthyány- örökmécsesnél megjelent egy ortodox zsidó. Többen fölismertek benne, de stratrégiai okokból egy ideig tagadtam, hogy én lettem volna - írja Blogin. Kuruc.info: Ha valódi zsidót kapnak el, aligha bírságolja meg az izraeli irányítású magyar(országi) rend(etlenség)őrség. Lapunk 3 ezer forinttal támogatja Bombagyáros bajtársunkat a 10 rugós büntetés kifizetésében.

Egyébként pedig természetesen én voltam. Ügyesen el tudjuk maszkírozni magunkat, ha kell. Az egész a Bombagyárhoz hű jogkísérlet volt: kíváncsiak voltunk rá, vajon a rendőrség ugyanúgy bánik-e egy zsidóval – s bennem azért motoszkált egy másik is: vajon a tüntetők hogyan regálnak, ha megjelenik köztük a pajeszos ördög?

A tervet nem előzte meg hosszú előkészületi fázis. Előző este vacsora közben jutott az eszünkbe Tomcattel, úgyhogy másnapra már meg kellett szereznünk a kaftánt és a tartozékokat. Eredeti Amerikából importált, 100% selyem kaftánhoz jutottam egy kedves barátom segítségével (mármint úgy, hogy valójában övé a ruha) s járt hozzá kalap is, beépített pajesszal! Kaptunk egy kipát is, azt Tomcat fejére nyomtam. Gyorsan berohantunk egy Tescóba valami rossz szemüvegért, ekkor történt a későbbi öninterjúban leírt eset: a Cohen (Kohn) fivérek által alapított bevásárlóközpontban a vevőszolgálattól előre köszöntek, a sorban pedig előre engedtek bennünket! Azonban rossz tapasztalat is ért: egy magyar címert viselő taxis addig nem volt hajlandó elvinni minket, amíg Tomcat be nem mutatkozott neki, pedig ekkor már kicsit késésben voltunk.

Az örökmécses közelében már szétváltunk Tamással, nehogy együtt lássanak minket. A rendőrök két utcányi távolságból kétszer állították meg őt, igazoltatták, míg engem egyszer sem. Lelassítottak mellettem a rendőrautók, jól megnéztek maguknak, közvetlenül a rendőrök mellé is sétálhattam, de ez senkit sem zavart. A járókelők is érdekesek voltak egész nap: biztos vagyok benne, hogy Magyarországon nincsen fasisztaveszély, hiszen ezt a saját bőrömön tapasztaltam! Volt, aki a tömegből éppen hozzám lépett oda útbaigazítást kérni, míg mások sem bámultak meg. Néhány turulos pólós srác mellém ült a villamoson, és csak távolról figyeltek a bakancsosok, ha megálltam valahol. Egyedül csak az zavart, hogy ez az öltözék kényelmetlen s akármilyen drága, ronda akkor is, az ember pedig szinte önkéntelenül meggörnyed benne és sunyin dörzsölgeti a kezeit.

A tüntetésen kicsit tartottam az árpádsávos zászlóktól: a médiában azt mondták, hogy ők engem meg fognak ölni. Aztán mégsem: néhányan fölismertek, de az álca olyan jól sikerült, hogy a többség nem. Egy-két injekciós provokátorozni kezdett, de még az arcukat eltakaró, fehér bakancsfűzős arcokat sem érdekeltem. Még a legtöbb újság is bevette, hogy egy zsidó állt az állítólagos fasiszták mellé: a média nagy része ezért hallgatásba is merült.

A rendőrök ekkoriban minden be nem jelentett tüntetést automatikusan feloszlattak (jó, végül is az egy héttel későbbi spontán médiatüntetést ugyanott már nem, de tudjuk, mekkora szararcok), így itt is felszólították a tömeget a távozásra. Én a téren maradtam, a rendőrök mellé sétáltam, sőt a sorfal két tagja közé is beállhattam, de rám sem szóltak! Már az újságírókat is kiszorították, mindenhol rendőrök álltak, de én még mindig zavartalanul sétálgattam föl s alá. Végül talán leesett nekik, hogy ez nem jó, mert egy rendőr elküldött. Maradtam még egy kicsit, hogy leessen nekik, ki vagyok. Ezután állítottak elő.

A rendőrségen először engem engedtek ki egy másik előállított lánnyal együtt. Ilyen sem előtte, sem azóta nem volt: rendszerint bombagyárosként nekem a nyolcórás előállítást végig kell ülnöm, néha úgy is, hogy ki sem hallgatnak. Itt azonnal az utcára dobtak! Pontosabban nem azonnal... Sokaknak meséltem, és volt olyan is, aki nem hitte el, de én végig zsidónak vallottam magam: jó, Gonda Laci, Novák Előd, Gabucino, a Rendszerváltó Fórum, meg néhány fradista, akikkel együtt voltam, jól tudták, hogy nem vagyok az, de a fene nagy szabadságban én akár percenként is váltogathatom, hogy mi vagyok. A rendőrnő tehát föl is vette a vallomásomban, hogy az ortodox zsidóságra jellemző öltözetben megjelent zsidaj vagyok. Utána még bő háromnegyed órát beszélgettünk a jegyzőkönyvön kívül, méghozzá úgy, hogy a kollégáit is behívta: elmeséltem neki, miben kellene hinnem, milyen Izrael, illetve egyáltalán azt, mi van a Talmudban például a nőkkel kapcsolatban. A rendőrnők döbbenten hallgattak. Végül elnézést kért, de kiszaladt belőle: sajnálom, de az ön vallása undorító! Különösen mérges volt, mivel napokkal előtte Rabbi Slomó is bement hozzá a rendőrségre valamiért, és nem tűnt ilyennek. Hasznos társadalmi munka ez: ha előállítanak valahol, tisztes antiszemitát csinálunk a rendőrökből. Általában egyébként nem kell sokat segíteni nekik. Most már több kerületben vannak, hogy úgy mondjam, másképp gondolkodók.

Végül természetesen a rendőrnő számára is kiderült, hogy ki vagyok valójában. Hiába hivatkoztam a vallomásomban alaki diszgráfiámra (súlyos beszédmegértési és beszédészlelési visszamaradottságra stb.), nem érdekelt senkit. Véletlenül éppen orvosi papírom is van róla, igaz, azon rossz helyesírás is szerepel, de nem kell, hogy tudják: mennyire tudok helyesen írni. A rendőrségi határozatban jogszerű rendőri intézkedéssel szembeni engedetlenség miatt 40 000 forintra büntettek.

Erre én azt mondtam, hogy a kurva anyátok. Kifogást emeltem, amely után az ügyészség azt állapította meg, hogy az összes eltúlzott: eleve nem okoztam semmi kárt, nem volt súlyosan közösségellenes a cselekedet, ráadásul két éven belül büntetve sem voltam (ezen én is meglepődtem, de legyen így), ezért 10 000 forintra mérsékelték a büntetést. Ezzel sem voltam elégedett, mert az álláspontom az volt, hogy mindenki dögöljön meg, lehetőleg máma még.

Végül bíróság elé került a dolog. Urbáncsek bírónőnek szépen elmondtam, hogy nem akartam rosszat, meg egyébként is, és az ügyészségi határozat állításait pontról pontra megcáfoltam. Igazi csalódás volt számomra a magyar bíróságban, hogy hiába hoztam föl új érveket, magyaráztam át a dolgokat, a bírónő gyakorlatilag újra felolvasta az ügyészségi határozatot. Nem érdekelték a tények: az első fokon egyszerűen nem tudod elérni, hogy változtassanak. Fellebbezésnek helye nincs, egy tízezrest kell fizetnem az államnak. Nem rossz arány, mivel már nagyjából másfél millió forintot plusz kamatait pereljük a rendőrségen. Ha tényleg megkapjuk végre néhány év múlva, veszünk valami gyorsat és tűzvöröset a Bombagyárnak.

Ezt a pénzt be kell fizetni, és szerencsére nem is veszélyes összeg (a bíróság álláspontja szerint majd visszatart engem a további jogsértő cselekmények folytatásától; szavazást sem indítok, hogy szerintetek tényleg így lesz-e). Be tudom fizetni magam is, de mégis lehetőséget adok arra, hogy támogassátok a dolgot. Sokat gondolkodtam azon, hogyan veszi ez ki magát: ha van valami ilyen költség, ötlet, hozzátok fordulunk. Ez csak erősíti ellenfeleink hiénaharsogássá korcsosult hangját, ellenben valami fontosabbat erősít: attól közösségi ez az oldal, hogy a közösség tevékenyen részt vehet benne.

Először nem akartam írni erről. Viszont mi olyasmiket csinálunk meg, ráadásul nektek is, nem csupán magunknak, amit egyesek nem tudnak vagy nem akarnak. Mivel ez olykor hasznos, máskor pedig csak szórakoztató, úgy mérlegeltem, hogy nem pofátlanság, ha megkérem rá látogatóinkat, hogy ezt a tízezer forintot is dobják össze, ha akarják: ez biztosíték nekünk, hogy más esetekben sem kell attól tartanunk, hogy a családi kasszát fogyasztják a Bombagyárral kapcsolatos akcióink, mint régen.

Mivel az összeg szerencsére alacsony, néhány száz forint is megteszi. Nem elvárás, csak lehetőség azoknak, akiket nem terhel meg, azoknak, akik értékelték ezt a poént s végül kiveszik a részüket a finanszírozásából. Köszönöm Olvasóinknak!

Sipos Zoltán
OTP 11773140-12482645

Blogin - Bombagyár