I. évfolyam 13. szám. 1944. augusztus 19.

Következő lapszemlénk ismét az 1944-es évben megjelent Harc című lapok hasábjaira kalauzol minket, ahol a lap egyik kevésbé, sőt, egyáltalán nem ismert munkatársának, Bonta Istvánnak a gondolatait olvashatjuk a zsidókérdést illetően.

A szerző kiemelten fontosnak tartotta, hogy a tengelyhatalmak győzelme után felnövő generációk se feledjék el a zsidókérdés fontosságát, és a zsidók európai behatásának megszűnését követően se feledkezzenek meg róluk és módszereikről. Végül ennek a totálisan, ellentétes, legrosszabb verziója valósult meg: a háborút elvesztettük, a zsidóság behatása erősebb, mint valaha, sokan mégis elfeledték a kérdéskört, vagy „túl távolinak” érzik, hogy foglalkozzanak vele. Ez nagyrészt az oktatásban uralkodó atmoszférának is köszönhető.

Bonta tudatosan és következetesen építette volna bele a kérdéskört az oktatásba is, nyilvánvalóan ő is átlátta ennek az ágazatnak a kulcsszerepét – ahogy Európa ellenségei szintén, nézzünk csak körbe manapság, a megálmodott zsidókérdést kutató közös európai intézet helyett pedig marxista forradalom, ’69-es ébredés, kultúrmarxizmus, kritikai fajelmélet stb. lett az osztályrészünk. Pontosan az a világ, amitől a Harc szerkesztősége (is) annyira óvni akart minket. Arról nem is beszélve, hogy „a rádió és repülőgépközlekedés időszakából, a hírközvetítés gyorsaságából” végül szintén Hámán egykori gyilkosainak leszármazottai profitáltak.

Jó okulást kívánok mindenkinek ebből az 1944. augusztusi mementóból. Talán így a kedves olvasó még inkább megérti, miért volt oly fontos a kommunistáknak és a velük szövetséges polgáriaknak, kisgazdáknak, hogy szinte minden olyan személyt eltüntessenek, halálra ítéljenek, ellehetetlenítsenek a népbírósági perek során, akik látták a fától az erdőt.

Hogyan akadályozhatjuk meg az európai zsidóuralom megismétlődését

A zsidókérdést csak az egész világra kiterjedően lehet megoldani. Viszont pillanatnyilag – történelmi pillanatnyilag – csak európailag fogjuk tudni megoldani. De ez a megoldás lesz az a kristálymag, amely körül ki fog jegecesedni a zsidókérdés végleges rendezése. Mert ha Európából, számszerű és hatalmi otthonából kikényszerül, a többi kontinenst fogja elárasztani, ahol már most kezd rossz híre kerekedni a pénzügyi és politikai hatalom, valamint a szellemi élet vezetésének birtokolása, illetőleg bitorlása miatt.

Az európai győzelemmel befejezett világháború kihatásai is az egész világon éreztetni fogják hatásukat.

Sohasem állott oly közel a zsidókérdés egyetemleges megoldása, mint éppen most, amidőn a zsidóság a legnagyobb erőfeszítéssel dolgozik azon, hogy kezébe kerítse a világhatalmat. A legmagasabb csúcspontról a legmélyebb az esés, a túlságos, hirtelen fölfeléívelés meredek lejtőn végződik. Európa kezdte meg és elsőnek fogja befejezni a maga zsidókérdés-rendezését.

Viszont a régi lehetőségek a zsidók számára – hogy amidőn az egyik országból hűtlenségük miatt kiebrudalták őket, a szomszéd államokba menekülve vártak, amíg a jogos felháborodás viharhullámai elültek s újra visszamerészkedtek – ma Európában csaknem teljesen, megszűntek, de bizonyos fokig kontinentális viszonylatra bővültek ki. Azonban ma, a rádió és repülőgépközlekedés időszakában, hírközvetítés gyorsasága elől a zsidóság már nem tud menekülni többé. Európa a zsidókérdés és zsidóveszedelem állandó felszínentartásával a zsidóságnak a jelen világháborúban játszott szereplésének megvilágításával olyan felvilágosító hadjáratot fog folytatni, amely nem marad majd hatás nélkül ott, ahová a zsidóság öreg földrészünkről kimenekítette magát, ahol természetének megfelelően az őrlő szú szerepét tölti be a nemzetek, államok életében. Sok hazafi fogja meghallani a szú percegését és fogja ebből a megfelelő következtetést levonni.

De itt állunk mi a magunk belső zsidóproblémájával, amely a döntő elintézés állapotába jutott. A történelmi visszapillantás jogosan veti fel a kérdést, vajon mi lesz itt két nemzedék mulva, hiszen a történelem megismétli önmagát. Amint és ahogyan csökken és teljesen megszűnik majd a zsidóság behatása gazdasági, politikai és kulturális téren, oly mértékben fog a következő nemzedékben – amelynek közvetlen élményei már nem lesznek – elhomályosulni a kérdés fontossága. Már pedig ezt nem szabad hagyni, mert akkor újra fel fogja ütni a fejét a zsidóveszedelem.

Tehát azt kell mindenáron megakadályozni! És meg lehet akadályozni, ha jól fogjuk meg a problémákat.

Tudatosítani kell a zsidóveszedelmet

Nézzük csak, mennyire bele lehetett ültetni minden magyar embernek a lelkébe a tatárjárást, minden németnek a tudatába pedig a hunveszedelmet. Tehát adva van, mit és hogyan cselekedjünk, hogy a zsidóveszedelem soha többé ne homályosulhasson el.

Sokkal, de sokkal nehezebben lesz ez a feladat, mint akár a tatár, akár a hunokkal kapcsolatban, mert ezek mint ellenségek jöttek, nyíltan, fegyverrel, hadat üzenve.

Ezzel szemben a zsidó egyenként vagy csak kisebb tömegben jelent meg, mint alázatos, alkalmazkodni kész szolgalélek, esetleg mint sajnálatraméltó, ártatlanul „üldözött”.

Sohasem mutatta meg kezdetben, hogy vallása tanítása szerint a világ tulajdonképpeni urának tartja magát, akinek saját egyéni istene minden, a földön lévő javakat és teremtményeket neki, a kiválasztott népnek teremtette. A másfajú embereket is csak azért teremtette, hogy azok őt, a kiválasztott népet szolgálják.

Amint aztán idővel az illető népek törvényeinek kijátszásával, a gyengejellemű vezetők megvesztegetésével (lásd Stavisky-ügy1), hiúságuk legyezgetésével, könnyelmű, tékozló életük anyagi alátámasztásával a vezetőket befolyásuk alá kerítették s azok már csak zsidó akaratuk kiszolgálói lettek (lásd Ahasvérus perzsa királyt; Jud Süss esetét), akkor mutatkozott meg a zsidóság igazi arca, csak akkor döbbent az őt befogadó nép rá, hogy trójai falóban engedte be legnagyobb ellenségét hazájába. De mire ez a felismerés általánossá vált, már rengeteget fizetett rá a nép úgy anyagilag, mint erkölcsileg. És szellemi téren megteremtette a valódi Bábelt, mert az igazi nyelvzavar nem az, amikor idegen nyelvűek nem értik meg egymást, hanem az az állapot, amikor az egynyelvűek nem értik meg egymást, jóllehet azonos anyanyelven szólnak egymáshoz. Ezt a modern Bábelt különösen az utóbbi időben sikerült a zsidóságnak kimesterkélni, a rotációs papír és a rádió századában.

A zsidóság ólomkatonáival indított rohamot a népek nyugalma és függetlensége ellen Marx tanaival, majd a zsidóság vezérkara a Sion bölcseinek jegyzőkönyvében fektette le azokat az irányelveket, amelyek betartása mellett a saját istene által beígért földi hatalmat elnyerheti a világ népei felett.

A zsidóságnak ezt a világ feletti uralnivágyását kell tudatosítani minden nép előtt. Időtálló festékkel kell megfesteni egy több mint 5000 éves, beltenyésztésű, alattomos, ravasz és kegyetlen nép lépét, amely nagyobb veszedelmet jelent minden nép számára, mint bármely nyílt ellensége.

Az iskolák feladata

Ennek a tudatosításnak pedig elsősorban és főleg az iskolákon keresztül kell történni. Ezt folytatólag a nemzetnevelésnél, úgymint a levente és katonai kiképzésnél, a csendőri és rendőri kiképzésnél kell kiegészíteni. E célból elsősorban az iskolák részére kell megfelelő, a zsidókérdést tárgyaló tankönyveket szerkeszteni, éspedig:

az elemi iskola 4. osztálya részére;
az elemi iskola 8. osztálya részére;
a középiskola 4. osztálya részére;
a középiskola 8. osztálya részére;
a főiskola utolsó vagy utolsóelőtti éve részére.

A tárgy több részre tagoltan jelentkezne, éspedig:

1. a zsidóság mint faj és mint felekezet;
2. a zsidóság szerepe az ókorban;
3. a zsidóság szerepe az európai történelemben;
4. a zsidóság szerepe a magyar történelemben;
5. a zsidóság szerepe Magyarországon 1867-től 1914-ig;
a.) gazdasági vonatkozásban;
b.) politikai vonatkozásban,
c.) szellemi vonatkozásban;
6. a zsidóság szerepe Magyarországon az első világháborúban, a forradalomban (Tisza meggyilkolása), a kommunizmus alatt;
7. a szegedi ellenforradalom, annak eszmei hatása (numerus clausus); a zsidóság szerepe Magyarországon a kommün bukása után 1944. márc. 19-ig;
a.) gazdasági vonatkozásban;
b.) politikai vonatkozásban;
c.) szellemi vonatkozásban;
8. a zsidóság szerepe Európában az első világháborúban és a háború után (németországi Spartakus lázadás stb.) és a Népszövetségben; Hitler és Mussolini megjelenése;
9. a zsidóság szerepe a Németország elleni második világháborúban;
10. a szabadkőművesség, mint a zsidóság eszköze;
11. a Talmud és a Sion bölcseinek jegyzőkönyvének ismertetése;
12. embertan (antropológia).

A történelemkönyveket át kell írni oly értelemben, hogy a zsidó hatás kimutatandó.

A jobb berögzés miatt zsidóellenes versekre van szükség, esetleg pályadíj kiírással.

Ugyancsak szükség van a zsidókérdésnek filmekkel történő állandó felszínentartására.

Közös európai intézetet

Az európai nemzeteknek mielőbb egymásra kell talániok a zsidókérdés azonos elvek melletti rendezése céljából.

Ebből a célból egy közös európai intézetet kell létesíteni, mely a zsidókérdés minden oldalával foglalkozik.

Az egyes európai államokban létesített, a zsidókérdéssel foglalkozó egyetemi tanszékek között ez az intézet lenne az összekötő kapocs és lenne a központi szerv, amely állandóan figyelné a zsidókérdéssel kapcsolatos intézkedéseket is és hivatva lenne odahatni, hogy sehol se lankadjon a zsidóság elleni lelki felkészültség és különösen megakadályozza, hogy akár évszázadok multával a zsidók visszatérhessenek Európába.

Legyen a „zsidó” oly rettegett szó és fogalom, mint volt évszázadokon át az ázsiai kolera, a lepra, a vérbaj, hogy megborzongjon tőle, aki csak kiejti a száján.

A zsidó purim örömünneppel szemben a nemzsidóknak is meg kell ünnepelni minden évben a zsidók által lemészárolt 75.000 (!!) perzsa gyászünnepét és ehhez kell kapcsolni azokat a saját mártírokat, akiket a zsidók elpusztítottak. Ugyanezeken az európaszerte egy napon megtartott gyászünnepeken ismertetni kell azokat a politikai és gazdasági károkat, melyek a zsidók behatása folytán álltak elő.

E főirányelvek betartása és további kiépítése mellett a zsidókérdés soha többé nem sikkadhat el és meg vagyok győződve róla, hogy ezúton az egyetemleges megoldás is be fog következni, mert Európából kisugározva a földkerekségen mindenütt éreztetni fogja súlyos hatását…

Bonta István

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info

Kiegészítő megjegyzések:

1A szerző a korszakban meglehetősen ismert, mára már nagyrészt feledésbe merült Stavisky-ügyet említi példaként. Alexandre Stavisky egy, a mai Ukrajna területén született oroszországi zsidó (több forrás „orosz zsidóként” emlegeti) volt, aki szüleivel Franciaországba költözött, majd mindenféle csalásban vett részt. Hivatalosan 1934. január 8-án öngyilkos lett, de valószínűbb, hogy meggyilkolták. Halálába több akkori, baloldali miniszter is belebukott, mivel érintettek voltak a Stavisky által működtetett pénzügyi botrányokban és csalásokban, de lemondani kényszerült Camille Chautemps baloldali-radikális miniszterelnök is. A Stavisky-ügyet követően nemzetiszocialista, szélsőjobboldali tüntetők lepték el Párizs utcáit, ahol a rendőrség erőszakos fellépésével legalább 15 embert agyonlőtt.

Stavisky alakja feltűnik a Forces occultes című 1943-as francia filmben, illetve az 1974-es, francia-olasz koprodukcióban készült Stavisky… című filmben is, ahol Staviskyt Jean-Paul Belmondo játssza.

Korábbi Harc-lapszemlék: 

- Bosnyák Zoltán: Végső harc órájában - Harc-lapszemle (I. évf. 1. szám 1944. május 20.)

- Budavár felszabadítása török-zsidó szipolyozóitól - Harc-lapszemle